■ ■ spotify lejátszási lista ■ ■ :lovelove: ■ ■c

Shan & Aya

Tudom. Én vagyok a hülye, hogy mi a jó életnek vagyok fent hajnal 4-ig. Tudom. De menedzselnem kellett az internetes életem. Át kellett nyálaznom párszáz felkérést, lájkot, tweetet és jelölést. Nagyon sok ideig tartott, főleg hogy este 10-ig még videót vettem fel, amit utána megvágtam és rendereltem, szóval bőven éjfél elmúlt, mire megkezdtem a feltöltést. Aminek a végét ugye meg kell várni, szóval addig rendbe raktam a fiókjaimat. Nos, utóbbi tartott tovább, mint a feltöltés. Most pedig reggel 8 óra van, apuci kiszakajtott az ágyból, mert mániája, hogy együtt igyuk meg a reggeli kávét. Abban az öt percben amíg itt van, mert aztán rohanhat dolgozni, én meg itthon maradtam Charlotte-al. Dunsztom sincs mihez kezdjek vele, szóval édesen mosolygok, miközben ülök a székemen, gondosan ölelve a bögre kávémat. Én sok cukorral iszom, és az átlagnál több tejjel, de attól még kávé. Eztán öblítem majd le finom kólácskával.  Éppen csak kinyitom a majdnem csipás szemeimet, mikor valami sötét dolog ellibben a szemem előtt s ha bizony nem ülne velem szemben az anyja, kapná is a velős megjegyzéseimet. De most nem, mert most jól nevelt apuci hercegnője vagyok, meg egyébként is hulla fáradt. A suli még éppen nem kezdődött el, szóval ha vége ennek a pofavizitnek, én esküszöm visszafekszem. Amúgy is mint tudjuk, a szép bőrhöz sok alvás kell. Vagy legalábbis elegendő.
- Ühüm, ’reggelt. - Nyomok el egy ásítást a tenyerembe, s beleállítom a számat a bögrébe, lefetyelés céljából. Értsd lehúzok két mocskos nagy kortyot. Bár úgy érzem, a kávé azonnal a vérembe töltődik át, valahogy nem érzem, hogy hatna. Szinte félig csukott szemmel figyelem, mit csinál az előttem ülő, na nem azért, mert annyira érdekel, hanem az van útjában a pillantásomnak. Vagyok annyira fáradt, hogy azt hallucinálom be, hogy tigrisként mozogva mászik fel az asztalra és indul meg felém, de ezt a fura bejátszást egy fejrázás kíséretében száműzöm a perpillanat halott agyamból. Fura egy dolog ez a fáradtság.
- Apuci elment dolgozni, azt mondta soká ér haza.- Nyomok el még egy ásítást, majd tanácstalan mosolyogva pillantok Lottéra. És te aranyom? Mész vagy maradsz? Meg persze, az előttem vegetáló szobanövény is kétséges. Ennyi azért belefér…
- És te? Úgy nézel ki, mint aki mosógépben volt élményparkban.-

■ ■ spotify lejátszási lista ■ ■  :lovelove:  ■ ■c

Shan & Aya

Roppantmód nehéz négy óra alvással létezni, kávét inni, meg még szociális élethez hasonlót is élni az „új” családommal. Őszintén szólva, nekem nem hiányzott se egy anyuka, se egy buli huligán báty, de ebbe kivételesen nem szóltam bele. Legalábbis addig nem fogok, amíg nem kerül veszélybe az apa hercegnője titulusom, amit igencsak féltek, noha nem Shannontól, hanem az anyjától. Bár meg kell vallanom, velem is egészen kedves, pedig senki sem kényszeríti, úgy értem, apuci már itt sincs, még is próbálkozik. Talán nem lesz ez olyan vészes, bár én is derűlátóbb lennék, ha nem lenne egy kéretlen szomszédom. Mondjuk, nem sok vizet zavar, amikor éppen itthon is van, csak alszik, és a kávén kívül ki sem jön a szobájából. Igazából, jobb is így. Próbálkozni próbálkozunk valamiféle látszat testvérséget kialakítani, de igazából egyikünk sem érdekelt benne. Magamban persze ujjongok, hogy mindkét ős elhagyja a hajót, így végre hallgathatok hangosan zenét, rendelhetek amazonról egy csomó cuccot, és még talán egy-két videó is belefér a mai napba. Nem gondoltam komolyan, hogy a kérdésemre egy kifejtett választ kapok, így meglepetten pillogok. Woah, fejlődünk! De minek…
- Én is, én is... ez a négy óra nem volt elég. - Nyomok el egy ásítást, azt nem fűzöm, hozzá, hogy én nem bulizni voltam, mert Lotte tudja, hogy itthon voltam, 11 környékén be is jött csekkolni. Na nem mintha bármi tilosat csináltam volna. Épp a rózsás hajcsatomat kerestem nagy erőkkel. azon somolygok a kávébajszom alatt, amikor az anyja próbálja megfeddni a kölykét, nem akarom hangosan kimondani, de szerintem ezzel már pár éve elkésett. A pasikat 20 fölött már nem lehet nevelni… jó, igazából előtte se nagyon. Aztán félrenyelem a kávét, és prüszkölés közben gyilkos pillantásokat vetek a „kedves bátyómra”. Ó hogy szőrösödnél napjába kétszer! Muszáj volt?! Lotte kapott is az alkalmon s engem vett górcső alá. Kiemelem a buksimat a kávéból, mert eddig kb abban áztattam a nyelvem s nagy szomorú cicaszemekekl meredek rá.
- Az összes házim kész van már!- itt felvonja a szemöldökét, én meg összébb húzom magam - Csak a matek nincs még meg…-
Igaz nekem hamarabb kezdődik a suli, mint Shannonnak az egyetem, de attól még van pár napom… rávenni valakit, hogy csinálja meg. Ha már a suli népszerű királynője vagyok, hadd éljek már az ezzel járó haszonnal is, nem? Persze kezdi a fejmosást, persze finomabb verzióban, én meg teljesen reménytelenül ingatom a fejem.
- Akkor sem megy… egyszerűen nem értem hogy lesz egy 20 centi széles egyenletből a végén egy betű, egy szám, meg egy egyenlőség jel. Az ikszekkel meg az ipszilonokkal a világból is ki lehetne kergetni!- Nyüsszenek fel, mert amúgy annyira hülye én sem vagyok, s inkább leleményes, mintsem ostoba, bár az intellektusom nincs a szőke plázacicák a szintjén, a matekhoz egyszerűen hülye vagyok. Fáj beismerni, hogy a tökéletességem csak itt hibádzik, de tényleg nem értem mi miért történik, és legfőképpen, hogyan. Persze most jön az, hogy azonnal meg kell csinálni. Csesszusbasszus nézz már rám, nekem most a 2+2 is öt! Én megfejelem az asztalt, s onnan elkerekedett szemekkel pillantok fel, amikor Lotte előáll a nagy tervével.
- Tessék?!-
Nyüsszenek fel hitetlenkedve, mert szerinte egetverően jó ötlet, hogy a nyakam uszítsa a kisfiát, hogy oldjuk meg a házit. Minden finom ágálásom ellenére tartja magát a tervéhez s egyedül annyit sikerült elérnem, hogy nem most azonnal, kávé után, hanem még a mai napon üljek le vele és csináljuk meg, mert az ő kicsi fia nagyon okos ám. Nos, én kételkedve pillogok nagyokat Shannonra. Hát ö… nem igen nézném ki belőle, végül sóhajtva hajtom vissza a fejem a bögrébe. Oké, most még aludhatok, de még ma rá kell vennem ezt a tökfilkót, hogy csinálja meg a házim, mert Lotte tutira meg fogja nézni este és beárul a papának, ha a hercegnője szófogadatlan. A titulusomra meg allergiás vagyok. nagyon. Ennyit az én csodálatos mai terveimről… Miközben dalolászva elfordul mosogatni, én gyilkos pillantásokkal lődözöm az előttem ülőt, morzézve neki, segítesz vagy megdöglesz.

■ ■ spotify lejátszási lista ■ ■ :lovelove: ■ ■c

Shan & Aya

Hát ez remek, mondhatnám nagyszerű! Így szétcseszni a napomat. Kellett megszólalni ennek a gyászhuszárnak. Én elhiszem, hogy ő nagyra van a maga egyetemista büdös mindenével, de nekem még van házim. Sok is… A szavaira csak sunyiban forgatom a szemem. Még mindig nehezemre esik elhinni, hogy nem hülye, de amit mond vagy egy jól betanult szöveg, vagy tényleg érti, amiről beszél. És ha az utóbbiról van szó… lehet kivételesen nem kell hagynom, hogy néhány nyálzó suhanc fotózzon azért, hogy kész legyen a házim. Mert hogy a matek házit mindig így „oldottam meg”. Csak csendben, beletörődően bólogatok s lassan kortyolgatom a kávémat. Shannon nemsokkal később vissza is mászott a kis vackába, én még azért megvártam, hogy Lotte elmenjen, édesen integettem neki az ajtóból, majd morcos medvévé avanzsálva visszakaptattam a szobámba és visszaöltöztem a pizsamámba. Csekkoltam az internetet, tweeteltem, hogy milyen fáradt vagyok, de tök megérte a videó és gyönyörködtem egy kicsit a nézettségi mutatóban. Ezt addig sikerült elhúzni, hogy ülve aludtam el az ágyamon, kezemben a telefonommal. Már jócskán elmúlt dél, mire felriadok, mégpedig arra, hogy pittyeg a telefonom. félálomban ülök fel, az ágyam másik végében, s csipás szemekkel meredek a képernyőre. Aztán felmorranok. Lotte írt egy sms-t és az üzenet annyiból áll: MATEK! Hanyatt dőlök az ágyon, nyűglődve dobálom magam, de igaza van. Ki tudja mikor lesz legközelebb használható állapotban, hiszen mindig hajnalban esik haza, nem túl józanon. Ásítok egyet, megdörgölöm a szemem s bebújva a nyuszis papucsomba felnyalábolom a munkafüzetet meg a tollamat és átcsasztatok a másik szobába. Egy Nirvanás haskidobós topba, meg egy fehér csókmintás szélesebb francia bugyiban. Jóvanaz, tesók vagyunk vagy mi. Gondolkozom rajta, hogy kopogok, de most nincs senki aki rám szólna, ha neveletlen vagyok, szóval simán csak benyitok, ledobom a cuccaim az asztalára s csípőre tett kézzel nézem az alvót. Na babám, eddig és ne tovább.
- Hasadra süt a naph… - Fojtok el egy ásítást, s bár érzek némi késztetést belefeküdni abba a takarókupacba, megemberelem magam és csak leülök mellé az ágyra, miközben majdnem finoman rázogatni kezdem a testét, de csak összébb csomagolja magár és úgy néz rám, mint valami üregi pocok. Egészen aranyos… őt nézve bazsalyogni támad kedvem, de aztán megrázom a fejem és a kibukkanó kis orrára koppintok.
- Kelj fel, egy csomót hagytalak aludni, most már segíts. A bátyám vagy most már… vagy mih, szóval kutya kötelességed segíteni.- Mondom vér komolyan s ha még erre sem fogja fel, akkor közlöm hogy matek. Végül feltérdelek az ágy szélére és két kézzel kezdem előre-hátra tolni a takarókupacot.

■ ■ spotify lejátszási lista ■ ■ :lovelove: ■ ■c

Shan & Aya

Rövidke próbálkozásaimat siker koronázza, a paplankupac megmozdul, és kibontakozik belőle az én penészvi…adonisz? Wtf. Ohh. Pillogok párszor, mire végre sikerült napirendre térnem a tény fölött, hogy ez a rohadék tök jól néz ki póló nélkül. Azért zavarba jönni nem fogok, a tesóm lett, szóval meh. Egyébként is rém irritáló, függetlenül attól, hogy némiképp el kezdett érdekelni, mit rejteget abban a feszes fekete boxerben…. deee áhh, hagyjuk. Sebaj, szépen leülök a sarokba és megvárom, míg elmúlik. Ez mindig bejön.
- Hm. Nem rossz. - Hümmentek egyet, aztán egy ásítást toldok még hozzá, mert az időpontot még mindig kriminálisnak élem meg. Arra meg nem térek ki, mi kapta ezt a véleményt, meg szerintem úgyse érdekelné, amit mondok. A szavaira felháborodva hápogok, és cserébe megrázom még egy párszor, takaróval vagy a nélkül. Egészen puha a bőre, pedig meg voltam róla győződve, hogy a pasik mind érdes smirglik. Mondjuk, ő nem is pasi, hanem az új bátyám, végtére is ez elég magyarázat a jelenségre.
- Dehigyisnemtetulok!- Mondom ezt így egybe, és ezzel le is zárom a kötelező segítségnyújtás kérdéskörét. Amikor megadja magát, rókavigyort villantok s lepattanva az ágy széléről az asztalához megyek és felnyalábolom a cuccaimat, amikkel a kezemben ülök vissza az ágy a szélére, pontosan mellé, és a képe alá dugom a kinyitott füzetet.
- Itt van és megcsinálni kell.- Meg is nézi azon az oldalon a feladatokat, amit az orra alá dugtam, deee… Most jön a vicc.
- Hát… innen… - Húzok egy vonalat a bal oldal tetejére, majd lapozok négyet, és a jobb oldal aljára húzok egy vonalat. - idáig. Nem is tudom… cirka 30 feladat? Plusz mínusz öt. -
Vonom meg a vállam, s nézek rá nagy boci szemekkel, amolyan igen, ez egy csapda és te belesétáltál fejjel. Együttérzően bólogatok és a kezébe nyomom a tollat.
- Szóval varázsolj kérlek, ma még egy csomó videót és képet kell csinálnom. - Közlöm a frankót, és felhúzva a lábaimat feltolom magam valami támasztékig, legyen az támla vagy fal és a lábujjaimat hol összeérintem, hol eltávolítom egymástól.

■ ■ spotify lejátszási lista ■ ■ :lovelove: ■ ■c

Shan & Aya

Az a helyzet, hogy nem érdekel, mit gondol, vagy épp mit nem, hogy hallotta-e a megjegyzésem, vagy sem. Kénytelen és kelletlen, de be kell valljam az igazság kedvéért, hogy egészen helyes bátyót kaptam. ezt, most ha lehet, csapásként élem meg, ha megengedi a nagyérdemű, ugyanis házinyúlnak minősül. Még akkor is, ha kiráz a hideg a látványtól, no nem rossz értelemben. A suliban bezzeg kifogytak a jó pasikból… csessze meg, hogy ez meg a bátyám lett. Aztarohadt, miért is vagyok én ezen kiakadva?! Ezt, ezt azt hiszem jobb, ha sürgősen elfelejtem. Csak sóhajtok egy reményvesztettet és inkább foglalkozom azzal, hogy jó rabszolga módjára, megcsinálja a házimat. Bár tartok tőle, ez nem lesz olyan egyszerű, mint a korombeli tinik szép éhségük általi megfogása. Mindenesetre alaposan felrázom a kis álomszuszékot, figyeljen nekem rendesen oda, mert rossz jegyet sem akarok szerezni.
- Úúú, hát hogyne. Bár hozzáteszem, rém hülyén fest a bulizós imidzsednek, ha a hugicicát pesztrálod… nem hogy vinnél el engem is. - Húzom fel az orrom, s a kötekedésem megvilágosodáshoz vezet, amíg ő ledöbben a mennyiségen én odatolom a buksimat és édesen pillogok, a papánál mindig bejön.
- És ha jutalmul megengedem, hogy magaddal vigyél a következő bulira? - Mert hogy eleve a társaságom már önmagában jutalom, arról nem is beszélve, hogy mindenki irigy lesz rá, milyen hiperédes és nem MELLesleg szuperszexi hugicája van. Még kiszolgálást is tudok neki csinálni, ha hagy elég ideig bájologni, és minimum két embert rabszolgásítok kifutófiúnak. Mert hogy megtehetem, hogy visszaéljek a hatalmammal. Egy hercegnőnek ennyi jár, nem igaz? Éppen csak elhelyezkedem kényelembe, amikor olyasmit mond, amit úri fülem el sem akar hinni első hallásra. Szemmel láthatóan rökönyödök meg, s döbbenten hápogok. Hogymiazistentmondtáltebitófáravaló?!
- Na ne már! Az egy örökkévalóság lesz!- Sápítozok nagyban, de nem hatja meg… ki kell fejlesztenem valamit ellene, mert ahogy elnézem, a cukiság itt nem működik, mint apuci esetében. Most hátulról támadok, átkarolom a válla felett s elöl összekulcsolva a kezeimet húgom magam oda, s nyüszítek a nyakába.
- Nem lehetsz ily kegyetlen! A gonosz királynők sem csinálnak ilyet a hercegnőkkel! - Sápítozom tovább a nyakába, miközben közelebb araszolva a hátát a mellkasomnak húzom, jobban mondva, mivel ő le van cövekelve, így jóformán az erőlködésem nyomán magamat sikerül mögé operálnom. Sikeresen begyűrtem magam alá a lában szóval nyűgösen huppanok a fenekemre, mikor nem adja magát. Kinyújtom a lábaimat a két oldalán és a homlokom a puha hátának támasztom. Hmm, nem lesz ez így jó, túl kellemes az illata, szóval mint aki belenyúlt a kettőhúszba, elkapom onnan a fejem, feltérdelek mögé és a bal vállába kapaszkodva, előredugom a fejem s nézem mit alkot nekem. Nem mondom, nem egy rossz tanár, de én sem vagyok Einstein.
- Vávává, onnan hova lett az négyzet? - Kérdezek közbe egy ponton aztán megkerestük azt a négyzetet, aki közben egy hatossá változott. Csak épp nem csókolta meg a királyfi. Most beletolja az arcomba, én meg mormogva veszem el s mögötte elfeküdve az ágyán a hasamra gördülök, s a könyökömmel támaszkodva a füzet felett, megpróbálom a lehetetlent. Kb. 5 percig vagyok csöndbe, miután morgást hallatok.
- Elveszett a gyök… el lehet veszteni a gyökjelet? - Kérdem érdeklődve vállam fölött pillogva és ha bealudt, úgy akkor lábammal letolom az ágyról.

■ ■ Hangover from hell ■ ■  With love  ■ ■c

Shan & Aya

Nehéz dolgom lesz ezzel a hímmel, nem olyan könnyű ám őt is rabszolgasorba dönteni, mint apucit. Pedig hát… ami, az nem siet. Csak még meg kell találnom rajta a fogást. Neeem, nem a lába között. Ejj de csúnyákat gondolok így korán reggel. Minduntalan emlékeztetnem kell magamat rá, hogy há-zi-nyúl. Jegyezd már meg Aya!
- Gondolom a háremként tartott cicababáidat…?- Dünnyögöm némi morfondírozás után, azonban jobban érdekel az én briliáns ötletem elérése, mint az ő imidzse. Vigyél eeel!
- Olyan kis apróságokon akadsz fenn. Nem vagyok én olyan törékeny. - Húzom fel az orrom, bár mindezt úgy, hogy elégedetten bazsalygok, hiszen immáron a mostohatesó is el és beismerte, hogy hercegnő vagyok. Legalább az új család is tudja már az alapokat, teljesen jó. Persze… az csak külön tetézi a dolgot, amit a végén mondott. Fullos… mi? Nem is tudod mennyire, de azért édes tőled.
- Azért igazán elvihetnél egy lightosabbra… Naaa légyszi! Addig úgyse hagylak békén. Hidd el, hamarabb szabadulsz, ha megteszed.- Vigyorgok rá édesen, mert ez tény, nem igazán ismerek határokat abban, hogy elérjem, amit akarok. Ha kell, minden egyes nap rá fogok ugrani a hátára és ez még csak a jobbik eset. A rosszabbakról nem is ejtek szót. Persze, ha most nem áll kötélnek, akkor majd később előveszem újból, mert most egy szörnyeteget kell elintéznünk, ami nem más, mint az undormányos matek házim. Elnézve a példákat, nyűglődve húzom el a számat a hátára tapadva.
- Iiiinkább az átkok. - Biggyesztem le az ajkaimat, de őnagysága hajthatatlan, szóval kénytelen vagyok figyelni és… megpróbálni megérteni, hogy mi történik a papíron. aztán magamra maradok, jó hercegnőhöz méltón az ágy közepén fekszem a hasamon, a lábamat lóbálom felváltva, miközben a füzetem fölött könyökölök és igyekszem úrrá lenni a káoszon. Lássuk csak… ezt ide hozzá, azzal osztom és akkor az onnan eltűnik… Várj, valami nem jó. Szerencsére épp visszaér, és tudok rá nagy bociszemekkel nézni.
- De igen, nézd meg, hogy nincs meg! - Panaszkodom nyüsszögve, bár hozzáteszem, a koncentrációmon fikarcnyit sem segít, hogy félmeztelenül húzódik közelebb, hogy beleleshessen a füzetembe. Megcsap az a fűszeres illata, a fény játékosan csillan meg a fekete tincsein szikrázva… Rohadt életbe… hol is tartottam? Megrázom egy picit a fejem és elszakítom a tekintetem a fényes hajáról és leírom az eredményt a papírra, mielőtt elveszik a kijelzőről. Még három példa van hátra a második oldalról, meg még két oldal. Lopva pillantok oldalra és azt kell látnom, hogy valami halál édesen fekszik a párnáján jól. Önuraloom, önuraloom. Mi az az önuralom? Az ajkamba harapva kényszerítem magam, hogy a füzetet bámuljam, meg is oldom úgy ahogy a példák nagyját, azonban az utolsó oldalon beleakadok valamibe, amit hova tenni sem tudok. Nyúlik a szemem mint a csigának, majd az oldalamra borulok, begurulok kiskiflinek Shan elé, és feltartom neki a füzetem így fekve, hogy nézz meg. Mármint ne engem, hanem a példát.
- Ez miféle kínzás? Ez nem olyan, mint a többi…- Dünnyögöm morcosan, miközben behelyezkedem az ölébe kényelmesen, miközben immáron ugyanazon a nézőpontban illetve pózban tudja vizsgálni azt a… szörnyet ott a papíron.

■ ■ Hangover from hell ■ ■ With love ■ ■c

Shan & Aya

Bár tagadja a tényt, én azért közel sem vagyok benne biztos, hogy valóban ne lenne neki egy háreme. Ahogy elnézem a helyes arcát, a dús sörényét és az észbontóan falnivaló testét, hát… Kötve hiszem, hogy ne lenen igazam. Tutibiztos, hogy ha találkoznék az ismerőseivel és rákérdeznék, minimum egy tucat lány jelentkezne, miszerint tagja a Shanci-háremnek. Ezt persze azért nem kötöm az orrára, hadd higgye csak, hogy leszerelt. Persze puffogva fonom össze karjaimat a mellem előtt, és felfújom az arcom is, mint egy hisztis hörcsög, de minden egyes nyüszítésem lepisszegi. Ellenben most nem ágálok tovább, szóval meghagyom abban az illékony hitképzetben, hogy hiszek neki. Ó, fogalma sincs még mire vagyok képes azért, amit akarok, de majdcsak megtanulja.
- Pedig tök szívesen megcsinálnám a hajad egy videóban.-
Villantok rá egy rókavigyort, mikor az egymás élete kerül szóba. De akkor is elmegyek az egyik bulijába ha a fene fenét eszik is! Eddig csak a sima bulizás hajtott, de így, hogy ennyire ellenáll, kicsi minden lében két kanál nózim valami svindlit szimatol. Valamit nem kéne látnom, amivel talán zsarolhatnám. Hmmm… Jössz te még az én utcámba, teee, gyönyörű dög. Na mindegy ördögi tervem későbbre tolom, hiszen itt van még előttem egy szörnyeteg, amit le kell gyűrnöm. Azt kell mondanom, a mostohám egészen jó tanár. Jó szexi, de ez más tészta. Teljesen otthon érzem magam, jobbára mintha csak a saját szobámban lennék, pontosan annyi ruha is van rajtam. Valahogy nem feszélyez, hogy lényegében egy szál minitopban és bugyiban fekszem a hihetetlenül jópasi bátyám ágyán. hmm… ez azért most egy kicsit elgondolkoztatott, de végül visszatér, nekem meg úgy kell csinálni, mint aki érti, amit csinál. Nos, ez nem mindig sikerül, de olyankor nagy kegyesen elmondja, mit csesztem el.
- Jaaaaa…..- Dünnyögöm az orrom alá, amikor megtaláljuk a galádot és gyorsan le is jegyzem a megoldást. Ellenben bárhogy küzdök, az utolsó példák igencsak megdolgoztatnak, és sehogy sem jövök rá, mit kezdjek azzal a hármassal. Mivel kicsi bátyám szinte tüntetőleg feküdt el mellettem, hogy véletlen se lásson bele a füzetembe, így kénytelen vagyok úgy hemperegni, hogy mégis belelásson. Igaz, ezzel a manőverrel saját magam is megvicceltem, hiszen amikor a meztelen felsőteste hozzámér, végigráz a hideg. Olyan… bársonyos. Be is ficergem magam oda és a fejemet a felkarjára fektetem, hogy a buksim és a samponom illata éppen csiklandozza az orrát. Figyelem a kezét, meg amit mutogat, aztán a kapott instrukciók alapján megcsináljuk azt a gonoszt. Felsőtestem a mellkasának döntöm, bal kezem a hasamhoz csúszik, miközben félig hátrafordulok hozzá, ajkaimmal talán végigsimítva az alkarját, ha még otthagyta. Összevont szemöldökkel nézek rá. szinte centikre az arcától.
- Nem értem miért vagy akkor olyan középszerű az egyetemen. Hallottam apucit ahogy a jegyeidről beszéltek. Pedig nem is vagy buta… -

■ ■ Hangover from hell ■ ■ With love ■ ■c

Shan & Aya

Túlságosan is hívogató az illata, a csupasz mellkasa s az a kis feszes boxer a kerek fenekén… awwh. Illetlenebbnél illetlenebb gondolatok kergetőznek a fejemben, egy rakás mi lenne ha… Mi lenne, ha most szépen megfordulnék, ajkaimmal cirógatnám meg ajkait, pici kezem felkúszna mezítelen mellkasát cirógatva s a hajába markolva, fejét hátrahúzva csókolnék a nyakába. Harapdálnám, nyalogatnám finom bőrét, míg nem felgyullad benne a vágy, hogy fölém hemperegjen s én domborítva törleszkednék hozzá és a… Váááh! Hagyd abba Aya! Sicc sicc siiiiccc! Hess a fejemből, pajzán gondolatgóc! Erőnek erejével kell elszakítanom magam a piszkos gondolataimtól, s figyelnem a valóságra, meg a gyökér matek példákra.
- Utállak is érte…-
Dünnyögöm az orrom alá, megskubizva azt a gyönyörű fekete sörényt. Ó, hogy szőrösödnél napjába kétszer. Alig tudom a maradék kis figyelem morzsáimat a füzetemre összpontosítani mire végre az utolsó hármat is kiszenvedem magamból. A fejemre ejtem a füzetet és nyünnyögök, miközben megérzem a kezét, ahogy átkarolja a derekam. Nem rezzenek össze annyira, ellenben valami megmagyarázhatatlan forróság kezd el vetekedni a libabőrzéssel. Kissé fészkelődve ránézek, centikre az arcától és beletolom a képébe a füzetem, hogy addig is nézze meg, elrontottam-e valahol. Ha már ennyit szenvedtem vele, akkor legyen jó. Én pedig… mialatt ő ezzel foglalkozik és válaszol a kérdésemre, tovább fészkelődöm, hogy az iménti hátrapillantésom teljes fordulásba menjen át. Szinte bekucorodok az álla alá, jobb lábam térde kissé bekúszik a lábai közé sunnyogva. Fejem még mindig a párnán fekvő karján, míg kezeimet felhúzva a mellkasomhoz, csak ujjbegyekkel érek a bőréhez s a szegycsontjához.
- Na, milyen lett? És mi az a hök?- Kérdem amúgy full ártatlanul, miután gyanútlanul befészkeltem magam mellé, s pillogok rá nagy őzike szemeimmel, szuszogok a nyakába.
- Amúgy majdnem kitűnő tanuló vagyok. Az irodalomban nagyon otthon vagyok, a fizika-kémia az ilyen… tananyagfüggő dolog. Attól függ hol tartunk, de a matek az igazi mumusom. Mert előbbieket még csak-csak be tudom magolni, még ha nem is teljesen értem, de a matekot nem tudom értés nélkül megcsinálni. - Szusszanok egyet és fáradt elégedettséggel bújok bele a nyakába, ajkaim puhán és sután érintik a nyakának illatos bőrét. De nem, nem csücsörítek.. egyszerűen csak… a távolság ugye, ez nem puszi, csak… rossz helyen van a nyaka, na!

■ ■ Hangover from hell ■ ■  With love  ■ ■c

Shan & Aya

Banyek, nem lesz ez így jó. Ő a bátyám, még ha nem is vérszerinti, de a szüleink összejöttek. Miért nem tudja felfogni végre az agyam? Annyira helyes... fogalmam sincs mi történt, hogy most már így gondolom, mert eddig egy idegesítő kis penésznek gondoltam. De most? Szinte szomjazom az érintését, ami rohadtul ijesztő, tekintve az előzményeket.
- Áhh neeem, az ilyen sötét fekete nagyon öregít, nem akarok 40-nek kinézni.-
Rázom meg magam nagyon, elvégre halálian élvezem ezt a hercegnő külsőmet és nem is áll szándékomban elbaszni. A hercegnő barnán fullos, szóval marad így. Majd ha elkezdek őszülni jóóó sokára, majd akkor ráérek festetni. Egyébként is, attól, hogy neki őrjítően jól áll, nekem még nem biztos. Bár, előzékeny vagyok, ezt a színt meghagyom neki. Az a tény, hogy mire végez az ellenőrzésre, én tök ártatlanul befúrom magam a testéhez, nos.. csak amolyan hugica dolog?
- Ohohoóóóó, annyi pont kell. A tökéletességem ennyit elvisel.- Sóhajtom megkönnyebbülten, elvégre ezzel a házi összes réme készen van. Halál nyugodtan bújok hozzá a bátyámhoz egy mély szusszanással.
- El se hiszem, hogy sikerült... -Dünnyögöm boldogan, bár fáradtan. Nem szoktam ennyi energiát belefeccölni egy háziba.
- Úúú, az tudom milyen! Az összes tini filmben benne vannak. Általában a menők és a sportolók alkotják a magot és az okostojásokkal végeztetnek el mindent, amit kitalálnak. -
Bólogatok nagyban, elvégre ez a mi sulinkban is tetten érhető. Magyarázás közben puha ujjbegyeim lecsúsznak a mellkasáról egészen a köldöke felé, ahol aztán felfelé ívelve átbuknak a keskeny csípőjén és a gerince mentén állapodik meg tenyerem. Ha ő átkarolhat akkor én is. ez így működik. amit szabad Jupiternek, a kisökörnek kötelező. Egész kényelmesen elkuckóztam, mikor a kérdése betalál. Nagy kistányérméretű szemekkel nézek rá, aztán elkacagom magam.
- Ez jó vicc volt. Ne hülyéskedj... egytől eddig bárgyú töketlen. A házi írásra jók, szobanövénynek elmennek, de királynak? Kéérlek... attól hogy jól néz ki valaki, még nem tudja irányítani az udvart. ezek csak udvari bolondok. Amúgy is... a sulinak épp elég egy királynő is. - Meg amúgy se voltam még a büdös életben szerelmes, szóval nem is nagyon számít. Ellenben gonoszul kuncogok fel és finoman beleharapok a nyakába.
- Sóval akkoj ejvisel a kövi buliba? - Kérdem a finom nyakát harapdálva, miközben derekára rászorítok, hogy ne tudjon ellökni csak úgy. Hogy is mondtam? Mindig megkapom, amit akarok...

■ ■ Hangover from hell ■ ■  With love  ■ ■ ■ ■

Shan & Aya

Sálálálálálááá, valami nagyon másra kéne gondolniiii... mert mindjárt leteperem. Nem-nem-nem! Nem. Gondolunk. Erre. NEM. Nem szabad, nagyon nem. Bár mocskosul nehéz nem elveszni azokban a formás és őrjítő és... bwááááhhhh csessze meg a ló!
- Hogy mi? Ne mááár... -
Kap el a nevetés... de az a helyzet, akárhogy is képzelem el olyan buta színnel... akkor is veszettül helyesnek tűnik a fejemben. Még úgy is. Még azzal a bugyuta színnel is, amit amúgy rühellve gyűlölök.
- Dehogynem, nagyon jó, csak a parasztok nem értik meg és kell némi hiba ahhoz, hogy ne legyek földönkívüli.- Kuncogok fel magamban, mert valóban. Ha túl tökéletes lennék a tanárok le se akadnának rólam a versenyekkel. Egy-kettő még elmegy, de az összessel el lehet menni oda ahova gondolom.
- Hááát, gonosz átkokkal lehet hamarabb végeztem volna. -Öltök nyelvet rá, mert ez szerintem akkor is kínzásnak minősült. Sőt, igen aljas fajta kínzás mégpedig. Mondjuk, maga a pozitúra is, amiben vagyunk, masszív kínzás. Már össze kell húznom magam, hogy a pólóm gyűrődjön annyira rajtam, hogy ne legyen szembeütköző a hegyesedő bimbóm, átütőleg.
- Ugye? Same. Detto ugyanaz a probléma, csak fordítva. Nincs rá senki érdemes. Hülyékkel meg nem foglalkozom. Bár sokan szeretnének trófeaként tudni maguk mellett... -
Csak azt nem szokták figyelembe venni, hogy nem csak szép vagyok, de ravasz is, meg számító. De ez már csak részlet kérdés. Még egyik se jött rá, hogy érdeklődést csak addig színlelek, amíg szükségem van rá rövidebb vagy hosszabb távú terveimhez. Annyira.. ostobák. Bwahh. ösztönzésem viszont furán működik, kicsi fogaim lecsúsznak a nyakáról, egy apró csíkot hagyva csak, hogy ott voltam. Összehúzom magam a mellkasa előtt és meresztem a jól begyakorolt kiscica szemeket és ártatlan, zabálnivaló nézést.
- Bocsánaaaat.... - Nyüsszenem halkan neki, bár ettől még rohadtul nincs elnapolva a dolog. Ugyanis mindig az van, amit én akarok. Mindig. Csak ő még nincs rendesen ráidomítva, de ami késik az nem siet. Ujjbegyem siklik a nyakához, oda, ahol megkarmoltam a fogammal, s hüvelykujjammal simítom meg. Egy sóhaj, mára talán feladom. Talán.
- Kössszi.... -Megemelkedve célzom be az arcát, s ki tudja, lehet véletlen, lehet nem, de az arcpuszim félig a szájáéra csúszva végzi. Egyébiránt úgy teszek, mintha semmi furcsa nem történne, miközben tápászkodom fel, hogy rajta keresztül átmászva a helyemre orientálódjak.
- ...a segítséget. - Fejezem be az időközben elkezdett mondatot, s melyet az elcsúszott puszi megakasztott. Menekülőre kell fogni, különben baj lesz... nagy baj.

■ ■ Hangover from hell ■ ■  With love  ■ ■c

Shan & Aya

Sürgősen akasztanom kell valami szerencsétlent, akit kihasználhatok és elvonja a figyelmem a nem éppen megszokott és elfogadott gondolataimtól, mert ha nem így lesz, akkor baj lesz. Nagy baj. Tesóknak kéne lennünk. Vagy ha nem is, akkor két idegennek egymás mellett. Maximum haverok. De akkor miért nem megy ez?
- Hát az parádés lehetett. -
Röhög bennem nagyon a gonosz kismanó, ahogy elképzelem minő szenvedés is lehetett az neki. Hah, biztos megérdemelte.
- Nem is az, csak van jobb dolgom is ezeknél. Ezek csak a tanároknak fütyiméregetés, hogy kinek a diákja nyert több versenyt. Ebbe meg nem vagyok hajlandó részt venni. Jobb is ha nem zaklatnak ilyesmivel.- Húzom fel képzeletben a nózimat, mert hát na, a suli hercegnőjét csak ne ugráltassa senki. Még a tanárok se, apucinak még csak-csak hagynám, de igazából ő ugrál úgy, ahogy én szeretném, szóóóval. Höhö.
- Na ez az! Szenvedtem! Mert szenvedés volt. Nem szeretek szenvedni. Sokkal egyszerűbb ha a két szép szememért megcsinálja egy stréber. Neki is jó, meg nekem is. Szóval ezentúl, ha kérdezik, kész vagyok mindig mindennel. -Nézek rá jelentőségteljesen, de megint elkap a heveny rámászhatnék, szóval a plafont kéne inkább bámulnom. Vagy igazából... bármi mást, ami kevésbé szexi mint ő. Van itt olyan? Aligha. Banyek.
- Ohh nocsak, ezt majd észben tartom. -
Bár azért elsőre nem is nézném ki belőle, hogy olyan verekedős fajta volna. Még az is lehet, hogy egyszer a hecc kedvéért kipróbálom. Node, menekülőre kéne fogni, főleg azok után, hogy ez a szemtelen belemozdult az ártatlan puszimba és valami egészen nem ártatlan dolog lett belőle, ami kezd beindítani. NEMMM szabad. Sicc.
- Francnak ficeregsz annyit. - Teszem hozzá színtelen hangon, mintha amúgy semmi érdekes nem is történt volna, átmászom fölötte, majd a padlóra lépve mozgatom át a csípőmet, halkan kattan egyet az izület.
- Ugyan Shanci... nem mintha lenne bárminemű választási lehetőségünk. Fura vagy, hogy ilyesmiken gondolkozol....-Forgatom meg egy körívben a csuklómat, majd csapom ki oldalra úgy, hogy a tenyerem immáron az ég felé néz. Szigorúan háttal neki, hogy ne lássa a paradicsomvörös fejem. Na nem mintha én jobb lennék, de neki ezt nem kell tudnia. És amúgy is... ha tetszik, ha nem, én is ott leszek azon a bulin. Ha kell taxival fogom őt követni. Most már csak azért is! Meg hátha lesz ott valaki, aki elvonja a figyelmem a... nem túl megfelelő gondolatokról.
- Majd tali. - Intek neki, és a cuccaimat felmarkolva kiriszálom magam a szobájából, be az enyémbe és szolidan és hangtalan az ágyamra esek és belesikítok a párnámba. Még jó hogy szigetel...