Aya Rosinger

Csak mert nincs herceged, az nem azt jelenti, hogy nem vagy hercegnő.

Álnév: Öhm... Hercegnő?
Kor: 18
Látszólagos kor: 20-nak is elmegy ha kisminkeli magát
Teremtő: -
Csoport: Ember
Foglalkozás: Diák és főállású bátyóidegesítő/apa hercegnője
Play by: Odeya Rush

Kinézet

Nem túl magas, a maga nemében is alacsonynak számít a kis 165 centijével, de erre mondják gyakran azt, hogy kicsi a bors… de ágyékon tud boxolni. Az is igaz bár, hogy Aya inkább apa hercegnője, szóval csak akkor vetemedik ilyesmire, ha az apja nincs a közelben. Minden egyéb esetben egy tündéri, ennivaló fiatal, aki minden tinédzsersége ellenére odaadóan segít mindenben az apjának, meg a mostohaanyjának a ház körül. Gyönyörű kék szemeit pedig nagyon hatásosan tudja mereszteni az apjának, ha kell valami, és általában, tehát mindig, meg is kapja azt. Alakja karcsú, gyors anyagcserével megáldott tini, tipikusan az a fajta, aki hatszor annyit eszik, mint más, mégsem hízik egy grammot sem. Hátközépig érő enyhén hullámos gesztenyebarna haja van, amit előszeretettel birizgáltat, fésülget és az interneten van egy csatornája, ahova fodrászkodós videókat töltöget fel. Összességében szép teremtés, a maga nemében bájos, formás és teltebb ott, ahol kell, korának megfelelően, éppen csak megelőzve azt egy picit. Figyelemreméltó külsejének köszönhetően pedig, már az ártatlanságát is elhagyta valahol, persze, erről senki sem tud, az érintetteken kívül.

Személyiség

Na hát valami tündéri, és csendes és szófogadó, na meg figyelmes és aranyos – amikor apa ott van. Ha nincs ott, akkor hisztis, akaratos, zsarnok, minden lében két kanál, szemtelen, és olykor utálatos is lehet. Rettentően szeret enni, eléggé édesszájú, tehát mindig van dugicsoki készlete a szobájában. Illetve hát rajong a kóláért. Csak a pirosért… a kék nem kóla, csak színes víz. Mindezek tetejében pedig elé birtokló természet, ami az övé, az az övé és kész. Hajlamos tárgyakat, helyeket, embereket, sőt, szavakat is kisajátítani. Az iskolában nem az okos tábort erősíti, hiszen mindene megvan a népszerűséghez, és ki is használja, de nagyon. Mindemellett tisztában van a testi adottságaival, vissza is él vele néhanapján, s hajlamos kelletni magát egy kis nyálzást okozva csak azért, hogy megcsinálják a háziját. Persze, a mi a szemnek szabad, az a kéznek tilos… kivéve, ha helyes az illető.

Történet

Ahh, már megint ez a sok értesítő… néha komolyan elsápadok attól a számtól, ami a profilom mellett virít. Nem mondom, jól esik, amikor megostromolnak az üzeneteikkel, melyben az egekig magasztalják a külsőmet, de ennek a hátulütője, hogy öt üzenetből háromban legalább csöppet sem szépen, hanem kifejezetten gusztustalan módon akarnak gerincre vágni. Nem, bár apának Hercegnő vagyok, én már rég nem élek a tündérmesékben. Jól tudom, hogy úri emberek már nincsenek s azt is, hogy a Férfi, mint olyan, kihalófélben lévő faj. Nem várom a szőke herceget a fehér lovon, mert úgy se jön, és mert maximum egy töketlen idióta jönne, aki többet pózol a tükör előtt, mint én. Pedig ez már nagy szó… Nem is foglalkozom vele tovább, inkább a tükör elé pattanok, varázsolok a fejemre egy laza kontyot, egy leheletnyi sminket tolok a csini pofimra, és lövök egy cuki szelfit, mintegy válaszként a sok baleknak. Ehehe, nyaljatok sót. Néha komolyan játszadozom azzal a gondolattal, hogy talán a hajszobrászkodáson kívül némi modellkedési szálat is bevezethetnék a fiókom tartalmába, de az a nagy helyzet, hogy nincs hozzá fotósom. Mióta meg apa összecuccolt azzal a nővel, senkit nem hoztam fel ide. Tudjátok miért? Mert a szomszéd szobában leledzik a karót nyelt mostohabátyám, és szinte ezer százalékig biztos vagyok benne, hogy a csajok az ajtajában leselkednének ahelyett, hogy azt csinálnák, amit egy rendes rabszolga szokott. Szót fogadni nekem. Pont úgy, ahogyan apuci csinálja. Visszatérve a bátyuskámra, nem is értem a mostohaanyám miért nem ásta még el. Rém neveletlen a kölyke, s bár én is az vagyok, de nem a szüleimmel szemben. Jobbára nem is igen tudok vele mit kezdeni. A „felhőtlen testvéri kapcsolatunk” kimerül abban, hogy amikor látnak, minket egymásra köszönünk. Ha nem látnak, akkor csak mosolygunk. Se. azt nem mondom, hogy nem.. próbálkozunk, de nem is nagyon erőltetjük meg magunkat. Minek? Jobbára csak a közös vacsorakor találkozunk. Ott sem nagyon beszélünk… max faggatnak minket, külön-külön. Ámbár kedves vagyok az új „anyámhoz” azért remélem tisztában van azzal, hogy apuci az enyém, és az van, amit én akarok…

Elfogadva!

Kedves Aya!

Ismét egy tüneményes pofi jött közénk, de mit is mondanak ilyenkor? Angyalbőrbe bújt ördög? Nem elég, hogy korodhoz képest vérlázítóan csinos vagy, és formás, még meg is kapod amit kinéztél magadnak? Sok lesz a jóból, kicsi lány. Bár bizonyos értelemben tetszik hogy nem éppen egy tipikus hercegnőt hoztál, fehérben és rózsaszínben és tüllhalmazban, mégis egy kicsit szomorkás, hogy egy házasság hogy gallyra tud futni, holott annak egyszer, boldog eseménynek kellene lennie. Viszont talán egy csepp öröm az ürömben hogy apukád megtalálta a második lehetőséget, és talán ez jobban is sikerül neki, és csak nem egy gonosz mostohát hozott a házhoz. Bár tény és való az idősebb testvérnek, aki egyedülálló gyerek, csapás lehet egy kisebb, de ezt majd szépen megoldjátok, én már látom is magam előtt a jelenetet.
Aztán jót még véletlen se halljak se rólad, sem süni típusú testvérkédről.