I don’t know whether I’m the hero or the victim of this tale.
But either way, shouldn’t I dominate it? I’m the one really telling it, after all.
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk
Latest topics
by René Ulliel
Yesterday at 15:04

by Vendég
2018-07-09, 09:34




by Vendég
2018-06-17, 22:58

Hónap posztolói
Jean Ulliel
 
Juliana Lilith White
 
Andor Lugosi
 
Milo Morris
 
James Harms
 
Viktor de Lioncourt
 
Lestat de Lioncourt
 
Minho Kirena
 
Louis de Pointe du Lac
 
Miguel Enrique Fierro
 

Share | 
 

 A betörő, a nyomozó és a Vámpír

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Miriam O. Fischer


avatar


Hozzászólások száma :
60
Age :
26
Tartózkodási hely :
Baton Rouge ↔ New Orleans

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-08-24, 13:13



Don't go looking for trouble;
it's already looking for you.


William Weston a közeli gyorsétteremben falatozta dupla adag sült krumpliját és kedvenc sajtburgerét, mikor megkapta azt a bizonyos hívást. Nem hezitált, az ügy természetesen nem tűrt halasztást. Ott hagyta félig megrágott zsömléjét, rögvest pattant is a sötétkék kölcsönzött furgonjába. Be kell gyűjtenie mindent, mit hasznosnak vél és gyanúba keverhetné, a műbőgést későbbre tartalékolja.
Akit le lehet azt lefizetett, de még így is vékony pengeélen táncol. Ötven felett nem teheti kockára a hírnevét és oda haza is négy éhes száj várja, meg a minden lében kanál, boltkóros duci felesége. A drága Jodie nem viselné túl jól, ha kiderülne mit tett és rögtön elválna. Az igazság felszínre  törésétől Will, már a csak a magánytól félt jobban… Miriam már úgy sem bánja! – Gondolta és kesztyűt húzott. Suhanckén gyakran besurrantak a szomszéd lakásba, hogy lenyúlhassanak a bácsika gondosan félretett pénzéből, ezért volt gyakorlata a betörésben. Persze a nyavalyás bátyján kívül erről senki sem tudott. A hálószobát célozza meg, mert a drága felesége is mindig odarejtette el, ha olyasmit vett, ami túl drága. Óvatosan kutakodik, nem hagyhat nyomokat maga után. Egyenként kihúzza a szekrény fiókjait, a zoknikat rámolja kifelé, mikor meghallja a kattanás mellé párosuló ismerős női hangot.

Úgy mered rám méregzöld íriszeivel, mint aki szellemet lát, hosszasan nézünk így farkasszemet. A fejét célzom meg, de Ő frissen borotvált kopasz búráját ingatva vigyorodik el. Egy közeli szerettünk halála olyasmi, amit csak lassan, részletenként tudunk elfogadni. Nem úgy fest, mint ak lesújtaná halálhírem, inkább fellélegzett, de újra képbe kerültem és erre tényleg nem számított.
– Rosszabb vagy, mint az apád. – A holtakról vagy jót, vagy semmit.  A helyében időben elkezdenék magyarázkodni, fogytán a türelmem. – Ugyan Miriam tedd le azt a pisztolyt és beszéljük. – Évek óta mellette vagyok tanított, bíztatott, ha kell. Apámként szerettem, de elárultbecsapott.  Árulása akár a méreg… Egyetlen, fénylő könnycseppet ejtek. Átkozom a napot mikor megismertem, bizalmamba fogadtam.
– Nekünk nincs miről beszélünk. –
- Igazán? Nem akarod tudni a miértjét? – Ügyesen manipulál ismer, mint a tenyerét. Elgondolkoztat és mire feleszmélek már elő rántja pisztolyát. Az emberek képesek 180 fokos fordulatot venni, amikor a legkevésbé számítunk rá. Darien időközben csatlakozik, mert felettesem immáron céloz… Dermesztő csend lepi el az aprócska szobát. Ez hát a kétségbeesés? Dermesztő hideg magányosság, sivár, sötét elhagyatottság? Azt hittem, a kétségbeesés forró, szenvedélyes, vadul kitörő valami, de nem így van.  
Meghúzom a ravaszt. Szinte magától sül el a fegyver... Egyszerre lépünk azzal a különbséggel, hogy nem az én agyvelőm loccsan ki a kréta fehér falra, hanem Westoné. Megpördülök, hogy lássam találat e érte.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darien Cane


avatar


Hozzászólások száma :
56

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-08-24, 14:33

Bízom Miriam képességeiben, tudom, hogy ha csak egy egyszerű gyilkossal állna most szemben, egy pillanatig sem aggódnék, mi lesz a párbaj végkimenetele. Sajnos azonban mostani ellensége nem játszik tisztességesen, ezért aztán úgy érzem, a legkevesebb amit tehetek, hogy ezt viszonzom neki.
Mindig is szerettem a hófehér színt, talán azért, mert az első emlékemre emlékeztet, pontosabban arra, amilyennek elképzeltem Rómát, évszázadokkal az előtt, hogy a közelébe mehettem volna, vagy amilyennek ma néz ki. El kell ismernem, sokkal takarosabb otthona van Miriam-nek, mint nekem jelenleg, igaz ő gondolom hosszú távra tervezett itt, mielőtt megkapta volna a felfüggesztését.

Weston megjátssza a higgadt, kedves idős urat, engem azonban nem ejt át. Az idegei pattanásig feszülnek, és csupán azért nem lőtt még, mert nem akarja megkockáztatni, hogy protezsáltja utolsó erejével szintén meghúzza a ravaszt, és magával rántja a halálba, mint valami magyar várvédő. Ha meglát, félek reflexből nyit tűzet a társamra, aztán pedig rám, ezt pedig nem szeretném, először inkább foglalkozzon felem. Hogy ezt elérjem, olyan elemi félelmet kell ébresztenem benne, amit a többség képtelen felülbírálni. A tervem, hogy a tűz ajándékát felhasználva fegyverzem le, és meg is jelenik a láng a kezemben, azonban mielőtt neki támadhatnék, borzasztóan meglep milyen fürge az öreg, és a szikrák elhalnak az ujjaim közt.


Sok mindent elárul egy emberről az, hogy hova céloz az ellenségén. Az, aki a testtömeg középpontra lőnek nem feltétlen akarják a halálunkat, bár nyilván túlzás lenne azt állítani, hogy a barátink. Ugyanakkor, itt a legbiztosabb a találat, itt van az áldozatnak a legtöbb esélye a túlélésre, és ami a legfontosabb, itt a legkisebb a valószínűsége, hogy egy kóbor golyó ami mellé ment, vagy átütötte az ellenség testét valaki mást talál el.

Aztán vannak akik fejre céloznak. Csak profik tesznek ilyet, mert nehéz, nehezebb mint sokan hiszik. Az üzenet is egyértelműbb. Aki ide lő, nem feltétlen akar szenvedést okozni, ami viszont a halálunkat illeti, azzal kapcsolatban biztosra megy. Azt akarja, hogy meghalj, mégpedig azonnal.

Nyakra csak az igazi pöcsök lőnek...


-....
Fél kézzel a falat támasztom meg, a másokkal pedig a torkomra fogok, mintha ezzel vissza tudnám tartani a szétroncsolt ádámcsutkámból feltörő véres buborékok egész hadát. Ma még nem ettem, így a sötétvörös sűrű nedű többnyire csak a ruhámat szennyezi, és a golyó sem roncsolta szét a nyakcsigolyáim, így talpon tudok maradni, ám hiába nem lélegzem, ez még így is borzasztó érzés. Kevés dolog tud igazán fájdalmat okozni, ez a nagy kaliberű golyó viszont megtette. Oldalra nézek, hogy lássam, sikerült-e a tervem, és csak akkor dőlök hátra a falnak kissé megnyugodva, amikor látom, hogy Miriam nyert. Weston halott, neki pedig kutya baja. Összeszorított szemekkel hajtom felfelé a fejem, és szedem ki a golyót, aztán szép lassan csúszok le a padlóra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miriam O. Fischer


avatar


Hozzászólások száma :
60
Age :
26
Tartózkodási hely :
Baton Rouge ↔ New Orleans

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-08-24, 15:51



Don't go looking for trouble;
it's already looking for you.


Az élet döntések sorozata, igen vagy nem, kint vagy benn, lent vagy fent. Aztán itt vannak azok a döntések, amik számítanak, szeretni vagy gyűlölni, hősnek lenni vagy gyávának, harcolni vagy feladni. Élni vagy meghalni. Agyam okosabb része kártyavárként dől össze a dühöm súlya alatt. Bumm! Az életet választom. Rossz döntés lenne? Holnap reggelre már bánni fogom? Egy biztos: visszafordíthatatlan és örökre megváltoztatja az életemet.
Az emeleten lévő háló volt a kedvenc része otthonomnak. Két hónapja festettem ki és újítottam fel. Lecseréltem a régi kopott komódom, vettem néhány csecsebecsét, hogy otthonossá varázsoljam. Szeretem a letisztult világos színeket, ezért esett a választásom a fehérre bármennyire kényes. Nagyitól kapott muskátli palántám egész szépen felcseperedett és nagyon jól mutat az ágyfeletti a polcon, kedvenc könyveim mellett. A meleg szoba jelenleg rosszabbul fest a háborús övezetnél
Will vércsatakosan terül el a padlón és agyának darabkái beborít mindent, a falat, a tükrömet. Éreztem, hogy az arcomra is jutott. Rosszul leszek a felismerőstől legalább annyira rosszul, mint amikor először jártam tetthelyen. A szám kiszáradt alig jönne ki hang a torkomon. Mégis mit mondanék? Hoppá? Nesze neked?!
Hosszú percekig úgy bámulom, mintha bármelyik pillanatban felkelhetne, hogy bosszút álljon. Darien összerogy mögöttem és mielőtt földet érne, már mellette guggolok aggódóan. Nyugtatom magamat, hogy bátor vagyok, és mindig kitalálok valamit…
- Szegénykém. -  A vámpírt nyakán érte a lövés. Szívszorítóan szenved, de a golyótól már megszabadult. Fürgén szaladok a fürdőbe az elsősegély dobozért. Nem tudom, milyen gyorsan regenerálódik. Levegő után kapkodva, könnyezve, kötszerrel a kezemben próbálom csillapítani a sebből szivárgó meleg vért. Az egész szoba forog velem, fejem üresen kong. – Hogyan segíthetnék? – Azzal, hogy magára vonta mentorom figyelmét tulajdonképp megmentette az életemet. És honnét tudhatnám, hogy nem halálos sérülést szerzett? Habozok, de gyorsan tennem kell valamit. Feltűröm a felső ujját és odanyomom ajkához a szabaddá vált csuklómat.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darien Cane


avatar


Hozzászólások száma :
56

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-08-24, 16:35

Biztos vagyok benne, hogy sok korombeli vámpír pontosan így tervezte volna meg a helyzetet. Önfeláldozás, hősiesség, egy nagyon csúnya seb, egy végső teszt, hogy láthassuk, a kiválasztott lojalitása meddig terjed. Fájdalom, de ennyire azért nem vagyok ármánykodó, és ezt a golyót szimplán csak bekaptam, de csúnyán. Ha ember lennék, nagyjából mostanra fulladnék bele a saját vérembe.
Szemeimmel követem, ahogy rohangál a lakásban, és minden jel szerint segíteni akar rajtam. Nem mondom, meglep hova fejlődött a kapcsolatunk röpke két nap alatt. Igaz, a halálomat már a parkban sem akarta, mégis...meglep ez a gondoskodás részéről. Mire észbe kapok már kötés kerül a nyakamra, amit azonnal átáztat valaki más fekete vére, ami az én ereimből szivárog, aztán felajánlja nekem a csuklóját, én pedig elkezdem keresni a tekintetét. Legszívesebben megráznám a fejem. Életben tudok maradni enélkül is. Nem lenne kellemes a legkevésbé sem, és járna némi kockázattal, még azon túl is, hogy rettentő kiszolgáltatott állapotban vagyok most, de életben tudnék maradni, csak időre van szükségem. Azonban, bőrének illata, vére édesen sós ízének emléke, és szívverésének muzsikája egyszerűen ellenállhatatlan. Végig sem tudom gondolni, és már át is harapom a csuklóját. Újra létrejön köztünk az az elszakíthatatlannak tűnő kapocs, csak most még erőteljesebbnek érzem, hisz általa a fájdalom is szertefoszlik, jóformán azonnal, és a vörös mámor szinte teljesen elönti az agyam. Mezeimmel ráfogok a karjára, de nem szorítom meg úgy, mint a múltkor, épp csak megkapaszkodom belé, míg a vérét iszom, és most én vagyok az, aki nem akarja elereszteni őt.
De mégis megteszem. Számomra egy pillanatnak tűnik csak az az idő, ami után valósággal ellököm magamtól a kezét, de még így is legalább annyit ittam belőle, mint a múltkor. Pont eleget, hogy begyógyuljanak a sebeim, de ahhoz túl keveset, hogy elveszítse az eszméletét. Hálásan nézek rá, amíg feltápászkodom.
-"Szegénykém?" - kérdem, miután leveszem magamról a sötét színű kötést, felfedve a sértetlen nyakam...pontosabban, az immár sértetlen nyakam. A ruhámon lévő megszáradt vér még mindig arról árulkodik, hogy ez egy új fejlemény.
-Köszönöm. Őszintén nem emlékszem, mikor tett értem ilyet utoljára bárki...
Óvatosan a halott rendőrre pillantok, aztán vissza a nőre.
-Most mit szeretnél csinálni? - Kérdem, de aztán hozzá lépek, és nem foglalkozva a mindkettőnket beterítő vérrel átölelem őt. Hamarosan cselekednünk kell, mert ha itt találják ezt a holttestet, elég nehéz lesz elmagyarázni, mi is történt itt. Bár ki tudja. Ha a parkot sikerült kimagyaráznia, akkor semmi sem lehetetlen számára. Minden esetre, ez még nem sürgős pár percig, addig hagyom, hogy kicsit kipihenje magát a vállamon, ha szeretné.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miriam O. Fischer


avatar


Hozzászólások száma :
60
Age :
26
Tartózkodási hely :
Baton Rouge ↔ New Orleans

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-08-24, 18:18



Don't go looking for trouble;
it's already looking for you.


Régen azt gondoltam, döntéseket hozni nagyon nehéz feladat, félelmetes a vele járó felelősség. Most viszont nem érzek mást, csak fáradtságot. Nem félek, csak nagyon fáradt vagyok. Darien után én következtem volna és ezt nem kockáztathattam meg. Élet-halál kérdése volt. Will tátongó lyukkal a fején ugye már nem nagyon ficánkolhat. Nem létezik többé. Nem árthat többé, ugyan akkor itt hagyott egy csomó megválaszolatlan kérdést.
Sok olyan dolgot tettem már, amivel a legtöbben nem értenek egyet, de enyémek a választások, pont annyira, mint a következmények. Kioltottam egy emberi életet és ezzel nekem kell együtt élnem.
Ez a rideg valóság. Vér tapad a kezemhez. Négy gyerektől vettem el az apját, kik valószínűleg sosem bocsájtanak meg. Erre nincs bocsánat, mert embertelen.
A mosdó alatti kis szekrényben található minden jóval teli elsősegély dobozkám. Csirkemell szeletelésnél gyakran megvágtam magam, mert legtöbbször késő este álltam neki. A háziasság híján nem a kedvenc időtöltésem, de enni kell nincs mese. Van egy csomag bontatlan gumikesztyűm is, ami még elkelhet. A gondolattól is bűnösnek érezem magam.
Segített megoldani az ügyet, bekapta helyettem a golyót, ebben a pár napban annyi mindent tett értem, mint eddig senki más. Az a minimum, hogy ellátom. Átitatom fertőtlenítővel a gézt és kap egy csinos kötést. Ha mindez nem lenne elé, úgy ajánlom fel a véremet, mintha csak egy pohár frissen facsart narancslével kínálnám. Tudom, tudom valószínűleg elment az eszem. A félelemérzetem „kisült”, amikor halálosztót játszottam.
Nem csupán harap, hanem szívja is a véremet, és ahogy szívja ereje növekedik, mintha újratöltenék elemeit. Tiszta forrásból ihat… mégsem mohó, vagy féktelen. Olyan bizarr az egész, hogy körbenézek a szobában, hátha egyszer csak beugrik valaki az ablakon és azt mondja: ez itt a kész átverés!
Annyit vesz csupán el, ami éppen elég, hogy sebe összeforrjon. Mert nem esek össze és még csak gyengének sem érzem magam. Nem reagálok a kérdésre, bár esküszöm, azt hittem csak gondolom, de valóban kimondtam?! A csata után lelombozó ocsmány dolgok következnek. Fel kell takarítani a vért, a felettesem testével is kéne valamit kezdeni. Egyáltalán hozzá nyúljunk?
- Ezt én is mondhatnám. – Felelem röviden, rekedten.  -  Kvittek vagyunk. Megmentettél. – A holtestet tanulmányozom. Üveges szemei égnek merednek, a vér lassan megalvad körülötte, bár a hullamerevség még nem állt be. Sajnálom kimondhatatlanul, mert annak ellenére mennyi rosszat tett, még végződhetett volna egészen másként.
-  Fogalmam sincs… - Visszatartom könnyeim, de amint átölel, belőlem kitör a hüppögő sírás. Teljesen egészséges és normális reakció azok után, ami itt történt. Két karomat szorosan köré fonom és magamhoz szorítom. Szükségem van erre a szívdobbanásnyi nyugalomra. Ölelés, hátsó szándék nélkül, csak azért, mert jólesik.  A rendőrség bármikor megérkezhet. Lehet, hogy egy szomszéd már ki is hívta őket. – Lőj meg. Azt mondom önvédelem volt. – Bár nem a legjobb ötlet a ballisztikai vizsgálat nem támasztaná alá az újabb hazugságom. Nincs egy épkézláb tervem sem a bűntudat végtelenül legyengít. Kimegyek a mosdóba, hogy felfrissítsem magam, mert a gyomrom megállás nélkül kavarog. Nem segít a hűsítő csapvíz, visszaköszön a vacsorám.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darien Cane


avatar


Hozzászólások száma :
56

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-08-24, 18:52

Vére újra átmelegíti a belsőmet, szó szerint, és képletesen is. Bőröm visszanyeri élénkebb színeit, húsom puhább, és forróbb lesz, ölelésem pedig egészen emberi, és gyengéd. A ruhámba törlöm véres kezem, hogy ne a hajába kenjem, mikor simogatom, és csitítgatom őt.
Szó nélkül eresztem el, és megvárom, amíg lerendezi a dolgot a gyomra tartalmával, mielőtt követném. Egy ezüst színű laposüveget nyújtok felé. Nem szoktam magamnál hordani egyébként, az alkohol hatástalan rám, direkt miatta készítettem be, igaz arra nem számítottam, hogy inni fogok a véréből. Más viszont nem jut eszembe ami megnyugtathatná.
-Tényleg önvédelem volt Miri.... - Mondom halkan, hátam a falnak támasztva.
-Betört a házadba, és elsütötte a fegyverét. Minden jogod megvolt hozzá, hogy lelődd. Viszont, azok akik megölették vele a szüleid nem fognak leállni. Ha bevisznek az őrszobára, lehet nem jössz ki élve, és ott még én sem tudok neked segíteni.
Már hallom is a szirénákat. Nem vesztegették az időt az biztos. Legfeljebb pár perc, és ideérnek. Gondolom részben azért sietnek, mert tudják ki él itt. Vagy aggódnak Miriam miatt, vagy be akarják fejezni a munkát...akárhogy is, ma este nem tesznek jót neki ha itt találják.
-Gyere velem, nálam meghúzhatod magad. Had kutassák át a főnököd aktáit, hátha maguktól is ráakadna arra, amit el akart titkolni, és akkor nem kell bujkálnod többet.
Újra a holttestre nézek. Kár, hogy ilyen könnyen megúszta. Szívesen vettem volna, ha előbb kitálal, így viszont kénytelenek leszünk az én módszereimmel haladni tovább. Steel szenátor őszinte bánatára.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miriam O. Fischer


avatar


Hozzászólások száma :
60
Age :
26
Tartózkodási hely :
Baton Rouge ↔ New Orleans

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-08-24, 23:37



Don't go looking for trouble;
it's already looking for you.


Rég volt már, hogy ennyire ’meg szeretgettem” a wc kagylót. Nincs erőm tovább öklendezni, kihánytam magamból minden bűnt. Bevizezem a tarkóm és fogat mosok. A tükörből viszont teljesen idegen nő néz vissza rám. Ez nem lehet az én tükörképem… Szemem alatt meghúzódó kialvatlanság miatti sötét karikáim alig látszanak. Fél arcomat beborítja a ragacsos vér. A főnököm vére. Akinél tavaly a hálaadást töltöttem és olyan remek este volt. Jodie isteni pulykát készítet, vacsora után még órákig beszélgettünk a kandallónál ülve. Rövid időre, de a családom voltak.
Mikor Darien csatlakozik, én kétségbeesetten mosom le arcomról a trutyit, de legalább a hajam teljesen ép. Hogy csináltam? Kínomban felnevetek és elveszem a lapos üvegét. Az alkohol úgy segít, mint ragtapasz a lőtt seben. Bizsergetve folyik le a nyelőcsövemen, még egy utolsó korty és visszakerül a gazdájához. Kezdem azt hinni, hogy nem is vámpír csak pokolian jó színész, akár mikor leszedheti mű hegyes fogait és jól körbe nevet.
- Jó tudom, de… - Legyintek. Nem szeretném tovább ragozni, még túl friss az egész. Megölni egy hozzánk közel álló személyt még akkor nehéz, ha az illető szörnyeteg volt. – Az lesz a legjobb, ha továbbra is hallottnak hisznek. - Elvégre levetettük magunkat hídról, senki se gondolná, hogy esetleg túlélhettünk a sodrást… A lakás meg nyilván tele van az ujjlenyomataimmal, hiszen az enyém. Magammal viszem a gyilkos fegyvert és akkor csak találgathatnak. Nincs sok időnk a lehetőségeket lantolni, egyre közeledő sziréna hangja veri fel a békésen alvó kis utca lakóit. Fordult a kocka, így lett vadászból űzött vad. Értetlenkedve csillognak szemeim. Tényleg nem értem a motivációját. Miért segít még most amikor kiszállhatna?
- Már így is sokat segítettél… Nem várom el, hogy bújtass. – Elrakom pisztolyt, bár a golyó árulkodó bizonyít lesz, de itt hagyni nem lenne túl okos húzás.
– Bízzunk a lehetetlenben. – Will szerintem alaposan tisztogatott maga után. Elindulok lefelé a lépcsőn, az előszobát már bevilágítja a piros, kék sziréna fénye. A terasz ajtón kell kisurrannunk, mint ahogyan a piti tolvajok tennék. A hátsó kertem nem túl nagy és pár cserepes virág és napozó ágyon kívül nincs benne más. A fű is elég rossz állapotban van most, hogy négy hétig New Orleansban tanyáztam. Kisebb gondom is nagyobb volt annál, mint hogy a füvet nyírjak. Csak nem fogunk útközben velociraptorok vacsorájává válni. Átkell még másznunk egy viszonylag alacsony tégla kersítést és szaladhatunk is minél messzebb.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darien Cane


avatar


Hozzászólások száma :
56

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-08-25, 10:50

Lassan bólintok. Meg vannak annak az előnyei, ha őt halottnak hiszik, az már biztos, legalább a tisztességes rendőrökkel nem lesz bajunk. Ki tudja, talán még az igazi ellenségei is elhiszik a dolgot, és akkor esnek majd csak igazán pánikba. Minden esetre, abból még nem lehet baj, ha egy estére halottnak hiszik. Engem 2000 éve hisznek annak, és remekül megvagyok. Igaz, engem sosem kerestek, miután eltűntem. Kifizettek, kit érdekel, mi történt velem az után. Miriam-el más a helyzet, ezért a zsebembe nyúlok, és a flaska után egy mobiltelefont nyújtok át neki.
-A tiédet biztosan lehallgatják. Hívd fel akit szeretnél, jobb ha tőled hallják, hogy jól vagy, mintha tőlük azt, hogy nem.
sok ideje nincs persze telefonálgatni, mert nem sokkal ez után indulnunk kell. Válaszra sem méltatom, hogy nem vára el, hogy bújtassam. Láthatóan ő sem gondolja komolyan, hogy magára fogom hagyni, mert zokszó nélkül követ engem. gyorsan, hangtalanul suhanok át a kerten, a téglafalhoz érve pedig látszólag helyből szökkenek fel a tetejére, és aztán visszafordulok, hogy a karomat nyújtsam a nő felé, és felsegítsem rá. Odafent sem eresztem a kezét, inkább vele együtt huppanok le róla, hogy hangtalanul érkezzünk, majd továbbra sem eresztve őt tűnünk el pont időben a kollégái elől.
Egyetlen sarok választ el minket a biztonságtól, amikor megint meghallom a szirénákat közeledni, csak a másik irányból. Bőven van időm reagálni, és amikor elmennek mellettünk, akkor már csak az én széles hátam látják, ahogy a nyílt utcán ölelek szorosan valakit, ki elvész a karjaim közt, arcát pedig a fejem takarja ki, miközben heves csókot váltok vele. Ahogy tiszta lesz a levegő lassan elhúzódom tőle, és a háza irányába tekintek, amit szép lassan teljesen körülvesznek a rendőrautók.
-Bocs... - mondom halkan, aztán újra megindulok vele a lakásom felé. Most már incidens nélkül jutunk be a hátsó ajtón. Még az állandóan kotnyeleskedő házmester is inkább alszik ilyenkor már. Hamarosan aznap másodszorra találjuk magunkat a lakásomban, ahol előveszek egy nagy szemeteszsákot, és beledobálok mindent magamról ami véres lett.
-Tiéd lehet az ágy. Napfelkeltéig úgysem tudok aludni, aztán meg...majd úgy teszek, mintha az ágy alatt lenne a koporsóm. - Rákacsintok, aztán felé nyújtom a zsákot. Neki sem árt megszabadulnia bizonyítékoktól.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miriam O. Fischer


avatar


Hozzászólások száma :
60
Age :
26
Tartózkodási hely :
Baton Rouge ↔ New Orleans

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-08-25, 21:25



Don't go looking for trouble;
it's already looking for you.


Hogyan festhet most a kapitányság? Fel alá rohangálhatnak akár a mérgezett egerek? Értetlenkednek? Megsiratnak minket? Félnek? Weston halott, engem is halottnak gondolnak, két zsaru halála pedig még ebben a nagyvárosban is soknak számít, főleg ilyen rövid idő alatt. Jut nekik bőven izgalom az éjjelre. És ha már izgatottságnál tartunk, én sem panaszkodhatok. Az életem jelenleg tiszta krimi. Ó bárcsak előre tudnám mi lesz a vége! A gonosz elnyeri méltó büntetését, a jó pedig a jutalmát...? Haha aztán belelóg a kezem a bilibe. A való életben semmi sem ilyen egyszerű.
Szegény nagyiról megfeledkeztem, de azt hiszem ez teljesen érthető. Szerencsére Darien mindenre gondol, hihetetlen egy pasi.
– Darien a modern vámpír. – Lehet túl sok true bloodot nézek?  A telefonomat pedig pont ebből a célból hagytam itthon már a találka előtt. - Köszönöm! - Csak a hangrögzítő kapcsol be, ilyenkor már az igazak álmát alussza.
- Öhm… Nem tudom, hol kezdhetném… - Sóhajtok fel. – Kutya bajom, csak az ügy sokkal veszélyesebb, mint amire számítottam. Kérlek, ne aggódj feleslegesen és ne bízz senkiben. Amint tudok, jelentkezem, ígérem...  – Mielőtt letenném, még ennyit mondok: - Nagyon szeretlek! – Bárcsak teleportálhatnék New Orleansba, hogy szorosan magamhoz ölelhessem. A hívás nem fogja megnyugtatni korán sem, de legalább nem gyászol feleslegesen, a szíve abba beleszakadna. Lányaként szeret, miután nagyapával elváltak csak én maradtam neki. Ketten mindig ott voltunk egymásnak, nehezen viselte azt is, hogy visszaköltöztem a fővárosba. Hogy követhessük álmainkat, időként önzőnek kell lennünk.
Menekülni kell. Elfutni, mielőtt túl késő. Ekkorra már annyira függtem tőle, hogy gondolkodás nélkül követem. Sötét árnyak vagyunk csupán. Olyan gyorsan szedem a lábaimat, ahogy eddig talán még soha. Macska ügyességgel szökken a kerítés tetejére. Hűűű! Imádom a vámpírképességeit. Futásból rugaszkodom el és elmarkolom a kezét, a balommal pedig feltolom magamat. Fájó szívvel végig nézek az otthonom és már ott sem vagyunk. Kéz a kézben menekülünk tovább…
Nem áll túl jól szénánk, a környék nyüzsög a rendőrautóktól. Az egyik kitartó kolléga majdnem nyakon csíp minket, de Darien megint előttük jár egy lépéssel, sőt bizonyos értelemben előttem is. Sodródom az árral… Átkarolom, hagyom, hogy szenvedéllyel birtokba vegye ajkaimat és kellemes lebegésbe röpítsen. Nyelveink is beavatkoznak és ettől lesz olyan veszedelmesen heves, na meg persze hiteles.  
– Nem volt olyan rossz, hogy bocsánatot kelljen kérned. – Ugratom és pimaszul vigyorgom. Hiába adta kényszerből mégsem rontott az ízén. Na igen az a pár korty alkohol kezdi megtenni a hatását. Akadálymentesen feljutunk a vámpírbarlangba. Fellélegzem.
- Köszönöm, de nem hiszem, hogy eltudnék aludni… - Félő, ha lehunyom a szemem, újra látom a mentorom élettelen arcát és azt sok vért. Apa pisztolyát az asztalára teszem, ez az örökségem nem fogok megszabadulni tőle… Kibújok a kölcsön felsőből és a zsákba mélyesztem. Végig nézek magamon, más nem tűnik foltosnak. Ablakoz sétálok, nem bírom ki, ki kell kukucskálnom, hátha van valamiféle mozgás erre felé is.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darien Cane


avatar


Hozzászólások száma :
56

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-08-26, 11:16

Sosem értettem azokat a halhatatlanokat, akik antik dolgokkal veszik körbe magukat. Elvileg az lenne a cél, hogy kerüljük a feltűnést, nem pedig, hogy reklámozzuk, mennyire vének vagyunk. Egyébként is, a modern világ bizonyos dolgai nagyon hasznosak tudnak lenni. Újra csak biccentek, mikor megköszönöm a mobilt, és magára hagyom a fürdőszobában, hogy az ablakon át kémkedjek, mintha onnan jobban hallanám a szirénákat, vagy őt kevésbé. A privát szféra látszatánál többet azonban nem tudok nyújtani ebben a pillanatban.
A menekülés közben hallom, milyen hevesen ver Miriam szíve, az enyém azonban pont olyan hideg, és mozdulatlan mint bármikor, s minden mozdulatomról lerí, hogy nekem ez csak egy szimpla kedd este. Nincs miért aggódnom, és amíg mellettem van, a nőnek sincs. Megtartani a távolságot a törvénnyel mondhatni már a véremben van, ha más esetben nem is feltétlenül tudok távolságot tartani. A csókunk után halványan mosolyogva forgatom meg szemeim a szemtelenkedésén, és még egyszer körbenézek, nincs-e más meglepetés a közelben.
-Ja szerintem se volt rossz sőt... - Finoman megsimogatom az arcát, csillogó szemeit nézve, de aztán újra elhúzódom tőle, és megfogom a kezét - De persze amikor kéne sehol sincs még egy járőr.
Kissé komolytalan megjegyzésem után aztán csak hazajutunk végre. Igazándiból ez az a pont, ahol nem terveztem semmi konkrétat. Arra számítottam, hogy Weston itt még élni fog, és kikérdezzük, így azonban marad a C terv. Miután az ablak felé fordul, és már nem figyel rám, gyorsan lekapok magamról minden ruhát, és azok is mennek a szemetes zsákba. Normális esetben tőle is ezt kérném, de mivel a tetthely a saját lakása, az, ha találnak valamilyen szövetet az egyik ruhájából aligha bizonyít majd bármit is. Gyorsan magamra öltök egy ugyan olyan ruhát, mint ami eddig volt rajtam, és kötök egy nagy csomót a zsákra. Holnap porrá fog égni az egész egy közeli kukában. Az egész művelet fél percet vehetett csak igénybe. Dolgom végeztével halkan mögé lépek, és a válla fölött kinézek az ablak és a redőny közti résen.
-Pedig nem ártana lefeküdnöd - jegyzem meg halkan, és tenyeremmel finoman megérintem a hátát - Viszont, ha mindenképpen ébren akarsz maradni, lenne egy javaslatom mivel tudnád hasznosan eltölteni az idődet.
Kezem megindul lefelé a gerince mentén pár centin át, mielőtt engedném, és az íróasztalfiókomhoz lépnék. Egy vastag aktaköteget veszek elő. A tetején lévő nő fotóját nyilván felismeri, hisz ez az arc köszön vissza róla a tükörből is. A banda négy tagjának anyaga talán szolgál neki újdonsággal, de igazándiból a történtek után már egyik sem releváns információ. Steel szenátor aktája már annál inkább.
Nyilván róla is hallott már a nő. A hírekben elég gyakran felbukkan, és mivel évtizedek óta politizál, jutott is neki néhány botrány, a szokásos korrupciós gyanúsítások, és társaik, de nem több mint egy átlagos politikusnak. Azokat leszámítva összességében mindenki úgy van vele, hogy lehetne rosszabb is a helyzet. Ha látnák mit gyűjtöttem össze róla, gyorsan meggondolnák magukat. A legtöbb dolog persze az én kézírásommal lett papírra vetve, miután asztrális alakomban kémkedtem utána, ám épp elég fotót készítettem pár kétes ügyéről, hogy hihető legyen. Steel korrupt, ehhez nem fér semmi kétség. A legrosszabb azonban a fő támogatója. Még én sem tudom, a nevét, de rengeteg pénzt adományozott a szenátor kampányára. Pénzt, olyan forrásokból, amiktől a gyomrom felfordul. Emellett, ha valakinek nem tettszett az együttműködésük, ő volt az, aki lépéseket tett, hogy megoldja a problémát.
Elismerem, a vége kissé összeesküvés elmélet kategória felé siklik, de egyenlőre nem is az a lényeg. Eredetileg nem terveztem ezt megmutatni senkinek, új társamnak a legkevésbé, de úgy érzem sokat fejlődött a kapcsolatunk, és most már bízik bennem annyira, hogy elhiggye amit elé teszek.
-Napkelténél nem tudok sokkal tovább ébren maradni. Ha egyszer kidőltem, estig szó szerint semmi sem ébreszt fel, szóval ne ijedj majd meg. És...majd azért próbálj pihenni.
Újra megérintem a vállát biztatásként, aztán hozzálátok, hogy kipakoljam az egyik nagyobb szekrényt. Álló koporsónak megteszi az is...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miriam O. Fischer


avatar


Hozzászólások száma :
60
Age :
26
Tartózkodási hely :
Baton Rouge ↔ New Orleans

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-08-26, 15:15



Don't go looking for trouble;
it's already looking for you.


A szemközti ház ablakát figyelem, ahogyan visszaveri a televízió színes fényeit. Milyen jó lenne gondolatlanul elnyúlni a tévé előtt és megvárni, amíg az ólomsúlyú álmosság elnehezíti pilláim. Szemem sarkából ugyan észreveszem, hogy megszabadul vérmaszatos gönceitől és habár nagy a kísértés, de nem engedek neki. Kerültem már közel hozzá annyira, hogy tudjam valószínűleg tökéletesen kidolgozott felsőtesttel rendelkezik… Még mielőtt fantáziálni kezdhetnék, mögém lép.
Meglehetősen színésznő vagyok, aki mindig képes a helyzetnek megfelelő álarcot választani. Ezt elsősorban azért teszem, hogy álcázzam hibáim, esetleges gyengéim. Látszólag teljesen higgadtnak, halvérűének tűnhetek, szívem azonban árulkodóan gyorsan kalapál bordáim ölelésében. Tagadni sem tudnám, hogy közelsége, érintése; cseppet sem olyan közömbös, mint amilyennek vonásaim tűnhetek. Nem szólok közbe, kíváncsian figyelem, ahogyan a fiókja mélyén kutakodik.
Az emberekben nem lehet megbízni... a legjobbakban is csalódunk, akikről semmi okunk nem volt hinni, hogy keserűséget, bánatot és csalódást okoznak nekünk. Talán épp azért bízok Darienben. Hiába viselkedik megtévesztően emberien, attól még nem az. És ez valahol megnyugtató… De ez nem változtat semmit a kínos megdöbbenésen, alig ismerem. Ellentétben vele… Neki ugyan is van egy vaskos dossziéja képemmel az élén. Belém szorul a levegő, mélyen hallgatok. Oda lépek mellé és ha engedi, bele lapozok, hogy lássam mit tartalmaz. Jobban ismerheti az ügyemet, mint én magam.
- Kiválóan értesz az információgyűjtéshez. – Töröm meg a kínos csendet. A jegyzetei első ránézésre terjedelmesnek és érdekesnek tűnnek. Furcsa mód írott betűk néznek vissza rám. Férfi létére meg kell hagyni, szépen ír, tökéletesen olvasható. – Szóval ezzel töltöd a szabadidődet? –  Darien az önítélkező vámpír ki sorra „megbüntetette” a gyanúsítottakat, mindig végig a háttérben láthatatlanul mozgatta a szálakat. Maga szakállára kijátszott minket és ha parkban egy perccel később érkezek, még most a sötétben tapogatóznék. Steel szenátor képe láttán le kell ülnöm az ágy szélére. Teljesen elemészt a nyomorúság és a szomorúság, ahogyan a kezembe temetem arcomat. Belenyúltunk a méhkasba… A politikusok tejhatalmúak… Botrányok ide vagy oda,  mit számít?  Bármit elsimítanak. Egyet kell csettinteniük és kész, az illető örökre eltűnik a süllyesztőben.
-  Oké, értem. – Ez a mély álom teljesen úgy hangzik, mint ahogyan Anne Rice festi le a könyvében. Az első két részt sikerült még középiskolásként kivégeznem, mostanság pedig csak halmoztam őket. Minden szabad percemet lekötötte a nyomozás. Bekebelezett a bosszúvágy.
- Gondolom a redőnyöket még véletlenül se húzzam fel…? – Előbb még égtem a tettvágytól, most pedig inkább lennék díszpárna az ágyán. Bíztatása jelenleg nincs túl sok hatással rám, csupán halvány mosollyal reagálok. – Ezek után mégsem lesz olyan nehéz. – Az új információktól immáron teljesen lemerültem. Arra sem vagyok képes, hogy vegyem a fáradtságot és segítsek neki. Képtelen vagyok megmozdulni is. Szeretném rázúdítani a kérdéseimet… de ahhoz jól át kell gondolnom őket. A fejemben lévő vaskerekek pihenésért kiáltanak.
– Kényelmes lesz? – Érdeklődöm végül oldalra döntött fejjel.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darien Cane


avatar


Hozzászólások száma :
56

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-08-28, 14:28

Érdekes, hogy a legtöbb ember mondhatni ösztönösen megérzi, ha valaki figyeli. Nem tudom, pontosan minek köszönhető ez, talán csak a perifériás látás, és a tudatalatti csapatmunkája, esetleg magunkat nyugtatjuk azzal, hogy észrevennénk előbb utóbb, ha valaki lesben figyelne, azt viszont valóban megfigyeltem, hogy bizonyos távolságon belül az élőlények észreveszik, ha egy másik élőlény rajtuk felejti a tekintetét. Ugyanakkor, ha egy szobor, vagy festmény nézi őket, arra szinte senki sem kapja fel a fejét. Ezek szerint a fajtám csupán berendezési tárgy lenne, ha az ösztöneikre hagyatkoznak?
Ezen gondolkodom, miközben lopva figyelem Miri arcát. Elképesztően tökéletes vonásai végtelen nyugalomról, sőt, szinte már közönyről árulkodnak, éles kontrasztban mindennel, ami odabent zajlik, és amit egyszerű halandó sosem venne észre, és azonban hallom, hogy milyen hatást vált ki belőle minden mozdulatom, s titkon én is nagyon hasonlóan érzek. Eredetileg is azt szerettem volna, hogy csatlakozzon hozzám az örök éjszakában. Akkor csupán azért, mert egy erős, kitartó, és igencsak veszélyes harcost láttam benne, és persze azért, mert egyesek személyisége túl érdekes ahhoz, hogy csak úgy meghaljanak. Eleinte teljesen racionális okaim voltak, mostanra...nem vagyok ebben egészen biztos.
Pedig az aktáját még tárgyilagosan töltöttem ki. Szerepel a neve, a lakcíme, a nagyszülei neve és címe, az, hogy egyedülálló, illetve, hogy jóformán a munkájának él. Továbbá az is, hogy valaki szerint olyan jó céllövő, hogy otthonról is dolgozhatna.  Mivel az ügyét lezárták, ezért azokhoz az aktákhoz nem tudtam hozzáférni, s így az erről szerzett információkat is kézzel írtam le. Ennek ellenére a hivatalos rendőrségi jelentés és az én jegyzeteim többé kevésbé megegyeznek. Leírom, hány elkövető volt, hogy rajtakapták őket, és, hogy az egyikükkel 11 késszúrással végeztek. A jegyzeteimben még Ms.Fischer-ként hivatkozok a hölgyre, s ezek után az ő megfigyelései következnek. Amikor belépett a házba, az ajtó nyitva volt, és mindenhol sötét. Az első lábjegyzet itt bukkan fel: Ms.Fischer nem látta erőszakos behatolás nyomait, a rendőrségi jelentés viszont említést tesz róla, hogy az ajtót berúgták. Gyorsan hozzá is teszem írásban, hogy ez önmagában még nem jelent semmit, sötét volt, ő pedig fiatal, és ezen a pontot kicsit már zaklatott. Lehet elkerülte a figyelmét.
Arról már hosszabban írok, hogy a hölgy elmondása szerint a támadói tudták, mennyi idejük van a rendőrség érkezéséig. Arról pedig főleg, hogy Weston rendőrtiszt milyen "lassan" reagált a vészhívásra, annak ellenére, hogy szolgálatban volt. Nem feltétlenül gyanúsan lassan, de pár kollégája messzebbről indult, és mégis 5-10 percekkel előbb érkezett. Nagyjából ez volt az oka, hogy jobban elkezdtem figyelni az úrra, és a további kutatásaim is legalább ennyire részletesen meg vannak örökítve a saját aktájában...
-Azt hiszem, az öröklét tényleg unalmas tud lenni néha. - jegyzem meg, még mindig halványan mosolyogva, és persze hagyom, had lapozza át az aktákat, végül is azért adtam oda neki. - És köszönöm, bár az én képességeimmel szerintem neked sem tartott volna sokáig felderíteni az ügyet.
Viszonylag gyorsan rámolom ki a szekrényt. A redőnyös kérdésre csak megrázom a fejem.
-Ebbe a szekrénybe nem juthat be napfény de...ha nem muszáj inkább ne.
A polcok is kikerülnek, majd dolgom végeztével beállok egy pillanatra, hogy lemérjem hogy félek el. A hajam kicsit súrolja a szekrény tetejét, de amúgy maga a tökély. Ez után kilépek belőle, és Miri mellé ülök az ágyra.
-A kényelem nem igazán szempont, fejen állva is "alhatnék" mint valami denevér, és az eredmény ugyanaz lenne. Miért, cserélni szeretnél? - természetesen nem kérdem komolyan. Nekem nem jelent gondot a szekrényben tartózkodni, számára viszont egészen biztosan nem lenne az igazi, sőt. Látom, hogy valóban elfáradt már, ami nem csoda. Közel már a napkelte. Beszéd közben átkarolom a hátát, s felé fordulok.
-Tudom, kemény diónak tűnik, de a szenátor sem érinthetetlen. Nem fogja megúszni, ígérem.
Beszéd közben közel hajolok hozzá, és ajkaimmal megpróbálom lágyan érinteni az ajkait. Nem időzöm ott sokat, talán csak pár másodpercet, ha engedi, ezúttal viszont nem engedem magamnak, hogy belefedkezzem a lágy csókba.
-Szép álmokat.
Rákacsintok, aztán megindulok a szekrény felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miriam O. Fischer


avatar


Hozzászólások száma :
60
Age :
26
Tartózkodási hely :
Baton Rouge ↔ New Orleans

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-08-28, 18:44



Don't go looking for trouble;
it's already looking for you.


Úgy ismeri az ügyem minden apró részletét, akár a saját tenyerét. Azon se lepődnék meg, ha azt is tudná, hányas cipőt hordok, mit vettem nagyinak a születésnapjára és minek öltöztem be legutóbb halloweenkor. Tehetsége nem vitás, piszok ügyesen lát a dolgok mögé, amik felett én számtalanszor újra meg újra elsiklottam. Vérprofi. Ennyi. Ha minden nagyvárosban lenne egy hozzá hasonló természetfeletti kopó, hajajj. Félek, előbb utóbb nem lenne munkám…
- Na de ennyire?! – Ha jobban belegondolok érhető miért erre a hivatásra esett a választása. A világ tele van számtalan megoldatlan bűnténnyel. A döglött akták is halomra sorakoznak a méteres polcokon, noha sokat fejlődött a technológia esélytelen, hogy az összeset sorra feltárjuk. Szüleim aktáját is vastagon belepte a por és csak azért lett újra kinyitva, mert makacs vagyok. Bűnözők mindig voltak és leszek… Ha pedig öngyilkosságot követ el az egyikük, nem sok port fog kavarni tettével. Eggyel kevesebb éhes száj kerül a börtönbe és Darien sem hal szomjan.  
– Ha olyan képességeim lennének, már egyikük sem élne. – Nem lehet túl hiteles az én számból hallani, nem is olyan rég még az volt a legnagyobb vágyam, hogy Weston kezén bilincs csattanjon. Vannak pillanatok, amikor a fáradtság a részegségre hasonlít. Ez egy ilyen pillanat.  
– Egyébként mióta nyomozol? - Furcsa beleolvasni egy kívülálló jegyzeteibe, személyes gondolataiba. Ha szerinte Steel szenátor áll minden mögött, én minden további magyarázat nélkül elhiszem. A bizonyítékként szolgáló képekre gyors pillantást veszek csupán, mielőtt besokallnák a sok új információtól és leülnék. Ki kell találnunk, hogyan hozhatjuk felszínre mocskosságait…
Jelenleg viszont nem akarok, semmit se… Csak aludni, és nem gondolkozni, nem tudni a létezésemről. Ki akarom iktatni magam a világból, vagy a világot akarom eltüntetni körülem. Válaszára kábán bólintok, nem fogok a redőnnyel játszani, becsszó. – Félelmetes! – Vizuális típus vagyok és Darient elképzelni, ahogyan fejjel lefelé lógva alszik… - Inkább kihagynám a lehetőséget. – Aludtam már a kocsimban, na az milyen baromi kényelmetlen, nem hogy egy szekrény. Csatlakozik hozzám, átkarol és szeretném vállára tenni a fejemet, de nincs hozzá merszem. Biztonságot adó, borzongató érzés, hogy ennyire közel merészkedik megint. Arca korán sem olyan rózsás, mint amikor a véremből ivott és ajka is, mintha hidegebb lenne.
- Neked is! – Súgom halkan erőtlen hangom, mielőtt elhelyezkednék az ágyán. A hátamon fekszem és egy ideig még a plafont bámulom. Azon tűnődök, mikor voltam utoljára teljesen rendben magammal. Egy örökkévalósággal ezelőtt, talán még gyerekkoromban.


Nem aludtam rendesen, de ébren sem voltam. Legfeljebb félig éber. Veszélyes állapot: az álom és realitás közötti világ foglya vagy. Minden lehetséges és semmi sem valóságos, és a végén rájössz, hogy elvesztegetett idő az egész. Valamikor kilenc után másztam, ki az ágyból, amit egyből rendbe is tettem magam után. Miután felfrissítettem az arcomat, a jegyzetei fölé görnyedve töltöttem a reggel és délután hátralevő részét. Minél többet tudtam meg, annál jobban égett bennem a tettvágy. Fel alá járkáltam a szobában és néha lopva a szekrényre sandítottam. Valóban kényelmes lehet neki? Kissé szégyelletem, hogy kiszorítottam a saját ágyáról.
Újra kezembe fogtam a kardot, hogy a nappali fénynél is jól szemügyre vehessem. Nem tűnt eredetinek… A lakásban, de még az íróasztalán sem láttam egyetlen egy tárgyat sem, amiről a korára következtethetnék. Kiéve ezt itt a kezemben, de lehet csak egy ártalmatlan csecsebecse. Visszateszem a helyére és papírt meg tollat ragadok. Rögtön jövök! - írom rá gyöngybetűkkel és bátorkodom kölcsönvenni a távcsövét. Nem bírok még egy órát tehetetlenül „bezárva” tölteni. Nem megyek túl közel az otthonomhoz, annyira butus azért nem vagyok. Biztonságos távolságból, távcsőn keresztül, egy autó mögül figyelem az eseményeket. Helyszínelő kollégák elszántan dolgozhatnak a hálószobámon… Csak nem besötétedik, amikor ismerős hang zökkent ki a helyzetemből. Annyira elzsibbadtak már a lábaim, hogy alig bírok felkelni.
Noah hangját bármikor felismerném… Nagyjából két hónapot kavartunk, míg rá nem jöttem, hogy neki nem barátnőre, hanem anyukára van szüksége. Mennyire rühelltem, szerencsére az őrség elég nagy volt, igyekeztem minél messzebbre elkerülni. Azt beszélték talált valakit, kereken nyolc évvel volt idősebb nála. Na tessék! Létezik anya komplexus?  
-  Nem halottnak kellene lenned? – Nahát én sem igazán örülök a viszontlátásnak, de azért ez fájt. Brühühü. – Tudod az úgy volt, hogy… - Hopp és már elő is rántja fegyverét. Basszus. – Fordulj meg és dőlj a kocsinak. – Érkezik az érhető utasítás, aztán alaposan megmotoz. Nem kerüli el figyelmemet, hogy a farzsebem tájékán kétszer átmegy. A hülye gyerek! Magyarázatra sem marad időm, csuklómon hideg bilincs csattan és maga felé fordít. – Maradhattál volna az! – Milyen kedves! Nos legalább már tudom hogyan állunk nem jártatom hiába a csuszalesőmet. Alapjában véve nem vagyok egy neveletlen nőszemély, de muszáj arcon köpnöm, ha már megütni nem tudom. Sosem volt elég vér a pucájában, döntésképtelen balfék, de úgy szájon vág, hogy elreped az alsó ajkam.
– A k*rva anyád! – Elveszi a pisztolyom és beragasztja a számat. A közeli autóhoz rángat és megpróbál a csomagtartóba lökni, csak hogy én ellenállok. A fánk zabáló úristenit! Olyan pocit növesztett, mintha legalább a negyedik hónapban lenne, mégis van benne erő. Persze ilyenkor senki nem jár erre… A fejem ért ütéstől megadom magamat és Ő rám zárja a csomagtartót. Elindulunk. Íme egy újabb ékes példa arra, hogy bárki képes meglepetést okozni.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darien Cane


avatar


Hozzászólások száma :
56

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-08-29, 00:56

Ártatlanul mosolyogva megvonom a vállaim. Igen, néha ennyire unalmas tud lenni az öröklét, bár tény, vannak esetek, amik jobban felkeltik az érdeklődésem, mint mások. A kislány története, aki végzett az egyik támadójával mindenképpen érdemes az ember figyelmére.
-Egyikük sem él már... - jegyzem meg halkan, bár, talán szigorúan véve végül is Steel még szabadlábon, ám ez sem tarthat már sokáig. aztán elgondolkodom rövid időre. Mióta is?
-A te ügyedben holnap lesz 3 hete. Egyébként meg már nagyon rég óta...csak nem a korom szeretnéd kitalálni hmm?
Aztán végig csak mosolygok rá. Én nem képzelem el, ahogy fejjel lefelé alszik, inkább egy másik...jóval kényelmesebb pózt de...tapasztalatból tudom, milyen ijesztő egy "alvó" vámpír mellett ébredni, és egy ilyen élmény egyikünknek sem tenne jót. Miután jó éjt kívántunk egymásnak, elfoglalom a helyem a szekrényben, magamra zárom annak ajtajait, és mint minden alkalommal, most is szinte kupán vág a sötétség, s érzem, hogy egyik pillanatról a másikra megszűnök, vagy a világ szűnik meg körülöttem, ki tudja...


Az ébredés sem sokkal kellemesebb, legfeljebb az teszi kicsit azzá, hogy miközben a gyűlölt nap visszavonulót fúj a horizonton, és egy hűvös, sötét világot hagy maga után, én még mindig itt vagyok, s nem volt óriási hiba bíznom Miriam-ben. Lassan nyitom ki a szekrény ajtaját, aztán viszont értetlenül pislogok körben a sötét üres szobában. Nem veszem a fáradtságot, hogy villanyt oltsak, rögtön az íróasztalhoz lépek, és elolvasom a cetlit. Hát, ha rögtön jön, úgy legyen...
Nem kerüli el a figyelmem, hogy a kardom újfent kicsit máshol van, mint ahol hagytam. Vajon megfordult a fejében, hogy a nyakam szegje mégis? Esetleg csak megint játszott vele unalmában? Azt hiszem bátran feltételezhetem az utóbbit. Amíg rá várok előkapom a laptopom, és munkához látok. Elolvasom a híreket, válaszolok pár levélre, és megnézem a postán feladott Barbie baba célba ért-e már, meg ehhez hasonlók. Úgy fél órával később jutok arra az elhatározásra, hogy talán nem ártana levegőzni egyet...és ha már kint vagyok, megnézni, hol lehet már.

Arra tippelek, hogy a háza körül lehet, abból, hogy a távcsövem sem volt a helyén. Amikor azonban a földön találom meg az út szélén, elfog az aggodalom, amit csak fokoz vérének elhaló illata. Kapkodva nézek körbe az utcán, nyomok után kutatva, hogy fel tudjam építeni, mi történhetett itt. Valaki meglepte...nem tudott védekezni, ezért nem érzem más vérét. A többi zsaru viszont nem bántotta volna...akkor nem, ha az őrsre vitték.
Ökölbe szorul a kezem, s s bár szoborszerű arcom nem mutatja, borzasztóan mérges vagyok. Annyira, hogy ilyenkor hajlamos vagyok elfelejteni, milyen kevés vérre is van szükségem manapság az életben maradáshoz. Sokkal kevesebb, mint azoknak, akik elrabolták, ebben egészen biztos vagyok...

Valamivel higgadtabb vagyok, mikor úgy egy órával később megérkezem Baton Rouge egyik rosszabb hírű kocsmájának parkolójába. Arra alapozva jöttem ide, hogy ha Steel egyik embere kapta el, biztos nem fogja hozzá vinni, és a másik két helyen ami a tulajdonában volt már jártam. Végre megvan a kocsi, és vele együtt Miriam vérének illatát is erősebben érzem, de annyira nem erősen, hogy feltétlenül a legrosszabbra kelljen gondolnom.
-Hé! Zárt körű rendezvény! Menj máshova!
Némán mérem végig az utamat elálló alakot, és ellenállok a kísértésnek, hogy elmetszem a nyakát, mielőtt felfoghatná mi történik. Eleresztem a Gladius-t, majd halkan azt mondom:
-Steel küldött. A zsaru miatt a pincében. - Szigorúan nézek rá pár másodpercig, aztán tompa puffanás és reccsenés követi a mozdulatom, és a kiterült melák fölött átlépve nyitok be a hátsó ajtón. - egy próbát megért...
Az ösztöneim azt súgják, rendezzek odabent vérfürdőt, biztosítsam ki a hátamon lévő gépfegyvert, és végezzek mindenkivel aki az utamba áll, ám ezzel veszélybe sodornám őt, és lehet nem is örülne a sok halottnak amúgy sem. Csendben haladok, míg meg nem találom őt, bárhol is legyen...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miriam O. Fischer


avatar


Hozzászólások száma :
60
Age :
26
Tartózkodási hely :
Baton Rouge ↔ New Orleans

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-08-29, 10:55



Don't go looking for trouble;
it's already looking for you.


A vonzalom nem azonos a szerelemmel. Kár lenne túl ragozni Noah hiba volt és mai napig nem tudom mit láthattam akkor benne. Talán csak kellett valaki, aki mellé odabújhatok egy fárasztó nap után. A lusta ügyetlen férfiak, nem hoznak lázba. Minden nap ugyanazt, minden nap ugyanúgy. Unalmasan, belefásulva. Nem sok közös volt bennünk szerencsére ez elég hamar kiderült. Gonoszan viselkedtem és viszonylag barátságos üzenetben szakítottam vele.  Nem tértem ki az okokra, egyszerűen közöltem vele, hogy mindkettőnknek jobb lesz, ha szétválnak útjaink. Még egy hétig könyörögött, mire rájött, hogy nincs esélye. Eléggé szántam szegényt, de az élet már csak ilyen. Nem fogok valaki mellett csak azért maradni mert félek, ha szakítok vele, összeroppan. Ha már az elején nincs meg a szikra, kár egymás idejét rabolni.  Az új barátnője moshat és főzhet rá, segíthet neki a kényes döntésekbe, mint például melyik cipőjét vegye fel és még tisztába is rakja. Haha.
Anyám asszony katonája. Döntésképtelen, gyáva féreg. Hallottam, hogy elindul az autó és száguldunk is a végzetem felé. Pont akkor nincs rajtam a vasbetétes bakancsom, amikor a legnagyobb szükségem lenne rá. Amikor megpróbál kivenni belé rúghatnánk, de attól tartok sport cipőmmel éppen csak megtaszítanám.  Abba marad a motorzúgás és megállunk. Nem hagyhattuk el a várost, mert alig lehettem 10 percig a csomagtartó foglya. Kényszerítem magam, hogy vegyek egy mély levegőt és gondoljam át erősen, amit tenni fogok. Egy pillanatnyi szünet következik, feltételezem szólt a cimboráinak. Mikor felnyílik a tető két termetesebb fickó ragad karon. Azt sem tudom hirtelen mennyire legyek megijedve. Eléggé – döntök végül. Partra vetett halkén vergődök szorításukban, mire az egyik úgy kupán vág, hogy elsötétül minden.

Következő dolog, amit érzékeltem, meleg vérem vastag csíkban folyik le jobb orcám mentén, kezeimet immáron nem a hideg bilincs tartja béklyóban, hanem egy meglehetősen szoros szíj. Továbbá teljesen olyan érzésem van, mintha egy hűvös nedves barlangban lennék. Pokoli helyzet. Félek kinyitni a szemem, de nagyon is szeretném tudni, ki van még velem ebben a helyiségben.  Összeszedem a bátorságomat és kényszerítem a szemhéjamat, hogy felemelkedjen.
- A hekus rib*nc isszatért hozzánk!– Jön a hang közvetlen mellőlem. - Jó akkor ideje szórakozni! - Feleli a másik.
Hááát van egy olyan érzésem, hogy ez a szórakozás nem az a fajta lesz, amit én is szeretek. Két negyvenes éveiben járó fickó áll előttem, Noahnak persze nyoma sincs, valószínűleg nincs gyomra az ilyesmihez. Az egyikük a napbarnított vörös fejű fürtöske éppen felém lendíti a kezét, így a másik férfit már nem vizsgálom meg tünetesebben. Nincsenek kérdések, csak pofonok érkeznek méghozzá elég erőteljesek. A fejem úgy ing ide – oda akár a jojó. Csak folytasd seggfej. Vár csak, amíg kiszabadulok. Amikor abba marad a szédítő körforgás, letépi az ajkaimról a ragtapaszt. Hát nem kellemes. Ahogy kicsit jobban körülnézek jövök rá, hogy pincében vagyok az átható füst szagból ítélve, felül kocsma, vagy bár lehet és a vendégek gyanútlanul szürcsölgetik italukat.
Vajon Darien megtudna találni az érzéseim alapján? Az csodás lenne, mert azokból jelenleg nincs hiány. -  Hol van a főnökötök? – Bambán merednek rám, mintha nem értenének a nyelvemen.
-  Mondjátok, hogy nem ti vagytok ennek az akciónak az értelmi szerző?! –
Életem legrosszabb hatvan perce következik. Mindvégig teljesen magamnál vagyok és döbbenetesnek találták mennyi fájdalmat vagyok képes elviselni. Kintről furcsa zajok szűrődnek be, a hollófekete hajú latin amerikai pasas hónom alá csúsztatja kezét és felhúz ülőhelyzetbe. Ráérősen megtöröli a mocskos mancsát és mind ketten elindulnak az ajtó felé. Remélem a jó öreg kaszás fog belépni rajta és magával visz.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darien Cane


avatar


Hozzászólások száma :
56

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-08-29, 12:34

Miféle kocsma tart zárva egy augusztusi estén? Már ez eleve rossz előérzettel tölt el, ahogy beosonok a hátsó ajtón, ám elég pár lépést megtennem, és kiderül, hogy az épület, ami kívülről csendesnek és kihaltnak tűnt még ez én érzékszerveimnek is, az idebent nagyon is élettel teli. Ők nem láthatnak engem, én viszont látom őket az egyirányú ablakon át, ahogy gyanútlanul iszogatnak, és fogalmuk sincs a titkos folyosóról a hátuk mögött, ami a pincéhez vezet. Fecsegésük borzasztó zajt csap, ahogy próbálják túlüvölteni a zenét, és mégis, odakint ebből egy hangot sem lehet hallani. A pince hangszigetelésére pedig nyilván még ennél is nagyobb gondot fordítottak, mert ha nem derítettem volna már fel korábban ezt a helyet, azt sem tudnám, hogy van pince. Élve megnyúzhatnának valakit odalent, és senki sem sejtene semmit. Ettől csak még dühösebb leszek.
Látom a szemeim előtt, mi történhet most Miriam-el. Ráijeszteni semmi értelme, nem fog megrémülni pár nehézfiútól, vagy legalábbis nem mutatja majd ki. Kínozni fogják....minden bizonnyal az elmúlt órában ezt alapozták meg. Valami szadista állat ütlegelte, hogy majd megtörje, és azért is, mert élvezi, hogy végre egy rendőr került a kezei közé. Felforr a vérem, a gondolattól. Egy olyan korban nőttem fel, és olyan körülmények közt, ahol nagyon olcsó volt az emberélet, és ezeknek az állatoknak minden mozdulatával az élete minden mozdulatukkal egyre olcsóbb lesz.
Nyílik a pincébe vezető lépcső ajtaja, épp ahogy oda érek, és a fekete hajú férfi épp úgy meglepődik, mint én. Pisztolyt ránt, miközben én előre rohanok, hogy megtegyem a köztünk maradt távolságot, és elkapjam a csuklóját, hogy ne az arcomra célozzon. A fegyver így is elsül a kezében, lyukat ütve az üvegen. A másik oldalon csupán annyi látszik, hogy egy nagy pókháló bukkan fel a semmiből, elcsúfítva a bár tükörképét. Miközben néhány vendég feláll az asztalától, és csodálkozva szemlélik az apró lyukat, amiről még nem tudják, hogy golyó ütötte, én folytatom a párbajom. Térdem a férfi hasfalába csapódik, majd a karját kicsavarva kényszerítem a padlóra, talpam pedig a hátának feszül. Fegyvere bénán koppan a padlón, válla pedig halk cuppanó és reccsenő hangot ad ki, ahogy ínszalagjai elszakadnak, és a karja elválik a vállától. Nem sokon múlik, hogy nem tépem ki a helyéről, azonban így is sokkot kap a hírtelen fájdalomtól, ám akárcsak a cimborája odakint, kinek új kulcscsontra lesz majd szüksége, ez a patkány is életben marad.
Lassan haladok lefelé a lépcsőn, ezúttal már a kibiztosított AR15 ismétlőpuskát magam előtt tartva. Nem kell messzire mennem. A nyirkos pinceajtón belépve azonnal szembetalálom magam az utolsó melákkal, ahogy épp Miri-t taszigálja maga előtt. Egyenesen a fickó szemei közé célzok.
-Engedd el – parancsolom neki ridegen, farkasszemet nézve vele. Szándékosan nem tekintek a nőre. Nem szabad látnom mit tettek vele, azon túl, hogy hallom, még lélegzik, és ver a szíve. Ha megpillantanám a nő sérüléseit, a férfi golyót kapna. Még így is eléggé esélyes…
-Utolsó figyelmeztetés.
Azt hiszi nem látom, hogy a másik keze a hátánál matat. Megvárom, amíg biztosan fogja, bármi is az, s amikor ezzel együtt lazul a szorítása a nőn, hogy támadásba lendülhessen, az én fegyverem sül el. Kilőtt golyóm a fülét roncsolja szét cafatokra, a hírtelen fájdalomtól és meglepetéstől pedig elejti a foglyát, és hagyja a padlóra esni. Mielőtt összeszedhetné egyensúlyát, arca találkozik puskám kemény fenekével, orra pedig reccsenve deformálódik. Neki nincs ideje elsütni a fegyvert, mire felocsúdna mindebből, a padlón találja magát. A vér ivása nagyon kellemes tud lenni mindkét félnek, ezúttal azonban sokkal egyoldalúbb a dolog. Élesen nyüszít, ahogy a fogaim a csuklója fő ütőerébe vágnak egészen addig, amíg a fájdalomtól és a vérveszteségtől ő maga is eszméletét veszti. Nem tudom mit gondolhat közben, mi történik a háta mögött, ha tud még gondolkodni egyáltalán. Látni már biztos nem lát a szemére tapadó vértől és mocsoktól.
-Jól vagy? – kérdem, miután letérdelek Miri mellé, és a fejét az ölembe vettem. Kisimítok pár véres tincset az arcából, de persze csak óvatosan, nehogy sebhez érjek. Úgy tűnik ezek az állatok értették a dolguk. Komoly tehetség kell ahhoz, hogy valakit úgy verjünk össze, hogy az fájjon, de igazi kárt ne tegyünk benne, ezzel elnyújtva a szenvedést szinte akármeddig.
-Lábra tudsz állni? A haverod már biztos hívta a felmentősereget…
Végignézek a pincén. Egyenlőre be tudtam tartani az ígéretem, és nem végeztem senkivel, de ha ezek így folytatják, lehet nem lesz más választásom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miriam O. Fischer


avatar


Hozzászólások száma :
60
Age :
26
Tartózkodási hely :
Baton Rouge ↔ New Orleans

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-08-29, 14:45



Don't go looking for trouble;
it's already looking for you.


Állítsátok meg a világot! Ki akarok szállni! Szívesebben ücsörögnék odafent és szürcsölnék egy pohár hideg vodka martinit, mint hogy a saját véremmel teljen meg újra szám. Azt, hogy mit bír ki a test, mindig a lélek ereje határozza meg. Weston szerint a megkínzott emberek tudata ilyenkor másik helyre távozik. Az elmúlt egy órában megtettem minden tőlem telhetőt, hogy mentálisan elmeneküljek, de sajnos ugyan itt maradtam ebbe a dohos, hideg helységben ezzel két barom arcúval. Az utolsó erőmből is tűröm az arcomat ért ütéseket… Bár csak maradtam volna a seggemen.
Nagyon nehéz elhinnem, hogy ébren vagyok és mindez a valóságban történik. Megállás nélkül abban reménykedem, hogy ez csak egy lidérces rémálom, amelyből bármikor felébredhetek… inkább előbb, mint utóbb.
Hát igen, elég ritkán adatik meg ilyen lehetőség egy bűnöző életében. Az irántam táplált gyűlöletük tapintható. Egyikük sem maradt ki a jobból, cserlékeztek, ha valamelyikük keze nem bírja tovább a kiképzést. Jobban szerettem, ha egyeske a kis vöri tornyosul fölém, mert mintha valamivel gyengébben cirógatott volna. Ám most zihálva szedik össze magukat és hallom, ahogyan az egyikük kinyitja a súlyos nyikorgó ajtót.
Kicsi koromtól tudtam, hogy van kegyetlenség a világon, - saját bőrömön tapasztaltam és két szememmel láttam, de még így is megdöbbentő mennyire élvezték a kínzásomat. Teljesen hidegen hagyta őket, mennyire fiatal vagyok és hogy terveim vannak még az életben. Egy céljuk volt csupán: elakartak velem játszani, mielőtt a halál karjaiba löknek. Minden fájdalom ellenére eljut a tudatomig, habár ebben a helyzetben nem vagyok képes érzelmet párosítani az értesüléshez, hogy az egyikük kioldja a szíjakat és ajtó felé lökdös. Tudatosan kell erőt venni magamon, hogy lábaimat egymás elé rakogassam a kijelölt irányba. Miközben csak arra tudok gondolni mennyire örülnék, ha most látnám a nagymamámat. Szeretném kimondani valaki nevét, aki szeret, de berekedtem a sok sikoltozástól.  
Darien mély hangja, akár derült égből villámcsapás. Arcomra rászáradt a könnytől és a vértől azonban nem látom. Hiába sunyorgatok, homályos minden. Elkezdtem hallucinálni?  Ez itt a vég? Olyan heves vággyal akarom, hogy meghalljon fogva tartóm, hogy összeszorítom a fogaimat. Újabb éles puffanás, mint mélyről jövő, rémült és fájdalommal átitatott ordítás követ. A férfinak annyi ideje marad, hogy megrémüljön aztán követ engem a földön… Az éles fogsor lecsap rá. Látni még mindig nem látom, de hangjából erre következtésre jutok. A torkom berekedt nem jön rajta ki egy árva hang sem. Megingatom fejem. Megszabadít a pilláimra tapadó ragacsos tincseimtől és hosszú percekbe telik mire kitisztul a kép.
- Megpróbálhatom. – Hangom rekedt és gyenge mintha nem is az enyém lenne. – Ó abban biztos lehetsz. – Noah nem egy észlény, de az életét még Ő is félteti. A rohadt szemét, kerüljön csak kezem közé. Csorognak könnyeim, feláztatja azt is ami már rászáradt a bőrömre. Torkomat jeges karmok szorongatják. Tudom, hogy a tüdőmnek valószínűleg az égvilágon semmi baja, de azért zihálva kapkodok levegő után, forog velem a világ. Felülök és megpróbálok felállni.
– Könyörgöm tűnjük el innét. – Hátra sem bírok nézni… Nem akarom még egyszer egyeske arcát látni. Tántorogva elindulok az ajtó felé, mindenbe megkapaszkodom, ami a kezem ügyébe kerül. A folyosón már a kedves exem szalad felém és úgy orrom talán a fegyverével, hogy most már teljesen biztos vagyok benne, hogy eltört. Na lám, kibújt a szög a zsákból.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darien Cane


avatar


Hozzászólások száma :
56

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-08-29, 16:33

Nagyon nehéz féken tartani magam, azok után, amit vele tettek. Ami azt illeti, egy érzékenyebb lelkivilágú társam lehet, vitatkozna is velem abban, hogy egyáltalán megtettem-e. Nem tud érdekelni. Még lélegeznek, és ez a legtöbb irgalom, amire tőlem számíthatnak, és ezt is csak annak köszönhetik, hogy Miri még mindig ragaszkodik az elveihez.
Nagyon nehéz tétlenül térdelni mellette, nyugodt arckifejezést erőltetni magamra, és csak simogatni az arcát a táplálkozástól átmelegedett kezemmel, és egy tiszta rongy zsebkendővel, hogy megszabadítsam egy kis vértől.
-Most már itt vagyok. Nem lesz semmi baj.
Halkan suttogom ezt neki, majd segítek, hogy lábra tudjon állni. Egy ideig át is karolom, a lépcsőház vékony folyosójára azonban egyszerre csupán egyikünk fér el. Normális esetben előre mennék, ám mégsem húzhatom fel magammal a hajánál fogva, ezért mögötte megyek, és úgy támogatom. Átkozott hangszigetelés! Noah még engem is meglep odafent, azonban neki is jut csodálkozás, amikor következőnek az én arcomba tolja a fegyverét. Nem számított egyrészt a mellkasára szegeződő rohampuskára sem, de azt is látom rajta, hogy felismer, még a hídról ezek szerint, mert mintha egy cseppnyi féltékenységet is látnék a tekintetében. Csupán egy pillanatig áll fenn köztünk a patthelyzet. Én mozdulok először, és kitérek a lövés elől, olyan gyorsan, amire alig van ideje reagálni. Mindannyiunk füle cseng még, mikor Noah arca az üvegnek ütközik, elnyújtva rajta a korábban keletkezett pókhálókat. A másik oldalon üldögélő vendégek felkapják a fejüket a falra, és gyanakodva próbálják kitalálni, mi történhet saját elrepedt tükörképük mögött.
Hátra bilincselem a korrupt rendőr kezeit. Tudom-tudom, a saját bilincsével nem tarthatom sokáig fogva. Őszintén szólva mindig is lenyűgözött, hogyan képesek kiszabadulni a kopók saját karperecükből, és reméltem egyszer majd Miriam megtanítja nekem ennek titkát, addig is viszont megragadom a foglyomat hüvelykujjainál fogva, és egy rántással eltöröm mindkettőt. Ez biztosan megnehezíti majd a dolgát.
-Bocs, de kell egy kis figyelemelterelés.
Kétlem, hogy hall saját ordításán keresztül, mire a másik oldalon lévő vendégek már hátrébb húzódnak. A korábbi furcsa zajokon túltették magukat, és viszonylag gyorsan elfeledték. A szilánkok közt feléjük hajított pasi azonban egész biztos maradandó emlék lesz. A vendégsereg azonnal jajveszékelésben tör ki, s megrohamozzák a kijáratot, én pedig újra átkarolom a nőt, és vele együtt a kijárat felé haladok, amilyen gyorsan csak tudok vele. Pár lépés után inkább az ölembe kapok, és úgy haladok tovább. Szerencsére a rendőrök először a bárba özönlenek be, a sok pánikoló ember láttán, így van egy kis időnk. Mire fellebegek vele az épület tetejére, alattunk újfent rendőrszirénák egész kara koncertezik nekünk, piros kékre festve a sötét éjszakát.
-Pedig ez olyan csendes kis város volt mielőtt ide jöttem…
Továbbra is a karjaimban tartom őt, egy pillanatra sem eresztve. Legfeljebb kissé visszahúzódom, nehogy véletlenül kiszúrjon valaki idefent.
-Mit szólnál, ha kapnál pár nap betegszabadságot? - Kérdem, s hangom még mindig remeg kissé az aggodalomtól. No igen….a vér néha túlságosan emberivé tesz, és az ilyen pillanatokban az nem feltétlenül előny. Cserébe, nem jéghideg kezekkel óvom a széltől…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miriam O. Fischer


avatar


Hozzászólások száma :
60
Age :
26
Tartózkodási hely :
Baton Rouge ↔ New Orleans

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-08-29, 21:56



Don't go looking for trouble;
it's already looking for you.


Mikor úgy isten igazából jól összevernek, alig ha fogsz támadóid testi épsége miatt aggódni, nekem elhihetitek. Minimális libabőrön kívül többet nem vált ki belőlem elhalkuló hangja. Kisebb gondom is nagyobb annál, mint hogy azon agyaljak vajon halálos sebet szereztek-e. Ők sem aggódtak értem az a legkevesebb, ha ezt viszonzom.
Azt mondják, mindenkinek van valamilyen őrangyala, de szerintem nekem gonosz ördög jutott. Legalábbis ezt gondoltam, míg Darien be nem toppant. Gondoskodóan von ölébe, és ha kiscica lennék, hangosan dorombolnék. Remegő jobbommal megragadom az övét... Előbb ivott, meglehetősen emberi hőmérsékletű tenyerébe fektetem arcom ép, kevésbé sajgó részét. Szavak nélkül is megértheti két ember egymást. Egy pillantás vagy egy könnyed érintés elég, hogy közöljenek egymással valamit. Olyan sok érzelem dúl egyszerre a lelkemben, hogy nem vagyok biztos benne, hogy az arcom képes e kifejezni mind. Döbbenet, fájdalom, hála kavarog bennem. Segítségének köszönhetően viszonylag hamar elhagyjuk a kínzókamrát.
Noah elszántságtól kitágult pupillái engem is teljes mértékben meglepnek. Ha süllyed a hajó a patkányok elsőként fogják menekülőre, de ez a kis szarzsák, mégis megpróbálja felvenni velük a harcot. Örült a lehetőségnek mikor a főnök beavatta a mocskos titkába. Azt gondolta most végre elégtételt nyerhet. Kegyetlen bosszút állhat, amiért csorbát ejtettem férfi büszkeségén. Agyba-főbe vertek valószínűleg egy hat éves kis kölyök is könnyedén elbánna velem, szóval nem szívom mellre. Orrcsontom roppanva megadja magát, megtántorodok és rálépek szegény vámpírom lábára. Csupán egy reszelős hangot tudok kiadni, ösztönszerűen kapok az orromhoz és tenyerem megtelik friss meleg vérrel. Lehetne még ennél rosszabb? Hát lesz. Valamelyikük elsüti a fegyvert, már követni sem tudom az eseményeket. Fülem cseng és mire újra feleszmélek már vége mindennek. Bilincs csattan és csontok törnek. Valaki felsikolt, lehet, én vagyok az… Erre aztán biztosan nem számított, mikor magabiztosan ránk fogta pisztolyát. Milyen hamar le lehet törni valaki szarvát. Darien tesz róla, hogy exem ne játszhasson szabaduló művészt, úgy hajítja át a csukott ablakon, mint a szemetes zsákot, még a szám is tátva marad.
- Erre tényleg szükség volt? – Tárom szét karjaimat hihetetlenkedve. Kitör a pánik és mindenki menekülni akar, mi pedig a tömeggel sodródunk. Megkönnyebbülve sóhajtok fel, mikor felkap és átkarolva a nyakát, bújok közelebb hozzá és szívom magamba illatát. Még halványan derengenek a lenti fények, szavai melyekre nem érkezik válasz…

Nem korházban vagyok. De ágyban fekszem, csak nem a sajátomban. Arcom valamivel tisztábbnak érzem, mint korábban és fájdalmaim vannak… Óriási fájdalmaim. Vannak fehér foltok memóriában. Bizonyos képek bevillantak, hangok… de semmi használható összefüggő eseménysor nem áll össze belőlük. Nem tudom mi történt aközött, hogy a züllött kocsma tetején vagyunk, és itt fekszem. Emlékszem, hogy Noah berepült az ablakon, tudtam, hogy valakit megmart. Reméltem, hogy legalább ők is annyira szarul vannak, mint én. Óvatosan oldalra fordítom a fejem és megpillantom az őrangyalom, elárad rajtam a megkönnyebbülés. A szívem máris hevesen ver. Mosolyogni szeretnék, de nem tudom rávenni ajkaim.
-  Jól vagy? – Aggódóan méricskélem végig. Megúszta egyetlen egy karcolás nélkül. - Miattam majdnem megint kilyukasztottak. – Vonzom a baj akár a mágnes. – Sajnálom! -

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darien Cane


avatar


Hozzászólások száma :
56

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-08-30, 11:29

Miután már a karjaimban tartom őt kezdek lehiggadni. Már nem tombol bennem a vérszomj, és csak arra koncentrálok, hogy kihozzam őt onnan épségben...vagy legalábbis, hogy jobban már ne sérüljön meg. Noah a lehető legrosszabb pillanatban jelent meg bajt keverni. Ha félreáll az útból, úgy tettem volna, mintha nem létezne, miközben elhaladunk mellette, de mivel megütötte Miri-t, örülhet, hogy ilyen könnyen megúszta.
-Kellett valami elterelés...bátor dolog volt tőle önként jelentkezni. - felelem mély hangon dörmögve, rengeteg szarkazmussal. Elképzelhető, hogy közben egy pillanatra sem esett meg a szívem a korrupt rendőrön, sőt, úgy érzem megérdemli, hogy olyan arca legyen, mint egy kitöltött keresztrejtvénynek, de attól még szükséges volt.
Kivárom a megfelelő alkalmat, és az eszméletlen nővel együtt eltűnök az éjszakába. Sok dolgom lesz még napkeltéig.


A lakás ahova viszem belülről az utolsó porszemig ugyanúgy néz ki, mint amiben a múlt éjszakát töltöttük, leszámítva, hogy itt jobban tele van a szemeteskuka. Miután lefektettem az ágyba, gyorsan elhoztam mindent a másik lakásból. Nem hiszem, hogy tudnának arról a búvóhelyről, de ha más nem is, túl közel van Miri régi otthonához, és kár lenne kockáztatni. Ez után kénytelen vagyok betörni pár patikába. Nem szívesen növelem ezzel a kockázati tényezőt, de éjjel ezek már mind zárva vannak, nekem pedig érthető okokból nincs semmi kötszerem, vagy fertőtlenítőm.
Alaposan ellátom minden sebét, miután fertőtlenítettem ahol csak kell. A többség csak zúzódás, de pár helyen azért felszakadt a bőr így is. Szabad kezem többször is végigsimít a fején, így csitítgatva őt, hogy ne ébredjen fel mély álmából, amíg ápolom őt. Talán meglepő lehet, hogy egy vámpír gyakorlott az ilyesmiben, de egyrészt annyira azért nem bonyolult művelet, másrészt még emberi életemben volt időm gyakorolni ezt eleget. A rabszolgákhoz nem hívnak orvost. Szerencsére azóta sokat fejlődtek az orvosi eszközök…
Miután mindennel végeztem nem marad más, mint ülni az ágya szélén, és várni, hogy magához térjen. Ez is beletelik pár órába, addig ülök a sötétben, és egy régi könyvet olvasgatok a mobiltelefonomon.

-Szia…. – szólok hozzá halkan, amikor felébred. Még mindig meleg kezemmel óvatosan arca azon felére simítok, ami sértetlenül megúszta, és bíztatóan mosolygok rá. Nem kell megjátszanom magam, kis híján felnevetek a kérdését hallva.
-Hogy én jól vagyok-e?
Továbbra is mosolygok, amikor megforgatom a szemeim. Ilyenkor is képes értem aggódni. Gondolom valahol érthető persze. Aki mások testi épségét előbbre helyezi másokénál az nyílván hajlamosabb rendőri pályára lépni…optimális esetben mindenki ezért tenné, de láthatóan egyesek számára a jatt is elég vonzó.
-Ez az ipar már csak ilyen. Mostanra főleg csak irritál, ha valaki fegyvert ránt rám. Vagy untat…
Mielőtt megmozdulhatna, közelebb húzódom hozzá, és egyik kezem ujjait átkulcsolom az ő kezén, és finoman, bíztatóan megszorítom.
-Most viszont tényleg nyugton kell maradnod egy ideig. Steel-nek sok fejfájást okoz majd a szőnyeg alá söpörni, amit a klubjában találnak ma, de ebből még persze fel tud állni. Kíváncsi vagyok kit talál majd bűnbaknak…
Kétség sem férhet hozzá, hogy fejek fognak hullani. Nem a szenátor feje persze, azért legyünk realisták. Viszont 4 félholtra vert ember, akik közül az egyik zsaru? Át fogják kutatni azt a létesítményt olyan rendőrök is, akik nincsenek a zsebében, és akkor lesz mit megmagyaráznia. Nem kételkedem benne, hogy idővel meg is teszi, addig viszont legalább Miri tud pihenni egy kicsit.
-Te jól érzed magad?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miriam O. Fischer


avatar


Hozzászólások száma :
60
Age :
26
Tartózkodási hely :
Baton Rouge ↔ New Orleans

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-09-02, 17:49



Don't go looking for trouble;
it's already looking for you.


Mázsás súlyú gördül le szívemről. Az a tény, hogy a vámpírom lakásán vagyunk, megnyugtató. Egy kórház valóságos külön világ. Mennyi szenvedés, halál, de gyógyulás és élet is zsúfolódik egy épület falai közé. A hátam közepére nem kívánom az intenzív osztályt. A kényelmetlen hideg ágyat, a gagyi, lenge pizsamával, amit a betegekre adnak, míg ők eszméletlenek, vagy túl kábák, hogy ellenkezhessenek. A durva nővérek, kik sietve tépik ki a szunyókáló beteg vénájából az infúziós tűt. A nyugtalanító magány, amely mindig akaratlanul megjelenik, amit elmegy az utolsó látogató; sem hiányoznak különösebben. Hónapokat töltöttem kórház falul belül egy csendes, eldugottabb privát szobában és már akkor elhatároztam, hogy soha többé nem akarok visszafeküdni, sőt orvosi rendelő közelébe se megyek, ha rajtam múlik. Évek óta még azt a városrészt is elkerülöm, ahol a kórház van, melyhez szenvedésem rögződik.
A fertőtlenítő jellegzetes illata beborítja a kicsike szobát… Az a rész, hogy tisztább és bekötözött vagyok, nagyon is kedvemre való, a másik rész viszont a fájdalom, - nos, erre lehetett számítani, érhető és véges. Legalábbis már nem akar senki sem bántani. Úgy hogy azt hiszem, kiválóan vagyok. Amúgy sem panaszkodhatok az ápolóm piszok jóképű. Mosolya pedig olyan, mint egy bátorító, gyöngéd ölelés. Tisztában vagyok vele, hogy nagyon erős és olyan gyorsan képes cselekedni, hogy azt emberi szemmel képtelenség követni, ha vérhez jut, iszonyatosan gyorsan regenerálódik. Ettől még aggódom, ?
- Mikor Weston nyakon talált olyan csúnyán véreztél… Ha nem itatlak meg a véremmel, akkor is begyógyult volna a seb? Elvérezhettek egyáltalán? – Az exemnek már nem volt ilyen szerencséje, esélye sem volt elsütni a fegyvert, de ha megtette volna? Akkor is Ő húzza a rövidebbet?
Szemeim mosolyognak, ahogyan ujjaink finoman egymáshoz érnek. Különleges boldog pillanat, amiből legszívesebben soha ki nem szakadna az ember. Olyan, mintha csak leomlana egy láthatatlan fal, némán, hangtalanul, de azért mégis határozottan, örökre. Ám a következő kijelentésével felbosszant kicsit. Összevont szemöldökkel küzdöm ülő helyzetbe magam.
- Ha ezt is eltusolja, hogyan buktatjuk le? Nem akarom megvárni, hogy megint más igya meg a levét. – Akár ártatlan az illető, akár nem. Még Noah halálát sem kívánom, pedig irtó nagy seggfej. El sem hiszem, hogy pár hónapja még szendvicset készítettem neki. Ó hogy tört volna el a kezem!  - Hogyan maradjak nyugton, ha a szenátor kénye kedve szerint azt tesz, amit akar? - Nem is értem Darien hogy tud ennyire higgadt maradni. Biztos kétszer állt sorba, amikor a nyugodtságot osztogatták. Hm adhatna belőlem nekem is. Annyi minden zaklat fel olyan mélyen ez alatt a fél perc alatt, hogy azt sem tudom, hol kezdjem a felzaklatódást.  – Voltam már rosszabbul is. – De ezt Ő is tudja… Ismeri a múltamat. Úgy kipattannék az ágyból, de a fájdalom teljesen lezsibbaszt. Össze kell szednem magam, minél előbb nem érek rá a sebeimet nyalogatni.  
– Egy doboz fájdalomcsillapító, egy kiadós alvás és kutyabajom! – Kit akarok jobban meggyőzni magamat vagy Őt? Abban a mocskos pincében túl közelről néztem szembe a halállal – elég közelről ahhoz, hogy lássam a halál arcának minden pórusát és túl sokat szenvedtem. Ezúttal nem heverem ki egy perc alatt. Talán meg is érdemlem…

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darien Cane


avatar


Hozzászólások száma :
56

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-09-03, 17:14

Továbbra is nagyon szokatlan, amit a nő szemeiben látok, főleg annak tükrében, hogy pontosan tudja mi vagyok. Egy tájékozatlan halandótól ég megérteném, hogy örül, ha láthat, és aggódik a testi épségemért, ahelyett, hogy valami fegyvert keresne, Miri azonban tényleg úgy tűnik, hogy őszintén örül a jelenlétemnek, sőt, bízik bennem. Ami még furcsább, hogy ez kölcsönös...
Tekintetem az övébe fúrom, amíg a néha főnöke utolsó húzásakor történt sérülésemről kérdez. Miután ujjaink összefonódtak, gyengéden végigsimítok a kézfején, mielőtt felelnék.
-Attól függ milyen erős a vámpír. Én idővel regenerálódtam volna amúgy is. Más kérdés, hogy ilyen sebbel addig elég kiszolgáltatott lettem volna neked, de mint kiderült olyankor biztonságban vagyok.
Nincs ebben semmi gúny, teljesen komoly a hangom, még ha kicsit lágyabb is mint szokott. Eleinte még megfordult a fejemben, hogy azért nem támadt rám érdemben sosem, mert túl rafinált, hogy ilyen hibát kövessen el, és látni szeretné mire vagyok képes mielőtt lépne, ám ez mostanra teljesen elillant.
Nem eresztem a kezét, sőt, közelebb húzódom hozzá, amikor mozgolódni kezd. Pár nap után is tudom, hogy nem érdemes ellenkezni vele, helyette inkább átkarolom a hátát és segítek neki felülni, ha már ennyire szeretne, aztán ott felejtem a kezem.
-Miri, pontosan tudom mit érzel. Én is el szeretném kapni ezt a rohadékot, de egyenlőre muszáj pihenned. Ha megöleted magad azzal nem segítesz senkinek.
Biztatóan a kezére szorítok, persze csak óvatosan, nehogy kárt tegyek benne. Másik kezemmel a hátát simogatom, azon kevés helyek egyikét, ahol nem sérült meg mostanában. Próbálom megnyugtatni őt. Mélyen a szemeibe nézek saját, most éppen meglepően emberi tekintetemmel, és tovább suttogok neki:
-Nézd, ha minden vágyad rárúgni az ajtót, és megostromolni őt pár rohampuskával, örömmel segítek, viszont ha tényleg rács mögött szeretnéd tudni, és felszámolni az emberkereskedő hálózatát, akkor most egy ideig meg kell húznunk magunkat, és csendben figyelni őt. Adni neki egy esélyt, hogy hibázzon.
Végül megrázom a fejem. Azt, hogy volt rosszabbul is, elhiszem neki. Ha nem is pont ugyanúgy, de egyikünknek sem volt egyszerű gyerekkora. Annál semmi sem lehet rosszabb, mint amit azon az estén élt át. Azt viszont, hogy kiheveri az egészet mint egy náthát nem veszem be.
Még közelebb húzom magamhoz és átölelem őt.
-Tudom. Te vagy a legkeményebb zsaru akit ismerek. Mindenki más betojik, ha ránézek.
Hosszasan ölelem, amíg csak szeretné. Szeretném, ha tudná, hogy bármennyire furcsa is, a karjaim közt ő egyedül biztonságban van. Ki tudja mennyi ellenséget szerzett ebben a pár napban, de hiába. Ha rá is találnak, először velem gyűlik meg a bajuk.
Ha úgy érzem, egy kicsit megnyugodott, elhúzódom tőle picit, de tényleg csak annyira, hogy a szemeibe tudjak nézni.
-Holnap éjjel visszaviszlek New Orleans-ba. Megtettem amit tudtam, de muszáj lesz benéznünk egy kórházba, biztos ami biztos. Meg amúgy is, ha jól sejtem a következőt húzására ott kell számítanunk.
Gyengéden megsimogatom az arcát. Valahol a távolban hallom, ahogy szirénák bőgnek, azonban nem felénk tartanak. Sok embert felzaklatott a mai este. Alaposan felrúgtuk az állam legnagyobb darázsfészkét, és a kollégáinak aligha lesz nyugta a következő pár napban. Pontosan ezért nem szabad kimozdulnunk ma. A másik ok, hogy csak 2 óra van napkeltéig.
-Remélem szereted a mirelit pizzát...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miriam O. Fischer


avatar


Hozzászólások száma :
60
Age :
26
Tartózkodási hely :
Baton Rouge ↔ New Orleans

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-09-05, 11:29



Don't go looking for trouble;
it's already looking for you.


Minél nehezebb az élet, annál inkább szükségünk van valakire, akiben megbízhatunk. A bizalmat nem szokásom csak úgy fejetlenül bárkinek osztogatni. De Darien esetében ez teljesen más. És hogy miért az? Erre magam sem tudok pontos választ adni. Az elmém ismeri a tényeket, de most éppen a szívem kormányoz. Megbízom benne és kész, eddig nem volt okom a kételkedésre. Habár furdal a kíváncsiság, hogyan sikerült végül a nyomomra bukkannia, úgy döntök, nem hozom fel a témát. Helyette egészen más kérdést teszek fel. És újabb vámpír titkot fed fel, hát nem hihetetlen?
Egy egyszerű ember nem élte volna túl, de hogy még a véremre se volt feltétlen szüksége, hogy regenerálódjon…? Félelmetes, de legalább tudom, hogy Noah nem tehetett volna kár benne.
- És az a vámpír korától függ? Azok után, hogy elterelted a főnököm figyelmét és megsérültél, kinézted belőlem, hogy bántanálak? – Ha nem fájnék, keserű mosolyra görbülne a szám. Lehet, hogy nem rólam mintázták a kedvességet, de attól még sosem vetemednék ilyen alattomosságra. Az nem az én asztalom, ahogyan az sem hogy nyugodtan egy helyben pihizzek.
Nem viselkedtem vele túl bizalom gerjesztően? Csak a parkban szegeztem rá fegyvert, mellesleg Ő sem tépte ki tőből a karomat, hogy az életét védje.  Higgadtan viselkedett, sőt… Azt sem mondhatom, hogy bántott. Azóta is folyamatosan segít, arról nem is beszélve, hogy megmentette az életemet, kétszer. A világ legveszélyesebb ragadozója simogatja a hátam… Olyan képességekkel rendelkezik, aminek a felét még meg sem emésztettem, de mégsem tudok rá potenciális veszélyforrásként tekintetni. Nem érzek mást csak kellemes borzongást, ahogyan a tarkómon lévő aprócska pihék égnek állnak.
- Elismerem az utolsó két nap kis híján ott hagytam a fogamat. – Ha jobban belegondolok, mintha az egyik valóban kilazult volna hehe. – De nem kell aggódni! – A sebeim, amelyeket gondosan lefertőtlenített majd az idő múlásával begyógyulnak… Ám ott vannak a lelki sérülések, minél mélyebb a vágás, annál nehezebb visszanyerni korábbi épségünket. A fájdalom tompul, de a hegek emlékeztetnek majd szenvedésünkre. De ezen is túl fogok lendülni és erősebb leszek, mint valaha.
- Igazad van, csak… úgy utálom ezt a tehetetlenséget… A várakozás megőrjít! – Ha valamit akarok, azt rögtön akarom. Nyomozóként a türelem nagy erény, de jelenleg ténylegesen kifogytam belőle. Nem fogok újabb magánakcióba kezdeni, ettől nem kell tartania, aligha lennék rá most képes. Darien okosan és megfontoltan gondolkozik. Kénytelenek leszünk kivárni, amíg a szenátor bele nem esik saját gödrébe. Közelségétől, mint valamiféle meleg köd, úgy ereszkedik egyfajta lelki nyugalom az emberre. Nem sokan mondhatják el, hogy képesek megnyugtatni, de neki sikerül. Már csak egy ölelésre vágyom, amit a következő pillanatban meg is kapok. Biztonságot nyújtó lágy ölelés ez. Összebújva talán a legnagyobb borzalmakat is át lehet vészelni.
- Te aztán tudod, hogyan kell hízelegni. – Suttogom és arcom kevésbé sajgó részét a vállára fektetem, eszem ágyában nincs eltávolodni… Vele semennyi ölelés sem sok vagy elegendő. Bár csak egész reggelig így maradhatnánk. A hajnal azonban vészesen közeledik és mire az első napsugarak is elérik majd az utcát, a vámpírom visszahúzódik majd a rejtekhelyére. Miért nem lehet megállítani az időt?
Szokásosan megforgatom a szemeim. – Igen is doktor úr. – Akkor jobb lesz, ha kitalálok valami használható fedősztorit, mert amit rájönnek, hogy mégsem vagyok olyan halott, mint aminek hisznek, biztosan rám küldenek egy két kollégát. Hát nem én leszek az év kedvence az tuti. Ha egyáltalán még hisznek nekem.
– Köszönöm, hogy elláttad a sebeimet. Remélem nem kóstoltál közben belém… – Most én szorítom meg a kezét. Ha kívülállóként szemelném magunkat még zavarba jönnék.  
– Ó hát persze! – Csillannak fel szemeim, már arra sem emlékszem mikor ettem utoljára. – Gyakran fordulnak meg nálad emberek? – Remélem nincs féltékeny él hangomban. Egy vámpír, akinek van otthon mirelit kajája?
– Segítsek? – Úgy sem bírok egy helyben maradni, legalább egy kicsit hasznosnak érezhetem magam, bár a mirelit pizzát megsütni nem túl nagy tudomány.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darien Cane


avatar


Hozzászólások száma :
56

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-09-05, 12:03

Kicsit úgy érzem magam, mint a főszereplő abban a filmben...ami egyébként valós eseményeken alapszik, és valódi vámpírokról szól. Kíváncsi vagyok mekkorát dobna a mű népszerűségén, ha mindez kiderülne. Bár, ebben a korban lehet csak idő kérdése, hogy kiderüljön az igazság. Aztán ki tudja, már sokszor hittem ezt, és minden alkalommal, amikor feltaláltak valamit, amivel gyorsan tudnak kommunikálni, arra használták, hogy hazugságokkal tömjék egymás fejét.
-Attól is. Az ősi vámpírok a legerősebbek, de a vérük erőt tud adni a fiatalabbaknak is. sokat lehet tanulni így...
Kinyújtom az egyik kezem, és a tenyeremmel fölfelé mutatva koncentrálok, úgy negyed másodpercig, mielőtt megjelenne benne egy alma méretű tűzgolyó. Aztán összezárom az ujjaim, és ahogy jött, el it tűnnek a lángok, csupán az ujjaim lesznek tőle kissé forróbbak, amint újra a hátát kezdem simogatni velük.
-Nem hittem, hogy bántanál, csak sok rossz tapasztalatom volt már, és általában nagyon nehezen bízom meg másokban...
Általában...Drága barátom szerint elment az eszem, már pusztán azért, mert még mindig a városban vagyok, hogy a többi dolgot ne is említsük. Szerinte rossz ötlet volt ez az elejétől fogva, ahogy pedig egyre többet megtudtam a nyomozónőről, ő egyre inkább bírált azért, mert szerinte az eszem helyett a szívemre hallgatok.
Na jó, nem azt mondta, hogy a szívemre…
-Igazán nagyvonalú tőled, hogy elismered – jegyzem meg kissé gúnyosan, de aztán a hátát simogató kezem feljebb kúszik a vállára. – Viszont, a semmittevést én sem javaslom. A laptopom tele van Steel poloskájának a hangfelvételeivel, amiket nem volt még időm végighallgatni. Ha van kedved hozzá, tiéd a munka.
Csendben vagyok a hosszas ölelés alatt. Agyam már ezerrel kattog azon, mit fogunk tenni a kórházban, és úgy általában hogyan ússzuk meg élve az egészet. Bejuttatni nem gond, ahogy hamis okmányokat készíteni sem. Amióta mániája lett az emberiségnek, hogy mindenki igazolványokkal azonosítgassa magát, kénytelen voltam alkalmazkodni én is. Szomorú, de az arca sem könnyen felismerhető jelenleg, szóval talán ezzel sem lesz gond, de biztos ami biztos majd kitalálunk valami fedő sztorit. Aztán felhorkanok egy visszafojtott nevetéstől arra a kérdésre, hogy belekóstoltam-e.
-Hagytam volna kárba veszni??? – Kérdem, aztán megrázom a fejem, kicsit előre döntött fejjel, hogy ne lássa milyen nehéz vissza fognom a röhögést – Egek Miri…komolyan? Mindig meg tudsz lepni.
Még mindig a fejem rázom, amikor felállok mellőle. Elképesztő ez a nő. Nem tart sokáig, amíg a konyhába érek, részben, mert ez a lakás nem sokkal tágasabb, mint egy koporsó, szóval mondhatni vámpíroknak ideális. Az apró hűtőből kiveszem az egyik dobozt, és egy mozdulattal kibontom. Kedves tőle, hogy azt gondolja, mindenre előre gondoltam, de valójában…
-Beugrottam egy közértbe, amíg eszméletlen voltál. ÉS köszi de pihenj csak. Meg tudom old...
Beszéd közben hallani lehet, ahogy a tányér végigsiklik a brill rácson, és becsapom a mikró ajtaját, de aztán hírtelen elcsendesül a konyha. Egy ideig még állok ott, aztán megköszörülöm a torkom.
-Mi a… - morgolódom magamban, miközben próbálom értelmezni az eszközt, ami a jelek szerint drágább, mint az egész konyha. Volt már ilyenem, ha nem is feltétlenül használtam azonban annak nem volt ennyi gombja. megfordul a fejemben, hogy inkább felgyújtom, és azon sütöm meg a pizzát, de aztán inkább visszafordulok a vendégemhez.
-Lehet mégis szükségem lesz a segítségedre. Ebben picit gyakorlatlan vagyok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miriam O. Fischer


avatar


Hozzászólások száma :
60
Age :
26
Tartózkodási hely :
Baton Rouge ↔ New Orleans

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-09-05, 20:21



Don't go looking for trouble;
it's already looking for you.


Túlzás lenne azt mondani, hogy elkerekedett szemekkel nézek rá, mert a bal szemem elég csúnyán be van hozzá dagadva, úgy hogy maximum meglepődötten pillogok a monoklim alól. Az agyam eldobom! Még, hogy bepoloskázta Steel szenátort? Jajj de szeretném vállon veregetni és homlokon csókolni érte. Miért nincsenek nekem ilyen szuper kollégáim? Miééért? Imádnám.  
- Izgalmasan hangzik… Nanááá hogy van kedvem hozzá! – Amíg Ő kómázik, legalább hasznosan tölthetem el az időt és addig sem gondolok a fájdalomra. A lehallgatás amúgy is a kedvenceim közé tartozik. Mondjuk elég bosszantó tud lenni, ha órákig nem találok semmiféle használható információt, de ez a szakma már csak ilyen. Idő kell hozzá és türelem és akkor meglesz a munka gyümölcse.
A semmittevés pedig maradjon meg a kollégáimnak az őrsön. Kíváncsi lennék mire jutottak az ügyben eddig. Úgy felhívnám valamelyiküket, hogy rákérdezzek… De nem őrültem meg. Őszintén remélem, hogy valamelyiküknek szemet fog szúrni a kocsmai ügy. Efelett nem lehet csak úgy elsiklani, ordít róla, hogy itt valami nem stimmel. Noah drágám most aztán megtanulod, hogy a korrupt rendőrt hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát.
Ellenkeznék, de tényleg jobb lesz, ha megnézetnem magamat egy orvossal is. Félre kell tennem a félelmet és a viszolygást. Lehet a zúzódások nem is olyan vészesek, mint amilyen fájdalmasak és nem fognak bent. Egyenlőre viszont azt sem tudom, hogyan lépjük át úgy a kórház ajtaját, hogy ne bukjak le rögvest. Habár még nem láttam az arcomat azóta, hogy a két barom kezelésbe vette. Könnyen lehet, hogy fel sem ismernének, mint Harry Pottert, amikor Hermione egy bűbájjal felismerhetetlenné varázsolja az arcát. Ráérek ezen holnap aggódni. Feloldódom ölelésében.
- Csak viccelődtem. – A humoromon még azt hiszem csiszolni kéne, de egy pillanatra tényleg úgy tűnik, mintha visszafele sült volna el. Nyilván nem nyalogatta le a vért az arcomról hehehhe. Vagy mégis?
Az ágy széléről lógatom le a lábamat és úgy figyelem. Pazar látványt nyújt, az biztos…
Hát ha valaki egy héttel ezelőtt azt mondja, hogy találkozni fogok egy vámpírral, aki a semmiből tüzet „csihol” a tenyerébe és pizzát süt nekem, valószínűleg pofon nevetem és ajánlok neki egy jó pszichológust, vagy sürgős beutalót a zárt osztályra.
- Hát innét nem úgy tűnik. – Oldalra döntött fejjel kuncogok.
Otthon én se sűrűn fordulok meg a konyhában, a főzés sosem kötött le, csak azért tanultam el a nagyitól ezt- azt, mert rákényszerültem. Évekig mirelit kaján tengődtem, mert az gyorsan elkészült, de manapság már nagyon odafigyelek rá mit eszek és mikor. A diétám alapja az egyensúly… Ha megkívánok egy hamburgert, természetesen megeszem és nem fogok álmatlanul forgolódni a bűntudattól, de másnap még egyszer olyan keményen edzek.
Ki sem mondja, hogy a segítségemre szorul, én már odaérek mellé és csípőmmel finoman arrébb tolom.
- Már azt hittem semmi sem fog ki rajtad. – Csipkelődöm miközben lehajolok a gombokat tanulmányozni. Elég modern darab, de nem olyan nehéz kezelni. Nyilván csak a látszat kedvéért díszíti a konyhapultot, ugyan mit melegítene benne vért?  
– Ezzel itt beállíthatod a fokozatot. -  Megnyomom a grill funkciót. – Itt pedig az időt pötyögöd be… - Beállítom hat percre. – Megnyomod a start gombot – Mutatok gombocskára, ami felett egy nyilacska van. -  És tadám! – A mikró elindul, aztán meglátjuk mi lesz. Tükörtojáson kívül mást még nem igen készítettem benne mást, mindenesetre szemmel tartom, nehogy odaégjen.
– Egyébként miből gondolod, hogy New Orleansban készülnek valamire? De mielőtt erre válaszolnál… - Szembe fordulok vele.
–  Kérlek áruld el, mióta vagy vámpír? -  

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   

Vissza az elejére Go down
 

A betörő, a nyomozó és a Vámpír

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

 Similar topics

-
» »Reszkessetek betörők!«
» [Küldetés] Sword Arti Nyomozók

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: A nagyvilágban-