Valda Halldora Ulliel

Amikor egymásban elveszünk, Kettőből egy leszünk.

Álnév: -
Kor: 22
Látszólagos kor: 22
Teremtő: Andor
Csoport: Vámpír
Foglalkozás: Modell
Play by: Alissa White Gluz

Kinézet

Hm, hát mivel is kezdjem? Nem vagyok az az égimeszelő, akinek azért nincs pasija, mert minden pasinál magasabb, és ezt ők nem szeretik. Neeem, én közepesen vagyok csak magas, és mondhatom elégedett vagyok magammal, tekintélyes domborulataim vannak, amiket nem is titkolok, előszeretettel viselek olyan ruhákat, amik kiemelik az alakom.  Szóval hol tartottam? Jah igen. Az alakomra szóval nincs panaszom.

Ennek megfelelően szeretek divatosan öltözködni, de nem ám garbót vagy blézereket hordok, de nem ám. Sokkal inkább jöhetnek a minis szoknyák, fekete és annak árnyalataiban pompázó ruhák, hosszú és rövid nadrágok, és a tépettségük sem akadály. Sokszor magam alkotom meg hogy szaggatott legyen és látványos, és feldíszítem övekkel, meg felvarrókkal is olykor. Mondjuk, nem mindig. Többnyire nőiesek öltözöm amúgy, csak hát nem épp a bigott visszafogott stílussal. Szeretem a kiegészítőket is, a nyakláncokat, és gyűrűket, meg fülbevalókat, sokszor terveztem magamnak egyedi darabot is, amit aztán megcsináltattam. Hm, csak mert olyanom volt. Szeretem amúgy a sötétebb árnyalatokat de az sem kizárt, hogy piros vagy kék dolgokban jelenek meg. Elég sokoldalúan öltözöm, és a lábbelik terén is  sokszínű az ízlésem. Szeretem a bakancsot, mint minden jó rocker természetesen, és legalább három pár figyel a szekrény alján. Aztán a csizmákat, a magas szárúakat amik kiemelik a formás lábaim, és ott vannak a magas sarkúak amik egyszerűen még önvédelmi fegyvernek is beillenének.


A szemeim illeszkednek az arcom finom, nőies vonalához, és szürkék, vagy épp világoskékek, fogalmam sincs, nem szokásom a saját szemem színén filozofálni, a lényeg az hogy lássak velük, az hogy milyen a színe... hát, ha nem tetszik létezik kontaktlencse. Mindenesetre azért kellemes látványnak nevezném magam így arcilag is, bár nem kifejezetten annak a modell alaknak (bár mit ad isten vagy buddha, az vagyok). Ajkamban van középen egy piercing, ez egészen új szerzemény, pár éve ilyen ahogy a hajam is. Most épp a lila-kék átmenetben pompáik, hol kékebb hol lilább, nekem így tetszik. Akinek meg nem, az ne nézzen. Szóval  eléggé modern és lázadó a külsőm, de szerintem remekül tükrözi a jelenlegi érzéseim a világ, és minden más iránt. A legkedvesebb kiegészítőm amúgy René, mert ahol én vagyok, ott van ő is, és soha nem szakadunk el 10 percnél hosszabb időre egymástól. Aki megpróbál szétszedni, az halott ember.

Személyiség

"Scream, shout! We are the fallen angels!"
Ez lennék én. Egy fallen angel, ha úgy tetszik. Határozott, magabiztos kiállásom van, és akik nem ismernek csak látnak, még el is hihetik hogy egy kemény csaj vagyok, aki nem ismer kegyelmet. Ez azonban nem egészen igaz, ismerek én, legalábbis olvastam róla hogy ez mit jelent, valahol a komolysággal együtt, ugyanabban a szótárban szerepelt. Határozott véleményem van a világról, és szeretem hangoztatni hogy független nő vagyok, de néha persze ennek a tökéletes ellentétét bizonyítom be.

Szóval alapvetően egy pörgős csaj vagyok. Nem tudom magam sokszor visszafogni és lelkesedni tudok szinte mindenért ami létezik. Szeretem az édességet, a zenét, a sálakat, a kiegészítőket, mindenfélét, és a kispárnákat is, meg tudok őrülni ha meglátok egy egyedi formájút, és nem kaphatom meg. Nekem persze azonnal kell. És olyankor kicsit nyűgös tudok lenni ha nem kapom meg, és előbb utóbb kisírom magamnak. Akárhogy. Szeretek bulizni, és koncertre járni, bár nekem leginkább az a buli, amikor egy tömeg kellős közepén vagy az első sorokban ugrálhatok valami zúzós kis zenére, és élvezhetem  a körülöttem lévőket, és még azt sem bánom hogy olykor behúznak pogózni, kemény vagyok én kérem szépen, nem vagyok porcelánbaba. Nem is szeretem ha akként kezelnek. Olyankor képes vagyok ütni is. Természetesen mindezt Renével, mert bár ő nem mindig élvezi ezt, de tudja hogy én szeretem, és hajlandó eljönni velem koncertre is.

Nem nevezném magam agresszívnak, csak öhm, lobbanékonynak, aki hamar indulatba jön, de ugyanolyan hamar le is nyugszik, és képes vagyok nevetni utána a dolgokon. Van egy bátyám, René, aki mérhetetlenül hozzá mnőtt, kerek öt perccel idősebb nálam, és imádom. Aki ránéz, vagy rossz szemmel pillant rá, annak nekimegyek és csajosan úgy megtépem hogy örök életére parókát kell hordania! René az enyém, és kész! Nem osztozom senkivel sem. A szüleink persze ezt nem értik, ők csak  a sikeres modelleket látják bennünk, akik rengeteg pénzt hoznak nekik, és persze, ha kell tudok én abszolút hercegkisasszonyként is viselkedni. Úgy, hm, öt percig.

Szóval... keep calm and písz and..... pizza!

Történet

Ha most azt mondanám, hogy minden vad és cuki megjelenési jegyem ellenére, semmi átlagos nem történt velem, nem hinnél nekem ugye? Pedig, nekem van igazam. Az első fura dolog, amit nevezhetek mondjuk annak, hogy Párizsban születtem,  Halloween éjszakáján másodmagammal, Renével. René öt perccel előzött meg, és anyám szerint már akkor fogta a lábam amikor kibújt és üvöltve sírt fel amikor el kellett engednie. Így kezdődik a mi közös történetünk, mert nincs olyan hogy ő meg én, hanem mi mi vagyunk. Mindig is mi voltunk, csak nem fértünk el egy testben, ezért kettő lett belőlünk. Őszintén szólva nem panaszkodhatok, szép gyerekkorunk volt és gazdag szülők gyermekeiként születtünk meg. Anya divattervező apa meg egy nagy illatszer gyár vezetője, szóval fura lett volna ha mi nem valami ilyen pályára állunk. Modell lettem, és mivel érdekelt mindig is az, ami más, hamar alternatív részen kötöttem ki, színes hajjal, előbb ál, aztán igazi piercingekkel. Henna, majd igazi tetoválásokkal, ami tökéletes szinkronban van René megjelenésével. Nem is kérdéses hogy keresett modellek lettünk, bár azért emellett el kell mondjam, én szeretek a neten szörfözni, és olvasni mindenféle fantörténetet, vagy fantasyt és néha Renével remekül tudunk röhögni olyan képtelenségeken hogy a vámpírok csillognak a napom, mert a bőrük olyan kemény, mint a gyémánt. Ember! Ugyanmár! Nincs is jobb mint a bátyámmal megnézni mindenféle hülye filmet és popcornnal háborúzni a kanapén. Mondjuk az is jó szokott lenni, amikor a tucat szerelmes levélen meg ajánlaton röhögünk, és egymás leveleire szoktunk válaszokat küldözgetni, mert mindketten jól nézünk ki, így hát néha meg is találnak minket mindenféle ajánlatokkal.
Nem tagadom, kipróbáltam a cigit, és az alkoholt, de a drogot soha, és rájöttem hogy egyikre sincs szükségem. Akire viszont mindennél jobban van az René, és elég ha ő velem van, máris minden rendben, és semmi baj nem érhet minket mert az én erős, szexi bátyám megold minden. Na, nem mintha engem félteni kellene, mert rendszeresen jártam sportolni hogy ilyen alakom lehessen. Tetszik a látvány, ami a tükörből néz vissza rám, és a C kosárral sincs semmi bajom, olyan kellemesen nőiesnek érzem magam, máskülönben nem lennék modell, és dobnék le olykor majdnem mindent.
Az egyetlen állandó dolog az életemben René, és... tudom hogy ez nem normális, de úgy érzem amellett hogy az ikrem, ő életem egyetlen szerelme is, a férfi aki mellett élni tudnék. Nem merem neki bevallani, hiszen ki tudja mit gondolna rólam, de imádok a nyakába ugrani, szűzies csókot nyomni az arcára, nyakára... pedig legszívesebben az ajkait falnám. Micsoda testvér vagyok, ilyen gondolatokkal, remélem sosem tudja meg... Nem viselném el ha emiatt ellökne magától, vagy máshogy nézne rám, előbb lennék öngyilkos.
Egy augusztusi napon viszont nem várt változás következett be az életünkben. Mentünk hazafelé, mert már most elkezdtük a szülinapunkat szervezni, mint minden évben. Nagyszabású party, mindig máshol és a helyszíneket jéártuk végig hogy melyik lenne a legjobb, amikor... én nem tudom mi történt. Mentünk át egy sikátoron, ahol már ezerszer azelőtt is, és egyszer csak valaki megtámadott minket. Előbb Renét sodorta el, aztán engem is, és végül maró égető fájdalom, a nyakamba harapott! Nem normális, elmebeteg... segítségért már nem bírtam kiáltani.

Így hát ott, feküdtem vérbefagyva, oldalamon a szintén halott (?) testvéremmel.

Innentől pedig... írja a játéktér. 

Elfogadva!

Kedves Valda!

Bevallom, kíváncsi voltam a lapodra, René utén, de nem hazudtoltad meg hogy ikrek vagytok, és ennek megfelelően minden megoszlik, sokszor éreztem hogy ezt már olvastam, de hát nyilván ti máshogy működtök, viszont Párizs éppen megfelelő hely számotokra, friss fiatal vámpíroknak az egy mennyország. Nekem is az volt, és csak azt tudom mondani, hogy valljatok színt egymás előtt. A Sötét Vér érdekes dolgokra képes, ezt én tudom a legjobban, emlékezz csak Gabrielle-re... Szóval, nem ítélem el egyikőtöket sem.

Élvezd az életet, ifjú halhatatlan, és remélem egy napon tudtok majd érdemben beszélni a teremtőddel, Andorral is aki szintén meg nem értett lélek.