I don’t know whether I’m the hero or the victim of this tale.
But either way, shouldn’t I dominate it? I’m the one really telling it, after all.
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk
Latest topics
by Richard Giles
Yesterday at 01:19






Hónap posztolói
Faye Bruke
 
Richard Giles
 
Petronia
 
Jean Ulliel
 
Alexander Aguillard
 
Heaven Bells
 
Lysander Meadows
 
Lestat de Lioncourt
 
Minho Kirena
 

Share | 
 

 Fajleírások

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Lestat de Lioncourt


avatar


Hozzászólások száma :
127
Age :
258

TémanyitásTárgy: Fajleírások   2015-12-17, 16:53

Vámpírok

Lestat vagyok, a vámpír. Ám ezt már tudják, de hogy mit is jelent a vámpír, azt talán kevésbé. Kérem, engedjék meg hogy elmagyarázzam önöknek, imádott olvasóim.

Ahogy azt már egyszer leírtam, bizonyára emlékeznek rá, egy vérszomjas szellemtől származtatjuk magunkat, Ameltől, aki elfoglalta a haldokló királynő, Akasha testét, és így lett az első vámpírrá a földön, aki a Megszentelt Magot hordozta magába. Akasha magához hasonlóvá tette férjét, Enkilt, és őket neveztük az Uralkodóknak. Később Marius, öreg barátom szóhasználatában ők lettek Azok, Akiket Őrizni Kell. Innen igen hosszú az út, a Vér sokfelé ágazik el, és a két ikonikus alak aki a királyi párral egyidős, azok az Ikrek. Mekare a néma nővér, és Maharet a vak nővér. Szomorú história ez kérem, nem is mennék bele még egyszer, a Kárhozottak Királynője javarészt foglalkozik ezzel. Tessék elolvasni, ha még nem tették volna meg.

Tehát, milyenek is a vámpírok? Szépek, rútak, ijesztőek, kedvesek? Igazán jó kérdések. Na meg, mi van a szemfoggal? Előbújik, ha akarom? El sem tűnik? Kilóg a számból? Ugyan már. Annyi balgaság kering manapság a világban a téma körül, szeretném, ha Önökben nem élne ilyen tévképzet. A vámpírok, többnyire szépek, vagy legalábbis van bennük valami megkapó, amit a halandó szemek is látnak, csak olykor nem értenek. Jellemző tehát egyfajta természetellenes báj, ám a kulcs nem csak a formaiságban rejlik, hanem az eszmékben, a gondolkodásban, a szerelemben. A megjelenésünk tehát, ezerféle lehet. Azonban ami mindig ugyanaz, az a szemfog. A fogsorunkban húzódik meg, megnyúlva, de nem annyira feltűnően, a célnak viszont kitűnő. Átharapni az emberek puha bőrét, és kiszívni az éltető vért.  

Vért. Igen, kedves olvasók, nekünk vér kell hogy élhessünk, bár én már lassan nem igénylem, attól még szívesen vadászom. A vér az egyetlen ami éltet, bármi más, amit megennénk vagy meginnánk, rövid úton vissza is köszönne. Felmerül a kérdés, hogy kinek a vére? A halandók vére, de mindenki másra esküszik. Én a gaztevőket kedvelem. Egymás vérét magunkhoz tudjuk venni, de csak erőt, és tudást nyerünk, az éhségünk kevésbé csillapodik mintha emberi vért fogyasztanánk. Bár ennek is megvan a maga haszna, az öregebbek megosztják fiókáikkal a tudásukat, ahogy Magnus tette velem, mielőtt tűzbe ment volna. Rendben van tehát, de akkor hol marad a seb? Nincs seb. Milyen egyszerű és elegáns nem? A vámpír nyál gyógyító hatású és a szúrt sebet el is tünteti. Nincs feltűnés. Tiszta, szép munka.

Felmerülhet a kérdés, és nyilván joggal a kedves olvasóban. hogy hogyan is lesznek vámpírok. Erre születni kell, vagy más módszerrel? Egyértelműen más módszerrel. Egy vámpír teremthet csak másikat, méghozzá úgy, hogy vérét veszi, az utolsó előtti cseppig kiszívja, ezzel elkísérve a halál mezsgyéjére, és onnan kíséri vissza az élők közé a saját vérét adva neki. Ahogyan én teremtettem az én drága Louis-om. Emlékeznek rá ugye? Kivételes finomságú vámpír. Az is felmerülhet, hogy ezek a sarjak, fiókák, utódok a Vérben, hogyan is élhetnek túl, mire képesek? A látásuk sokkal élesebb mint volt, az érzékeik felerősödnek, szenvedélyesebben szeretnek és gyűlölnek. A bőrük fehérebb, a foguk hegyesebb, a körmük fényes, akár az üveg. No de, elkalandoztam, kérem bocsássanak meg.

A félreértések elkerülése végett szeretnék még valamit tisztázni itt, hogy ne legyen belőle kavarodás. Igaz, hogy a testünk már halott, a szívünk nem ver, de képesek vagyunk élvezni a testi örömöket, ha már aznap vadásztunk. Ha telve vagyunk vérrel, akkor utána működnek bizonyos funkcióink, bár nem olyan sokáig, de egy órát másfelet képesek lennénk egyhuzamban átszeretkezni. Ez azonban csak testi öröm és orgazmus, de mivel nem élünk már, nincs életképes szaporítóanyagunk, szóval egyáltalán semmi esélye nincs annak hogy egy vámpír nő teherbe essen. Ez, nem az a sztori, kedves olvasók, ez itt a kőkemény valóság.

Tehát a vér átadását, a Vérbe való befogadást Sötét Ajándoknak nevezzük, ami további mellékhatásokkal jár. Lássuk csak, ott van a Tűz Ajándok, aminek segítségével a tüzet ráküldhetjük másokra, tárgyakra, olykor szellemekre is akik bosszantanak minket. Az újoncok elégnek az idősebbek tüzében, és nem egy ifjoncot perzseltem már fel magam is. Olyanokat akik szégyent hoztak a fajtánkra. Nem mellékes a Szellem Ajándok, amivel a saját testünkön kívül utazhatunk, mások elméjébe, vagy csak asztrális kivetítődésként más helyekre. Csodálatos felfedezéseket tehetünk így, de addig a testünk parlagon hever. A Levegő Ajándok segítségével, pusztán a gondolatunk és akaratunk segítségével szállhatunk az égen az éjben, és bárhová eljuthatunk halandó szemek számára láthatatlanul. A képességek és a vér a kor múlásával egyre erősödik, és válik töményebbé. A Millennium Gyermekei azonban máig a legerősebbek. Ide tartoznak az ikrek, hű kísérőjük Haiman, Marius, Seth... és még sorolhatnám. Tessenek kedvesek lenni utánanézni.

Oh igen, ha már Millenium Gyermekei, és más öregebb vámpírokról van szó, ( értsd 1000 év felett) akkor nyilván nem ésszerűtlenül magasabb elvárás hogy hosszabb (800 szó körüli), részletesebb történettel várjuk őket, hiszen azért a nagyobb kor, nagyobb erő és felelősség. Megértik, ugye?

"A szépség nem árulás, aminek te képzeled, inkább ismeretlen föld, hol ezer végzetes baklövést követhetünk el. Sötétlő és közömbös erdő, hol nincs jelzőtáblája a jónak és a rossznak."




A hozzászólást Lestat de Lioncourt összesen 6 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2017-08-21, 16:09-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lestat de Lioncourt


avatar


Hozzászólások száma :
127
Age :
258

TémanyitásTárgy: Re: Fajleírások   2015-12-21, 00:32

Boszorkányok

Azt a boszorkányos... Hm. Szóval boszorkányok, ezt a fajt is szeretném tisztázni önökkel, hiszen közel sem a legendákból ismert vasorrú bábákról beszélünk, és nem is a nyugati zöld bosziról.

Honnan származnak ők? Ezt nagyon nehéz lenne meghatározni, egyesek az Ikrekhez kötik őket, és Maharet boszorkány lányának, Miriamnak a leszármazottait tekintik az elsőknek. Aztán az idők folyamán sok megpróbáltatáson kellett átesniük, főleg a boszorkányüldözések miatt. Szent egek, gondoljanak csak bele! Micsoda sorsuk lehetett! Sokakat ártatlanul öltek meg, mert azt gondolták, boszorkányok, hány javasasszony és bába veszett így oda. Belegondolni is szörnyű. Ámde, bocsássanak meg, ismét csak elkalandoztam.

A mai legismertebb boszorkány család a New Orleansben élő [Mayfair család, az Első utcai sarki házban. Az a ház az élő emléke a boszorkány generációknak, ahová az ültetvényről költözött Mary Beth, és később már itt látták meg a napvilágot az utódai is. Közülük nem sokat emelnék ki, de mindenképpen említést érdemel Mary Beth, korának leghatalmasabb boszorkánya, és sokáig az egyetlen igazi boszorkány is a családban. Aztán ott van Julien bácsi, akivel én is találkoztam, és igazán különleges, hogy ő az egyetlen férfi boszorkány, ám még a család familárisa, a gonosz szándékú Lasher is elismerte őt. Ő volt ám az úriember, még engem sem volt rest kioktatni, úgy ám. Aztán a bájos, gyönyörű Stella, a loknis fekete hajával, csintalan mosolyával. Istenem, de bájos volt. Jelenleg a legnagyobb boszorkányok Rowan Mayfair, Stella dédunokája, és Michael Curry, aki viszont Julien bácsi egy nem elismert viszonyából származik. A csodálatos Mayfair boszorkányaim.

A boszorkányok, ugyanolyan emberek, mint a legtöbb, tudják, rendes élet, szerelem, szeretet, halál... Az teszi őket különlegessé, hogy hatalmuk van, de nehéz lenne lehatárolni, hogy pontosan mi az, mert annyira változó. Egyeseknek a telepátia, másoknak a telekinézis, mások szellemekkel társalognak, és irányítják őket. Vannak, akik egészen különleges adományokkal rendelkeznek, mint Merrick. Parancsolt a szellemeknek, megidézte, és elűzte őket. Nagyon sokfélék lehetnek, és a boszorkányok ösztönösen megérzik, ha valami más faj van a közelükben. Észrevesznek minket, vámpírokat, a szellemeket, a táltosokat. Küllemük és jellemük ezerféle lehet, ahogy minden emberé. Egyesek képesek megszállni más testeket, ebből adódott az a kellemetlen kalandom a testtolvajjal. Amikor kilöktek saját testemből, és egy halandóba kényszerültem.
Nem lehet tehát behatárolni a képességeiket, de remek megfigyelők, és mindig megérzik, ha valami történni fog. Félelmetes megérzéseik vannak és a hatalmuk... számomra érthetetlen, de csodálatos. Szeretem a boszorkányokat, és szeretem Rowan Mayfairt is.




A hozzászólást Lestat de Lioncourt összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2017-07-27, 21:21-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Louis de Pointe du Lac


avatar


Hozzászólások száma :
101
Age :
252
Tartózkodási hely :
New Orleans

TémanyitásTárgy: Re: Fajleírások   2015-12-28, 00:42

Emberek

Most én venném át egy kicsit a szót, egy leírás erejéig. Az én Lestatom helyett fogom elmondani, milyenek is az emberek.
Sok mindent hihetünk, honnan származnak az emberek. Rengeteg eredet történetet hallhattunk az idők folyamán, és biztosan lesznek még. Mindegyikről idővel kiderült, hogy közel sem olyan igaz, mint gondoltuk és másikat találnak ki. Voltak itt már óriások, tojások, agyag, ősleves elmélet, és mindenféle más, amit csak az emberiség eszébe tudott jutni. Akármelyiknek is hiszünk, elmondhatjuk, csakis onnantól kezdve érdemes történelem beszélni, hogy az ember, mint faj, öntudatra ébredt. Onnantól kezdte meg csodálatos és egyben szörnyűséges utazását a fejlődésben. Sokféle eszme és filozófia hatása alatt álltak, minden kornak megvolt a maga uralkodó gondolkodásmódja, amire rendszerint a következőben a szöges ellentéte került hatalomra. De ez a szép a halandókban, hogy ennyire mások, mindig változnak, ahogy próbálnak javítani a hibáikon.
Kinézetben és képességekben is olyan diverzitással rendelkeznek, mint az elme terén. Alkalmazkodtak az adott körülményekhez, mint testben, mint lélekben, és ezért tartom őket a teremtés koronájának. Lehetnek a vámpírok akármilyen erősek és hatalmasok, az emberek mégis ilyen hatalom nélkül értek el ennyi mindent. Varázslatos faj az ember.
A vámpírokhoz csatlakozhatnak is emberek vagy így, vagy úgy, különböző okokból. Minden eset egyedi, és ritkaság számba megy, ha meg is marad huzamosabb ideig embernek. Például az én Lestatom ahány embert eddig maga mellé vett, mind átváltoztatta. Köztük engem is.




A hozzászólást Louis de Pointe du Lac összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2017-08-11, 20:29-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Lestat de Lioncourt


avatar


Hozzászólások száma :
127
Age :
258

TémanyitásTárgy: Re: Fajleírások   2015-12-29, 01:41

Táltosok

Sok-sok legenda fűzhető és építhető fel a táltosok köré, ámde ezekből mi lehet az igazság, és mi nem? Erre szeretnék most fényt deríteni az önök számára is.

A táltosok, kedves olvasóim, egyáltalán nem olyan egyszerű népek, mint azt elsőre gondolnánk, és hosszú történelmük van, ami faji sajátosságuk, mint sok más is. Azonban, hogy elölről kezdjem a mesét, egy szigetről származtatják magukat, aminek nevét és konkrét helyét nem ismerjük, ők Szigetként hivatkoznak rá, vagy az Elveszett paradicsomként nevezik. Ej, de csodás lehetett. Egy sziget, ahol nem voltak szabályok, nem volt háború és viszálykodás, keserűség és bánat. Csak a táltosok voltak és a békesség, a gyermekei béke és felhőtlenség, a boldogság és az a szeretet, amit egymás iránt tanúsítottak. Az a könnyed harmónia, ami lehetővé tette generációk együttélését, mindenféle súrlódás nélkül. Maga lehetett a paradicsom, ahogy Ashlar mesélte.
Ő volt az egyik legöregebb táltos, talán kétezernél is öregebb. Ő még a szigetről jött el, és sajátos büntetése lett, hogy látta népét elpusztulni. Látta, amint áldozatul esnek a földet követelő barbároknak, a civilizált hadseregeknek, és az árulóknak. A táltosok népe nem tudott semmit a világról, mikor idejöttek, idegenek voltak nekik a napszakok, az évszakok, és a civilizáció, népükre jellemző, dallamos zümmögésre hasonlító beszédüket senki nem értette. Idegenek voltak. Minden újszerű volt nekik, az emberek is. Az, hogy egymást ölték egy tenyérnyi földért és keserű áskálódásba fogtak. A táltosokat nem értették, nem szerették, és el akarták pusztítani, mint mindent, amit nem értettek. Menekültek, sokat rejtőztek az emberek elől, és végül egy távoli vidékre mentek, ahol átmenetileg menedékre leltek. Donnelath völgybe, ami aztán később az otthonuk lett. Ashlar ötlete nyomán, elkezdték megtanulni az emberi viselkedést, és felvettek emberi személyazonosságot, emberként próbáltak élni és elvegyülni, ami csak bizonyos ideig működött. A faj fogyatkozott, az ifjak elmentek, és talán sosem tértek vissza.

A táltosok nem agresszív nép, nem szeretnek háborúzni, nem is igen képesek rá, így sokakat elfogtak az emberek, és akaratuk ellenére kényszernek vetették alá. Hogy mifélének, ahhoz előbb meg kell értenünk a táltosok sajátos szaporodását. Máshogyan működik, mint az emberi nemzés, bár a metódus ugyanaz. A hím és a nőstény egyesülnek, és a megszületendő gyermek, egy órán belül, kifejlett magasságú és minden tudását örökölte a szüleitől. Az ifjú táltos az ősi tudással született, olyan időkről szóló emlékekkel, amik generációkkal ez előttről valók. Anyatejre van szükségük, hogy kifejlődhessenek és megerősödjenek, és későbbi életük során is szívesen fogyasztják ezt az italt. Egy-egy nőstény, nagyjából ötször szül élete folyamán, lemerítik ezek az aktusok, és egy idő után kiapad méhe gyümölcse, és terméketlen lesz a kút.
Azonban, ez csak a táltosok között van így. Ha egy táltos férfi, halandó asszonnyal szeretkezik, annak a vége vetélés, és rosszabb esetben halál lehet, ugyanígy, ha egy táltos asszonyt halandó férfiak hágnak meg, a nő csak vérzik, de nem termékenyül meg.
Egyetlen kivétel, ha táltos férfi erős boszorkánnyal közösül, vagy boszorkány férfi, táltos nővel, akkor létre jöhetnek úgynevezett vad táltosok. Mivel nem a tiszta vérből valók, így valamivel lassabban fejlődnek ki felnőtt alakúra, de nem szenvednek semmiféle hátrányt. A gondolkodásuk sokkal emberibb, és az emberi szülőjük emlékeit is magukban hordozzák, és sokkal ambiciózusabbak, mint a többi táltos. Veszélyesebbek is voltak Ashlar szerint. Sokáig ő volt az egyedüli, pont azért, mert népe elfakult, egyszerűen eltűntek létezni egy botlása miatt, melyben papként akart tevékenykedni és Szent Ashlarrá nyilvánította magát. A faj nagy része elpusztul, és egy nőstény megátkozta őt a halála előtt, hogy egyedüli  maradjon a fajban, míg csak él.
A kegyetlen jóslat sokáig beigazolódni látszott, azonban egy rosszindulatú szellem, generációk óta kihasználta a Mayfair boszorkányokat, hogy megszülethessen a tizenharmadik, a legerősebb boszorkány, Rowan Mayfair.  Az ő méhében megfogant gyermek testét használta Lasher a szellem, hogy emberi testbe költözhessen és ő táltos volt. Vad táltos. Később elrabolta Rowant és megerőszakolta, aki párszor elvetélt, de végül megfogant, és ebből a kegyetlen nászból született meg a táltos nő, Emeleth. Azonban nem voltak hosszú életűek, mert Michael megölte Lashert és Rowan végzett Emeleth-el, amit később megbánt. Micsoda bánat volt a szívében, a nem dobogó szívem is majd meghasadt belé, mikor találkoztam ezzel a páratlan nővel. Azzal a nővel, akit nekem teremtett az ég is szinte. Mayfair boszorkányom... Khm. Úgy értem, tehát itt történt egy olyan botlás, hogy Rowan műtéte után, amikor kivették a méhét, új örökösnő került a család élére, a kis Mona. Gyönyörű vöröshajú Monám. Michael és Mona nászából született meg Morrigan, a táltos, aki aztán később találkozott Ashlarral, és egymásba feledkezve elmentek egy távoli szigetre, hogy felélesszék a fajt.

Micsoda sztori lenne, ha ez lenne a boldog befejezés, nem igaz? Csakhogy nem itt ér véget a történet. Amikor Quinn Blackwood megkeresett engem, beleszeretett Monába, aki elveszett gyermeke, Morrigan után búsult, és Mona haldoklott. Vámpírrá tettem, és megtanítottam a praktikákra. Ajándék volt tőlem Quinnek, hogy hallhassa Mona gondolatait, hiszen a kapcsolat csak teremtő és fióka között van elnémulva. Elmentünk egy messzi szigetre, megtaláltuk a faj maradékát, három példány élte túl és Oberon elmesélte nekünk, miként virágzott fel és hanyatlott le ismét a faj. A faj, amelynek talán sosem volt jövője az emberek világában. Mindenesetre hárman túlélték, ők most Rowan szárnyai alatt vannak.

Honnan ismerhetjük meg a táltosokat? Magasabbak, mint az emberek, könnyedebb csontozatúak, mondhatni törékenyebbnek tűnnek, de azért nem esetlenek. Jellemzően karcsú kecses ujjaik vannak, és hosszabb végtagjaik, mint az embereknek. Az arcuk is mesteri, egyszerre komoly és gyermekded. A jellemük többnyire a régi vonást őrzi, hogy gyermetegek, imádják a tejet és a zenét, szeretnek játszani, és meséket hallgatni és meséket mondani. Elképesztő faj, nem? A táltosok rendkívül ki vannak élezve a boszorkányokra, megérzik, ha egy is a közelükben van. Ez fordítva is igaz. A vámpírok számára semlegesek, a vérüket keserűnek tartjuk, és éppen ezért nem is vadásztunk soha rájuk. Különleges képességük nincs, nem tudnak repülni, de erős gondolati érzékekkel bírnak, megéreznek dolgokat. És emlékeznek, régebbnél régebbi dolgokra. Szelíd nép.


[/b][/color]


A hozzászólást Lestat de Lioncourt összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2017-07-27, 21:29-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lestat de Lioncourt


avatar


Hozzászólások száma :
127
Age :
258

TémanyitásTárgy: Re: Fajleírások   2016-01-01, 02:45

Talamasca

Talamasca mi? Rejtelmes egy szervezet elismerem, és sokáig előttem is titok volt a működése, pedig elhihetik nekem, én aztán kíváncsi vagyok, de hisz ismernek már engem. A jelmondatuk sem túl árulkodó. Szóval mi is ez az egész?

Ez egy szervezet, senki nem tudja, mikor alapult, és kik alapították. Azt hitték én tudom? Na, jó, jól hitték, tényleg tudom, és mivel annyira szeretnek engem, el fogom árulni. Csak sorjában. Szóval ez a szervezet régóta jelen van, de hogy egészen pontosan mivel is foglalkoznak, azt senki nem tudja, mert csak megfigyelnek. Egészen pontosan a természetfeletti mentsvára amolyan kutató intézet, ahol boszorkányos jelenségekkel, parajelenségekkel, és mindenféle természetfeletti dologgal foglalkoznak. Boszikkal, szellemekkel, még velünk, vámpírokkal is. Voltak ismerőseim és talán barátaim is a Talamascában, leginkább David Talbot, az egykori rendfőnök. Egy szerencsétlen incidensnek köszönhetően most a fiókám a Vérben. Bár tudhatják, nem ismertem sokáig Aaron Leighter-t, őt is kedveltem. David azonban... ő mindig is kifinomult úr volt és ez most sem kopott el belőle. Aaron volt az a rendtag, aki részletes és igen kiterjedt kutatást végzett a Mayfair boszorkányok után, egészen a kezdetig vissza tudta vezetni a családfát. Deborah-ig és az ő anyjáig. Azonkívül a Talamasca szinte sosem avatkozik közbe, hacsak nem muszáj, ők olyan maguknak való népség. A kapcsolatrendszerük kiterjedt és remekül működő, az évszázadok során tekintélyes vagyont halmoztak fel, amiből gazdálkodnak, és nem élnek rosszul.
A szervezet maga úgy működik, hogy van egy rendfőnök, aki mindig (azaz szinte mindig) Amszterdamban tartózkodik, és vannak a rend Vénei, akikről senki nem tudja kik ők és mik ők, csak azt, hogy hozzájuk bármikor fordulhatnak tanácsért, beszélgetésért, eszmecseréért. Ők amolyan megfoghatatlan titkokat jelentenek, és az emberek szerint, a Vének mindig a rendtagok közül választanak utódot. Ám, de a vének eddig még nem tették meg. Elárulom, hogy miért.

A Talamasca nagyon régen alapult meg, egy Gremt nevű szellem találta ki, aki Amellel együtt jött a világra, de míg Amel emberi testet akart, addig ez a szellem segítő, azaz jó szellem volt. Gyűjtötte az információt, és egy vámpírral és másik szellemmel társulva találták ki, hogy ők lesznek a Talamasca. Az évek folyamán, egyre nagyobb hálózatot építettek ki, és egyre több információt halmoztak fel. Hesketh, Teskhamen és Gremt Stryker Knollys. A Talamasca alapítói egyben Vénei.


[/b][/color]


A hozzászólást Lestat de Lioncourt összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2017-07-27, 21:29-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lestat de Lioncourt


avatar


Hozzászólások száma :
127
Age :
258

TémanyitásTárgy: Re: Fajleírások   2016-01-01, 17:26

Szellemek

A szellemek igen érdekes teremtmények, mivel nem tudni igazából, hogy mik is. Nem élők, de nem is holtak, akkor vajon hogyan létezhetnek itt közöttünk? Leginkább olyan éteri lények, akik képes emberi alakot ölteni és emberi alakban megjelenni. Többnyire boszorkányok látják őket, de nem meglepő az sem, hogyha vámpírnak jelenik meg. Jól tudhatják, Quinn barátom szinte együtt nőtt fel egy szellemmel, aki gyermekkorától kísértette. Lidércnek nevezte magát, és voltak sajátos megmozdulásai is, mint amikor ő tanított új szót Quinnek, vagy betört pár tükröt, vagy a leggyalázatosabb tette, mikor elgáncsolta Queen nénit, ezzel a vesztét okozva a drága idős hölgynek.
Vannak olyan szellemek is, akik segíteni akarnak, és képesek teljesen embernek tűnni, ám mi, a természetfeletti, érezzük hogy nem azok. Ilyen jó szándékú szellem, többek között Gemt, vagy Magnus az egykori teremtőm, aki most szellemként éli életét.
A képességeik igen sokfélék lehetnek, Lidérc, mint említettem képes volt apróbb, önálló tevékenységekre, bár a legtöbb szellemre ez nem jellemző. Julien Mayfair, aki engem kísértett egy ideig, például csak személyes jelenlétével bosszantott, és a szövegeléseivel, mert azt gondolta ártanék Monának vagy Rowannak. Sosem tennék ilyesmik. Ő nem volt agresszív szellem, inkább csak bosszantó, ahogy nem hagyott nyugtot nekem.
Jelenleg a legerősebb szellemek közé számít Amel, aki immár bennem él tovább, és Gremt, na meg persze Hesketh is.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: Fajleírások   

Vissza az elejére Go down
 

Fajleírások

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Kezdetek :: Első lépések-