I don’t know whether I’m the hero or the victim of this tale.
But either way, shouldn’t I dominate it? I’m the one really telling it, after all.
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk
Latest topics
by Vendég
2018-09-11, 14:26





by René Ulliel
2018-07-20, 15:04

Hónap posztolói
Juliana Lilith White
 
Lestat de Lioncourt
 
Louis de Pointe du Lac
 
Faye Bruke
 
Miguel Enrique Fierro
 

Share | 
 

 A betörő, a nyomozó és a Vámpír

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3
SzerzőÜzenet
Darien Cane


avatar


Hozzászólások száma :
56

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-09-05, 22:27

Gondoltam, hogy kapni fog az alkalmon, és nem fog problémázni azon, hogy mennyire törvénytelen lehallgatni egy szenátor telefonját. Egyébként, a munkahelyi mobilját nem is tudnám. Sőt, még a privát telefonját sem. Azonban van egy harmadik telefonja, amire már nem vigyáz a titkosszolgálat, hisz nem is tudnak róla. Nagy hiba volt tőle őrizetlenül hagyni a készüléket, még akkor is, ha a zuhany alá tényleg nem viheti magával.
Még mindig a beszólásán kuncogok, amikor magam mögött hagyom, és visszasandítok rá a vállam felett. Szegény lányt bár rendesen helyben hagyták, most mégis vidáman csillog az a szeme, amivel rám tud nézni, és úgy tűnik sokkal jobban viseli a történteket mint bárki más tenné. Nem véletlenül keltette fel az érdeklődésem. Ráadásul a jelek szerint jól kiegészítjük egymást, most például azzal, hogy velem ellentétben ő tudja, hogy kell kezelni ezt a nyomorút mikrót...
-Idővel biztosan rájönnék...
Ha máshogy nem, megnéztem volna egy youtube videót, ahol elmagyarázzák. Meglepő módon szinten mindenhez készült ilyesmi, ami hasznos ugyan, ám bizonyos segédletek közben nem tudom nem hallani a gúnyt a műsorvezető hangjában. Ez is biztosan egy ilyen eset lenne.
Amíg ő magyaráz, mögé lépek, és átölelem. Egész testemmel hozzá simulok, állam pedig a vállára támasztva figyelem, ahogy ujjai dolgoznak. Dolga végeztével megfordul, én pedig kissé elhúzódom, ám a karjaim továbbra sem tágítanak, csak most a vállain állapodnak meg.
Sajnos jól gondolja, hogy nem fog neki tetszeni a válaszom arra, hogy miért New Orleansban számíthatunk a következő lépésre Steel-től. Talán sejti is, mi lesz az. Ezért kért meg gondolom arra, hogy először másra feleljek. Finoman az arcára simítok tenyeremmel, azon az oldalon, ahol nem sérült meg, és halkan felelek:
-Előbb tippelj, mennyi lehetek szerinted. Kíváncsi vagyok.
Tényleg érdekel, vajon mennyire illeszkedtem be jól a világba. Ha egy tehetséges fiatal nyomozó sem sejti a valóságot, akkor csak tudok valamit.
-Annyit segítek, hogy az Anne Rice könyveid borzasztó közel állnak a valósághoz, amennyire tudom.
Aztán csak állok és várok, továbbra is az arcát cirógatom, és figyelem, ahogy mélybarna tekintetében játszanak a mikró led fényei, miközben az óra visszaszámlál. Miriam elképesztően gyönyörű nő, kívül s belül egyaránt, mint ahogy az kiderült az elmúlt pár napban. Utálok rossz hírt közölni vele, de tudod, hogy tudni fogja kezelni.
-Ha New Orleansba mentünk, az első dolgunk lesz gondoskodni a nagymamád biztonságáról. Ezer százalék, hogy ha nem találnak meg itt, őt fogják figyelni, hátha kapcsolatba lépsz vele.
Mondjuk ez még el fog tartani egy darabig. Először el kell pazarolniuk egy csomó időt arra, hogy üldözőbe vegyék a mobiltelefont, amit egy vonat mosdójában rejtettem el. Borzasztó nagy csalódás lesz nekik amit rajta találnak, amint sikerült feltörniük a kódokat.
-Elsőre 1-2 ember fogja csak figyelni. Elkapom őket, és kikérdezzük őket, hátha hallunk tőlük valami érdekeset.
Próbálok biztató hangon beszélni, és továbbra is megnyugtatóan simogatni őt, és csak reménykedem benne, hogy sikerül. Ha az kell, az ágyhoz bilincselem, vagy magamhoz, de nem szabad, hogy megint veszélybe sodorja magát, még akkor sem, ha megérteném miért teszi. A hirtelen beállt csendnek a mikró sípolása vet aztán véget. Kár, hogy nem eszem emberi ételt, ennek egész jó az illata.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miriam O. Fischer


avatar


Hozzászólások száma :
60
Age :
26
Tartózkodási hely :
Baton Rouge ↔ New Orleans

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-09-06, 23:08



I am willing to put myself through anything;
 temporary pain or discomfort means nothing to me as long
as I can see that the experience will take me to a new level.


Eddig mindig tisztességesen játszottam (azt a részt leszámítva, hogy jelvény nélkül nyomoztam tovább), de ha át kell hágnunk bizonyos törvényeket, hogy megfelelő bizonyítékra találjunk, nem félek bemocskolni a kezeimet. Az én lelkiismeretem így is patyolat tiszta marad, akár a frissen esett hópehely. Ezeknek azonban semmi sem szent, ezt jó párszor bebizonyították. Számukra nem léteznek határok. Aki a szenátor útjába áll annak nem jósolok túl hosszú életet. Engem is elhallgatatott volna, ha nem a két balfékre bíz. Gondtalanul hajthatta volna álomra a fejét, miközben újabb adag vér tapad a kezéhez. Hogyan bír egyáltalán még tükörbe nézni? Néhány ember annyira gerinctelen
- Biztosan. – Ez a kis szerkezet is csak azért fogott ki rajta, mert eddig nem volt rá szüksége. Türelmesen magyarázom és nem mozdulok, szelíd közelsége átitat.
Régebben azt hittem, az élet csak úgy lehet tökéletes, ha mindig történik benne valami izgalmas, ha pörög, mint egy végeláthatatlan akciófilm. Már tudom, érzem, hogy nincs szükség adrenalinra, ahhoz hogy boldogság átjárja minden egyes porcikámat. Ahogyan átölel és teste hozzám simul, egyszerűen eláll a szavam és még levegőt is elfelejtek venni. Nem tudom megállni, hogy egy picit ne dörgölőzzek hozzá. Nem akarom megvárni amíg a vágy forró hullámai átcsapnak fejem felett, inkább kíváncsiskodom.
New Orleanst illetően akadnak ötleteim, de nem akarok egyből a legrosszabbra gondolni… Óva intettem a nagyit és tudom hogy bízhatok benne. De ez nem rajta múlik csupán és aggódom. Ezek a rohadékok mocskos játékot űznek. Nem okozhat gondot számukra egy idős hölgyet megfélemlíteni.
- Tényleg csak tipp lesz… -  Azon filózok mégis mennyit mondjak. A szemöldökömet nem merem összehúzni, az arcom eléggé fáj, ha megváltoztatom az arckifejezésemet. Ez a új téma viszont kellemesen eltereli a figyelmemet legalább a zsibbadó orrnyergemről. – Százötven? Kétszáz? – Nem beszél úgy, mint aki régi korból jött, nincs akcentusa sem, vagy legalábbis nekem nem tűnt fel. Laptopot használ és van mobilja, úgy öltözködik akár egy átlagos férfi. A lakásáról ne is beszéljek… Megtévesztő.
Azt hittem ma már több meglepetés nem érhet, de amit a Anne Riceról állít, á nem lehet szó nélkül hagyni. Izgatottan csapom össze tenyereimet, olyan vagyok akár egy kislány, aki most tudta meg, hogy a télapó létezik.
– Ilyen nincs… - Finoman elkapom a kezét, hogy közelebbről is szemügyre vehessem üvegszerű körmeit. Eltart egy ideig, a bal szememmel elég homályosan látok.
Nem eresztem el a kezét, a hangulatom ismét gyorsan változik és lefagyok. Ettől a választól féltem… Nagyi talán már most is veszélyben van és utálom, hogy nem lehetek a közelében. A gondolataim kavarognak. Meglehetősen lassú lefolyású kavargás ez, de mire a mikró időzítője leáll, valamivel kitisztultabban tudok gondolkozni. Jól esik, hogy simogat, de megnyugtatni nem tud vele. A szívem mindjárt kiugrik a mellkasomból és végig gurul a padlón.
- Ha baja esne én… - Belehalnék. Úgy nyitom ki a mikró ajtaját és veszem ki belőle a tányért, mint valami érzelemmentes robot. – Csak nem süllyednének ennyire mélyre. – Suttogom és próbálom elhessegetni az aggályaimat. – Rendben van. Még hasznunkra válhatnak. – Nem riadok vissza semmitől, ha nagyanyám épsége a tét.
A pizza étvágygerjesztően néz ki, vékonytésztájú és sajt gusztusosan megolvadt a tetején. Összefut a nyála a számba, gyomrom türelmetlenül megkordul. Leülök az ágy szélére és várok egy kicsit, amíg picit hűlik. Megütögetem mellettem a szabad helyet és megvárom, míg csatlakozik .
– Szerinted be tudnánk surranni a lakásomba? Kellene pár holmi, többek között tiszta ruha. – A felsőm csupa vérpecsétes. Nem kell tükörbe néznem, hogy tudjam, borzalmas látványt nyújthatok. Mellesleg szívesen elfogadnám a gyors regeneráló képességét. –  Ha megdobnál egy törölközővel, megköszönném. – Nem vágyok másra csak egy jó forró zuhanyra, ami alatt végre kisírhatom magam. Az érzések elfojtása olyan, mintha egy léggömbbe folyamatosan levegőt fújnánk. Határa van annak, hogy mennyi levegő fér a léggömbbe, mielőtt kidurranna. Ebbe a lufiba már nem fért sok. Túl sok szörnyűséget éltem át nagyon rövid idő alatt. Már nem leszek ugyan az a ember. Sem fizikailag, sem lelkileg.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darien Cane


avatar


Hozzászólások száma :
56

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-09-07, 18:23

A törvénnyel való viszonyom mindig is érdekes volt. Mondhatnám, hogy a puszta létezésem megszegi a természet törvényit, így aztán az embereké hat meg a legkevésbé, de ezt leszámítva sem motivált sok minden, hogy érdekeljen a társadalom szerint mit szabad, és mit nem. Nincs mit szépíteni a dolgon, egy élő, lélegző tárgyként nőttem fel, és bár sikerült felszabadulnom idővel - ha másért nem, hát azért, mert az ország ahol élek eltörölte a rabszolgaságot úgy tegnap nagyjából - az élmény eléggé mély nyomokat hagyott bennem. A mai társadalom kedvesebb talán, mint az úgynevezett ókori, de továbbra sem hiszem, hogy akik odafent vannak feltétlenül jót akarnak a népnek, és nem is fontos. Engem még akkor is el akarnának pusztítani, a tárgyalás gondolata nélkül is. Ezért aztán nem csoda, hogy nem érzek bűntudatot, amiért betörtem abba a közértbe a pizzákért. Kár, hogy nem loptam egy új mikrót is, kézikönyvvel.
Cserébe, kezdem azt tapasztalni, hogy Miriam érintése még a vérénél is jobban megtölt élettel. Ösztönösen keresem a lehetőséget, hogy fenntartsam vele a testi kontaktust, megöleljem, megsimogassam, és a jelek szerint ő is így tesz. Mástól nem tűrném, hogy így vizsgálgasson engem, azon viszont még mosolygok is, ahogy ő nézegeti a körmeimet, csillogó szemekkel.
-Óvatosan, nagyon éles - figyelmeztetem játékosan, és közben azt fontolgatom, hagyjam-e még találgatni. A jelek szerint nagyon jól tartom magam, ha ennyire nem volt semmi fogódzkodója.
-Több egyébként.
Rákacsintok, aztán viszont a hír szíven üti őt, ami nem lep meg. Továbbra is nyugodt vagyok, csupán a másik kezem mozdul előre, hogy megfogjam az ő kezét. Lassan, halkan beszélek jellegzetes mély hangomon, miközben tekintetem az övét keresi.
-Egyenlőre nem. Azok után amit veled tettek, elvágtak minden esélyt az alkudozásra, vagy a kommunikációra egyáltalán. Túszként nem veszik hasznát, csak csaliként, de csak addig, amíg békén hagyják.
Ajkaimhoz emelem két kezét, és adok rá egy egy puszit, mintha attól kevésbé remegnének.
-Már 2000 éve ezt csinálom. Tudom, hogy gondolkodnak. Ha ilyet tennének, akkor lehet valami meggondolatlanságra vetemednél, mondjuk elküldenéd a sajtónak a dokumentumokat Steel-ről. Amid persze nincs, de ezt ő nem tudja.
Aztán elengedem, és csak távolról nézem, mit csinál a pizzával. Bevallom, néha minden józan ész ellenére én is ki szoktam próbálni. Természetesen csak egy magam, egy kivételesen elhagyatott területen. Néhány dolog annyira finom, hogy szinte kárpótol azért, ami utána jön.
-Betörni egy tetthelyre, ahol aktív nyomozás folyik? - Kérdem miután leültem mellé, és megint átkaroltam a derekát. Eleinte elég megrovó a hangom, de aztán lágyabbak lesznek a vonásaim, és sötét szemeim huncutul csillannak fel. - Már azt hittem sosem kérdezed.
Ez után viszont felállok mellőle, és kerítek neki egy törülközőt. Egy szép nagy, piros színű puha anyagút teszek le az ölébe, majd megint visszaülök mellé.
-Gondoltam rá, hogy megteszem amíg alszol amúgy de... - másik kezemmel megvakarom a tarkómat - Az első randin inkább nem túrom fel a fehérneműs szekrényed.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miriam O. Fischer


avatar


Hozzászólások száma :
60
Age :
26
Tartózkodási hely :
Baton Rouge ↔ New Orleans

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-09-08, 13:58



I am willing to put myself through anything;
 temporary pain or discomfort means nothing to me as long
as I can see that the experience will take me to a new level.


Az első Anne Rice könyvet még a kórházban olvastam ki. Kellett egy képzeletbeli misztikus világ, amibe olykor elmenekülhetek és megfeledkezhetek egy időre a történtekről. A gyász, mint a féreg mohón beette magát a lelkembe. Elmentek. Itt hagytak. Tudtam, hogy egy nap bekövetkezik… Természetes, hogy átéljük a szüleink halálát. De amikor eljön az idő, rájövünk, hogy mégsem készültünk fel rá. Elhagyatott gyermek voltam. Szomorkodtam az elvesztegetett idő miatt, megbánást éreztem mindazért, amit nem mondtam ki, és hálát adtam mindenért, ami szép volt. Hatalmas lyuk tátongott szívem helyett, amit olvasással próbáltam kitölteni.
Ugyan nem volt az könyv, ami pótolta volna szüleim hiányát… De igyekeztem elmenekülni a valóság elől és a kora hajnali madárcsicsergésig olvasgattam, megfeledkezve a külvilágról. Így az első kötethez meglehetősen keserédes emlékek kötnek. Borongós lelkiállapotomban sokszor kívántam azt, hogy bár csak igaz lenne. És egyszer csak felbukkanna a szobám ajtajában egy vámpír és magával vinne, el messzire a fájdalmamtól, a gyászos szomorú tekintetekről…
Vigyázz mit kívánsz! Most aztán tényleg jól esne az a zuhany, mert annyi gondolat, aggály és kérdés kavarog bennem, hogy mindjárt itt helyben felrobban a koponyám. Még csak meg sem közelítettem a valódi korát. Jézusom! Olyan édesen mosolyog rám, nekem pedig az állam majd a padlót súrolja.

Felsóhajtok, belém akad a szó, mielőtt a pizzába harapnék. Megakartam kérdezni, hogy nem e kér, de egyből eszembe is jutott, hogy nem fogyasztanak emberi ételt.
A mai eseménydús nap után gondoltam belefér még egy kis akció levezetőnek. Ilyenkor már amúgy is szabad a terep, valamikor nekik is aludniuk kell. De a vámpírom hangjából kiindulva, talán mégsem olyan jó ötlet? Majdnem elhitette velem, de szemei elárulják.
-  Micsoda színész vagy! - Kétezer éve volt rá, hogy gyakoroljon hihi. Újabbat harapok a pizzámból, elég lassan rágok, a zúzódásaim sajognak még a nyelés is fájdalmas. – Különben sem számít betörésnek… Van kulcsom. – Magyarázkodom miután sikerült leküzdenem az ételt. A tányért visszateszem a mikróba, egy szeletnél több alig, ha hiányzik róla. Nincs étvágyam, a gyomrom diónyira van szűkülve és attól félek, ha egy szelettel többet eszek arra a sorsra jut, mint a tegnapi vacsorám.  
– Köszönöm fincsi volt, de többit inkább meghagyom reggelire. – Huppanok vissza és ellenállhatatlanul kitört belőlem a nevetés. Még a könnyeim is kifolynak. Megsimítom a hátát, mosolyom továbbra sem tűnik el. Túl vagyok már egypár furcsa randin, de a miénk vezet az élen.
– Ha ezt tudom, jobban kicsíptem volna magam. – A fehérneműs fiókom kész káosz jobb, hogy nem ment a közelébe. – Igazán kedves tőled. –  Kezem a hátáról a vállára siklik és megpaskolgatom. Olyan hihetetlen, hogy ennyire természetesen csevegünk. Ugratjuk a másikat, mintha évek óta ismernénk egymást. Mondjuk bárkivel közvetlen vagyok, de azért a mi első találkozásunk csöppet sem nevezhető hétköznapinak. Ez a egész helyzet nem hétköznapi. Tekintetem a földre szegezem.
Belépett az életembe és megváltoztatta a pályát, amin futok. Merre hajolt, merre futott volna találkozásunk nélkül, ki tudja? Jól érzem magam mellette. A szörnyűségek valahogy eltörpülnek… Pedig abból nincs hiány. Mégis mosolyt tud csalni az arcomra, megnevettet, és érzem, ahogy szívemben felenged a jég, múlik a feszültség. Belenézek azokba a huncutul csillogó szemeibe, álla alá nyúlva húzom közelebb magamhoz, és szelíden, mint egy gyerek, megcsókolom.
Minden további magyarázat nélkül fogom a pihe puha törölközőt és fürdő felé veszem az irányt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darien Cane


avatar


Hozzászólások száma :
56

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-09-08, 17:16

Továbbra is csak mosolygok. Semmilyen látható módon nem reagálok arra, amikor majdnem megkínál pizzával, vagy legalábbis szerintem erre készült. Olyan ez számomra, mint amikor egy vak ember kérdésére valaki bólint, esetleg ha egy külföldivel hangosabban beszélnek, hogy jobban megértse a számára idegen nyelvet. Van az eberekben pár fura reflex, ami akaratlanul is előjön néhanapján.
-Köszönöm. Végre valaki értékeli a tehetségem - hajolok meg közben komolytalanul, aztán pedig egyetértően bólintok. Sok nevetséges vádat varrnának Miri nyakába, ha elkapnák, kétségtelen, ám ügyész legyen a talpán, aki leülteti mert betört a saját otthonába.
-Na jó...5 percre bejuttatlak, de aztán tényleg el kell tűnnünk a városból. És én vezetek!
Kissé talán szigorú vagyok a végén, de talán érthető, ha aggódom érte a történtek után. És most nem is feltétlen a rossz dolgokra gondolok. Már nagyon rég nem úgy tekintek rá, mint a többi halandóra. Vagy a többi élőlényre úgy általában. Fontos lett nekem, szinte már túl fontos.
-Ennél is jobban? - Kérdezem nevezve, és a kezem végighúzom fedetlen karján - Ugyan, lélegzetelállító vagy így is...bár a garbó továbbra is nagyon rossz vicc volt.
Mint kiderül, nagyon gyorsan meg tudok neki bocsájtani. Még mondanék valamit arról, hogy jól ossza be a pizzát, mert csak 4-et hoztam, de ahogy a szemeimbe néz, el is felejtek minden olasz szószos kenyeret, meg garbót, meg minden mást, s csak lágyan viszonzom a kapott csókot. nem akarom még elereszteni. Ujjaim a tarkójára találnak, és itt tartom még egy kicsit, elnyújtva ajkaink játékát még egy rövid időre, mielőtt hagynám, hogy a fürdőbe induljon. Egy ideig utána nézek, aztán sóhajtok, és nekiállok, hogy ezt a szekrényt is koporsóvá alakítsam. Kíváncsi vagyok mit gondol majd az, aki itt utánunk nyomoz...
Szorít az idő, de azért még arra gondolok, hogy készítsek ki neki ruhát. Nem kell semmi extrára gondolni, csak egy fehér póló, némi fehérnemű, és egy melegítő együttes. Amit hírtelen fel tudtam kapni a vegyes boltból, és nagyjából jónak tűnt rá. Ezután elhallgatom egy ideig, ahogy a forró vízcseppek csobognak Miriam selymes bőrén, ám nem sokáig. Már nagyon közel a pirkadat, és így csak épphogy sikerül befejeznem a szekrény átalakítását. Nem mintha nagy veszélyben lennék ebben a beszögelt redőnyű lakásban, csak épp nem szeretném, ha látna, hulla mereven a földön fekve. Mire kiér a zuhany alól már a becsukott szekrényben állok, lehunyt szemmel.



Kicsit szaporábban hagyom el a szekrényt, mint tegnap éjjel az ébredést követően. Amint megbizonyosodtam róla, hogy még mindig ketten vagyunk a lakásban, odasétálok a nőhöz, és szájon puszilom.
-Jó estét. - köszöntöm halkan, aztán visszalépek a szekrényhez, és elkezdek komótosan kipakolni belőle. Előveszem az utazó táskám. A slusszkulcsom, és persze az AR-15 ismétlőpuskám, amit rövid gondolkodás után átnyújtok Miri-nek.
-Találtál valami érdekeset a szenátor úrról?
Meghallgatom amit mond, és közben már kezd kirajzolódni a fejemben a szökési terv a városból. Úgyis kíváncsi voltam tényleg olyan gyors-e az a járgány, mint mondták.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miriam O. Fischer


avatar


Hozzászólások száma :
60
Age :
26
Tartózkodási hely :
Baton Rouge ↔ New Orleans

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-09-11, 13:48



I am willing to put myself through anything;
 temporary pain or discomfort means nothing to me as long
as I can see that the experience will take me to a new level.


Milyen szigorú valaki… Hmm ez tetszik. De legalább van öt percem, öt perc alatt pedig elég sok mindent be lehet pakolni. Bemegyek az aprócska szobához tartozó szintén aprócska, de barátságos fürdőszobába. Az enyém se sokkal tágasabb… Levetkőzöm és ruháimat egy kupacra gyűjtöm. Beharapom az alsó ajkam, amíg úgy nem érzem, hogy képes vagyok túllendül a lágy csókon, aztán belépek a forró víz alá. A hideg zuhany sokkal hagyományosabb, de most élvezem a meleget és pihentető érzést, amit nyújt. Óvatosan bevizezem az aludtvértől összeragadt sötét hajtincseimet, közben nagyon ügyelek rá, hogy az arcomat még véletlenül se érje víz, aztán szappanért nyúlok. Megforgatom két kezem közt és alaposan megmosakodom. Mire végezek a hajmosással is, nekem van az legelernyedtebb vállam egész Louisiana államban. Nagy nehezen kirángatom magam a kellemes forró víz alól és mire az ágyhoz érek, Ő már szekrényben szunyókál. Lemondóan sóhajtok. Milyen kár, hogy túl sokáig időztem, még csak jó éjszakát sem kívánhattam, vagy esetben jó reggelt találóbb lenne?
Veszek még egy utolsó pillantást a vihart vert garbómra és halkan felkuncogok, majd begyűröm a cuccaim egy fekete kukás zsákban. Lehet, hogy rossz vicc, de legalább azzal nem vádolhat meg, hogy nincs humorérzékem hihi. Felkapom a kikészített ruhákat és megszabadulok az élénkpiros bolyhos törölközőtől. A vámpírom már kómaszerű mély álmát alussza, így nem zavartatom magamat. Belebújok az új ruháimba, amiért kimondhatatlanul hálás vagyok. Jó érzés frissen elnyúlni az ágyában. Olyan gyorsan merülök álomba, mint akit fejbekólintottak.

Nyúzottan ébredek, arcomat sós könnyek égetik. A rémálmokkal az a baj, hogy nem tudsz felkészülni rájuk. Akkor csapnak le rád, amikor a legsebezhetőbb vagy, akkor döntenek romba, amikor teljesen védtelenül állsz. Weston arca kísértett, aztán a nagyiról álmodtam valami szörnyűt. Minél hamarabb el akarom felejteni, hogy tiszta elmével állhassak neki a munkámnak. Az első utam a fürdőbe vezet, végre van bátorságom szembenézni a saját tükörképemmel. A szarul festek - enyhe kifejezés lenne… Bal szemem csúnyán bevérzett és az arcom tovább lilult és dagadt, szerintem még a nagyanyám sem ismerne fel.
Megmelegítem a maradék pizzát, aztán felojtom Darien laptopját. Szerencsére nincs levédve jelszóval, pár percnyi keresés után pedig rátalálok a hangfájlokra. Kései „reggelimet” majszolgatva merülök bele a munkába… Órák telnek el így, még akkor is az íróasztal fölött könyökölök, amikor a vámpírom valósággal kirobban a szekrényből. Nem vagyok egy ijedős típus, de a frászt hozzá rám. Tegnapi tortúra számlájára írom, hogy nem sok választ el attól, hogy felsikoltsak. Még mindig meglep mennyire közvetlenül viszonzom kissé szúrós pusziját.
- Máris jobb! – Ideje megmozgatnom elgémberedett végtagjaimat, lekapcsolom a gépet, majd árnyékként követem a szekrényhez. A rám sózott fegyvert vizsgálgatom. USA kedvenc ismétlőpuskája, ugyan akkor Európában is nagyon kapós néhány terroristacsoportnál. Az átlagos AR-15-ös nem sorozatlövő, de az alapból félautomata (vagyis minden lövéshez újra és újra el kell sütni a fegyvert) puskát kis túlzással egy fúró, egy netes leírás és némi anyázás segítségével könnyen sorozatlövővé lehet alakítani. A vásárlók többsége ezt nem teszi meg, már csak azért nem, mert tíz év börtön jár már az ötletért is. És ha már itt tartunk, tudni sem akarom, hogyan szerzett hozzá engedélyt… Van egy olyan érzésem, hogy nem tetszene a válasz.
-  Weston még úton hozzám felhívta a szenátort. Steel a jótékonysági báljáról is beszélt, ami csak afféle elterelés lesz. Na és micsoda véletlen, a helyszín New Orleans egyik legfelkapottabb szállodája. – Már hónapokkal előtte kibérelte az egész kócerájt. - Késő este fontos rakományt várnak a kikötőbe és megkérte Westont, hogy személyesen ellenőrizzen mindent, míg ő házigazdát játszik. – De miután a felettesem a hullaházban nyaral, nem tartom kizártnak, hogy saját maga fogja ellenőrizni azt a különös rakományt, aminek eléggé illegális illata van. – Vonat és busz kilőve. Az utakat figyelni fogják. –  Száz százalékig biztos vagyok benne, hogy Noah köpött, csak hogy mentse a bőrét. Mostanra a rendőrség is tudhatja, hogy megjátszottam a halálomat és a veszély csak nő.  – Szerintem a legrövidebb úton kellene mennünk Old Jefferson felé és akkor másfél órán belül ott lehetünk. -

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darien Cane


avatar


Hozzászólások száma :
56

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-09-12, 13:15

-Ne aggódj az engedély miatt - szólok hozzá halkan, hisz látom, hogy tekintete kissé túl sokat időzött el a kezébe adott puskán. Ugyan nem szólt egy rossz szót sem, de a lelke mélyén mindig zsaru lesz. Egy zsaru, akinek most adtam a kezébe Amerika egyik legnotóriusabb puskáját, ha őrült fegyveresekről van szó. - Lopott.
Nem fárasztom fölöslegesen azzal, hogy törölje le, és csak kesztyűben használja, tudja ezt magától is. Inkább végighallgatom mit talált a drága jó szenátorról. Ezek szerint azt nem tudta meg, mi az a szállítmány, de annyi baj legyen. Felteszem így is elég nehezen alszik szegény.
-Szóval két helyen kéne lennie egyszerre. Felteszem a gáláról fog épp csak annyit késni, amennyit az illem diktál. Ez jó... Halványan elmosolyodom. Steel-nek rohadt egy estélye lesz. És, ha minden a terv szerint megy, még Miri kívánsága is teljesülhet, és a rács mögé juttathatja végre a szülei igazi gyilkosát. Lehet nem ő húzta meg a ravaszt, de miatta történt. - Rendben, miután a mamádat biztonságba helyeztük, lapulunk, aztán ha eljött az idő, mi is ott leszünk a kikötőben. Összeszedünk ott annyi tárgyi bizonyítékot amennyit csak lehet, majd megjelenünk a gálán, és befolyásos barátai előtt a fejébe borítjuk az egészet.
Nem fogalmaztam túl szakszerűen, de a jelek szerint abszolút személyes ügy lett ebből számomra is. Minden esetre a terv működhet. Ha idáig eljutunk, a környező államok összes nagyfejű pénzeszsákja versenyezni fog egymással, hogy ki lökhesse Steel-t a farkasok elé előbb.
-Ne aggódj, az odaútról már gondoskodtam. - Rákacsintok, aztán miután elpakoltam mindent, és felcsatoltam a kardom, elhagyom a lakást vele együtt. A szemetes zsák egy lángoló kuka tűzében landol, majd onnan pár lépésre feltárom magunk előtt a lakótömb parkolóját, ami egy meglehetősen nem ideillő kocsit rejt.
-Még az első betörőtől vettem kölcsön.
Nehéz ellenállni, de azért viszonylag normális sebességgel hajtok. 20 percig tart csupán, amíg odaérünk...pontosabban, pár háztömbnyire Miriam lakásától. Minden táskám magammal viszem, amikor kiszállunk, és őt is erre biztatom, a kulcsokat pedig az indítóban hagyom.
A lakásba bejutni meglehetősen könnyű. Igaz ugyan, hogy minden ajtót figyelnek, arra azonban nem számíthatnak, hogy valaki repül, és a tetőtéri ablakon át jut be. Leengedem a nőt az ölemből, aztán az órára nézek.
-Akkor ahogy megbeszéltük. 5 perc, és indulunk.
Elveszem tőle a puskát, hogy tudja használni mindkét kezét, aztán óvatosan kinézek az ablakon. Egyenlőre semmi okunk az aggodalomra. A szemközti autóban ülő egyenruhások nem sejtenek semmit. egy drága motor felbőg a távolban, és a zaj alapján amit csap úgy iramodik meg, mintha ágyúból lőtték volna ki.
-Végre, már azt hittem sosem lopják el.
Lesz mit megmagyaráznia annak, aki egy gyilkosság áldozatának a kocsijában ül, ráadásul a helyi erőknek minden oka megvan feltételezni, hogy az első számú gyanúsított vezeti a járgányt. Ugyanakkor, ellopta azt a kocsit, szóval sok szimpátiára ne számítson tőlem.
-3 perc. - jelentem ki halkan, és még mindig az ablakokat figyelem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miriam O. Fischer


avatar


Hozzászólások száma :
60
Age :
26
Tartózkodási hely :
Baton Rouge ↔ New Orleans

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-09-14, 22:31



I am willing to put myself through anything;
 temporary pain or discomfort means nothing to me as long
as I can see that the experience will take me to a new level.


Kár lenne tagadni… A tompa bosszúvágy a szívemben ég és teljesen megmérgezett. A bosszút úgy kell nevelni, mint a rab oroszlánt, mindennap véres hússal kell etetni, az emlékek véres cafataival, hogy el ne veszítse vérszomjas hajlamait. De már nincs sok hátra… Sikerült fogást találni az ördögön, és ha végre elkapjuk, elégtételt nyerhetek. A szüleimet nyilván ez sem hozza vissza, de baromi jót fog tenni a lelkemnek, ha rács mögött tölti élete hátralévő részét messze a jól megszokott fényűzéstől.
- Jól hangzik. –  Apropó, előbb nem ártana elhagyni a várost.
– Élete legemlékezetesebb estélye lesz. –  Gondolatban gonoszan összedörzsölöm a tenyereimet. Egy pillanatig sem engedem, hogy a kétely megkörnyékezzen, sikerülni fog és kész. Jó kis szaftos botrány van kibontakozóban. A médiának is lesz min csámcsognia. Ám, ahogyan ő is mondta elsőként a nagyiról kell gondoskodnunk… Hétköznap estéként általában át szokott menni a szomszéd barátnőjéhez, hogy megnézzék a kedvenc latin amerikai sorozatuk legújabb részét és közösen kibeszéljék a történteket. Őszintén remélem, hogy nem hagyott fel a szokásával. Margaretnél nagyobb biztonságban lenne, mint otthon egyedül a romantikus regényei társaságában.
Felkapom a bizonyítékokkal teli zsákot és elszúrom mackó nacim derekába apa fegyverét. Mellesleg jól beletrafált, az öltözékem méretre pontosan passzol. Tekintetem nem tudom levenni a vámpíromról, aki kardjával (egészen eddig azt hittem, hogy csak dekorációként szolgál) teljesen úgy fest, mint egy ókori harcos.
Kilépünk a kellemes fülled nyári levegőre és hoppá… sokkal messzebb vagyunk az otthonomtól, mint legutóbb. Elég sokáig lehettem kiütve. A tűzpiros, frissen polírozott sport kocsi láttán rosszallóan megingatom fejem.
– Lopott fegyver, lopott kocsi… Mi jöhet még?! –  Teszem fel a költői kérdést szem forgatva. - Gazfickó. –  Meglehetősen pazar ízléssel. Darien nem egy szent, de a szíve nagyon is a helyén van.
Nem száguldunk át eszeveszett tempóban a városon, a kocsi már így elégé figyelemfelkeltő. Míg az utcámba nem érünk, azon imádkozom, hogy még véletlenül se állítsanak meg minket rutin ellenőrzésre.
Épségben megérkezünk és ismét egy lépéssel előttem jár. Eszembe nem jutott volna, hogy ’beröppenjünk’, a hátsó terasz ajtót akartam megkörnyékezni… Ezt is a két kínzóim számlájára írom és a pokoli fejfájáséra, ami nem akar szűnni. Lábujjhegyen surranok a hálómba. Kórházi tisztaság fogad és néhány kellemetlen bevillanó emlék. Míg ő őrt áll, én megrohamozom a komódomat és előkapom a kedvenc hátizsákom. Elsőként apa naplóját dobom bele, aztán teljesen kihúzom az egyik fiókomat, aminek az aljára kilencszáz dollárnak megfelelő készpénz van egy fehér borítékban felragasztva. Magamhoz veszem a papírjaimat, némi váltóruhát, hajkefét és egy eldobható mobiltelefont. Aztán a fürdőbe szaladok akár a mérgezett egér a fogkefémért, de előtte még lófarokba fogom a hajamat. A doromboló motort még az én emberi fülem is hallja…Nem lennék az eszetlen tolvaj helyében.
- Igazán beavathatnál a tervedbe. –  Célzok itt arra, mivel és hogyan akar kijutni a városból. Ujjaim a gyógyszeres szekrényben matatnak, lámpát ugye nem ojthatok és az orromig se látok a sötétben. Ember vagyok, nincsenek szuper képességeim és fájdalmaim vannak. – Várj egy picit még, nem találom a fájdalomcsillapítót… -  Amint megkaparintom az üvegcsét, rögtön két pirulát kapok be belőle és a mosdóhoz hajolok vízért. A járőrök tesznek egy kört, a kocsi elindul és kintről beszűrődik a fény. A mosdót pár cseppnyi vér szennyezi, mi az orromból szivárog. Lemosom és nem reagálom túl a dolgot, meg sem mukkanok. Kemény vagyok, mint kádszéle. Tik-tak az óra ketyeg! Felkapom a hátamra a táskámat és elveszem tőle a fegyvert és útra készen hagyom el a horror hálóm. Azért igazán kifesthettek volna, a pöttyös fal nem illik hozzám…
- Tudom hol húzhatnánk meg magunkat. -  

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darien Cane


avatar


Hozzászólások száma :
56

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-09-15, 14:36

Megpróbálok visszaemlékezni, mi volt az én legérdekesebb estém. Minden hízelgés nélkül állíthatom, hogy ebben az évszázadban a három dobogós ezen a héten volt, kétségtelenül, ami viszont a korábbi évezredeket illeti...
Sok emberrel találkoztam, akikre emlékszik a történelem, és még többel, akikre nem. Megismerkedtem egy azóta is élő legendával, és persze megküzdöttem egy igazi szörnyeteggel. Na igen, azt hiszem a legérdekesebb éjszaka az volt, amikor a teremtől felfedte előttem az igazságot, szépen apránként, hisz Róma sem egy nap alatt égett le.
-Legalább lesz mit mesélnie a férjének a börtönben.
Katonásan készülünk el, és indulunk a dolgunkra, ami a résztvevőktől nem valami meglepő. Csak akkor válik kicsit könnyedebbé a hangulat, amikor meglátja a kocsit, és kedvesen becézgetni kezd. Felnevetek a g betűs szóra, és rákacsintok. Hogy mi jöhet még? Ha minden jól megy, akkor csak ma, betörés, a rendőrség munkájának akadályozása, esetleg súlyos testi sértés, és ha lesz rá idő napkeltéig akkor illegális filmletöltés.
A lakásban sem kell sokat várnom rá. Bár Miri amúgy sem tűnik olyan nőnek, akinek sokáig tartana elkészülni, igaz ebben a helyzetben egyikük sem lenne az. Közben fülelek felé is. Nem azért, mert kíváncsi vagyok, mit csinálna, csak szeretnék biztosra menni, hogy tényleg ki tudta pihenni magát, és nem fog összeesni azok után, amit tettek vele.
-Elég zöldhasú, hogy elszökj Kanadába, eldobható telefon...na de Miriam, ezt nem gondoltam volna. - cukkolom őt halkan. majd még hozzáteszem: - A szökési terv félek nem túl izgalmas. Vonattal megyünk. Évtizedek óta ezzel csempészik a vámpírok magukat a kontinens egyik feléről a másikra. Csak máshol szállunk fel, és el van intézve, de nem mond el senkinek, hogy beengedtelek a vámpír vagonba.
Ellépek az ablaktól, és inkább felé indulok. Nem szeretném, ha lebuknék. Lépteim semmilyen zajt sem csapnak, ahogy a legtöbb vámpírnak. Úgy mászkálok a sötétben, mint valami szellem. A fürdőszoba ajtajánál csapok egy kis zajt az ujjaimmal, hogy ne ijesszem a nőt, majd mögé lépek, és tenyeremet a kezéhez érintem, hogy így vezessem őt a sötétben a keresett üveghez.
-Ó? És hol?
Közben letelik az idő, én pedig újra átkarolom őt, hogy szelíden tereljem kifelé innen. A kertben úgyis az ölembe kell vennem, hogy megint a hátsó fal felett szökjünk meg. A fel tetején megállok pár másodpercre, hogy ha szeretne még vethessen egy utolsó pillantást az épületre, mielőtt tovább suhannék vele.
A vonatra felszállni tényleg nem nagy ügy. Az egyik kanyart lassabban veszi be a szerelvény...sokkal lassabban, mi pedig kényelmesen felszállunk, egy olyan vagonba, ami kívülről úgy néz ki, mintha csak egy nagy tartály lenne, belül azonban az árú helyett koporsók, és egy emberek számára odatett kényelmes kanapé fogad minket.
-Látod, semmi extra. - szélesen mosolygok rá. Könnyeden, nem is titkolva, hogy most játszom így ki a törvényt legalább ezredszer. Lehet tényleg gazember vagyok. - Próbálj meg aludni. Sok dolgunk lesz New Orleans-ban.
Adok egy puszit a homlokára, majd kinyitom a laptopom, és munkához látok. Tényleg sok dolgunk lesz...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miriam O. Fischer


avatar


Hozzászólások száma :
60
Age :
26
Tartózkodási hely :
Baton Rouge ↔ New Orleans

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-09-15, 21:55



 A folytatást - itt olvashatod!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   

Vissza az elejére Go down
 

A betörő, a nyomozó és a Vámpír

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

 Similar topics

-
» »Reszkessetek betörők!«
» [Küldetés] Sword Arti Nyomozók

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: A nagyvilágban-