I don’t know whether I’m the hero or the victim of this tale.
But either way, shouldn’t I dominate it? I’m the one really telling it, after all.
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk
Latest topics



by Daniel Molloy
2018-11-11, 19:13



Hónap posztolói
Jean Ulliel
 
Lestat de Lioncourt
 
Louis de Pointe du Lac
 
Faye Bruke
 
James Harms
 
Daniel Molloy
 
Arion
 
Minho Kirena
 
Shannon Lightwood
 
Milo Morris
 

Share | 
 

 Pandora

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Pandora


avatar


Hozzászólások száma :
49

TémanyitásTárgy: Pandora   2017-08-31, 19:49

Pandora

Idézet

Álnév: Lydia
Kor: 2031
Látszólagos kor: 35
Teremtő: Marius
Csoport: Vámpír szobanövény
Foglalkozás: Hackerzseni
Play by: Ana Ularu

Kinézet
Miképp is nézek ki? Fogós kérdés. Ritkán szemlélem magam a tükör elferdült valóságában. Azt hiszem, átlagos vagyok. Magasságban mindenképp, s karcsú is, ahogy a modern kor szépségideáljai is, azonban... Már egy ideje nem érdekel, mondhatni jó ideje annak már, hogy nem akarok tetszeni senkinek és semminek. Még magamnak sem. Csak annyit mondhatok, hogy mikor az ablakban ücsörögve a lágy gyertyafény bearanyozza porcelán fehér, fakó bőröm s valamelyest visszatükröződik az arcképen a ablakszárny ködös üvegéről, akkor szív formájú arcomról nem olvashatsz le semmit. Hajam sötét, fekete, mint az éjszaka magasztos csendje, váltakozó hosszúságú, lágyan kócos. Telt ajkaim évtizedek óta nem adtak hangot ki magukból. Valaha élénk zölden csillogó szemeim mostanra már csak matt, ingoványban poshadó, fakó hínárként ülnek a szemgödreimben. Körmeimet karmokra cseréltem, hosszú, üvegszerűen áttetsző ékeim gyakran festegetem, mindig más színben pompáznak. Szórakoztat az a cseppnyi varázslat, amit a színekkel követhetek el az ujjaim végén. Ó, az öltözködésem? Lássuk csak. Kedvelem a sötét színeket, a föld színeit, a feketét. Azt az igazi, koromsötét feketét. Hiányzik a régi korokból ismert rakott ruhák adta tartás, de a mai kor ruháival is ki vagyok békülve. Jobban mondva, amíg színben passzol a kedvemhez, hordok hosszú szoknyát, és sötét farmert is. Kedvelem továbbá a széles, nálam kétszer nagyobb kötött ruhaneműket. Pulcsi, vagy mi is a polgári neve. Nem fogadok látogatókat, nincsenek is olyanok, kiket érdekelne a hogylétem. Én csak… vagyok. Hol az ablakban, hol a zongora előtt.

Személyiség
Shhh… ne olyan hangosan. Mondd csak, miért kiabálsz? Nem szeretem, ha kiabálnak. Nagyon nem… miért nem értékeled a csendet? Csak hallgasd… csak érezd. Halld, ahogy megtölti a lelked sosem áruló hangtalan zajával, érezd, ahogy ereidben szétfolyva elcsitítja a lelked. Ne rám figyelj, ne is másokra, ne a világra a ne is magadra. Figyeld a Csendet. Ez megmutat mindent,, válaszol mindenre, amit csak tudni kívánsz. Még mindig rólam kérdezősködsz? Mondd csak, mi jó származik neked ebből? Nem… nem mondod? Hát jó, akkor ne szakíts félbe. Hol is tartottam? Ja igen, már meg is van. Nem szeretek korán kelni, s nem szeretem a kéretlen társaságot sem. Szó mi szó, semmilyen társaságot nem fogadok szívesen. Neked sem túlzottan örülök, legközelebb inkább ne gyere el... sehogy sem. Minek? Úgy sem fogok hozzád szólni. Senki sem hallotta a hangom már pár évtizede. Legutoljára is csak Akasha hallott engem s a sírba vitte a hangom. Nem, nem fogok megszólalni. Nincs értelme. Ne kényszeríts, már rég nem hat meg semmiféle próbálkozás. Biztosan azt gondolod, milyen szerencsés vagyok, több mint kétezer évvel a hátam mögött. El sem tudod képzelni, mennyire tévedsz. Eleinte még vágytam rá, erre a halhatatlanságra, erre a mámoros öröklétre, az ezzel járó vérpezsdítő évekre, a hovatartozásra. S aztán… leolvadt a cukormáz. Az egész olyan… üres és érdemtelen. Olyasmi, melynek léteznie sem kellene. Olyasmi, mely maga a tömény unalom, a kín és a fájdalom egy felfoghatatlanul groteszk egyvelege.  Köszönöm kérdésed, nagyon jól el vagyok egyedül. Nem érzem magam biztonságban Velük, sokkalta jobban kedvelem azt az érzést, amikor csak én vagyok. Amikor figyelhetem a világ változásait, vagy amikor vékony ujjaim a zongora billentyűit nyüstölik. Azt mondják, morózus vagyok, és rideg, egy élettelen bábu, egy kiüresedett szobor. Mondd csak... az vagyok?

Történet
Halk esőcseppek koppannak a tetőtéri ablakom fölött a halálba vetve magukat. Kedvtelve figyelem őket s elhaló zajukat, ritmusra követve dobolok az ujjammal az ablakpárkányon. Szeretem az ilyen időjárást, ilyenkor figyelhetem az álmoskás várost, a zajokat, a világot. Mert a világ változik, meg nem áll és maga alá gyűr, ha nem tartasz vele. Ezt már rég megtanultam, még emberkoromból hoztam magammal ezt az igazságot. Nagyon régen volt már, talán igaz sem volt soha, miként éltem egy szenátor szépséges leányaként a Római Birodalomban. Furcsa talán, hogy ennyi idő távlatában is emlékszem az illatokra, az ízekre, a színekre, a bálok harsány világára s arra a férfira, ki első ízben sajátította ki a szívem. Már akkoriban is kitűnt a tömegből, s csak évekkel később, miután apám másodízben megtagadta tőlem, hogy az övé legyek, találkozhattam vele újból s akkor kezdődött meg az új életem. Akkoriban még örültem neki, a hirtelen nyakamba szakadt szabadság, a kötöttségek, a korlátok ledöntése s 200 évet adtam neki az életemből, segítettem, cirógattam s mi volt a hála? Eltűnt előlem. Először vártam napokat, majd heteket, végül hónapokat töltöttem el azzal, hogy reménnyel telt szívvel s vágyódó tekintettel lyukat égettem az ajtóba. Talán nem mondok újat azzal a ténnyel, hogy sosem jött vissza. Azt hiszem akkor tört el bennem valami s indult meg egy olyan folyamat a bensőmben, melynek eredményeképp most itt vagyok, beszédképesen, mégis némán.
Furcsa dolog a létezés. Örülnöd kellene neki, s sokszor mégsem megy. Lydia már akkor meghalt bennem, mikor az egyik testvérem a családunk ellen fordult s kegyetlen mészárlásba kezdett. Én sikeresen elmenekültem, nevet változtattam s végleg eltemettem Lydiát, a volt szenátor lányát. Azóta vagyok Pandora, azóta vagyok az árnyaks közt megbúvó, bűnös lélek, kit félnek az emberek, s félnek az ifjak. No nem azért, mert olyan gonosz vagy erőszakos volnék. Egyszerűen azt vettem észre, hogy mostanság, a későbbi korom szülöttei nem tudnak mit kezdeni a Csenddel. Azzal a magasztos, büszke nővel. Én sem nagyon tudok mit kezdeni velük. Ők nem értik azt a nyelvet amit én beszélek, így mostanra már csak a modern eszközökkel tudnak elérni a kis vackomban. Csak úgy kommunikálok… ha akarok.
Egyedül Marius tudja, mikor hol vagyok, de mióta fájdalommal bár, de elutasítottam az ajánlatát, ő sem keres. Talán megsértettem, talán rosszul esik neki rám néznie, nem tudom. Talán már nem vagyok elég kedves, elég szép a tekintetének. Nem bánom… ő az egyetlen, ki hangokat tud kicsalni belőlem, s így legalább, maradhatok néma, maradhatok hangtalan, s maradhatok kőből faragott szobor.
Örökké.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lestat de Lioncourt


avatar


Hozzászólások száma :
133
Age :
259

TémanyitásTárgy: Re: Pandora   2017-09-01, 00:06


Elfogadva!

Kedves Panda! Öhm, Pandora!

Nost először is engedd meg hogy elmerengjek kissé csodás alakodon, és pb-den. Örülök hogy megtartottad a javalatot, azt jelenti hogy nagyjából jól vizualizálod a karaktert te is, és ennek nagyon örülök Smile Marius sem volt vak, tudta mi a szép, és nem habozott elragadni magával. Meg tudom érteni.
Azt viszont sajnálom, hogy 200 év kiégetett máris, hiszen oly sokat éltél, közel egyidős vagy Mariussal aki önmagában is egy vénság. Tudom hogy ott voltál amikor Akasha elpusztult, de mondd, éreztél elégtételt? Hogy elpusztult az, aki elvette tőled a te szőke szerelmedet?

A csend jó társaság, de nem mindig, sajnálom hogy már nem látod az élet szépségeit, de remélem felébred még szemed a világra és kedved leled egy ifjú vámpírban talán.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Pandora

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Karakteralkotás :: Elkészült karakterek :: Vámpírok-