I don’t know whether I’m the hero or the victim of this tale.
But either way, shouldn’t I dominate it? I’m the one really telling it, after all.
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk
Latest topics



by Daniel Molloy
2018-11-11, 19:13



Hónap posztolói
Jean Ulliel
 
Lestat de Lioncourt
 
Louis de Pointe du Lac
 
Faye Bruke
 
James Harms
 
Daniel Molloy
 
Arion
 
Minho Kirena
 
Shannon Lightwood
 
Milo Morris
 

Share | 
 

 René Ulliel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
René Ulliel


avatar


Hozzászólások száma :
11
Age :
23
Tartózkodási hely :
Párizs

TémanyitásTárgy: René Ulliel   2017-08-31, 16:41

René Ulliel

Can't escape. The monster inside of me. The hunger I can't contain. Inside of me.

Álnév: Minek az?
Kor: 23
Látszólagos kor: 23
Teremtő: Andor Lugosi
Csoport: Vámpír
Foglalkozás: Alternatív modell
Play by: Jimmy Q

Kinézet
Modell vagyok, ízig-vérig párizsi. Na, szerinted hogy nézhetek ki? Dögösen, nagyon-nagyon dögösen. Lefoszlik rólad a bugyi. Annyira dögösen. De azt szeretnéd, hogy részletezzem, igaz? Így szereted....hm, értem én Wink Akkor csukd be a szemed és képzelj magad elé...topázkék szemek, apró szembogárral, pont, mint egy ellenállhatatlan ragadozóé. Jellegzetes arcél és vonások, H.P. Lovecraft-hoz szoktak hasonlítani, csak én fényévekkel jobb pasi vagyok, bocsi, Lovie:D Lássuk csak: csókolni való, finom vonalú ajkak. Amiből gyakran lóg cigaretta (ha éppen nem a húgom nyelve foglalja a helyet;) ). Sötétbarna, szinte fekete, dús, jól formázott, változatos stílusú haj, csak divatosan. Néha kékre festem a hugicám, Valda miatt. Így még jobban hasonlítunk, hehe. Elég magas vagyok és vékony, de kissé kisportolt felső testtel, csak olyan fincsi módon, nem olyan okádék módjára, mint egy testépítő állat. És persze a tetoválásaim...jó sok és egyre több! Szintén közös védjegy az ikremmel. Még az arcomon is van és egyéb pikáns helyeken, ha érted mire gondolok Wink A stílusom saját, de divatos, kemény. A feketét és a bőrt szeretem, meg a láncokat és ilyesmiket. De fotózás kedvéért persze az aktuális kollekciót öltöm magamra. 99,9%-ban a hugom társaságában vagyok megtalálható, így hozzá tartozik ez a "külső megjelenésemhez". Toábbi kérdés?

Személyiség
Iker-függő. Azthiszem nem olyan meglepő, révén van egy ikerhugom. Eléggé össze vagyunk nőve embrionális korunk óta. Így ő az alapja az életemnek, a létezésemnek és úgy mindennek. Olyan nincs, hogy "Én" (ezt neked Freud:P), csak "Mi".
Egyfajta szimbiózisban élünk vagy valami hasonlóban...Szóval a személyiségem függvénye is Valda. Valda meg én.
Pimasz vagyok, na és?
Párizs a szabadság és szerelem városa, én pedig-mint már mondtam-,
ízig-vérig párizsi vagyok. Így szabad szellemű minden téren. Ezért rohadtul nem érdekel mit gondolsz arról, hogy a hugom életem szerelme.
Úgy védem, mint egy agresszív hím vadállat. Szóval ha piszkálják vagy beszólogatnak, átmegyek amerikai pszichóba, értem? Amúgy elég nyugis vagyok (haha), tényleg...sőt, ha kettesben vagyok vele még cuki is. Szóval elég változó...egy agykurkász lehet, hogy rám aggatna valami hülye latin kifejezést emiatt meg az egyéb dolgaim miatt. De ha nem tetszik, ne gyere a közelembe, megvagyok én "csak" az én Valdámmal is. Nem fogom itt bevallani, hogy amúgy  érzékeny a lelki világom, ne is kérd!Őőő...kihagytam valamit?

Történet
Egy vadregényes párizsi éjszakán születtem én, és drága húgom, Valda. Halloween éjjele volt…az utcákon gyerkőcök szaladgáltak horrorisztikus maskarákban, cukorkáért kiálltozva. Jó kis este lehetett. Cukor, só s minden, mi jó! Így születtünk meg mi, az Ulliel ikrek. És még is miből szület két ilyen pazar kölyök, Párizsban? Hát persze,hogy anyuci divattervező, apuci pedig egy illatszergyártó feje. Mi más? Naná, hogy modell lettem, huh. Persze alternatív, különc, de még is híres. Manapság amúgy is keresettek a tetovált, piercinges szívtiprók. Vagyis az olyanok, mint én. Nem mintha belőlem nem csak egy lenne, de értitek. A legnagyobb divat cégek, a kifutók, a reklámok, ma már mindenhol az egyéniség és a szelesség számít, az a kapós, az a sexy, így arra van kereslet. Én pedig, egy olyan családban, mint amilyenben felnőttem, nem csoda, hogy kifutóra születtem. Az lett volna a furcsa, ha nem és mondjuk kockává válok és fantasy-t olvasok a sarokban. De nem így lett, szerencsére. Tudom, hogy jó pasi vagyok, mindig is tudtam, már gyerekként döglöttek értem a kislányok. Néha a kisfiúk is. Semmi lámpaláz, mintha szimbiózisban lennék a kamerával, komolyan. Az életem része, nem zavar, hamar megszoktam, régi jó barát. Rólam egyszerűen nem lehet rossz képet készíteni, ezért az ipat rögtön imádni kezdett. Mindenki jó valamiben, azt mondják. Lehet irigykedni meg gyűlölködni, de én ebben vagyok jó. A pózolásban és az úgy nézésben, hogy eldobd a bugyid. Rivaldafény, az. De a drogok és hasonló rákjai az iparnak sose csábítottak el… nem volt szükségem kedélyjavításra vagy tudatmódosításra, hiszen ott volt, van és lesz nekem az édes egyetlenem, függőségem egyetlen tárgya…Valda. Így hát Pazar életünk volt. Persze sose vallottam be neki, hogy szeretem. Vagyis, hogy másként szeretem, mint ami ildomos lenne. Csak csendben, magamban imádtam. Elég volt, hogy a közelében lehetek. Hogy én vagyok az, akivel az ideje túlnyomó többségét tölti. Csak akkor vagyunk külön ha a mosdóba megyünk. És ő szeret. A nyakamba ugrik. Erősen ölel. Nagy puszit ad. Még ha mit sem sejt az érzelmeimről, akkor is elég ez…elégnek kell lennie, hogy messziről csodálom és imádom. Nem tudom meddig bírom még. Párizsban szabadság van, a szerelemben is. De vajon van annyira szabadelvű ez a város, hogy a mi szerelmünket is elfogadja? Egyáltalán nem egyoldalú ez? Ezen dilemmázok zöldfülű korom óta…nem gondolná senki, hiszen a világ előtt nagyszájú és öntörvényű vagyok. És ez jó is így.
De egy fülledt, augusztusi estén minden megváltozott. Valdával sétálltunk egy sötét, macskaköves utcán. Pont a közelgő szülinapi bulinkat terveztük, mindig együtt ünnepeljük és mindig sok előkészületet igényel: rengeteg barát, kolléga. Olyan hirtelen történt minden…az egyik percben még nevetgéltünk a pislákoló utcalámpa alatt elhaladva, a másikban meg már ott feküdtünk a cseppet sem hideg kövön. Vérbe fagyva.

A csillagtalan eget bámulom.

Hát itt kezdődjék a mi történetünk!






A hozzászólást René Ulliel összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2017-08-31, 17:12-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lestat de Lioncourt


avatar


Hozzászólások száma :
133
Age :
259

TémanyitásTárgy: Re: René Ulliel   2017-08-31, 17:07


Elfogadva!

Kdves René!

Ha valakinek, hát nekem nem kell bemutatnod Párizst, hiszen imádom azt a várost, és megannyi kellemes, és olykor kissé kellemetlen érzés is köt a városhoz, nem tagadom. Ifjúkoromban én is a megszállottja voltam, és egyszerűen imádtam mindent ami ott volt. A hangos negyedeket, a körutat és a színházakat, ha emlékeznek még az olvasóim, ott még Vámpíszínházat is alapítottam. Szóval nem idegen tőlem az csodás város, és ahh a szerelem, micsoda kétélű fegyver, nemde? Nem magad választod meg hogy kibe szeretsz bele, hiába a józan ész, hiába minden egyszerűen nem tudsz tenni ellene, és szerintem te nem is akarsz igazán.
Nos, mondanám én hogy ez nem helyénvaló, de semmi jogom nincs, hiszen én a tulajdon édesanyámat ragadtam el a sötét éjszakába, és tettem magamhoz hasonlóvá szóval... Én aztán nem török pálcát, ne is kívánja senki.

Ébredj fel René, egy új élet vár rád, a Vérből újjászületsz, és hatalma megrészegít...


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

René Ulliel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Part 14 / 6

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Karakteralkotás :: Elkészült karakterek :: Vámpírok-