I don’t know whether I’m the hero or the victim of this tale.
But either way, shouldn’t I dominate it? I’m the one really telling it, after all.
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk
Legutóbbi témák
Viktor de Lioncourt Emptyby Andor Lugosi
2022-09-13, 15:50

Viktor de Lioncourt Emptyby Seth
2022-03-11, 21:25

Viktor de Lioncourt Emptyby Seth
2022-03-06, 19:51

Viktor de Lioncourt Emptyby Wilhelmina Blackburn
2021-12-17, 12:00

Viktor de Lioncourt Emptyby Lestat de Lioncourt
2021-12-12, 17:14

Viktor de Lioncourt Emptyby Lestat de Lioncourt
2021-12-12, 14:14

Hónap posztolói

Megosztás
 

 Viktor de Lioncourt

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Viktor de Lioncourt


Viktor de Lioncourt


Hozzászólások száma :
18
Age :
24
Tartózkodási hely :
Az Angyalok Városában

Viktor de Lioncourt Empty
TémanyitásTárgy: Viktor de Lioncourt   Viktor de Lioncourt Empty2018-05-05, 13:26

A karakterlap komoly spoilereket tartalmaz a Lestat herceg c.kötethez!!! Így elolvasás csak saját felelősségre!


Viktor de Lioncourt

"A Szép: igaz s az Igaz: szép! - sose áhitsatok mást, nincs főbb bölcseség! "

Álnév: -
Kor: 18 év
Látszólagos kor: 18
Teremtő: -
Csoport: Ember
Foglalkozás: -
Play by: Emil Andersson

Kinézet

"Most már a fiatalember alakját is ki tudta venni. Széles vállú, száznyolcvanöt centi magas férfi volt dús, szőke hajjal. Csak nem Lestan bácsi az?" - Rose


Magas termetű férfiú vagyok, vállas, de vékony alkat. Arcom hamvas és üde. Mosolyom édesen kedves, játékos, már-már lányosan bájos. Kék szemeim pontosan olyanok, mint amilyenek apáméi lehettek még halandó korában. Ajkaim teltek, hangom bársonyos és zengő, enyhe éllel, jellegzetes amerikai akcentussal. Bár a hasonlóságért, mi rendkívül szembetűnő, főleg dús, hosszú, aranyló sörényünk és arcunk finom íve felelős. Termetünk is hajszál pontosan megegyezik. Amiért azonban az, aki ismeri őt, nem tévesztene össze minket az az, hogy atyámat a kor, életbölcsesség és az erős vér már erőteljesen megdolgozta, szobor-szerűvé és természetellenesen tökéletessé csiszolta. Így hát én inkább a fiatal francia nemesre hasonlítok, aki egykoron lehetett. Az én külsőm egyfajta keveréke az érett férfiénak és az ártatlan gyermekének. Ez talán ifjú koromnak köszönhető. Hajamat szeretem rövidebbre vágni, de ahogy egyre jobban sóvárgok jó apám után, az iránta való szeretetből és tiszteletből olyan hosszúra hagytam, ahogy elmondások szerint neki szokott lenni. Öltözködésem követi az aktuális divatot, szeretem a szép és élénk holmikat. Bár azok szerint, akiknek volt szerencséjük személyesen is találkozni édesapámmal, csak nevetnek, hogy ilyen csiricsáré darabokat ő sose venne fel.

Személyiség
Végtelenül kedves és jóhiszemű vagyok, előítéletek nélkül. Mindez persze nem az én érdemem, hanem drága nevelőimé és a szerencsés génállományé, amit szüleimtől örökölhettem. Természetem nyugodt és barátságos, nyitott az újra, a másra és a természetfelettire, amibe bele születtem. Halandó és fiatal szívem pedig lelkesen repes, ha a szeretteim között lehetek. A vámpírok között, akik keze alatt azzá válhattam, aki ma vagyok.

Történet
Különös történet az enyém, kedves Olvasó. És rendhagyó a Vámpírkrónikák történetében.
A nevem Viktor, én vagyok a nagy Lestat egy szem fia, és Te most az én soraimat olvasod.
Most össze vagy zavarodva és nem tudsz észhez térni ettől az információtól és nem is tudod mire vélni. Sajnálom, ha felzaklattalak! Kérlek, engedd meg, hogy elmeséljem Neked történetemet, egy olyan kalandra invitálva, amit ésszel alig lehet felérni.
Hogy is lehetséges mindez? Hogyan létezhetek egyáltalán? Hiszen minden halandó és halhatatlan a kerek e világon tudja, hogy Apu már évszázadok óta vámpír…én pedig, nos, éppen, hogy csak betöltöttem a felnőtt kort és ugyan olyan eleven vagyok, mint bárki más az emberek közül. És még is, mindez lehetséges, mi több, meg is valósult! Mindezen lehetetlenségek pedig a modern tudománynak köszönhetőek! Úgy bizony, jól hallod, Kedves Olvasó, Barátom! Az orvostudomány ma már olyan dolgokra képes, amiről mi, laikusok, egyszerű halandók a legvadabb álmainkban sem álmodnánk. A tudomány, mi mindig utat tör magának és hol lassabban, hol gyorsabban halad előre és viszi egy úttal előbbre a világunkat, ha egy halhatatlan kezeibe kerül, mint egyfajta kulcs, akkor valóban kijelenthetjük, hogy korlátlanná lesz: határ csak a csillagos ég s még az sem! Mint azt sokan tudjátok, a vámpírok nagyrészt művészlelkek, nem tudálékoskodók, az esztétika jobban érdekli őket, mint a világ atomi rejtelmei. Azonban talán már kevéssé ismert tény, hogy akadnak eme csodás fajban tudósok és kutatóorvosok is. Ők csendben, a háttérben tevékenykednek, hogy megértsék a vérivók testének működését. Kísérleteznek és mintákat vesznek a felkért alanyoktól. Egy szép napon, az ezredforduló környékén megkörnyékezték az én apukámat, a Kópé Királyfit, Lestatot. Ekkor én még kósza gondolat sem voltam, legalább is apám fejében bizonyosan nem. A két kutató megnyerte jó atyám és a titkos, rendkívül felszerelt laboratóriumukba invitálták őt, hogy különféle teszteknek vessék alá, melyekbe nagy örömükre a szőke herceg bele egyezett. Ezen kísérletek pontos menetéről szülőapám emlékirataiban, azon belül a Lestat herceg c. kötetben olvashattok.  Amit viszont kiemelnék, hogy személyem megértését elősegítsem, az-az egyik kulcs fontosságú próba. Ez a próba a halott-szerű vámpírtest reprodukciós készségeit kívánta feltérképezni és poraiból feléleszteni. Bizony, hihet a szemének, Kedves Barátom, ez így történt, bármely tabudöntögetőnek és etikailag megkérdőjelezhetőnek tűnik. Apám itt ismerkedett meg jó anyámmal,  Dr.Flannery Gilman-nel, az elhivatott vámpírtanulmányozó kutatóorvossal. Aki nem mellékesen gyönyörű teremtés. Az én csodaszép anyukám. Bár, hogy szépsége vetekszik-e a hírhedten álomszép nagymamáéval, Gabrielle de Lioncourt-éval, azt egyelőre tapasztalat híján nem tudhatom. Anyám, a lejáratott amerikai vámpírkutató szerencsére nem adta fel szenvedélyét és eljutott két másik nevelőszülőmhöz, a szintén kutatóorvos vámpírpároshoz, Seth-hez és Fareed-hez. Hárman kezdtek dolgozni a vérszopók tanulmányozásán, de egyre bővül kis csapatuk. Seth, az ókori Egyiptom szülötte és Akasha, az egykori Kárhozottak királynőjének embergyermeke, akit később behozott a Vérbe. Seth felismerte, hogy szükség van az új faj tanulmányozására és biológiai megértésére, feltérképezésére. Ettől elhivatottan hozta át Fareed-et, a briliáns indiai sebészorvost. Ők hárman, a két nevelőapám és szülőanyám neveltek fel és velük élek luxusbirtokukon, Los Angelses-ben.
Fogantatásom körülményei természetesen indultak, vérszerinti szüleim önszántukból, a tudományért egyesültek, nem szerelemből. Nem haragszom rájuk ezért, nem ítélem el őket és nem is siratom nem létező s soha nem is létezett szerelmüket. Megértettem mindazt, ami történt, és amit képvisel a kutatóintézet, így neveltek. Hálás vagyok azért, hogy velük lehetek, hogy részese lehetek ennek az egésznek. Még ha végül mesterségesen is hoztak engem létre, egy petricsészében. Az eljárást, mellyel megalkottak, amivel megszülethettem, részletesen elmagyarázták és a feljebb említett könyvben kivesézik. Lényege, hogy apám örökítőanyagát laboratóriumi körülmények között bele helyezték anyám egy magnélküli petesejtjébe. Így én valahol atyám fia, valahol pedig a klónja vagyok. Egyik se teljesen s még is mindkettő. Ezért is hasonlítok sokkal jobban apára, mint anyára. A sejtmagi génállományom csak apukámtól származik, viszont anyukám adta nekem a hatalmas petesejt-citoplazmáját, amivel azért ő is jelentősen hozzá járult szervezetem felépítéséhez. Így mitokondriális DNS-em-azaz testem és sejtjeim kis energiaműve- és még sok minden más, még is az övé. Így még sem vagyok csak és kizárólag apám mesterséges mása. Én nem vagyok Lestat. Én Viktor vagyok. Két rész Lestat, egy rész Flannery. Csak az arányok mások egy klasszikusan fogant gyermekhez képest, ahol ez az arány fele-fele. Anyám testébe nevelőapáim mesterségesen beültettek még csíra koromban s ő valóban kihordott engem a szíve alatt. Ő táplált, magzat- és csecsemőkoromban. Az immunrendszerem s oly sok minden mást, neki köszönhetek. Mindhárman szerető szülőkként neveltek fel s nevelnek máig. Nagy gonddal és odafigyeléssel. Egészen aprócska korom óta beavattak mindenbe, valójában sosem titkoltak semmit. Én már abba születtem bele, hogy körülöttem a természetfeletti, az ismerős és ismeretlen. Vámpírok, szellemek, boszorkányok és persze emberek. Így én egészen másként látom ezt a mi csodálatos, gyönyörű és oly komplex világunkat, a maga megannyi lenyűgöző és szépséges fajával! Irigykedtem, bevallom, egészen kisgyermek korom óta. Én is vámpír szerettem volna lenni, mint ők. Mint ahogy pár éve már anyám is az, apáim áthozták őt. Ő is úgy sóvárgott a Vér után, mint én. De megértettem miért nem tettek még azzá, amivé válni szeretnék, hogy végleg s teljesen hozzájuk tartozhassak és magához az Éjhez. A biológiai apám, azaz Lestat miatt. Ő mit sem tud rólam! Hiszen Fareed és Seth „elfelejtették” közölni vele, ő pedig szabad kezet adott neki a biológiai mintáit illetően. Hogy miért nem tud az én Rose-om Lestan bácsija semmit? Nagyon egyszerű: mert senki sem tudta, hogy a kutatóvámpírok sikerrel járnak-e. Hogy létre jön-e a sejtfúzió. Hogy beágyazódik-e anyám méhében. Hogy ki tudja-e hordani. Hogy élve születek-e. Hogy túlélem-e a csecsemőkort és így tovább. Most viszont, hogy immáron betöltöttem a 18. életévemet s ezáltal Európában már felnőttnek számítok, közeleg az idő, hogy elmondják szülőapámnak. Itt, Amerikában még három év, míg hivatalosan is nagykorú leszek, de reménykedem, hogy ezt az időt már nem kell kivárnom a hőn áhított találkozásig, mire testem-lelkem úgy szomjazik! Rose-al, apám fogadott lányával már megismerkedhettem egy véletlen folytán. Életének szörnyű eseményei karjaimba sodorták ezt a páratlan virágszálat. Már az első pillanatban tudtam, apám mit látott meg benne. Elvégre, apám fia vagyok Wink „Lestan bácsi” drága Rose-a, az én drága, szeretett Rose-om, szívem egyetlen s örök szerelme. Remélem nemsokára meglátogat minket a te Lestan bácsid és engedélyt ad, hogy csatlakozhassunk hozzájuk a Sötét Vérben, ahogy azt mindketten áhítjuk kisgyermek korunk óta! Ó, drága Sötétség…szeret-e valaki annyira, mint ő és én?

„No more tears
I'm out of fears
I'm out of pain
I'm out in the rain

It will gently wash away the light of the day

I'm in love with the darkness of the night
I'm in love with all that's out of sight
I'm in love with the magic of the new
And the darkness loves me too

Finally
It covers me
It makes me taste
It's sure embrace

It will gently take away the sorrows of the day

I'm in love with the darkness of the night
I'm in love with all that's out of sight
I'm in love with the magic of the new
And the darkness loves me too”

- Xandria: In Love with the Dakness




"...And the Darkness loves me too":




A hozzászólást Viktor de Lioncourt összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2019-08-29, 13:32-kor.
Vissza az elejére Go down
Lestat de Lioncourt


Lestat de Lioncourt


Hozzászólások száma :
162
Age :
264
Tartózkodási hely :
New Orleans

Viktor de Lioncourt Empty
TémanyitásTárgy: Re: Viktor de Lioncourt   Viktor de Lioncourt Empty2018-05-05, 18:48


Elfogadva!

Kedves Viktor!

Drága egyetlen Fiam!

Micsoda bűn ez hogy én nem tudok rólad, s puszta létedről sem? Őszinte döbbenet hogy te tényleg az én fiam vagy, és nem úgy mint a drága Louis, hanem tényleg. Gén a génjeimből, és vér a véremből. El se tudtam képzelni hogy ez lehetséges! HA korábban megtudom... ha ott lehetek... Ahh mennyi mennyi ha! De a lényeg az hogy most már itt vagy, és annyi de annyi mindent szeretné mondani, és mesélni. Be akarlak mutatni Anyámnak, a gyönyörű Gabrielle-nek!

Na és az édes Rose! Az én drága Rose-om! Úgy örülök hogy ilyen remek társat leltél benne, nem is reméltem hogy ti ketten... Hogy egyáltalán Te... El vagyok képedve...

Nem találok szavakat, én a Kópé Királyfi, írtam számtalan könyvet de most... nem találok szavakat, nem tudok mit mondani, mégis annyi mindent mondanék...

Eljössz hozzám ugye Viktor? Ugye segítessz magamhoz térni az első döbbenetből? Tudod hol lakom...


Vissza az elejére Go down
 

Viktor de Lioncourt

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Finally Home ~ Seth & Viktor

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Karakteralkotás :: Elkészült karakterek :: Emberek-