I don’t know whether I’m the hero or the victim of this tale.
But either way, shouldn’t I dominate it? I’m the one really telling it, after all.
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk
Latest topics



by Daniel Molloy
2018-11-11, 19:13



Hónap posztolói
Jean Ulliel
 
Lestat de Lioncourt
 
Louis de Pointe du Lac
 
Faye Bruke
 
James Harms
 
Daniel Molloy
 
Arion
 
Minho Kirena
 
Shannon Lightwood
 
Milo Morris
 

Share | 
 

 Jean Ulliel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Jean Ulliel


avatar


Hozzászólások száma :
77
Age :
163

TémanyitásTárgy: Jean Ulliel   2017-09-01, 01:56

Jean "Jack" Ulliel

I love my work. And want to start again.

Álnév: Jack The Ripper
Kor: 162
Látszólagos kor: 35
Teremtő: Santino
Csoport: Vámpír
Foglalkozás: Sorozatgyilkos
Play by: Tom Ellis

Kinézet
Gyanús és sexy,
ha röviden, tömören szeretném megfogalmazni. A hölgyek vonzódnak hozzám, pedig érzik a fenyegetést. Mindig is így volt ez, ezért vagyok a mai napig sikeres sorozatgyilkos. A prostik körében, természetesen. Én vagyok az, akihez mindig azzal jönnek, hogy árengedményt adnak vagy akár ingyen is eljönnek velem egy menetre. Francia vagyok, de szeretnek brittnek nézni, talán a viktoriánus korban túl jól rám ragadt az akcentus.
Rendkívül magas vagyok, mondhatni égimeszelő. A hajam és a szemem teljesen fekete. Előbbi mindig rövid. Olykor viselek különböző erősségű borostát, ez hangulatfüggő. Ahogy a megjelenésem is. Lehetek kócos és csapzott, de jól fésült és elegáns is. Általában ez a két véglet váltakozik nálam. Az adott kor divatját tudom követni, nem vagyok a teremtési koromba ragadt őskövület, mint páran...

Személyiség
Tudom, hogy nem fogod elhinni,
de nyugodt természet vagyok. Nyugodt, mint a halál. Alapvetően elég nehéz kihozni a sodromból. Jó a modorom, talán kissé régimodi ebbe a modern korba. Az ízlésem kifinomult. Szóval minden szép és jó. Egy dolgot említenék csak, a margóra...Nos, mondjuk úgy: pikkelek a szajhákra.

Történet
Hol is kezdjem el? Talán az elején kéne…1855-ben láttam meg a napvilágot egy bájos angol kisvárosban, jómódú családban. Ez ne tévesszen meg senkit, francia vagyok. Az édesanyám anyanyelve a francia, atyám angol úriember volt. De én határozottan francia vagyok. És az anyám vezetéknevét használom. Az apámét ne kérdezzék, jelentéktelen. Ahogy ő maga is az volt. Mindig a gazdagabb családok szoknyájához dörgölőzött, kicsinyes, közhelyes ember volt. Semmit se vesztett a világ a vénember halálával. Ellentétben az anyáméval. Ő igazán jó volt. Nagy veszteség. Kevés ma már az olyan asszony, mint amilyen ő volt. Akkoriban is kevés volt már. A viktoriánus erkölcs élő példája. A tökéletes nő! Kedves, művelt, intelligens s mindezek mellett végtelenül bájos, megértő és szép. Én voltam a mindene. Előttem több testvéremet még magzat korukban vesztette el, csak én maradtam meg benne. Így több szeretetet kaptam, mint amit megérdemeltem volna. Az összes-összes felgyülemlett szeretet, az elhunyt testvéreimé, mind hozzám került. Egy ilyen asszony megér mindent és megérdemel bármit. Csak azt nem, amit a léhűtő uruktól kapni szoktak. Jobb esetben a nagy semmit. Rosszabb esetben verést és egy kis nemi-bajt. Na szóval, hol is tartottam? Igen, mikor betöltöttem a 18-at, orvosi egyetemre küldött az apám, mert az olyan divatos volt már akkor is, tudják. Egy szerencséje, hogy mindig is érdekelt az orvostudomány, az élet…és hogy hogyan javíthatnánk a szegények sorsán, egyúttal egészségügyi ellátásán. De leginkább a gyermekáldás nyűgözött le, így szülés-nőgyógyász lettem. Az apám persze jobban örült volna, ha sebész leszek és az időmet nem pazarlom arra, hogy asszonyok lába között töltsem a drága időmet, hogy az ő szavaival éljek. Eleinte flusztrált, de hamar túl tettem magam rajta, a mama támogatásával, természetesen. Ő megértett és látta a szépet a szakmámban. Ó, ki látta volna, ha nem ő? Imádtam a munkámat, hivatástudatom volt! És itt húztam ki legjobban a gyufát apámnál. Úgy döntöttem, hogy London legszegényebb negyedébe utazom, hogy ott segítsem a jó ügyet a képzettségemnek megfelelő módon. Akkoriban rengeteg bevándorló csődült a fővárosba, nyomortelepek és negyede burjánzottak, mint a rákos sejtek. Igen. És ezzel egyenes arányban csökkent ezen emberek életszínvonala, életkörülményei, egészségügyi állapota. De én felesküdtem. Éreztem az elhivatást, hát mentem. Mondhatott bármit az apám, nem érdekelt. Faképnél hagytam, csak azt sajnáltam, hogy az anyám arcát is oly ritkán láthattam ezután a döntés után. Meg kellett lépnem. Segítettem, ahogy tudtam. Gyermekeket hoztam a világra, asszonyok bajain segítettem, ahogy tudtam. Mígnem...eljött hozzám egy éjszakai pillangó. És szörnyű dologra kért: Azt akarta, öljem meg a méhében fogant életet, mintha az mit sem érne. Nyűg – nyavajogta nekem! És akkor…valami meghalt vagy megszületett bennem. Nem tudom pontosan, de így történt. És ez csak tetőzött. Dr.Jekyll-re és Mr.Hyde-ra szakítva.


Akkoriban talán ketten voltunk, de most már csak én vagyok. Eggyé váltam a bemennem rejlő démonnal. Rá kellett jönnöm, ez vagyok én és ez sose volt másként, csak éppen nyugodtan szunnyadt a lényem egy része. Viszont megtaláltam azt az egy dolgot, ami képes teljesen kizökkenteni a béketűrésemből: A ringyó, maga. Újra meg újra eljött, majd hozta vagy küldte a barátnőit is. Kérleltek, az agyafúrt anyaszomorítók még az orvosi eskümre is hivatkoztak! Hiszen ha én nem segítek, kénytelenek maguk „elintézni” vagy sarlatánhoz fordulni. Mind a két eshetőség erősen veszélyeztette az életüket, az elvérzés, ugyebár. És csak jöttek és jöttek…


Szép lassan tudatosodott bennem, hogy ezt nem bírom elviselni. Tennem kell valamit. És tudtam is, hogy mit. Engedtem végre a bennem tomboló démonnak, az „éhségnek”, ami űzött. A vérüket akartam! Hogy meglakoljanak! Túl sok a bűnük! Házasságokat tettek tönkre, de ez nem volt elég…még a gyermekeiket is megölték volna! Pontosabban: Velem ölették volna meg őket! Miközbe hány asszony rimánkodott fogantatásért, termékenységért! Hozzám is jöttek, szép számmal. Bármit megtettek volna érte, ha férjük magja megfogan bennük! De ezek a női nem szennyfoltjai…nem is érdemes rájuk több szót fecsérelni: a szikém beszélt s beszél helyettem, mi több, énekel, fest, alkot. Magát a halált. A gonosz méltó büntetését. És én élvezem.
Az utolsó ismert gyilkosságom után viszont fordulat állt be az életemben. Egy furcsa fickó jött oda hozzám. Valamiféle színházba akart elvinni, külföldre. Végre meglátogathattam anyanyelvem hazáját! És micsoda darabot mutatott nekem! Lenyűgözött minden perce…Ja, azt elfelejtettem említeni, hogy éppen az utolsó ismert áldozatommal, Eddows-al bajlódtam éppen, mikor a semmiből ott termett és e külünös kiruccanásra invitált. A rajongóm volt, csodálom, bőségesen kifejtette. Ahogy azt is, hogy mi a szándéka velem. Vallott és bizonyította, hogy vérszívó. Én pedig úgy döntöttem, hogy elfogadom amit kínál: A Sötét Ajándokot. Ez a sorsom, úgy éreztem…halhatatlannak lenni és örökké irtani az emberiség eme gyomját, amit a prostituáltak képviselnek. Azóta is folytatom hát munkámat, sosem adom fel, sosem vesztem el elkötelezettségemet vagy szenvedélyemet.







A hozzászólást Jean Ulliel összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2018-01-29, 13:58-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lestat de Lioncourt


avatar


Hozzászólások száma :
133
Age :
259

TémanyitásTárgy: Re: Jean Ulliel   2017-09-01, 13:10


Elfogadva!

Kedves vagy nem kedves Hasfelmetsző!

Be kell valljam neked őszintén, hogy nagyon nagy fenntartásaim vannak a Tom Ellis arcával érkező mindenféle karakterrel, annyi rossz és negatív tapasztalat ért már ezzel, hogy remélem Neked sikerült eloszlatnod ezeket a rossz élményeket, és elűznöd borús felhőimet ha csak rápillantok a képére. Nem igazán vagyok a híve, így a sorozatát sem néztem meg, de az vitathatatlan hogy Hasfelmetszőhöz valóban illeszkedik, kellően férfias és jóképű, de mégis van benne valami más, amiért az ember akaratlanul is kikerülné.

Az előtörténeted barátom, gyönyörűségesen összefoglalva, még engem is megérintett! Micsoda, elhivatottség, és tettvágy! Noha a jellemleírásodat még olvastam volna, de a történet rész sok mindenre választ adott, így nem is maradt bennem hiányérzet. Oh, az asszonyi romlottság! Tőled sem idegen úgy látom, és olan szörnyű igazságtalansága ez a világnak hogy míg egyesek belerokkannak hogy nem lehet gyermekük, mások csak úgy dobják el maguktól, mintha használt zsepkendő lenne. Milyen mocskos, milyen esendő az ilyen élet. Ezek a nők, az éjszaka feketén fénylő gyöngyei, akikre méltán vetem is a tekintetem, ha vadászni indulok.

Nem akarlak feltartani, szóval kérlek vedd nyakadba a világot, de légy óvatos is. Talán vannak olyanok, akik nem akarják hogy ezt csináld, és esetleg a fejedet vennék...


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Jean Ulliel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Karakteralkotás :: Elkészült karakterek :: Vámpírok-