I don’t know whether I’m the hero or the victim of this tale.
But either way, shouldn’t I dominate it? I’m the one really telling it, after all.
HomeHome  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk
Latest topics

I'm glad to see you, friend Emptyby Seth
2021-11-02, 19:21



I'm glad to see you, friend Emptyby Lucas Benson
2021-10-24, 17:40


Hónap posztolói

Share
 

 I'm glad to see you, friend

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Lestat de Lioncourt


Lestat de Lioncourt


Hozzászólások száma :
156
Age :
262
Tartózkodási hely :
New Orleans

I'm glad to see you, friend Empty
TémanyitásTárgy: I'm glad to see you, friend   I'm glad to see you, friend Empty2019-06-10, 18:03


Finally, you are here...
We are the others...



Későre jár már mikor útnak indulok. eleinte talán céltalanul de aztán csak azt veszem észre hogy New York utcáit koptatom, és egy két gaztevő véréből uzsonnázok ahogy a város nyüszgő forgatagát szelem. Olyan más lett, felgyorsult, és nekem is muszáj haladnom vele mert különben lemaradok és kimaradok mindenből. A vagyonom a kezdeti sokszorosa lett és a jogdíjak a mai napig szépen termelik a pénzem, és kiemelt bankárokkal diskurálok hogy mibe fektessem a vagyonom, ami már már elképesztő mennyiségű.
A város nyüzsög és így magával ragad a forgatag és egyszer csak egy hatalmas épület előtt találom magam ahol Armand él. A teteje igazi luxusapartmann, és minden van ott ami szem szájnak ingere. Felnézek az épület előtt és előhúzom a plasztikkártyám, ami névre szól, és amivel pillanatokon belül a vip szekcióban találhatom magam. Az a kis ördögfióka mindenre gondolt, és így pár perccel később már a recepciósnak nyújtom át aki elkerekedett szemekkel dadogja hogy merre is kell mennem. Ragadozó, de sármos mosollyal jutalmazom ahogy a magánlift felé indulok.
Fekete bőrnadrágot és betűrt fehér lenvászon inget viselek. Kivételesen nem a ruházkodásomra fordítottam a legnagyobb figyelmet és így könnyen nézhettek elsőre ide nem illő csavargónak. Bár sok kártyával rendelkezem ami megnyitná az utat előttem, de mégis amit lehet nem használok ki csak úgy.
Felérve már ismerő a terep és az első aki szembejön velem, nem más, mint akit kerestem is. Széles mosolyra húzódik keskeny ajkam, és nem bírom ki hogy fel ne kapjam Armandot, ezt a réz hajú angyali szépségű kisördögöt.
- Armand, barátom! - engedem el, mert hajlamos vagyok elragadtatni magam egy kissé. Ez a gyerekképű kis ördög, annyi mindenben állt már mellettem és annyit köszönhetek neki. Szeretem a vörös haját és apró termetét, éles eszét és olykor csípős nyelvét. Jó érzés látni és jó érzés a karjaimban tartani karcsú alakját.
 


Music: ♪ Behind you
• •
Vissza az elejére Go down
Armand


Armand


Hozzászólások száma :
18
Age :
541

I'm glad to see you, friend Empty
TémanyitásTárgy: Re: I'm glad to see you, friend   I'm glad to see you, friend Empty2019-08-30, 20:43


To Lestat
'If I am an angel, paint me with black wings.'


"No one calls you honey
When you're sitting on a throne
Hands red, hands red
Just like you said
I am, A Little Wicked"


Egy kortárs nóta kígyózik az elmémben, a dobhártyám verik a hangok, akár a dobverő. Vékony kábel szökik alá, elveszve törékenynek tűnő alakom vonala mentén, egyenesen aprócska füleimből, bele veszve a rőt hajzuhatagba, a játékos loknikba, melyek természetesen táncolnak hosszúkás, vékony nyakam körül. Egészen a gondolataimba merülök a dalt hallgatva, rendkívül alacsony hangerőn, amit a halandók alig hallanának. Nekem elég a minimum a kicsiny szerkezeten - iPod -, mellyel nemrég ismertetett meg Benji. Hasznos ketyere, a muzsikát így játszi könnyedséggel viheti magával élő s halhatatlan egyaránt. A hangzás pedig páratlan. De engem most valójában nem ez foglalkoztat. Hanem a mondani való. "No one calls you honey when you're sitting on a throne" - visszhangzik agyam szövevényes tekervényei között. Talán ez lehetett a baj? Ez ijesztette el Mariust? Hogy nélküle is vittem valamire, mi több, Lestat városában a hőn szeretett Szépművészeti Múzeumának igazgatója lettem. Diplomákat szereztem, több doktori fokozatot, elhitetve mindenkivel, hogy csupán zsenigyerek vagyok és amúgy is idősebb, mint amennyinek tippelnének. A kultúra koronázatlan királya lettem, bár nem tudom, valóban ez volt-e a célom. Minden esetre, éket verhetett közénk. Közém és Mariusom közé. Mi másért hagyott volna el ismét?! Szenvedélyesen estünk be az irodába, hogy aztán átadjuk magunkat a természet adta ösztöneinknek. S én az aktus után megnyíltam neki...felajánlottam valamit. Valami újat, eszményit. S önmagamat. Fekete, szuroktól csepegő szívem. De ő eldobta - ismét. Kábító mosolyával búcsúzott, s másnapra el is tűnt, mintha csak a Föld nyelte volna el. Kétlem, hogy a véletlen műve lenne...szembe kell néznem az igazsággal, elhagyott, most már végérvényesen. Düh nyaldossa ördögi lényem, tekintetem sötét és úgy szedem pöttöm lépteim a folyosón, hogy még a Kópé Királyfi jelenlétét sem realizálom. Neki mennék, balgán, ha nem kapna fel, mint egy kisgyermeket. Ekkor zökkenek ki mérgező gondolataim börtönéből, a magasba szökellve, erős, biztonságos karok között fityegve. Elkerekedik őzikebarna szemem, ahogy le pislogok rá s ő a másik pillanatban már magához is ölel. Semmi hamisság nincs ebben a baráti gesztusban. Ez az őszinte, önzetlen szeretet, ami a kiteljesedett Lestat sajátja. S én közben fejben korholom magam, hogy a fenében nem figyeltem fel sugárzó lényére, midőn territóriumomhoz közeledett! Marius teljesen elvette az eszem. Ilyennek nem szabadott volna megtörténnie! Hiszen mi lett volna, ha egy fenyegető vérszopó tör ránk, mikor ilyen állapotban vagyok?! Ki védte volna meg Sybelle-t és Benji-t?! Ezúttal szerencsém volt, rám mosolygott az ördög, mivel Lestat tért be hozzám s nem valaki más. Halovány mosoly huncutkodik bájos arcomon, ahogy barátom letesz maga elé.
- Lestat! Minő kellemes meglepetés!
Szólítom meg s egy úttal finoman meghúzva a két fehér zsineget teszem szabaddá hallójárataimat. Nem mintha erre vámpírként szükség volna, de az illendőség megkívánja. Így Valerie Broussard hangja a semmibe veszik, alig megrebegtetve a levegő atomjait. Egy egyszerű, sötét farmert viselek és egy fehér inget, amolyan suhancosan, nem vártam vendéget. De ő nem is az a fajta, aki felróná kényelmességem.
- Megkínálhatlak valamivel? Minek köszönhetem a látogatásod?
Udvarias ördög házigazda vagyok, betessékelnem pedig már úgy sem szükséges.
made by ©️ miri
Vissza az elejére Go down
Lestat de Lioncourt


Lestat de Lioncourt


Hozzászólások száma :
156
Age :
262
Tartózkodási hely :
New Orleans

I'm glad to see you, friend Empty
TémanyitásTárgy: Re: I'm glad to see you, friend   I'm glad to see you, friend Empty2021-04-01, 21:57


Finally, you are here...
We are the others...



Amszterdam nem az én otthonom, és nem az én dolgom hogy itt rendet tartsak, mégis annyi mindent adott már nekem hogy valahol akaratlanul is gondot viselek rá, és lépteim gyakran hoznak ide. Már csak amiatt is hogy megcsodáljam a Talamasca hatalmas régi anyaházát, vagy elsétáljak a belváros nyüzsgésétől a nyugalmas kis kertvárosig, ahol a családok ismerik egymást és a kölykök odakint játszanak órák hosszat a zöld pázsiton.
Ugyancsak a város adta nekem David Talbot-ot aki mára olyan dicsőséges az éjben és Vérben mint minden rendes vámpír. Az ő hatalma nem az erejében, sokkal inkább az elméjében rejlik még mindig a halála után is. Gyönyörű, drága Davidem, akinek testét ellopta az a csaló aki az enyémet is megpróbálta megszerezni. Végül pórul járt, de pillanatnyi indulatomban vámpírrá változtattam és nem vagyok benne biztos a mai napig sem hogy megbocsátott-e vagy sem.
Most azonban a kényelmes penthouse emeleteit rovom hogy megtaláljam azt, akihez jöttem. Édes kis jelenés ahogy szembe sétál velem és fülében fehér kis fülhallgatón keresztül áramlik a zene. Én magam is hallom, hiszen földöntúli hallásom van ami a legapróbb neszt is kiszűrik ha arról van szó.
Magamhoz ölelve szívom be évszázadok tudását és a modern kor kellemes férfiparfümjét, ahogy orrom vörös hajának szálait súrolják. Oh Armandom, te csodálatos szörnyeteg, aki oly sokat tett értem már. Elmondani sem tudom hány alkalommal mentette már meg az életemet, sokszor szó szerint, sokszor pedig csak képteletesen. A tudása, a szavai a hangja, és erős karjai amik hiába gyermetegek, mégis földöntúli erő van bennük.
- Hm, reméltem is hogy kellemes leszek, szeretem azt hinni hogy kedvelsz engem gyönyörűségem - mosolyodom el, ahogy leteszem és eleresztem. Kissé elragadtattam magam, de ezt megszokhatta már tőlem, és remélem nem veszi a lelkére. Többnyire nem szokta de az ember sosem tudhatja a vámpír meg még inkább nem. Bár nem érzem kellemetlen érzetét annak hogy nem örül nekem.
- Megkínálhatsz valamivel, elfogadom. Hiányoztál nekem az az igazság, és gondoltam beugrom mielőtt nagyon elfoglalt lennék- mosolyodom el kedvesen ahogy követem arra, amerre vezet. Egy kényelmes tág nappaliba ahol eldobhatom magam szabad kényelemben, és elnézem ahogy ő is ezt a fajta ruházkodást részesítette előnyben ma este. Nem vetem a szemére, mert én is éppen a modern kor stílusát követem, levetkőzve a régi korok zakóit és mellényeit. Lecserélem a régi lenvászon anyagokat és a megtestesült rock sztár leszek ismét.
- Azért jöttem kedves barátom, hogy meginvitáljalak a legújabb albumom bemutatójára és az utána következő koncertsorozatra. Az leszek ismét, amit Amerika a rock szupersztárjának nevez és az emberek ismét szerelmesek lesznek a hangomba és a dalaimba. Ragyogni akarok megint, a színpadon állni az emberek képébe kiabálni az igazságot - mosolyodom el könnyedén, ahogy előadom a jövetelem okát. Tudni akarom hogyan fog reagálni és mi a véleménye erről, noha más, izgalmasabb újdonsággal is érkeztem hozzá, de még nem mondom el neki. Még magamba fojtom, pedig legszívesebben a nyakába ugorva ordítanám a hírt.

 


Music: ♪ Behind you
• •
Vissza az elejére Go down
Armand


Armand


Hozzászólások száma :
18
Age :
541

I'm glad to see you, friend Empty
TémanyitásTárgy: Re: I'm glad to see you, friend   I'm glad to see you, friend Empty2021-09-24, 16:25


To Lestat
'If I am an angel, paint me with black wings.'


Aszal és sápaszt a düh és a gyász, mit az első, legkeserűbb szerelem adhatott... Marius. Ő volt számomra minden és elhitem neki, hogy én is az vagyok a számára. Újra egymásra találtunk, annyi évszázad után! De ő ismét eltűnt s ki tudja, látom-e még valaha. Ha igen, hány emberöltőn túl? Mit számít! Sikoltja elmém, de a szívem őrjöngve tajtékzik! A vámpír világ pedig tudja, ha én dühbe jövök, akkor minden égni fog. Viszont már nem vagyok a régi, nem lehetek, nem hagyhatom magam újra a sötétség mocsarába sűlyedni és ábrándokat kergetni! Sok minden történt azóta. Újabb évszázadok. Már a 21-ediket írjuk. Ez egy modern kor, ahol jómagam is kiteljesedhetek. Nincs szükségem Mariusra. Már túl régóta nincsen. Gondolataimból egy ismerős ráz fel s tép ki, a szó szoros értelmében.
- Lestat, Lestat! Lehet téged nem kedvelni?
Teszem fel a kérdést hahotázva, mi bizarr módon túlságosan felnőttes a külsőm fényében. De megnevettet, valóban jókedvre derültem a rá oly jellemző önimádó stílustól. Amint letesz, egy kicsit igazítok a fehér ingen, amit viselek, mint egy ösztönösen. Különös, hogy ennyi évszázad sem tudta lekoptatni az összes apró, emberi gesztust. Mi, Nagyidősek, szeretjük azt hinni, hogy minden, ami emberi, elenyészett már belőlünk, tova szállt, akár a füst, de ez valójában önámítás. Sem az emberség, sem az érzéseink nem fakultak, legfeljebb egy egészen lehetnyi módon. És ez a mi nagy tragédiánk.
- Egy pohár falernum?
Teszem fel a kérdést megindulva a bárszekrényhez. Eredeti, az ókori Rómából. Kapcsolatok. Egy kis vérrel... mennyei!
- Netán malváziára szomjazol?
Ajánlok fel egy másik különlegességet alternatívának; Görögországból származó, de leginkább Dél- és Közép-Itáliában, valamint Spanyolországban aszalják. Éppen háttal sétálok neki, mikor szavaival szinte megtorpanásra késztet. Ajkai és szíve szól hozzám... Lestat és az ő őszintesége! A fene nagy szíve! Pont most, midőn szerelmi bánat gyötör és magányosabbnak érzem magam mint valaha, a Fiókáim jelenlétének ellenére. Halovány mosoly játszik az arcomon. Megérintett. Valóban így van. De nem szeretném ezt a tudtára adni. Csupán vissza mosolygom rá és várom, hogyan dönt. Ha választott, öntök neki egy kristálypohárban, eredeti cseh Bohémia. Pompásan fest benne a cinóbervörös!
- Ezúttal mit fundáltál ki?
Meg sem lepődöm, Lestat, az örök nyughatatlan! Aki meglibbentette Veronika kendőjét és aki pajkosan ébresztette fel Akashát! Aki nem szégyellt megmutatkozni a halandók között, mi több, rock sztárt csinált magából és hatalmas koncetett adott! És akkor mindez csupán a jéghegy csúcsa. Nem kell kérnem, hogy kényelembe helyezze magát, megteszi magától is és elnyúlik a bivalybőr kanapén, én pedig szembe vele telepszem meg. A kérdésemre is hamar érkezik a válasz.
- Egy nagy visszatérés.
Fogalmazom meg és akaratlanul is rám törnek az emlékek. Ahogy Daniel nyakában csápolok Lestat koncertjén! Tökéletes láthely volt! És kényelmes, szerelmesem nyakában. Ismét össze szorul a szívem. Az én drága Danielem... vajon merre járhat? Vajon tudja, hogy még mindig megdobogtatja a szívem? Marius volt a bilincs, de Daniel a szabadság... Gondolataim igyekszem vissza terelni barátomra.
- Kíváncsian várom az új, vámpírpukkasztó dalaidat! Köszönöm az invitálást.
Majdnem kicsúszik ajkamon, vajon Danielt is meghívja-e? Vajon mindőnkhöz betér-e személyesen? Louishoz?
- Ismét nagy lesz a botrány. Ugyan olyan fiatal vagy, mint a hippik és a gót szubkultúra születésének idején. Ellenben, a bőröd aranyozott, a sörényed fakó, habár, ez az árnyalat most újra hódít. Beszélni fognak. Te vagy-e vagy sem. Ez úttal mit szeretnél elérni?
Kíváncsivá tett. Konkrét cél vezérli-e vagy a régi hiúság? Elhiszi-e, hogy ez úttal sikerülhet, ami anno meghiúsult? Hátra dőlök és keresztbe tett lábbal ízlelgetem a vörös nedűt.
made by ©️ miri
Vissza az elejére Go down
Lestat de Lioncourt


Lestat de Lioncourt


Hozzászólások száma :
156
Age :
262
Tartózkodási hely :
New Orleans

I'm glad to see you, friend Empty
TémanyitásTárgy: Re: I'm glad to see you, friend   I'm glad to see you, friend Empty2021-10-27, 22:20


Finally, you are here...
We are the others...



Elégedetten sétálok bejebb és figyelem az én csodálatos barátomat, és némiképp talán mentoromat is, hiszen nagyon sok mindent tanultam meg Armand által. Sokáig úgy gondoltam hogy jobban ismeri a világot nálam, és a Párizsi években a Vámpírszínház időszaka és virágzása alatt, nagyon megkedveltem holott ferdén nézett rám, amiért én annak a kornak a vámpírjává váltam, és nem volt szent semmi. Megszegtem minden ki nem mondott törvényt és szabályt azzal hogy Gabriellet, a csodálatos és gyönyörűséges Gabriellet vámpírrá tettem, és társam lett az éjszakában. Armand ítélkezett felettem és mégis.... kilépett a sötétből, előjött az Aprószentek temetőjéből és felégette az egészet maga mögött. Armand, Amadeo... édes vörös kis ördögöm!
- Nem, nem lehet. De ez amúgy is csak egy költői kérdés volt. tökéletesen tudatában vagyok saját nagyszerűségemnek - nevetek fel könnyedén, hiszen tagadhatatlan tény hogy egoista vagyok és önimádó. Mindenki tudja hogy ez a legjellemzőbb rám és ezért szeret mindenki a maga módján. Szeretem azt gondolni hogy Amel nem véletlenül ingerelt Akashán keresztül. Valami vonzott magához már akkor, és az Ősanya.... Nos....
- Hm, ha már van választásom akkor malváziát inkább. Régi emlékeket idéz fel - mosolyodom el könnyedén, vámpírosan ahogy kivillannak a szemfogaim. Előtte sosem kellett titkolóznom, és sosem akartam másnak mutatni magam mint ami vagyok. Az évek során... sok mindent átéltem, és még vámpírmértékkel nézve is élménygazdag életem volt.
Gyengéden pillantok rá ahogy tölt nekem, és örömmel tölt el az érzés hogy láthato és itt vagyok nála. Vele. Szeretem Armandot, és mindig is szerettem. A történetét ismerve még inkább és értettem teljes szívemből hogy miért tette akkor Marius vámpírrá. Bár pár évet várhatott volna még.
Megforgatom az italt a metszett kristálypohárbban és rá sem kell néznem hogy tudjam, eredeti kézműves munka. Csakis azok tudnak ilyesmit készíteni akik szívvel lélekkel dolgoznak. A kanapé kényelméből figyelem a gyermeki de mégis oly angyali és komoly alakját. Körbelöttyintem az italt a pohárban és felkuncogok.
- Oh meglehetősen sok mindent! Az írói pályafutásom mellett megint zenélni akarok, és a kor szelleme akarok lenni. Megvannak a felvételek, teljes hírzárlattal, de mégis.... Újra a világ elé állok, és a szemükbe kiáltom hogy itt vagyok! Ismét itt vagyok, új titkokkal és új élményekkel gazdagon - lelkesedem a beszédbe, és belekortyolok a vérrel kevert italba. Egy két kortyot meg tudunk inni még anélkül hogy rosszul lennénk tőle és emberi hasgörcsök gyötörnének. Az nagyon kellemetlen szituáció volt még emberként is.
- Igen, egy nagy visszatérés lesz. Úgy bizony. Az egyik legnagyobb amit valaha látott a világ - teszem hozzá kényelmesen hátradőlve a kanapén. Lezseren, félig elfolyva heverek a bőrkanapén, ami a legfinomabb anyagból való. Szereti a minőséget és a márkát.
- Oh lesz egy kettő. Rólad is szól egy dal, és Mariusról is. Az én édes Louis-omról és Anyámról is. Persze burkoltan, de fel fogjátok ismerni a magatok strófáját - teszem hozzá kissé rejtélyesen is. Meglepetést akarok szerezni nekik ezzel, és alig várom a reakciójukat hogy lássam amint meghallják a zenét. Tudni akarom. Látni és érezni.
-Akarom is hogy nagy legyen. Mindenki látni fog és nem változtam sokat, ez való igaz, bár lebarnultam kicsit, és már már fehérszpőkére szívta a nap a hajam. Bár nekem így is tetszik. Én vagyok, és igazából megint téma akarok lenni. Énekeljék a dalaim, az emberek és a halhatatlanok is - sóhajtok fel, hiszen mindenkit meg akarok hívni erre a turnésorozatra. Akár látogatóként akár fellépőként.
- Elmegyek Louishoz és Mariushoz. Danielhez és Jessehez... Mindenkihez - teszem hozzá.
- Armand.... mondom kell neked valamit, amit még... nem sokan tudnak, és az elsők között kell hogy legyél... Nem én vagyok... a családom utolsó élő tagja. Van még egy Lioncourt - lengetem be a hírt és várom hogy lássam a döbbenetet az arcán, amikor kimondom.
- Nekem, van egy vérszerinti fiam - jelentem be drámaian, és belekortyolok a pohárba.
 


Music: ♪ Behind you
• •
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





I'm glad to see you, friend Empty
TémanyitásTárgy: Re: I'm glad to see you, friend   I'm glad to see you, friend Empty

Vissza az elejére Go down
 

I'm glad to see you, friend

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: Amszterdam :: Külváros-