I don’t know whether I’m the hero or the victim of this tale.
But either way, shouldn’t I dominate it? I’m the one really telling it, after all.
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk
Legutóbbi témák
Loius de Pointe du Lac Emptyby Andor Lugosi
2022-09-13, 15:50

Loius de Pointe du Lac Emptyby Seth
2022-03-11, 21:25

Loius de Pointe du Lac Emptyby Seth
2022-03-06, 19:51

Loius de Pointe du Lac Emptyby Wilhelmina Blackburn
2021-12-17, 12:00

Loius de Pointe du Lac Emptyby Lestat de Lioncourt
2021-12-12, 17:14

Loius de Pointe du Lac Emptyby Lestat de Lioncourt
2021-12-12, 14:14

Hónap posztolói

Megosztás
 

 Loius de Pointe du Lac

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Louis de Pointe du Lac


Louis de Pointe du Lac


Hozzászólások száma :
118
Age :
257
Tartózkodási hely :
New Orleans

Loius de Pointe du Lac Empty
TémanyitásTárgy: Loius de Pointe du Lac   Loius de Pointe du Lac Empty2017-08-09, 13:01

Louis de Pointe du Lac

Vágytam a halálra. A meghívás mindenkinek szólt: a szajhának az oldalamon, a kerítőnek a hátam mögött, de végül egy vámpír fogadta el.

Álnév: Több is van, mint kell, mostanában az amerikanizált eredetit használom
Kor: 251
Látszólagos kor: 25
Teremtő: Lestat de Lioncourt
Csoport: Vámpír
Foglalkozás: Sokminden
Play by: Michael Tintiuc

Kinézet
Lestat akarta ezt az egészet, előre szólok, ő rángatott bele. Már egyszer elmondtam mindent magamról, még meg is filmesítették a könyvet, de akkor Most megint elmesélek mindent kicsit rövidebben.
Magas vagyok, még emberként akkoriban is magasnak számítottam,
de még most is megütöm a mércét a 183 centiméteremmel. Többnek tűnik szinte betegesen vékony alkatommal, mint akit elfújna a legkisebb szél is. Nem sokan hitték annak idején, hogy megmaradok, de végül éltem,
és bizonyos tekintetben most is élek még.
A hajam a 18. századi divat szerint hosszúra van hagyva és mivel így is haltam meg, minden este visszanő, még akkor is, ha tövig vágtam előtte. Mostanában megint hosszúra hagyom, úgy láttam, megint elfogadottá vált az efféle viselet. Szemeim valahol a zöld és a barna között váltakoznak a fényviszonyoktól függően. Olyan zöld, mint a napon volt, már sosem lesz többet. Átható őzike szemek.
A ruházkodásom mindig a divatot követi, de hozzá adom a saját kifinomult stílusomat, hogy könnyebben beolvadjak a háttérbe és ne kerüljön rám túl sok figyelem. Az emberek Lestatot túl könnyen felismerik, így ha vele járok ki az utcára, mindig sokan odagyűlnek, amit én igyekszem elkerülni. Nem sminkelek, nincs se tetoválásom, se piercingem, valahogy sosem éreztem magamhoz illőnek az ilyesmi kirívó dolgokat.

Személyiség
Talán levontad a következtetéseidet az interjúm után, de azt el kell mondanom,
azóta sokat változtam. Útólag olvasva, még nekem is olyan érzésem van,
mintha csak egy nyafogós kislány lettem volna, de akkoriban ez nem tűnt fel. Most már megtanultam, hogy hiába ragaszkodom az emberi eszmékhez, immáron nem vagyok az és rá kellett jönnöm, legtöbb társam nem is igyekszik hozzájuk hasonlóan viselkedni átváltoztatásuk után.Időbe került elfogadnom, de most már nem neheztelek sem Lestatra, sem Armandra emiatt. Még mindig igyekszem emberi maradni és ragaszkodni a hithez, hiszen ez voltam, mielőtt vámpír lettem, ez határoz meg engem leginkább.
Sokkal nyugodtabb és visszafogottabb vagyok, mint Lestat és talán ez a mi nagy szerencsénk. Sok hülyeségre képes lenne, ha nem lennék mellette az észérvek hangjaként. Megfontolt vagyok általában, de vannak esetek, amikor engem is elkap az érzelmek heve és dühöngeni kezdek. Bár ezek sosem olyan rosszak, mintha Lestat tenné.
Bár voltam ültetvényes és egy egész háznyi embert irányítottam, mégsem vagyok vezető típus, nem szeretek másokat irányítani. Persze megállok a saját lábamon és ki is állok magamért, de jobban szeretek meghúzódni a háttérben.

Történet
Akkoriban minden a halálról szólt számomra. Apám már nem élt, ezért én vezettem az ültetvényt és gondoskodtam a családomról. Az egész család nagyon vallásos volt, de az öcsém szinte fanatikus lett. Már látomásai voltak,
amiket nem akartam neki elhinni. Annyira nem figyeltem oda rá, hogy a végén levetette magát az erkélyről, a szolgáktól tudtam meg. Az ő halála egy lavinált indított el bennem, hogy szinte már beleőrültem. Vágytam a halálra. A meghívás mindenkinek szólt: a szajhának az oldalamon, a kerítőnek a hátam mögött, de végül egy vámpír fogadta el. Lestat fogadta el. Meglátogatott és megadta, amit akartam, de rá kellett jönnöm, megijedtem a haláltól. Élni akartam újra, megtapasztalni mindent, amit nem tudtam és Lestat azt is megadta nekem. Nekem adta a Sötét Ajándokot. Megismertem az éjszaka világát és éltem benne a teremtőmmel, fenntartva a látszatot, hogy a régi vagyok. Csakhogy minél többet ismertem a sötétségből, egyre kevésbé vágytam utána, nem akartam olyan lenni, mint a szőke angyal a birtokomon. Ő szememben démon volt, akitől távol akartam lenni, de mégis vele maradtam, mert nem tudtam, hogyan is lehetnék egyedül. Végül Klaudia vett rá, hogy hagyjam el a teremtőmet és vigyem őt Európába. Mindig csak a halál, még ha Lestat nem is maradt halott.
Klaudia olyan könnyen az ujja köré csavart, talánmert hagytam magam neki. Már az első pillanattól kezdve, amikor megláttam, megszerettem és azután sem akartam őt elereszteni. Miatta teremtettem egy másik vámpírt, aki foglalkozott volna vele és miatta égettem fel később a vámpír színházat is. Aztán Armand lépett a képbe és foglalta el a szívemet Klaudia helyett és tartottam vele, de végül ő is elhagyott.
A vámpírok és az elmúlás kéz a kézben járnak, még ha nem is akarják, hordozzák magukkal. De már elegem van ebből. Életet akarok. Lestattal, ismét együtt, nem ellenségekként.


Vissza az elejére Go down
Lestat de Lioncourt


Lestat de Lioncourt


Hozzászólások száma :
162
Age :
264
Tartózkodási hely :
New Orleans

Loius de Pointe du Lac Empty
TémanyitásTárgy: Re: Loius de Pointe du Lac   Loius de Pointe du Lac Empty2017-08-22, 00:14


Elfogadva!

Drága Louisom!

HA kissé elfogult lennék is, nézd el nekem, hisz oly régóta vágytam már olvasni a lapodat hogy bizony, nem volt elég, és még nagyon is olvasnám. Ám nem baj, a játéktéren majd folytatjuk ezt a kis eszmecserét. A jellemleírásoddal tökéletesen megvettél, hiszen való igaz, akkoriban nem voltál éppen egy egyszerű eset. Vágytad a halált, hát megadtam nekem annak minden gyönyörét. Félted a halált, ezért életet adtam neked. Újat, másikat, jobbat is mint volt, és hatalmat adtam neked hogy úgy élhess ahogy csak akarsz a világon bárhol. Ahol csak kedvet tartja, és úgy ahogyan. Ám te megcsaltad az én szívem, és hagytad hogy Claudia megmérgezze a gondolataidat ellenem. Bevallom, hiba volt őt befogadni, de annyira ragaszkodtál hozzá, meg akartam adni neked őt! Vágytam hogy boldog lehess, ha nem velem, hát vele, de ő elárult mindkettőnket.

Reményeim szerint, már nem fogunk ellenségeskedni, de vannak dolgok, amiket még nem bocsátottam meg egészen, ezt azért jó ha tudod, és még messze nem a legsimább a kapcsolatunk, de már legalább látom, hogy teszel érte, hogy akarsz velem lenni, és jobban megérteni engem. Értékelem, de azért, még hagylak kicsit a bizonytalanság mezsgyéjén, csak hogy tudd... Nekem sem volt ez könnyű.

De, bővebben majd a játéktéren.


Vissza az elejére Go down
 

Loius de Pointe du Lac

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Karakteralkotás :: Elkészült karakterek :: Vámpírok-