Lysander & Lilith©️

Baty-baty-battyogok hazafelé a fémmel kivert sarkaimon, de mielőtt még letehetném magam, két fontos dolgot kell megtennem. Egy: Alaposan be kell vásárolnom, hiszen nincs otthon semmi és főznöm kell, mert különben holnap nem lesz, aki tetoválás időpontokat adjon. Valamint kettő: fel kell szednem egy barátot a buszmegállóból. Nagyon régen láttam utoljára, de mindig beszéltem vele is, amikor csak volt lehetőségem egy-egy turné állomáson. Néhány napja egy tőle nagyon fura kérést kaptam, hogy szedjem össze egy adott buszmegállóból, ekkor és ekkor. Szerencsére éppen a munkaidőm után van nem sokkal, szóval boldogan mondtam igent neki. Nem tudom, mi lehet a háttérben, de azt pontosan tudom, hogy nincs jó helye otthon, szóval szívesen befogadom, ameddig csak akarja.
A bevásárlás szerencsére gyorsan megvan, ebben a boltban általában minden megvan, amit szoktam venni és közel is van viszonylag, pont tökéletes. Már nincs annyi időm, hogy hazavigyem, mielőtt befutna a busz, ezért hét szatyorral és a megtömött hátizsákommal sétálok szép lassan a megadott helyre. A fülemben bömböl a zene és kétszínű hajzuhatagom ütemesen mozog, hogy ide-oda ingatom a fejem és tátogom a szöveget. A zene nálam csakis átérezve mehet.

Lilith ©

Ideges vagyok. Feszélyez minden ember a közelemben, és legszívesebben elásnám magam a föld alá, hogy aztán sose kerüljek elő. A kezeim remegnek akárhányszor rájuk pillantok. Az út hosszú volt, na meg egy rémálom. Nem bírtam kiverni a történteket a fejemből, pedig igyekeztem elnyomni őket. A sírás kerülgetett, de tartottam magam. A buszon még sem bőghettem el magam, az elnyomott érzelmeim pedig szorították a mellkasom, mintha egy elefánt telepedett volna rá. Szorosabban ölelem magamhoz a táskám, miközben meredten bámulok ki a busz ablakán és figyelem Amszterdam régről ismerős utcáit, ahogy egyik buszmegállótól a másikig haladunk. Felállok a helyemről, hogy az ajtóhoz menjek és a következő megállónál leszálljak. Elsietek a váróhoz és megbújok a hirdetőtáblája mögött, míg az emberek szétszélednek. Hozhattam volna fájdalomcsillapítót, mert már kezdek csillagokat látni.
Miután az emberek tömege feloszlott valamelyest kilépek a tábla mögül, majd pár méterre tőlem pillantom meg az amszterdami barátom. Még abból az időből ismerem, amikor nem jelentett gondot új emberekkel megismerkedni. Reméltem, hogy be tud fogadni egy időre, legalábbis, amíg nem sikerül állást és lakást találnom. Lehet hónapokba fog telni, főleg, hogy a sérüléseim csak hetek múlva fognak teljesen eltűnni. Nem merek kórházba menni, nem akarom, hogy kérdezősködjenek. Nem akarom, hogy bárki is megtudja.
– Ana... – szólítom meg, de valószínűleg nem hallhatja a zene miatt, így közelebb megyek és előtte állok meg. Ha jól tudom egy ideje új beceneve van, viszont nekem mindig is Ana maradt. – Szia – köszönök neki, miközben elmosolyodom. Lehet, hogy nem a legboldogabb mosoly, de azért örülök, hogy látom. Meg is ölelném, ha tehetném... Félek megtenni...
Viszont úgy is rá fog jönni.

Music

Outfit

Lysander & Lilith©️

Régen láttam már Lysandert és egy ideje nem is hallottam igazán felőle. Akkor még válaszolgatott chaten, amikor még utazgattam a turné koncertekkel, de amikor beálltam a szalonba, már nem nagyon jutott időm ilyesmivel is foglalkozni. De most is örülök, hogy láthatom, mint mindig, legalább lesz egy kis élet abban a lakásban, amiben most élek. Annyira csöndes tud lenni, mint egy kripta, pedig én a nyüzsgéshez vagyok szokva.
A fülemben a zenével várom, hogy befusson a busza, de ötletem sincs, melyik is az pontosan. Valahol elvesztettem az időérzékem és azt hiszem a busz is késik, de türelmesen várok, csak már kezdenek nehezek lenni a szatyrok. Elmegy a harmadik busz is és körülnézek, hátha csak én nem vettem észre, hogy már itt van és végre meg is találom. Gyorsan a szabad kezemmel kikapom a fülest a helyéről, majd egy széles mosollyal lépek oda hozzá.
-Lys, de régen láttalak! Bocsi, nem öllellek meg, sok a cucc -emelem meg a szatyrokat picit és intek a fejemmel, hogy induljunk meg, mert mennék haza már. Nem aggatom rá a zacskókat és nem is hagyom, hogy kivegye a kezemből. Nem látszik rajtam, de pakoltam én nagyon nehéz világítás éa hangosítás technikát is, erősebb vagyok, mint aminek látszom.
-Te régen is ennyire magas voltál? Ki fogom törni a nyakam, ha túl közelről akarok rád nézni -viccelődöm, mert kicsit feszültnek tűnik és ezzel igyekszem elütni. Tényleg nagyon magas lett és valahogy nagyon vékony, már-már aggasztóan. Nem igazán tetszik, de egyelőre nem kérdezek rá, nem az én dolgom. De ha bármire is látok bizonyítékot, kifaggatom és ha bántódása esett, lesz annak még visszhangja. A barátaimat és szeretteimet úgy védem, mint egy anyatigris, nem hagyom, hogy bármelyiknek is bármilyen baja legyen. Közben a lakásom épületéhez is elérünk és fél kézzel beütöm a kódot, hogy felmehessünk és előre engedem, ahogyan a lakásba is beengedem.
-Pakolj csak le valahol, én addig elkezdek főzni, mert én már éhen halok, nem tudom, te hogy vagy vele -vigyorgok, miközben már le is teszem a kezemből a terhet és megindulok kezet mosni.

Lilith ©

Régen sokat beszélgettünk, de egy idő után megszakadt a kapcsolat. Neki sem jutott ideje arra, hogy beszélgessünk, és igazából nekem sem ment volna. Néha úgy éreztem, hogy a bátyám el akar zárni mindenkitől. Ez pedig jóformán sikerült is. Nem szereztem új barátokat, a régiekkel is alig tudtam tartani a kapcsolatot. De most már mindennek vége. Azért örülök, hogy Ana be tud fogadni, mert nem tudom hova mehettem volna. Nem volt elég pénzem, hogy motelban szálljak meg, csak az utca maradt volna.
A buszról leszállva várakozok egy tábla mögött, hogy eloszoljon a tömeg, és amikor megpillantom Anát, akkor elindulok felé. A mai napban ő eddig a legjobb.
– Igen, régen találkoztunk – mondom elmosolyodva, majd megrázom a fejem. – Semmi baj. – Talán jobb is így. A mozgás se túl kényelmes, ha megölelne az fájna és azonnali lenne a lebukás. Bár nincsenek hiú reményeim, egyszer kiderül, csak elodázom az egészet. Nem könnyű erről beszélni, legszívesebben el akarom felejteni az egészet, mintha meg sem történt volna. Kár, hogy nem ilyen egyszerű. Amikor elindul megindulok utána. Meg sem próbálom elvenni tőle a szatyrokat, tudom, hogy úgy sem hagyná. Már így is örülök, hogy a fájdalom nem ül ki az arcomra egy-egy rosszabb mozdulatnál.
– Ugyan, dehogy fogod kitörni – felelem felkuncogva, ami nem volt túl jó ötlet. Ez azért fájt. – Pár centit nőttem az utóbbi pár évben, de amúgy igen, mindig elég magas voltam. – Meglehet, hogy kissé alultápláltnak tűnök, de ennek is megvan a maga oka. Nem ettem túl sokat már jó ideje, főleg, hogy jobb napokon se mindig maradt meg bennem az, amit vacsoráztam.
A lakásba lépve a kanapéig sétálok, ahol lerakom a táskámat. Egy pillanatra megvonaglik az arcom, amikor hirtelen belém hasít a fájdalom, majd lassan beszívom a levegőt és kifújom. Ez így elég nehéz lesz.
– Segítsek esetleg valamiben? – kérdezem, miközben az ablakhoz sétálok. Nem merek leülni, félek nem tudnék utána felállni segítség vagy erős fájdalom nélkül. Lehet el kéne menni egy dokihoz? Nem igazán füllik hozzá a fogam. De mi van, ha súlyosabb, mint gondoltam? A francba az egésszel.

Music

Outfit

Lysander & Lilith©️

Végtelenül örülök, hogy Lys most egy darabig velem fog lakni, nagyon hiányzott már a közös együtt lakás. Valahogy nehezen tudok hozzászokni, hogy egy egész lakás az enyém és nem csak egy ágy egy szekrénnyel, minden más pedig közös. Őt mindig szívesen látom és így legalább szemmel tarthatom. Nem tudott olyan jól hazudni még annak idején sem, hogy ne aggódjak érte. Nem kérdeztem rá és nem tudom, mi a baj, de azt tudom, hogy van.
-Jó újra látni. Jól utaztál? Nem vagy fáradt? -kérdezgetek tovább, mert én már csak ilyen beszédes vagyok a barátaimmal és főleg, mert tényleg érdekel a hogyan léte. A barátaim nagyon fontosak számomra, sokkal fontosabbak, mint bármilyen tárgy, amit birtokolni lehet.
-Dehogynem fog, már érzem is -nevetem el magam, ahogy óvatosan vállba böködöm szabad kezemmel, de tényleg csak finoman. A majdnem megverem puszta viccből fajta viselkedésem csak a nagy izmos roady srácoknak van, olyannal nem verekszem, aki nem legalább kétszer akkora, mint én. Akkor nem esik senkinek sem baja.
Magam elé engedem be a lakásba és hagyom egy kicsit egyedül lenni, amíg én elkezdem a kaját csinálni és kipakolni. Csak magamra nem szoktam túl sokat főzni, de így ketten már többre lesz szükség.
-Vedd elő kérlek a csirkét a hűtőből és csüccs le, tarts szóval -mosolygok fel rá a pult mellől, ahol éppen egy fazék vizet teszek a tűzhelyre melegedni. Van egy olyan érzésem, hogy nem eszik annyit, mint kéne és most megpróbálom rávenni, hogy legalább egy normális adagot egyen. Ha más nem, megtömöm édességgel. Azt mindenki szereti.

Lilith ©

Azért örülök annak, hogy a régi időkben még szereztem barátokat és most Ana az egyetlen, akire számíthatok. Nem tudom most mi lenne velem nélküle. Fogalmam sincs hová keveredtem volna el, talán itt kötöttem volna ki akkor is, vagy teljesen máshol. Vér tapad a kezemhez és ez kezd megőrjíteni. Önvédelem volt, de akkor is olyat tettem, amit nem lett volna szabad. Inkább haltam volna meg én, akkor vége lett volna mindennek és ez a sötétség nem kezdene felemészteni. Bízom benne, elmondhatnám neki, de nincs elég bátorságom hozzá. Tagadni akarom az egészet, meg nem történtté tenni, és úgy érzem, hogy ha hangosan is kimondom, akkor tényleg valóságos lesz. Félek, hogy végleg elvesztem a józan eszem.
– Igen, téged is – felelem elmosolyodva. – Nem volt gond az úttal, de nem maradt túl sok pénzem sajnos. Szóval örülök, hogy befogadsz. De, egy kicsit az vagyok... – Viszont most nem tudnék aludni. Igazából félek elaludni, mert tudom, hogy megtalál. Meg akartam szabadulni tőle, de még holtában is kísérteni fog.
Felkuncogok válaszára, de ez azonnal meg is bánom, amikor fájdalom hasít az oldalamba. – Aú – jajdulok fel egy pillanatra. Nem jó, ha nevetek, az eléggé fáj. – Ne túlozz! Ha nagyon zavar, állj arrébb, úgy nem kell nagyon felnézni – mondom elmosolyodva.
A lakásba én lépek be előbb, majd célba veszem a kanapét, ahová lepakolom a cuccom, persze ez sem mehet fájdalommentesen. Talán egy-két fájdalomcsillapító nem ártana, vagy bármi, ami elűzi ezt a kínt. Végül rákérdezek, hogy segítsek-e valamiben, de elég könnyű feladatot kapok. Az már annyira nem tetszik, hogy le kéne ülnöm, de hát legyen. Ki kell próbálni mennyire bírok még mozogni. Előveszem hát a csirkét a hűtőből, majd lerakom a pultra, hogy kéznél legyen, majd helyet foglalok, amit próbálok nem túl darabos mozgással végrehajtani.
– Most mit dolgozol egyébként? Amikor utoljára beszéltünk, akkor bandáknak segítettél meg utazgattál – kezdek bele a szóval tartásának, és igen, még véletlenül sem magamat vonva a témába. Nem akarom most lerohanni azzal, hogy hát az úgy van, hogy megöltem a testvérem, aki összevert és meg akart erőszakolni, most pedig az őrület határán azon gondolkodom, hogy megöljem-e magam vagy sem.

Music

Outfit

Lysander & Lilith©️

Jó újra látni Lysandert, mostanában nem látom annyit a barátaimat, hiszen utazgatás közben elég sokat szereztem, de mivel már nem megyek annyit, nem látom őket. De most itt a lehetőség és ki is használom, mindenképpen jól fogja magát itt érezni, mást nem is hagyok neki. Majd meglátja!
-Na majd lesz lehetőséged gyűjtögetni, nekem is segítség, hogy nem vagyok mindenre egyedül. Majd pihenhetsz, ha ettünk, meg van csinálva neked az ágy is, hagylak aludni -Mert én magam általában sokáig szoktam fent lenni, mert a munkám is erősen délutános-estis, szóval valamikor délben szoktam magamhoz térni és elkezdeni készülődni, de majd őt fogom hagyni normális időben aludni, ha arra van szüksége.
-Hm? Mi az? -pillantok fel rá, de közben ki kell kerülnöm egy oszlopot, azért nem tudok annyira figyelni -De milyen az már, hogy másfél méterre állok tőled, az úgy ciki -kuncogok még egy sort, ahogy célirányosan megyek tovább, mindjárt ott vagyunk.
Beérünk és amíg hagyom őt lepakolni a szobában, addig el is kezdek főzni, hogy minél előbb meglegyünk vele és ehessünk. Ahogy visszaér hozzám, adok neki valami egyszerű feladatot is, ha annyira akar segíteni. Elkezdem felszeletelni a csirkét, amit megkaptam az imént, amíg a többi is készül a tűzhelyen.
-Hát abbahagytam a roadiskodást, most egy barátomnak dolgozom egy tetováló szalon és diszkó valamiben. Recepciós, beszerzős, mindenes vagyok, de legalább helyben vagyok és jól fizet. És persze mindig van mit csinálni, ahogy szeretem. Lucifernek jó dolgozni, néha kedvezményesen tetovál, ami kell a gyűjteményhez -húzom fel vigyorogva a karomon a ruhát, hogy látható legyen a sok minta, ami azóta került a bőrömre, amióta utoljára láttuk egymást.