I don’t know whether I’m the hero or the victim of this tale.
But either way, shouldn’t I dominate it? I’m the one really telling it, after all.
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk
Latest topics
by René Ulliel
Yesterday at 15:04

by Vendég
2018-07-09, 09:34




by Vendég
2018-06-17, 22:58

Hónap posztolói
Jean Ulliel
 
Juliana Lilith White
 
Andor Lugosi
 
Milo Morris
 
James Harms
 
Viktor de Lioncourt
 
Lestat de Lioncourt
 
Minho Kirena
 
Louis de Pointe du Lac
 
Miguel Enrique Fierro
 

Share | 
 

 A betörő, a nyomozó és a Vámpír

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Darien Cane


avatar


Hozzászólások száma :
56

TémanyitásTárgy: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-08-19, 22:33

Bár már elmúlt a szürkület, Baton Rouge utcáin pezseg az élet, mintha fényes nappal lenne. Az üzletek harmada még most is nyitva tart, az árnyakat pedig ezernyi elektromos lámpa és neon tartja benn a sötét sikátorokban. Az éjszakai élet egyik résztvevője feszengve tér be egy elég forgalmas kocsmába. Nem próbál meg elvegyülni, inkább éppen, hogy az a célja, hogy szem előtt legyen. sok sok szem előtt. Az elmúlt héten két közeli barátja lett öngyilkos, nem sokkal azután, hogy elkövettek együtt egy balhét, amiről senkinek sem lett volna szabad tudnia. Aztán először jött az a nyomozó, most pedig ez, végül pedig a rendőrség elkezdte gyilkossági ügyként kezelni mindkét barátja halálát...
Rick-nek ez már túl sok volt. Nagyon fél. A whisky fele a padlón köz ki mielőtt eljutna a szájához. Ami engem illet, én a szemközti parkban üldögélek egy padon, és várom, hogy kijöjjön onnan. Szinte már túl könnyű dolgom van. A nyomozónak hála pontosan tudtam, hol kell várnom rá. Nemsokára ez a rohadék is terítékre kerül, akkor pedig már csak egy marad.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miriam O. Fischer


avatar


Hozzászólások száma :
60
Age :
26
Tartózkodási hely :
Baton Rouge ↔ New Orleans

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-08-19, 22:39


A nyár olyan gyorsan a végéhez közeledik, hogy az már hihetetlen. De azt sem bánnám, ha karácsony szent este lenne. Még a horoszkópom szerint se ígér semmi jót ez a hét sem. Felfüggesztettek, megvádoltak, aztán újra leráztak. Úgy érzem magam, mintha egy hullámvasúton ülnék, ami egyre gyorsabban halad és egyre nagyobb magasságokba és mélységekbe repít. Még mindig alig hiszem el, hogy a mentorom képes volt kihallgatni. Mélyen csalódtam benne. Én, mint gyanúsított? Elismerem olykor nem könnyű velem és se perc alatt haragra gerjedek, de akkor sem lennék képes embert ölni. Egyszer megtettem önvédelemből, de köszönöm szépen többet nem kérek belőle.  
Fél napja követem az utolsó élő gyanúsítottat. Persze nem lenne szabad, de mikor hallgattam én bárkire is? A többiek a popójukat pihentetik az irodában és két pofára zabálják az oreós fánkot, miközben a sült galambra várnak hátha berepül a negyedikre. Nyilván leszarják, ha eggyel több halott lesz. Ketten így is öngyilkosok lettek, legalább is valaki szeretné ezt a látszatot kelteni, csak hogy semmi sem az, aminek látszik.
Frederick nem úszhatja meg, bármi áron, de börtönbe kell juttatnom. Szédülök az éhségtől, de egy pillanatra sem fordul meg a fejemben, hogy feladjam. Hátra döntöttem a kocsim ülését és így várom mikor hajlandó végre kilépni a kocsmából. A magán akciómról senki nem sejt semmit, azt hiszik New Orleansban vagyok megint. Egy csapatnyi vihogó tinédzser halad el az autóm mellett és huss a gyanúsítottam már a park felé szedi fürge gazella lábait. Harmadik napja van rajta ugyan az a megszürkült farmerdzseki, nem nehéz felismerni. Úgy pattanok ki a kocsimból, mint aki kilőttek és máris a nyomába eredek. Nálam van a fényképezőgépem, gyártok néhány használható képet haszontalan kollégáimnak. A parkban aztán lelassítom lépteimet, nehogy gyanút fogjon.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darien Cane


avatar


Hozzászólások száma :
56

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-08-19, 22:51

Minden szívdobbanást hallok. Olyanok nekem, mintha világító tornyok lennének az óceán végtelen és kegyetlen sós vízében, és szinte szirén énekkel hívogatnak, főleg most, hogy napok óta nem ettem. Persze el lennék a vére nélkül még hosszú ideig, és lehet, muszáj leszek, mert nem én vagyok az egyetlen, aki szemmel tartja.
Megvárom, amíg az áldozatom a parkba jön, aztán azt is, hogy az üldözője elkattintsa a fényképét, és csak ez után eredek én is a nyomába. Kezemben ott szorongatom a kést, melyet az előző áldozatom a bizonyítékraktárból lopott el. Ő "felakasztotta magát", míg az első a mélybe ugrott egy híd tetejéről. Ez itt az ereit fogja felvágni, méghozzá azzal a késsel, amivel megölték a rendőr családját most, és az évekkel ezelőtti bűnténykor a másikat is. A banda negyedik tagja biztosan értékelni fogja, amikor meglátja a gyilkos fegyvert, hisz ő az egyetlen aki ott volt mindkét bűnténynél.
Ahogy a prédám a fák közé ér, én is megszaporázom a lépteim, majd torkon ragadom, és egy fához szorítom, a kést pedig a mellkasának szegezem.
-Maradj nyugton, és akkor nemsokára vége lesz.
Hangom szinte megnyugtató, kedves. Bár kétlem, hogy ezt a hatást váltom ki belőle. Azonnal lecsapok a nyakára, és egy harapás után már érzem is, ahogy az életet adó vére átáramlik belém, és ahogy küszködése a vasmarkommal szemben egyre inkább elhal. Még nincs életveszélyben, azonban már túl gyönge, hogy küzdjön ellenem. Elhúzódom tőle, és a kést a csuklóihoz illesztem. Ideje befejezni....
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miriam O. Fischer


avatar


Hozzászólások száma :
60
Age :
26
Tartózkodási hely :
Baton Rouge ↔ New Orleans

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-08-19, 23:21


Elejétől kezdve a zsigereimben éreztem, hogy nem lehet véletlen ez a sok hasonlóság. Brutálisan lemészárolnak a csendes kertvárosban egy nyugdíjas, visszavonult nyomozót szerető családjával. Charles Meyers volt az egyetlen ki hűségesen kitartott a szüleim ügye mellett és végül elkapta a tettest.  Sokkal tartoztam neki. Bizony nem véletlen egybeesés volt csupán, hogy pont Őket választották...  Milyen nagy árat fizetett. Nyugodjanak békében!
Míg én szüntelenül bizonyítható hasonlóságokat kerestem az elkövetők száma hirtelen háromra nőtt. A többiek is sejthették, hogy itt valami nagyon nem stimmel. Mr. Weston elmondása szerint csupán megakart óvni, nem szerette volna, ha a régi sebek felszakadnak. Hogy is ne szakadtak volna fel?! Előkerült egy újabb fickó, aki szintén részt vett a szüleim meggyilkolásában és akkor dőljek hátra? A szemétláda hét teljes éve virul szabadlábon.  Ez a pasas pedig elfog vezetni a főkolomposhoz. Ha tehetném a szart is kiverném belőle és addig ütném azt a csontos fejét, míg mozog. Hűvösre kell juttatnom számára ez lesz a lehető legnagyobb büntetés. Olyan vendégszeretőek lesznek vele az őrök, mint ahogyan egy rendőr gyilkosnak kijár.  
Lehagy és kissé pánikba esek. Gépemet a nyakamba akasztom és gondolkozás nélkül követem a sötétbe. De az a igazság hogy ennél még többet akarok. Nem csupán egy szelet, hanem az egész torta kell! Tudni akarom ki pályázik az életére. Az illető nem kispályás annyi szent. Neki köszönhetően jó magam is a gyanúsítottak közé keveredtem, annyira precízen dolgozik. Az események szempillantás alatt gyorsulnak fel… Mire rátalálok Rickre, élettelenül hever a fa tövében és valaki nekem háttal guggol előtte. Szinte reszketek az adrenalintól, ahogyan előkapom a fegyveren, amelyre mellesleg nincs engedélyem. Kibiztosítom és próbálok nagyon határozottan megszólalni.
- Lépjen el az áldozattól és óvatosan tegye le a fegyverét! – Mekkora mákom van két legyet egy csapásra.  

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darien Cane


avatar


Hozzászólások száma :
56

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-08-19, 23:42

Véres ajkaim széles mosolyra húzódnak, még az előtt, hogy meghallanám a nyomozó hangját, és eleget teszek a kérésének. Először a penge hullik le, és szúródik a földbe, aztán a betörő két keze követi, rajtuk egy-egy hatalmas, tátongó vágással, amiből csak úgy ömlik ki a vér. Háttal a fának csúszik le ülőhelyzetbe, én viszont fölegyenesedem. Ellépek tőle oldalra, hogy láthassa a szerencsétlent, kezeim pedig a fejem fölé emelem, majd még mindig háttal neki szólalok meg:
-Nem fog lőni. Ha meghalok,a  végén még kettős gyilkosságot varrnak a nyakába.
Valóban így gondolom, meg egyébként sem úgy ismertem meg eddig a hölgyet, mint aki csak úgy elvenné valaki életét, még akkor is, ah az illető megérdemli. Egyedül amiatt aggódhatok, hogy nem tud majd uralkodni az indulatain, ha felismeri a kést a vacsorám lábai közt.
-Még ver a szíve, de percek kérdése, és meghal. Akkor sem maradna meg, ha kórházban lenne. Ha most elsétál, újabb öngyilkosság, de ha marad, ezúttal nem lesz alibije.
Várok egy kicsit, aztán hozzáteszem a nagyágyút:
-Tudom, hogy ki a negyedik tagja a bandának. Ha elenged, elvezetem hozzá.
Ezzel leeresztem a kezeim, de egyenlőre még nem fordulok felé. Annyira még nem vagyunk jóban, hogy meggondolatlanul hirtelen mozdulatokra ragadtassam el magam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miriam O. Fischer


avatar


Hozzászólások száma :
60
Age :
26
Tartózkodási hely :
Baton Rouge ↔ New Orleans

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-08-20, 00:27


Tessék pont erre a pillanatra vártam és bumm! Még hogy a vonzás törvénye baromság. Hát nekem eddig mindig bevált. Szinte már újra zsebembe érzem a jelvényem, de kár lenne előre inni a medve bőrére. Szíven szaporán ver, de hideg fejjel kell gondolkoznom. Az idegen eleget tesz a parancsomnak és szót fogadóan megadja magát. Nagyon helyes!
Frederick még rosszabbul fest, mint ahogyan először megpillantottam. Orromat megcsapja a vér émelyítő vas illata, csuklóiból pedig megállás nélkül szivárog a sötét nedű. Meg kellene könnyebbülnöm, hogy egy hulladékkal kevesebb, de ez a fickó tudná előre lendíteni az ügyet, már pedig most haldoklik bassza meg. Nem is haragszom rá úgy igazán, szívből, ahogy illik haragudni az ellenségre... Igazából szánom szerencsétlent, ilyen halált senkinek nem kívánnék. Megpróbálom előhalászni a mobilomat tekintetem ide-oda cikázik a két férfi között, aki markáns hangján megszólal. A hideg kiráz tőle.
- Fogja be a száját! – Ha akarom igen is jól lábon lőhetem ne kóstolgasson. Mögé sétálok és jó alaposan megmotozom ne hogy meglepetés érjen. Gyorsan megválok a kardigánomtól és megpróbálom elszorítani a Rick sebeit. Ezek aztán jó mély sebek.
– Ó baszki! – Megpróbálom a lehetetlent és ekkor megpillantom a fegyvert. Elakad a lélegzetem. Akár száz kés közül is felismerném, hiszen találkoztunk mi már nagyon közelről. Enged a szorításom, alig bírok észhez térni. Szívem egy dobbanásnyit ki hagy és előtörnek az emlékek. Felállok és a férfi tekintetét keresem, de hiába.
- Inkább maga miatt aggódjon! – Szisszenek fel és kés felé bökök fegyveremmel. Nem eszem ágában sincs megfogni, ne hogy még rákerüljön az ujjlenyomatom és akkor aztán nyakig leszek a szarban.
- Ezt honnét szerezte? – Ó szóval tudja merre találom a negyedik tettest, van egy olyan érzésem, hogy személyesen mellettem áll. A pasas menthetetlen, nem pazarom a hívást a mentőkre. Vértől maszatos ujjaimmal ügyetlenül keresem a főnök számát, hogy erősítést kérhessek épp ezért nem veszem észre, hogy közben lazábbra vette a szitut és leereszti kezeit.  – Innét már csak bilincsben távozik! – És már tárcsánám is a számot, de telefonom teljesen kiakad nedves ujjaimtól. Ne szórakozz velem! 

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darien Cane


avatar


Hozzászólások száma :
56

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-08-20, 23:21

Engedem, hogy közel érjen. Most, hogy a halott bűnöző életereje bennem dobog tovább egy időre ösztönösen kicsit jobban zavar, hogy fegyvert szegez rám, de nem mutatom ki, és hagyom, hagy motozzon meg. Más fegyvert nem hoztam magammal.
Reakciója aranyat ér, amikor meglátja a kést. No igen, nem véletlen, hogy magammal hoztam. Egy béna filmben biztos holt sápadtan húzná ki a földből, ez a nő viszont nem csak szép, de okos is. És be kell vallanom, kimunkált teste, és ösztönei kombinálva modern fegyverével bőven elegek lennének hozzá, hogy betartsa az ígéretét, és innen engem bilincsben, vagy hullazsákban vigyen tovább.
-Hannon-tól vettem el. A fickótól aki felakasztotta magát. Ezzel szórta le Meyers-t, és persze Fischer-éket.
Sajnos, vagy inkább szerencsére nem vagyok átlagos halandó, és ő is érzelmileg kompromittálva kell, hogy legyen, így aztán aligha fair ez a ma esti összecsapás. Abban a pillanatban, ahogy a szemei nem engem, hanem a telefonjára figyelnek neki iramodok, és megpróbálom kiütni a kezéből a fegyvert, miközben egész testemmel a fának lököm, és oda is szorítom. Ha sikerül, akkor pont ott állunk a szerencsétlen holtteste mellett, és pedig egyenesen a nő szemeibe nézek, mielőtt a nyakához hajolnék. Bár jelenleg a halandó vérének, és az ő közelségének hála kétféle éhséget is érzek, csupán az egyiket fogom csillapítani.
-Köszönöm, de nem kérek bilincset. - Súgom, a fülébe, miután oda hajoltam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miriam O. Fischer


avatar


Hozzászólások száma :
60
Age :
26
Tartózkodási hely :
Baton Rouge ↔ New Orleans

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-08-21, 15:07


Az elsősegély akció mit sem ér, Rick a szemem láttára leheli ki a lelkét, már ha van neki egyáltalán. Ennyit arról, hogy bármi áron életben tartom. Szívből remélem, hogy a pokolban fog megrohadni a cimboráival karöltve. De térjünk vissza a fegyverre… Hetekkel ezelőtt újra belekukucskáltam a szüleim aktájában és nagy meglepetésemre tapasztaltam, hogy a gyilkos fegyvernek hűlt helye. Az ennyire fontos bizonyítékok pedig nem szoktak, csak úgy a semmiből elszivárogni. Már pedig ez azt jelentené, hogy valaki közülünk nekik dolgozik. Ez a ügy esküszöm, egyre rejtélyesebb és bonyolultabb…
Nem számítok válaszra, de mikor megkapom, még inkább összezavarodom. Épp ezért bőven van lehetősége a tettek mezejére lépni és egy pillanatig sem habozik. Aljas dög!
A fegyverem elrepül, a telefonom hangtalanul a fűre pottyan, csak nyekkeni marad időm, ahogyan hátam a fával ütközik. Van benne erő, nem egy könnyű ellenfél. Oda kellett volna vinnem az autómhoz, míg volt rá lehetőségem. Szívességet tettem neki azzal, hogy lebecsültem, most pedig megiszom a levét. Legalább végre jól szemügyre vehetem az arcát.
Áh. Túl ’fiatal", esélytelen hogy a régi gyilkossághoz bármi köze is legyen. Ettől még kísértetiesen sok információt birtokol, amivel nem tudok mit kezdeni. Vértől maszatos arca sem éppen bizalomgerjesztő… Elmondhatom, hogy találkoztam egy igazi hús vér kannibállal. A nyakamhoz hajol és ha tehetném elhúzódnék, de így a halott fickóra sandítok. Nem szép látvány. Nincs az a isten, hogy megtörjek. Nem fogok a sorsára jutni. Túl kell élnem. Hagyom hagy higgye, hogy nyerésre áll… Én a sötét kék pulcsim első sebében matatok a lehető legóvatosabb mozdulatokkal és amikor ujjam közé kerül a kulcscsomóm ajkamba harapok. Nincs tele gagyi kulcstartókkal, csupán egyetlen kis „szerszám” van rajta - a bornyitóm.
- És mit szólna a hullazsákhoz? – Szerencsére elég közel hajol hozzám, gond nélkül a nyakához szoríthatom szúrófegyverem, így viszont kénytelen lesz hátrahúzódni, mert ha nem teszi még fájni fog. Sajnos arra nem számíthatok, hogy valamelyik járókelő észrevesz minket, mert túl mélyen vagyunk a fák között.  – Feltételezem félti a nyavalyás életét, de ha azt teszi, amit mondok nem esik bántódása. – Nyeregben érzem magam igazság szerint, piszokul flegmán beszélek hozzá és az is lehet, hogy diadalittasan elvigyorodom. – Rajta! Lépjen hátrébb! -

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darien Cane


avatar


Hozzászólások száma :
56

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-08-21, 15:49

A bőre reszketett mint a kocsonya, pórusai pedig úgy nyíltak meg, mint a város határában húzódó szennyvízcsatornák, magukból árasztva a félelem bűzét. Szemei könyörögtek, és ajkai is megtették volna, ha lett volna rá alkalmuk. Nos igen, az előző áldozatom nem viselte méltósággal azt, ami vele történt, ahogy szinte senki más sem szokta, és épp ezért olyan különleges ez a mostani találkozás. Fischer nyomozónő - számomra továbbra is az, hiába az a nevetséges felfüggesztés - nemhogy igazi harcosként tűri a küzdelmet élete eddigi legveszedelmesebb szörnyetegével, de ráadásul még védi is magát. Nem reszket, nem kérlel, nem zokog, csupán a torkomhoz szorít egy....egy....ez most komoly? Érdekes és hosszú életem volt ezidáig, ám eme véres évezredek alatt sem fenyegettek meg soha, egyetlen egyszer sem dugóhúzóval!
-Rosszul feltételezi - felelem hűvösen, ám megállok, és a szemem oldalra mozgatom, nyaka hívogató zamatos bőréről újra azokba az intelligens mélybarna szemekbe nézve - Tegye meg.
Borzasztóan kíváncsi vagyok rá, meg-e meri tenni. Ha tudná, milyen keveset árt vele, biztosan nem habozna, sőt, már rég a szájpadlásomig tolta volna a tárgyat, így viszont, hogy azt hiszi, megöl vele, nagyon érdekel, mit fog lépni. Vajon olyan ártatlan, mint amilyennek látszik, vagy annyira elszánt, mint amilyennek a személyiségét sejtem? Vajon személyes okok miatt folytatta ezt az ügyet minden tiltás ellenére, vagy tényleg ennyire akaratos lenne? Kíváncsi vagyok, még ha ehhez át is kell élnem ezt a fájdalmat.
-Nem meri megtenni. Nélkülem sosem találja meg....
Beszéd közben a kezem megmozdul fölfelé, a csuklója irányába, hogy ezzel is cselekvésre hergeljem. Sok időt nem hagyok neki. Ha nem teszi meg, pár másodperc múlva már nem is fogja, mert acélos szorításom úgy tartja a csuklóját, akár egy betontömb a beleszúrt acélgerendát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miriam O. Fischer


avatar


Hozzászólások száma :
60
Age :
26
Tartózkodási hely :
Baton Rouge ↔ New Orleans

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-08-21, 17:28


Idén lesz második éve, hogy Mr. Westonnal dolgozok. A szárnyai alá vett parancsolgató, kiállhatatlan jellem, legtöbbször nincs hozzám türelme és morog, mint bolhás kutya, de mindezek ellenére sokat tanulhattam tőle. Olyan bűntények helyszínére is bevitt, ahová tanoncot nem igen szokás. Már a kezdetektől keményen bánt velem, de most hogy teljesen kizárt a Meyers ügyből, mintha hátba szúrt volna. Azért lettem nyomozó, hogy ha rajtam múlik, senkinek se kelljen megtapasztalnia azt, amit nekem. Hogy a fenébe nem vettem észre, hogy négyen voltak? Ha többet látogatom Charlest, talán még mindig élne. Ha csak eszembe jut a kislánya… Elönt a düh, a szomorúság és lelkiismeret-furdalás.
Még van feladatom itt, csak ez jár a fejembe és olyan felesleges dolgok, mint a könyörgés és a félelem messzire elkerülnek. Elszántan nézek a szemébe… Nem olyan egyszerű ám leszúrni valakit még önvédelemből kényszerülve sem. Rájátszik a döntésképtelenségemre. Még csak halvány jelét sem látom, hogy fenyegetve érezné magát, egyszerűen csak hergel. Lelkileg teljesen kimerít.
Nehéz fenntartani az önbizalom látszatát, mert az pár másodperce úgy tovaszállt, mintha sosem lett volna. Elpattan valami. Összeszorítom fogaim és minden erőmet bevetve a nyaka helyett a vállába szúrom. Ennél többre nem futja. Képtelen vagyok megölni…
És már amúgy sem lenne lehetőségem. Nem vergődöm szorításában, nincs hozzá erőm. Úgy zihálok, mintha kergetnének és behunyom a szemem egy pillanatra. Rettentően szédülök. A vérnyomásom az egekig emelkedik, a szívem fülemben dobog… Ilyen érzés áldozatnak lenni?
- Vezessen el hozzá! – Kérlelem halkan és újra a sötét szemeibe nézek, melyekkel mintha a vesébe látna.  – Kérem! – Ahelyett, hogy az életemért aggódnák még mindig fontosabbnak tartom, hogy elégtételt nyerhessek.  – Egy árva szót sem ejtek magáról a többieknek. – Nyerésre áll. Ha megakar ölni, megteheti. Puszta kézzel már hiába védekezek… Miért nem tudom feladni?
Egy árva könnycsepp gördült végig az arcomon. Belém hasít a tehetetlenség fagyasztó érzése. Tűrhetetlennek éreztem már a puszta gondolatát is, hogy tettes továbbra is szabadlábon pengesse életétét. Az nem lehet, hogy nem állhatok bosszút. Ugyan azt érezem, mint sok évvel ezelőtt. Feszengek, szabadulni szeretnék, de túl erős.  – Nem halhatok meg úgy, hogy nem kaptam el. -

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darien Cane


avatar


Hozzászólások száma :
56

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-08-21, 18:37

Csak várok türelmesen. Ha dobogna még a szívem, a torkomban tenné, jelen helyzetben azonban sajnos tényleg úgy festhet, mintha teljesen biztos lennék benne, hogy nyert ügyem van. Pedig valójában nagyon is kinézem belőle, hogy új légzőnyílást váj a garatomba rég hasztalan tüdőm számára, helyette azonban csak a vállamba szúrja "fegyverét".
Érzékelem a kárt, amit a testemben tesz ezzel, ám a szemem sem rebben tőle, csupán a csuklóját szorító kezem fogása lesz erősebb egy kicsit. Hüvelykujjam végighúzom a kézfején, majd egész tenyerem mozdul, és kikapom a dugóhúzót a vállamból, hogy aztán ujjaimmal kettétörjem azt.
-Még nem. Ha elmondanám, kire vadászol, nem hinnél nekem.
A földre ejtem a kulcstartóját, és továbbra is minden érzelmet nélkülözve figyelem az arcát. Őszintén nem tudom eldönteni, hogy most manipulálni próbál engem, vagy tényleg ennyire kétségbe esett. Az ösztöneim, és érzékszerveim azt súgják, az utóbbi, és nem is ítélném el érte, ha ez lenne a helyzet. Sokkal tovább volt bátor, mint bárki más lett volna ebben a helyzetben. Letörlöm a könnycseppet az arcáról, de ezzel egy időben a betörő vérével maszatolom össze hibátlan bőrét.
-Nem akarlak megölni. Távolról sem.
Fagyos hangom pont olyan vészjósló, mint eddig volt, és a vonásaim sem lágyulnak el. Bármennyire is vonzóvá teszi az éjszaka gyermekeit a sötét ajándék, ebben a pillanatban már minden halandó átlát rajtunk, és felismeri bennünk a ragadozót. Épp ezért furcsa ami ez után jön. Ahogy újra a nyakához hajolok, és belé mélyesztem a fogaim, létrejön köztünk az a földöntúlian intim kapocs, melyet nagyon kevesek élhetnek át. Hihetetlen, de a fájdalom egy pillanatig tart csak, az után pedig az emléke is elvész az azt felváltó mámorban, melyet vámpír és préda átél egyaránt, de többnyire csak az egyik éli túl.
A mai egy különleges eset. Nem merítem ki annyira, mint a mellette heverő húskupacot, még annyira sem, hogy eszméletét veszítse, épp csak belé kóstolok, és csupán annyit iszom, amennyit véradáskor vesztene el, aztán el is húzódom tőle, a nyakán lévő seb pedig eltűnik, mintha sosem létezett.
-A szüleid gyilkosa meghal, függetlenül attól melyikünk kapja el... - súgom a leheletébe, mikor ellépek tőle. - Gondolkozz el rajta, ki juthat be a bizonyítékraktárba, anélkül, hogy aláírná a naplót.
Hátat fordítok neki, és megindulok az éjszakába, egyedül hagyva őt a holttesttel. Lenyűgöz, hogy azóta sem hívott senki segítséget egy ekkor nagy városban.
-Holnapután éjfélkor legyél a Horace Wilkinson hídon.
Ezzel magára is hagyom, hacsak nem lő hátba itt helyben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miriam O. Fischer


avatar


Hozzászólások száma :
60
Age :
26
Tartózkodási hely :
Baton Rouge ↔ New Orleans

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-08-21, 20:57


Fogalmam sem volt mi lesz ennek a jelenetnek a vége. Talán abban reménykedtem, hogy a fájdalomtól kissé komolyabban vesz, kizökken és meghátrál. Ám az arca még mindig tökéletesen érzelemmentes. Fájdalom, de még a harag halovány jele sem mutatkozik vonásain továbbra sem. Minden vér kiszaladt az arcomból...
Teljesen olyan, mintha szobor lenne drágakőként ragyogó nagy fekete szemekkel. Fel sem szisszent, úgy tűrtre, mintha vállon veregettem volna. Ilyet még életemben nem láttam. Szinte már nekem fáj, ahogy játszi könnyedséggel szabadul meg az éles kis tárgytól, mely utoljára csillan egyet a sötétben, aztán kettétörik. Milyen kár a kedvenc dugóhúzóm volt. Komolyra véve a szót elönt az egészséges félelemérzet és egyfajta csodálat. Szavai csak nagyon lassan jutnak el tudatomig. Annyi megválaszolatlan kérdés, hogy belefájdul a fejem. Leginkább az mozgatja a fantáziámat, hogy honnét tudhat ennyi mindent és miért ölte meg Fredericket. Köze lehet e a másik két gyilkossághoz is, amit szintén öngyilkosságnak állítottak be? Lassan, vagy gyorsan végez majd velem? És ha meghalok odafentről látni fogom ki az a bűvös negyedik?  
Érintése forró, letörli a sós könnycseppem, mielőtt az lefolyhatna az államon. Holnap ilyenkor már rég körbe lesz húzva a sárga rendőrségi szalaggal a helyszín. Nem szeretnék fekete hullazsákban feküdni.
Ha megölni nem akar, hát miféle tervet forral? Sóhaj szakad fel belőlem, de ez nem megkönnyebbülésé inkább a belém fagyott sikoltásé.  A nyakamba mar és véremet kortyolja. Ilyen amikor egy horror film megelevenedik. Az emberek manapság abban hisznek, amit a tudomány elénk tár, de én mindig is reméltem, ennél több kell, hogy legyen a világban. Megmondani sem tudnám mióta vonzott a természetfeletti. Most hogy kóstolót kaptam belőle furcsa mód elöntött a nyugalom és elvarázsolt.
Elakad a lélegzetem, ebben a pillanatban úgy tűnt, mintha megállna az idő és eggyé válnánk. Úgy olvadok karjaiba, mintha mindig is oda tartoztam volna. Az sem bánnám, ha az utolsó csepp véremtől is megfosztana, csak ne szakadjon el tőlem. De megteszi és én kábultan pislogok, annyit tudok kibökni:
– Tessék?! – Megkell kapaszkodnom a fa tövében, mert a lábaim remegnek az izgalomtól. Nem tudom hová tegyem az előbbit. – Ott leszek. – Hagyom elmenni… kétlem, hogy képes lennék maradásra bírni. Igazából nem tudom mennyi idő telik el ezután, de a telefonom csörgésére eszmélek és túloldalon a felettesem érdeklődik. Valamit habok - hebegek a hollétemről és mellettem heverő hulláról. Mielőtt helyszínre érnek a többiek gyorsan elrejtem a méretes mackófeslőm alá a fegyveremet és valamivel kitisztultabb fejjel állok eléjük. Bőven lesz mit kimagyaráznom…

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darien Cane


avatar


Hozzászólások száma :
56

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-08-22, 09:14

Van, hogy egy évszázad egy szemvillanás, egy nap viszont egy örökkévalóság. Az utóbbi két napban pontosan ez volt a helyzet, ám korábbra nem időzíthettem a találkozót, sőt még így is kockázatos, több időnk nincs azonban.
Őszintén meglep, hogy nem menekült el a helyszínről, majdnem annyira, mint az, hogy szabadlábon távozhat ezek után. Szerencsére, hogy Weston nem akarja benn tartani, azután, hogy meglátta a kést, érthető okokból. Gondolom a nő csuklóját díszítő véraláfutás is segített alátámasztani a sztorit, hogy nem a gyilkos, és mindent megpróbált, hogy megállítsa, bár őszintén szólva nagyon kíváncsi vagyok, végül milyen sztori kerekedett belőle. Egy biztos, nem az igazság, akkor már a gumiszobában beszélhetne a falnak, sokak örömére.
Az elkövetkező pár napot meditálással, moziba járással, és bizonyos emberek asztrális megfigyelésével töltöttem, hogy lássam, mire készülnek. A találka időpontja nagyon lassan érkezett el. Már szürkületkor útnak indultam, hogy a híd kellőt közepén lévő oszlopon rejtőzzem el. Ahogy a sötétség egyre jobban elnyeli a tájat, és a víz tükre csillagok helyett a város fényeit veri vissza, végre éjfélt üt az óra. Észrevétlen lehuppanok a hídra, és a korlátra könyökölve nézek kifelé, kezemben tartva egy még új, csomagolásában pihenő dugóhúzót.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miriam O. Fischer


avatar


Hozzászólások száma :
60
Age :
26
Tartózkodási hely :
Baton Rouge ↔ New Orleans

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-08-22, 14:51


Először Marceline furcsa képessége, aztán a parkos eset… Ezek olyan titkok voltak melyet senkivel sem oszthattam meg. Nagyon sokat gondolkoztam volt, hogy eljutottam addig a pontig, hogy bemeséltem magamnak, hogy csak álmodtam az egészet. A csuklómon díszelgő sötét véraláfutások persze egészen másról árulkodtak. Az elmúlt két nap alig aludtam valamit. Megállás nélkül kutakodtam, próbáltam ésszerű magyarázatra lelni. Megkörnyékeztem az irodát és rászedtem Willt, hogy segítsen nekem. Jött eggyel, szóval hiába húzta a száját nem volt választása. Az arcomon lévő véres ujjlenyomatnak persze nincs gazdája… A fickó hivatalosan nem létezik. Hogyan is létezhetne?!
A kis magánakciómnak köszönhetően három kibaszott hónappal meghosszabbították a felfüggesztésem és örülhetek, hogy nem kellett végleg leadnom a jelvényemet. Az ujjlenyomatom persze ott díszelgett a betörő holttestén és órákig magyarázkodtam, míg végül távozhattam. Most pedig az ablak előtt állok és várok. Szemmel tartanak, az illető egy piros Fordban húzza meg magát… Egész nap követtek. Lehet, hogy szabadlábon vagyok, de úgy néz ki egyáltalán nem bíznak bennem. Addig már nem mertem elmenni, hogy esetleg megpróbáljam megszerezni a bizonyítékraktár kamera felvételeit, pedig ez lett volna a délutáni programom edzés helyett.
Csak két ember lehet a potenciális gyanúsított: a felettesem és az ő felettese. Ennek semmi értelme!
Inkább megvacsorázom, már ha két főtt tojás és sonkás felvágott annak számít. Alig megy le pár falat a torkomon, ami mellesleg szörnyen fáj. Nagyanyám szerint a kimondatlan szavaktól megfájdulhat a torkuk és van benne igazság...
Az éjszakai levegő langyos fekete ujjatlan garbóban, kedvenc világos szakadt farmernadrágomban és sportcipőmben surranok ki hátul. Átmászom a kerítést és gyalog indulok útnak. Még taxit hívni sincs bátorságom, hátha lehallhassák a telefonomat, vagy bekövetik. Ezektől bármi kitelik…
Olyan gyorsan szedem a lábaim, mint akit űznek. A várakozás izgatottá tett, de most hogy percek voltak hátra, hogy újra megpillanthassam és válaszokat kaphassak, gyomorideggé alakult. Ha nem szoktam volna le a cigarettáról kéményként füstölnék és vagy fél csomaggal elszívtam volna az úton. A torokfájás elleni szopogató tabletta is megteszi. Éjfél előtt pár perccel érkezem, már messziről kiszúrom magamnak, mitől a szívem nagyot dobban. Teljesen emberinek tűnik, csupán a sötét szemei és mozdulatlansága sugall mást.
- Jó estét! – Köszöntöm, ahogyan mellé érek. Nincs nálam semmi egy üveg szénsavmentes ásványvizes palackon kívül. Megbízni egy vadidegenben talán badarság, de a parkban sem mentem sokra a fegyveremmel.  –  Ki vagy te és miért segítesz nekem? – Számomra ez a legfontosabb kérdés, mielőtt lehullik a lepel a negyedik tettesről. Vajon a jó szíve vezényli?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darien Cane


avatar


Hozzászólások száma :
56

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-08-22, 16:03

Csendben álldogálok a hídon, a gondolataimba merülve, és nézek a távolba. Nem szükséges körbenéznem, hogy tudjam, megjött, és felém tart. Tökéletes amazon lábainak minden lépését érzem, ahogy a híd fémszerkezete bele remeg. Mintha egy pók lennék, aki a hálója közepén várja, hogy áldozata besétáljon hozzá. S jön is, egyetlen perc késés nélkül.
Biccentek neki köszöntésképpen, de egyenlőre nem nézek rá, pedig ez a nő továbbra is kivívja a csodálatom. Nem kérdi, hogy mi vagyok, és ahelyett, hogy fölösleges köröket futnánk azon pörlekedve, hogy ki támadott meg kit a parkban, máris a lényegre tér. Felé fordulok, hogy válaszoljak, és amikor meglátom a ruházatát, most először láthat érzelmet az arcomon. Elmosolyodom, és persze bennem akad a szó pár másodpercre.
-A nevem Darien. Ami a másik kérdésed illeti, te mit felelnél, ha megkérdeznél, miért lettél rendőr...a bosszún kívül.
Ezzel persze nem állítom, hogy ugyanazt tennénk. Amit ő csinál az sokkal tisztább, és nemesebb. Amit én, az jelentősen sötétebb, és hatékonyabb. Persze, ezzel nem válaszoltam a kérdésére, nem egészen. Hogy miért segítek? Mert unatkozom. Hogy miért pont neki...?
-Azért segítek neked, mert felkeltetted az érdeklődésem. És mert utálnám, ha a szüleid gyilkosa újból megúszná. Apropó, sikerült kitalálnod, kire gondoltam?
Aztán újra a korlátra könyökölök, és várok. Fedetlen karja, és a garbó által kihangsúlyozott nyaka túl nagy kísértés a múltkori után. Akkor sem tudtam ellenállni. Félő, hogy most sem tenném.
-Meg tudok neked szerezni mindent, amiből a gyilkos nyomára akadhatsz, de nem mondom meg ki az. Semmi okod nem lenne hinni nekem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miriam O. Fischer


avatar


Hozzászólások száma :
60
Age :
26
Tartózkodási hely :
Baton Rouge ↔ New Orleans

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-08-22, 17:16


Hogyan lehetséges, hogy éppen felé sétálok és nem pedig egy sötét hűvös cellában kushadok?
A válasz egyszerű… A mesém sziklaszilárd volt, hiszen rejlett benne némi igazság is. A felettesem tiltása ellenére makacsul követtem a gyanúsítottat, akire a fák között találtam rá igen komoly sérülésekkel. Ösztönösen próbáltam elsőként elállítani a vérzést, de mikor beláttam, hogy felesleges, szándékomban állt erősítést hívni. A kiszínesített verzió így hangzik: ekkor érkezett bal oldalról a nem várt támadás, egy sí maszkos fickó rontott nekem. Kiütötte a kezemből a mobiltelefonomat, majd dulakodni kezdtünk. Bla bla bla. Beismertem, hogy alulmaradtam és sikerült meglógnia. A mentorom megint kiállt mellettem teljes mellszélességgel, de hazafelé utón megkaptam a fejmosást. Úgy ordított velem, mint a taknyos kölyökkel.  Sosem láttam még ennyire mérgesnek, igazából leszartam, mint prédikál, csak a vámpíron jártak gondolatim. Hogy lehet, hogy túl életem egy ilyen veszélyes ragadozóval a találkozást?  
És most megint itt vagyunk. Arcáról lehullik az érzelemmentes szürke lepel, végre látok valamiféle érzelmet. Mellesleg meg kell hagyni piszokul sármos. Nincs az a női szív, ami nem olvadva meg hamiskás mosolya láttán. Nem akarom, hogy kísértésbe essen ezért gondoltam, hogy elrejtem a nyakamat és figyelmet róla a tónusos karjaimra terelem. Mellyel jól megcsapkodhatom, ha újra hörpinteni  hátmadna kedve. Ha tudná, hogy elgondolkoztam azon, hogy fokhagymát rejtek el a farzsebe. Olyan abszurd ez a egész...  
- Örvendek a szerencsének. – Nekem nyilván nem kell bemutatkoznom, pontosan tudja ki vagyok és bevallom ez kissé megrémiszt. - Hm. Jogos.  – A bosszú egészen addig nem szerepelt a listámon, míg ezek újra le nem csaptak. Tele van velük az újság, immáron sorozatgyilkosként emlegetik őket. – Szóval önbíráskodó vámpír lennél, aki jobban szereti a bűnösöket a hullaházban, mint hűvösön tudni?. – Szúrok oda kérdésemmel és lekukkantok a hídról. Az éjjeli sötétségből kiváltak a fehéren tajtékzó hullámok. Ha lehajítana nem sok esélyem maradna a túlélésre, hiszen nem tudok úszni. Nagyot nyelek és szabad kezemmel megkapaszkodom a hűvös kopott korlátba. – Jobban szerettem volna, ha egyedül oldom meg az ügyet. – Felelem elgondolkozva. Túl kevés és tapasztaltan vagyok hozzá akár mennyire is nehéz, de be kell látnom. – Nem sikerült. – Egyenlőre nem tudom eldönteni jó e vagy rossz, hogy felkeltettem az érdeklődését. Még azon sem dolgoztam fel, hogy tulajdonképpen egy vámpírral cseverészek. Furcsa kimondani, szeretném, ha megcsípnének, de nincs idő gyerekeskedésre.
- Ez mind szép és jó. – Sóhajtok fel és felé fordulok. - A segítséged a lehető legjobbkor jönne, de. – Túl szép, hogy igaz legyen. – Mit vársz érte cserébe? -

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darien Cane


avatar


Hozzászólások száma :
56

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-08-22, 17:46

Újra biccentek. Számomra is örömteli a találkozás, és bevallom, kicsit jól esik, hogy feltételezi, én már tudom a nevét, legalábbis erre enged következtetni, hogy nem osztja meg velem. Habár, rémlik, mintha a parkban a számra vettem volna a szülei nevét. Az önbíráskodó vámpír viszont tettszik. Szám széléén újra megjelenik az a halvány mosoly. Tényleg az lennék, de mindenki számára kell egy hobbi, nem igaz?
-Ha sorra kerülnének börtönbe vérszegény emberek, akik azt állítják egy vámpír támadta meg őket, az túl feltűnő lenne. Akit a hullaházba küldök az tud titkot tartani.
Hüvelykujjam végighúzom a kezemben tartott ajándékon. Pont olyan dugóhúzót nem találtam, mint amit eltörtem, ezért inkább egy Victorinox svájci bicskára esett a választásom. A rajta lévő kereszt iróniája nagyon tettszik.
-Meg is tudtad volna oldani, ha hagyják, ebben egészen biztos vagyok. Ám ez egy olyan ügy, ami nagyon sokaknak szúr szemet, és irtó befolyásos emberek akarják a szőnyeg alá söpörni. Veled együtt attól tartok.
Ezt úgy mondom, mintha csak arra figyelmeztetném, hogy a padló nyikorog. Láthatóan nem aggódom, sőt, úgy vélem neki sem kell aggódnia. A legrosszabbal már összehozta a sors, akivel csak lehetett.
-Azt akarom, hogy aki ezt tette meghalljon. Már nyilván rájöttél, hogy a banda negyedik tagja rendőr, így azt is tudod, mindegy melyikünk kapja el, nem fogja túlélni.
A börtönben egy rendőrnek sincs jó élete...vagy éppen hosszú. Aztán viszont felé fordulok megint, és elgondolkodva nézek a szemeibe.
-Már falaztál nekem egyszer. És ittam a véredből is... - jelentem ki mély hangon, és közben akaratlanul is felidéződik bennem a mámor amit akkor éreztem, ahogy teste szorosan hozzám simult, védekező karjai pedig ölelni kezdtek ösztönösen. Aztán előre nyúlok, és a kezébe nyomom a svájci bicskát, ami megcsillan, a csomagolása átlátszó műanyag fedelén keresztül.
-Nem tartozunk egymásnak semmivel. Akkor is megtenném, ha nem segítenék vele ezzel neked. Viszont...ha megkérhetlek ezt csak az után bontsd ki, ha már egyedül vagy.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miriam O. Fischer


avatar


Hozzászólások száma :
60
Age :
26
Tartózkodási hely :
Baton Rouge ↔ New Orleans

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-08-22, 23:42


A mai világban a csapból is vámpírok, vérfarkasok, szellemek és démonok folynak. A természetfeletti most éli igazi fénykorát. Jó magam is falom a fantasy könyveket és sorozatokat, ha időm engedi. Abba a korosztályba tartozok, aki az Interjú a vámpírral filmen nőt fel. Történt ugyanis, hogy alig lehettem több kilencnél a szomszéd néni vigyázott rám, mert a szüleim elmentek megünnepelni a házassági évfordulójukat és megengedte, hogy megnézhessem. Pontosabban inkább kihisztiztem, hogy megnézhessem. Aztán évekig kispárnával a fejemen aludtam, mert attól féltem, hogy a csúnya gonosz Lestat bemászik az éj leple alatt az ablakomon és kiszívja a vérem. És ha már itt tartunk hosszú évek után tegnap éjjel is így aludtam el...
- Ó! Akkor nem tudod kitörölni az emlékeiket? – Megkockáztatom, hogy kinevessen. Kitudja mi az igazság abból, amit ma elénk tárnak a tévében - könyvekben. Azt már tudtam, hogy mennyire erős és harapásnak nyoma sem marad, de ezen kívül kitudja még mire képes. De túlságosan elragadtattam magam azért vagyok itt, hogy információt szerezzek. Hízelgő, hogy úgy gondolja sikerült volna, de ettől még az önbizalmam padlón hever apró kicsi darabokban és arra vár, hogy összesöpörjem.
- Kedves tőled, hogy így gondolod. – Kapar a torkom szóval mielőtt mutálni kezdenék, beleiszok a kis üvegecskémbe. Víz nélkül szinte sehova sem megyek. Annyit iszom, mint egy kacsa. A figyelmeztetését elengedem a fülem mellett. Nem érzem magam fenyegetve egyáltalán… -  Igen eddig sikerült eljutnom, de környezetemben egyszerűen nincs olyan, akire gyanakodni tudnék. – Magyarázom és rácsavarom a tetőt az üvegcsémre. A következő kijelentésén morcosan összehúzom szemöldökömet.
– Nem. Rosszul látod a dolgokat. Ha meghal azzal ennyi… Élete végégig rács mögött kell, hogy szenvedjen és azt is megbánja, hogy a világra jött. – Nem túl kedves gondolat, de komolyan így vélem. A börtönben lehet, hogy nem húzná sokáig, de legalább szenvedne. Elgondolkozhatna azon mit cseszett el az életében. Megbánhatná tetteit. Á hiú remények!
- Nem volt más választásom. – Forgatom meg barnáimat. Mély hangja megbabonázó, az összes pihe égnek áll a karomon. A tegnapi események nagyon is elevenen élnek bennem, évek óta nem kerültem olyan közel senkihez, mint tegnap este Darienhez. Ez már önmagában zavarba ejtő és igyekszem nem elpirulni a gondolataimtól. Amikor váratlan mozdulattal előre nyúl, ijedt őzikeként rezzenek meg, húzódom arrébb és még palackomat is elejtem. De amit meglátom mit nyújt felém, bátortalanul elveszem és csilingelően felnevetek.
–  Értem. – Vagy is azt hiszem. - Unalmas lehet az öröklét…? - Valamiért ezt szűröm le, ha valóban nem vár el érte semmit, biztosan unaloműzőként teszi.  – Köszönöm ezt is! Remélem az előzővel nem okoztam maradandó sérülést. – Messzire menőbb, mint a kulcstartós verzió. Hihetetlen, hogy azok után, hogy vállába landolt az elődje még képes helyette másikat hozni. Ki ez a pasas? – Ne aggódj, nem rajtad fogom betörni! – Rákacsintok,  ám gyorsan észbe is kapok. Attól hogy még velem kedves nem feledkezhetek meg róla, hogy embereket öl. Igaz, hogy bűnözőket, de öl. Éjszakai ragadozó. – Hogyan tovább? – A türelem sosem tartozott az erényeim közé. Pedig vannak gyilkossági ügyek, amelyek akár évekig is elhúzódnak. Szeretnék pontot tenni a végére… Ha kisétálok a szüleim sírjához, végre azt mondhassam: anya, apa – elkaptam! És akkor talán vége a rémálomnak. Az éjszaka csendjét autózaj szeli át. A zajforrás irányába fordulok. Két kocsi halad el mellettünk egy fekete terepjáró és az a piros Ford, ami a házamtól nem messze tanyázott.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darien Cane


avatar


Hozzászólások száma :
56

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-08-23, 11:41

Kezd olyan érzésem lenni, mintha egy filmben lennénk. Mintha az interjú a vámpírral, vagy az alkonyat szereplői lennénk, csak éppen látszólag köztünk valamiért sokkal oldottabb a hangulat.
-Állítólag van aki képes rá. Én nem.
Leszámítva persze azt, amikor kiszáradásig iszom a vérüket, és törlődik minden emlékük, és a személyiségük, de egészen biztosan nem erre gondolt Miriam. Ritka egyébként, hogy valakinek esélye van ilyen kérdéseket feltenni, és még ritkább, hogy választ is kap rá. Nem nevetem ki, csak akkor, amikor kedvesnek titulál. Valahogy bizarr ezt a jelzőt velem kapcsolatban hallani. ?inden esetre, abszolút együtt érzek vele. Sajnos tudom min megy keresztül, és azt is, min fog.
-A környezetére senki sem gyanakszik...a rendes emberek legalábbis nem. Ezért fáj ennyire az árulásuk, mert eszünkbe sem jutna, hogy ilyet tehetnének.
Kissé keserűbb a hangom. Na igen, nem nehéz nem Aida-ra gondolni. Ő tanított meg mindenre, amit csak tudok, aztán pedig az életemre tört amikor rám unt.
-Ha rács mögé kerül, a többi rab végez vele. Viszont, a halál nem a vége, bízz bennem.
Megpróbálok úgy tenni, mint aki észre sem veszi a reakcióit. A hirtelen mozdulatait. Ahogy libabőrös lesz a karja a hangomtól, és mélybarna szemeiben táncolnak a város fényei, légzése pedig forróbb, és szaporább lesz.
-Célok nélkül a halandó élet is túl hosszú és unalmas. Az öröklét pedig nagyon izgalmas tud lenni, de nem való mindenkinek...
Halványan mosolygok rá megint, amikor megígéri, hogy nem rajtam teszteli majd a bicskát.
-Ennek őszintén örülök. Van rajta pár dolog, ami elég ádázul néz ki. Amúgy ne aggódj, gyorsan "gyógyulok".
Szívesen beavatnám abba, hogy szerintem hogyan kéne tovább haladnunk, de megzavarják a találkozónkat. Rólam nem tudják ki vagyok, ez itt pedig ahhoz azért túl nyilvános hely, hogy csak úgy lelőjenek minket. Minden esetre, azért átölelem Miriam-t, és a korlátnak döntve hajolok közel hozzá, hogy az én testem legyen a tűzvonalban, ha esetleg mégis elragadtatnék magukat. Arcom centikre van csak az övétől, messziről sötétben úgy tűnhet, hogy a nyomozónő egész más okból találkozott itt velem, és teljesen fölöslegesen követték.
-Felismersz valakit? - Suttogom a fülébe egész közelről.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miriam O. Fischer


avatar


Hozzászólások száma :
60
Age :
26
Tartózkodási hely :
Baton Rouge ↔ New Orleans

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-08-23, 14:21


Elképzelni se tudnom mióta élhet vámpírként és hány bűnös lélek torkát haraphatta át. Ha a sejtéseim szerint valóban Ő ölte meg a másik két semmirekellő gyanúsítottat is, a tökéletes gyilkosság fogalmát elég jól ismerheti. Nincs harapás nyom, az ujjlenyomata kézenfekvő megoldás lehetne, de a gép nem dobott ki egyetlen találatot sem. Ami pedig a szemtanúkat illeti, könnyű szerrel lerendezheti mind. Az én szám természetesen nem fog eljárni, de ha fel is fedném sötét titkát, nem hinném, hogy problémát jelentene számára örökre elhallgatatni. Kicsit sajnálom, hogy híján van az emlék manipulációnak.
És mennyire igaza van, vajon tapasztalatból beszél?… Valami a lelkem mélyén azonban nem engedi, hogy elfogadjam valaki, akiben vakon megbízok elárult, bármennyire nyilvánvaló is. Minden olyan emberi kapcsolatot, mely bizalomra épül, az árulás darabokra zúz, hiszen mélyre hatolt a tőrdöfés. Becsapva, lealacsonyítva érezzük magunkat.
- Előbb utóbb igen. – Vonom meg vállamat nem törődőmül. Körülbelül félórányira van az állami fegyház, tehát ahhoz kétség sem fér, olyan börtönbe csukják ahol az elítéltek felét ő maga sittelte le. Huh nem lennék a helyébe. - Nem hiszek a halál utáni dolgokban. – Sokszor kívánom Pokolra a bűnözőket, olykor a saját főnökömet is, de ezek csupán üres szitkozódások. Bár mindenkinek kell, hogy higgyen valamiben. Én abban hiszek, amit a két szememmel látok.
Célokkal is unalmas, ha belekerülünk a mókuskerékbe, nincs megállás… De nem szólok egy árva szót sem, mélyen hallgatok.
– Hasznát fogom venni az biztos! – Most, hogy végleg elkobozták a kedvenc fegyverem brühühü. - Sejtettem, hogy meg sem kottyant. – Az én sötét vöröses foltjaim még jó pár napig ott lesznek. Mekkora mázli… Kihallgatáskor tökéletesen alátámasztotta a kamu sztorim és még kávét is kaptam. Pletykás Sophie szerint hét éltem van. Akkor kettőt kilőttem… Eszembe sem jutott volna közelebb húzódni, de Darien esze vág, mint a borotva. Védelmezően nyom a korláthoz. A bőrünk nem is ér egymáshoz, csak a karokon lévő pici szőrszálak simogatják egymást. Mégis csodálatos érzés, nyugalom, bizalom, árad rajtuk keresztül egymás felé. Hihetetlen erő van benne, hihetetlen érzések szabadulnak fel ebben az aprócska érintésben. És megnyugszom. Ebben a pillanatban megáll körülöttünk minden. De ideje feleszmélni nem viselkedhetem úgy, mint egy ostoba tinédzser az első randiján, akár hányszor közelebb kerül hozzám.
Annyira naivság lenne azt feltételezni, hogy két tökéletesen egyforma véletlen is létezik. - A piros kocsi azóta követ, hogy reggel kitettem a lábamat otthonról. – Félvállról veszem, nincs ok a pánikra. – A főnököm ismer, mint a tenyerét. Szemmel tart, mert tudja, hogy képtelen vagyok az engedelmességre. - A volán mögött ülő ismeretlen alak igazán kitartó, a taktikája viszont nagyon átlátszó. Hogyan sikerült rám találnia? Könnyedén meglehet, hogy a hátsó utcát is figyelték és leadták a drótot, mikor kimásztam. A fenének hiányzik, hogy gyanút keltsek. Játszom a szerepem és átölelem a férfit, akinek meglehetősen hideg a bőre és ruháin keresztül is tökéletesen érezni lehet, hogy mennyire kidolgozott a teste. Khmm koncentrálj Miriam, koncentrálj… Tesz egy kört és visszafordul, szeretném megnézni az arcát, de az túl feltűnő lenne. Tettem a vaksit és úgy suttogok a fülébe, mintha valami nagyon bizalmas titkot cserélnék vele.
– Szerintem ártalmatlan. – Elhajt abba az irányba ahonnét jött. -  De most már elment… - Gyorsan le is fejtem róla a karjaim a kislányos zavaromnak nyoma sincsen.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darien Cane


avatar


Hozzászólások száma :
56

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-08-23, 16:28

-Az ő esetében előbb. Apád rájött valamire, amire nem lett volna szabad, és nem akart hallgatni róla. Azok, akik megölették a gyilkosának sem hagynak majd időt, hogy beszéljen róla.
Tudom, azt mondtam, magának kell rájönnie, de kezdem úgy érezni, hogy bízik már bennem annyira, hogy legalább ezt elhiggye nekem. Enyhén oldalra döntöm viszont a fejem, amikor közli, hogy nem hisz a halál utáni életben. Valaha én sem hittem benne, és az igazat megvallva, még most is csak abban hiszek, amit látok, csak éppen, azóta túl sokat láttam. Végül csak bólintok.
-Rendben. A szavamat adom, hogy nem végzek vele. A börtöntől való félelem talán beszédesebbé teszi majd úgyis.
Ki tudja, lehet sikerül felszámolnunk ezt az egészet, és jelentős pozitív hatással lehetünk, a végén még a város kulcsát is megkapom. Hát persze.
Behunyom a szemeim amíg magamhoz ölelem őt, és próbálok a füleimre koncentrálni, hogy máskor is felismerjem ezeket az autókat. Miriam elmondása szerint rendőrök, ami nem lep meg, ám sajnos ez azt jelenti, hogy nem tudhatom, benne vannak-e az ügyben.
-Többek közt ez tettszik benned. - Suttogom a fülébe, miután bevallja, közismerten képtelen az engedelmességre. Hangom vidámabb, ha másért nem, hát azért, mert suttogva muszáj, hogy lágyabb is legyen. Azonban a fejemben tovább kattognak a fogaskerekek. Ha a főnöke bűnözőket küldött volna ránk, kiszedhetnénk belőlük valami hasznosat, zsarukat azonban mégsem dolgozhatok meg. Miriam egész biztos ellenezné. Viszont, ha tényleg mindent jelentenek a főnöknek...
-Nem jutottak messzire. Még mindig figyelnek.
Egy pillanatra úgy tűnhet, ellépek tőle, de nem eresztem ölelésemből, sőt, egy hirtelen mozdulattal felkapom őt a karjaimba, és mielőtt ellenkezhetne, vagy felfoghatná mire készülök, már át is ugrunk a korláton, le a mélybe.


Szirénák, fékcsikorgások, és szirénák koncertje tölti be az éjszakát. Nagy erejű zseblámpák sugarai pásztázzák a sötéten kavargó vizet odalent, a párnak azonban nyoma sincsen. Mindezt csak a partról látom, jó messze tőlük a sötétben. Miriam-et már letettem, és féloldalasan nézek a hídra. Természetesen mindketten szárazok vagyunk. A levegő ajándékának hála meg sem közelítettük azokat a habokat, amikben hiába keresik majd a testünket.
-Szerintem elhitték, hogy túlreagáltad a felfüggesztésed. Gyere velem, nálam meghúzhatod magad pár óráig, aztán viszont sietnünk kell.
Elfordulok a parttól, és megindulok az itteni lakom felé, ami "véletlenül" igencsak közel található a nő otthonához.
-Ha tényleg azt hiszik meghaltál, csak idő kérdése, hogy valaki betörjön hozzád, és átkutassa a lakásod bizonyítékok után.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miriam O. Fischer


avatar


Hozzászólások száma :
60
Age :
26
Tartózkodási hely :
Baton Rouge ↔ New Orleans

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-08-23, 18:22



Don't go looking for trouble;
it's already looking for you.


Apám tisztességes ember volt, kifinomult igazságérzettel, nem lehetett megfélemlíteni és megvesztegetni sem. Megfenyegethették, padlóra küldhették; Ő büszkén leporolta magát és felállt. Égész életében makacsul kiállt az igaza mellett. Nem hibáztatom érte a helyében én sem tettem volna lakatot a számra. Nem mérte fel a helyzet súlyosságát. Szerint Ő maga sem hihette, hogy ennyire messzire elfognak menni és milyen pusztításra képesek...
Épp ezért tartozok neki annyival, hogy ugyan olyan makacsul haladjak előre. Az akadályok nem győzhetnek le; minden akadály azért van, hogy legyőzzük. Egy vér folyik ereinkben… Ha bele döglök is, de tenni fogok róla, hogy a szüleim és Meyers család halála ne legyen hiábavaló és több áldozatot ne követeljen az ügy. Túl sok vér folyt, túl sok.
- Remélhetőleg így lesz. – Önbíráskodó vámpír létére mennyire lehet hiteles ígérete? Hamarosan kiderül… Ha átver, sérelemként elraktározom. Lehet, hogy hosszú idő után szúrok majd vissza, ám akkor is oda amikor és ahol a legjobban fáj. Kijelentésével mellbe vág. – Ezt úgy mondod, mintha ismernél. – Utálnám, ha olvasna a gondolataimban… - Bizti? Ez is olyan vámpírtrükk? – Épp a nyakamat nyújtanám hátha látható távolságban kiszúrhatom a rám tapadt piros piócát, de Darien felkap és velem együtt leveti magát kivilágított hídról. Behunyom pilláim és megpróbálok felkészülni csobbanásra, miközben úgy kapaszkodok belé, mintha az életem múlna rajta. A langyos szél meglengeti kieresztett tincseimet és elsüvít a fülem mellett. Az elkerülhetetlenek vélt becsapódás nem történik meg és a hideg hullámok helyett, földet érünk. Az első dolgom jól arcon csapni.
– Ilyet többet ne csinálj! A francba… azt hittem meghalunk. – Odafent nagy a káosz, de hiába keresnek eltűntük, mint tű a szénakazalban. Édes Istenem… Csak fel ne hívják szegény nagyit… Hogyan magyarázom meg neki? Így is gyenge a szíve.
Azzal egyet kell, hogy értsek igen csak hatásos lehet ez a terv. Most hogy feltehetően kioltottam az életem az otthonom szabad préda. Forr bennem a méreg és inkább kétszer ráharapok a nyelvemre, mint hogy bármit is mondjak. Nincs túl sok választási lehetőségem, csendben duzzogva követem.
Előbb repültünk le a hídról, azon már meg sem lepődök, hogy majd hogy nem kertszomszédom. Na jó azért ez túlzás, de akkor sem lakunk egymástól messze. Újabb hasznos információ: a vámpírok nem kriptában élnek. – Nálam aztán kutakodhat, gondosan elrejtettem mindent. – A kád alatti csempe kimozdítható, oda rejtettem néhány hasznos anyagot, amiről tudnom sem kellene, mert hogy ezekre azután derült fény miután engem kizártak az ügyből.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darien Cane


avatar


Hozzászólások száma :
56

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-08-23, 18:52

Igaza lehet, tényleg nem ismerem. Legalábbis, nem először vágják ezt a fejemhez mostanában. Egyesek szerint őrültség ennyi időt ölnöm a nyomozónő ügyébe, mikor egy ilyen ősi és veszélyes vámpír van a nyomomban, de túl öreg vagyok már ahhoz, hogy állandóan az életemet féltsem. Ami a vámpírtrükköt illeti, újra sikerült megmosolyogtatni a szóhasználatával. Ez a nő egyszerűen elképesztő. Vérkeringés, hormonok, és szívverés nélkül is alig tudok merev arcot vágni őt hallgatva. Viszont, visszatérve a vámpírtrükkre, nem fejtem ki neki inkább. Könnyen lehet, hogy a következő vámpírtrükk után elege lesz az egészből.
-Ne aggódj, egynél többször nincs értelme megjátszani a halát - felelem hűvösen, miután arcom találkozott a tenyerével. Nyoma nem maradt persze, és különösebben nem is fájt, ám annyira meglepett, hogy ennek ellenére látványosra sikerült. A szemem sarkából láttam, hogy felém mozdul, és amikor irányába fordultam, akkor csapódott belém a keze, a fejem pedig jó 50 fokot fordult a másik irányba. Halandó létére elképesztő ereje van.
-Van tartalék fegyvered otthon, vagy bármi, ami rád nézve jelentene bajt, ha megtalálnák? - kérdem, majd még hozzáteszem menet közben - Egyébként, nem az a lényeg, mit talál, hanem, hogy ki megy oda keresgélni. Bárki is lesz az...
Hagyom, had jusson a gondolatmenet végére. Közben beengedem a lakásomba. Nos igen...a hídtól sem lakunk messze. Nem szeretek messzire menni a búvóhelytől, ha nem muszáj. A lakásom egyébként nem kimondottan izgalmas. Úgy néz ki, mint bármelyik garzon a környéken, csak épp a redőnyök le vannak húzva, még így az éjszaka közepén is, és szinte semmilyen dísztárgy nem található egyik falon sem. Az íróasztalon egy laptop hever, mellette pedig a tokjában egy Gladius áll a falapnak támasztva. A fegyver pont úgy néz ki, mint amit a római légiók használtak, de csak formában. Egyértelmű, hogy modern időkben kovácsolták.
A szekrényből előhúzok egy sötétzöld kapucnis pulcsit, és átadom a nőnek. Aztán a táskámból kiveszek egy távcsövet, és egy kamerát is, mielőtt újra kinyitnám az ajtót.
-A tetőn hideg lesz.
Odafent helyezkedem el, a ház azon oldalán, ahonnan látni lehet a nő lakását. Az túlzás, hogy belátnánk az ablakán, de ha mozgás lenne bent, azt észrevennénk, ha pedig egy ismerős bukkanna fel az utcán, az sem kerülné el a figyelmünket.
-Egyébként, ki az első számú gyanúsítottad, már persze rajtam kívül?
Hangom nem vádló. rég nem sértődöm már meg az ilyesmin. Nem úgy, mint az, aki most hajt be az utcába. A kocsi nem ismerős, aki viszont kiszáll belőle, már annál inkább. Egy idősebb, de azért jó kondiban lévő férfi indul meg Miriam-hez látogatóba, én pedig átadom a távcsövet a nőnek, hogy ő is láthassa, amint a felettese, kit leöltött kávéval most épp kulcs nélkül nyit ajtót magának.
-Megkérdezzük tőle van-e házkutatási parancsa?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miriam O. Fischer


avatar


Hozzászólások száma :
60
Age :
26
Tartózkodási hely :
Baton Rouge ↔ New Orleans

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-08-23, 21:31



Don't go looking for trouble;
it's already looking for you.


Az a helyzet a vakmerő húzásokkal, hogy félelmetesek. Lehet, hogy könnyekkel és törött csontokkal fognak végződni, de pont ez teszi őket olyan rohadt izgalmassá... Elkap a hév és úgy pofon vágom, hogy belezsibbad a tenyerem. De magam is meglepődök, hogy nem tért ki előlem vámpír gyorsasággal. Amilyen hirtelen eldurrant az agyam, olyan gyorsan váltok át higgadt durcába. Nem hagy nyomot tenyerem, minden bizonnyal nekem jobban fájt, mint neki. Nem is azzal a szándékkal ütöttem meg. Gyűlöltem a gyengeségeim, már pedig a víz közéjük tartozott. Ellubickoltam, ha leért a lábam, de mélyvíztől pánikba estem.
- Nálam van apa szolgálati fegyvere. Az sem biztos, hogy bejön a terv. – Azért negatívkódom, mert bosszant, hogy ennyire jobb nálam. Mindenesetre majd megöl a kíváncsiság. Olyan közel járunk ajjj… Éjszaka, miközben álmatlanul forgolódtam az ágyamban, el is képzeltem, mit fogok tenni. Egyenesen a fejét célzom meg. Lepuffantom és elásom a kis kertembe és miután jó mélyen került, beültetem a nagyi sárgarózsáival. De túl jól ismerem magamat, és egy pillanatig sem gondoltam komolyan, hogy csakugyan lemerném lőni.
Darien nem akár milyen vámpír… Dacára annak, hogy megcsapkodtam, belé mártottam a dugóhúzómat, beinvitál az otthonába. Nincs olyan tv sorozat, fantasy regény, ahol a vámpírok ne féltenék a kis rejtekhelyüket. Mellesleg érhetően okokból, hiszen ez a bástyájuk nappal itt hajtják álomra fejüket. Ez csupán azt támasztja alá, hogy megbízik bennem és ez roppant hízelgő.
Az otthona átlagos pasis kuckó, sehol egy denevér a sarokban meg ilyesmi. Árnyékként követem és alaposan körül nézek. Áh kicsit sem vagyok izgatott, mint a kislány a cukorka boltban. A falak meztelenek, nincs egy árva növénye sem, igazából semmilyen dekorációs tárgyat nem látok, de férfiak amúgy sem szeretik a cicomát. Porfogók.  – És a koporsód az ágyad alatt tartod? – Tettem már fel elég idétlen kérdést és ez sem hagyhatom ki, szegénykém és még fokozni is tudom. - Be kell valljam, kissé csalódott vagyok. Sehol egy vérétől megfosztott oszló hulla?! – Tetetett szomorúságomat hamar felváltja a kuncogás. – Csaaak viccelek! – És akkor még csodálkozom, miért nincsenek barátaim. Figyelmemet nem kerüli az asztalon heverő kard. Óóó! Utoljára a Gladiátorban láttam ilyet, Russell Crowe hatalmasat alakít benne. Mire kellhet neki? Szeretném felvenni és suhintani vele egyet, de takarékra állítom magam és belebújok a felsőjébe.
– Köszönöm nagyon figyelmes tőled. – Folyamatosan meglep. Az ilyen apró figyelmességekre mellesleg a volt párom képtelen volt, pedig Ő ember.

Nincs szebb dolog a világon, mint a holdfényben fürdő végtelen tenger és a némán ragyogó csillagokkal teleszórt mélységes égbolt, még akkor is ha valamelyest elnyomja a város fénye. Órákig eltudnám bámulni az égboltot, de tértjük vissza a feladathoz.
– Használni fogom a redőnyt. – Van nála minden, ami kell és még azt is pontosan tudja melyik irányba kell fordulnunk, hogy tökéletes rálátást nyerünk a lakásomra. Kész végem! – Nincs ilyen. – Ezért koppanok majd nagyot. De hiába törtem a fejem nem jutottam sokra. Nem kell órákat elpazarolnunk a tettes ijesztően gyorsan akcióba lendül. Kit látnak szemeim? Weston kopasz feje csillan meg utca fényében. Nem hiszem el. Neeem hiszeem eeel. A gyűlölet és a harag olyan gyorsan felemészti iránta érzett szeretetemet, mint a rozsda a kert végében lévő régi vasszéket. Nem válaszolok, könnyfátyolos szemmel megindulok lefelé és úgy szelem át az otthonomig tartó utat, mint aki megveszett. A ház előtt aztán lelassítok és besurranok utána. Bérelt két szobás iker házban éllek. Nem túl nagy, de nekem bővel elég. Az előszobai radiátorvédő alatt lapul apa kedvenc fegyvere, az én féltett örökségem: egy Jericho 941. Kibiztosítom, hogy üdvözölhessen váratlan vendégemet.
- Én bíztam benned te szemét! -

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darien Cane


avatar


Hozzászólások száma :
56

TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   2017-08-24, 02:29

Hideg, mindent tudó mosolyra húzódnak az ajkaik, egy szó nélkül biztosítva őt, hogy a terv be fog jönni. Weston okos ember, és mint ilyen, pánikba esik, ha ennyire keresztülhúzzák a számításait. Élve akarta elfogni a tanítványát, miután megmutatta, hogy ő mindent megtett, hogy megóvja őt, aztán pedig krokodilkönnyeket ejtett volna, amikor elhalálozik, és kiderül, hogy végig ő állt bosszút a három betörőn. Hihető mese...leszámítva, hogy badarság. Láttam, hogy küzdött a férfi életéért. Miriam nem gyilkos, vagy velem legalábbis nem tudnák ezt elhitetni.
A lakásba érve azonban megtorpanok, és a kérdésére megforgatom a szemeim, de nem tudom megállni, hogy ne mosolyogjak a végére és nevessek fel vele együtt, amikor a hullára kérdez.
-Régebben abban aludtam, utazni viszont kényelmetlen vele, ha pedig eleve olyan szobát keresel amiben van egy furcsán néznek rád...
Bár, amilyen lakásokban megszálltam már, az sem lepett volna meg, ha tényleg lett volna oszladozó hulla, még mielőtt beköltözöm. Amíg magára húzza a pulcsit, és a kardot húzom ki a hüvelyéből. Nem kerülte el a figyelmem, hogy nézett rá, ezért felé nyújtom a nyelét. Had fogja meg, amíg összeszedem a felszerelésem. A köszönetre csak biccentek. Ritkán hálásak nekem, nem igazán tudom kezelni a dolgot.

A háztető számomra már nem annyira izgalmas, mondhatni, úgy állok hozzá, mint egy járdához, ami valamiért magasabban van. Valaha tériszonyom volt, vagy legalábbis szédültem, amikor az arénából felnéztem a hatalmas nézőtérre, ám az ilyen félelmek szép lassan kikoptak belőlem.
Oldalra sandítok, amikor megindul lefelé, tűzzel a szemeiben. Nem mondhatnám, hogy meglep a reakciója. Egy ideig a tetőn maradok, és csak figyelem, mi lesz ebből, néha változtatva a helyzetemen, hogy tovább tudjam követni őt a szemeimmel. Amikor látom, hogy megszerzi a pisztolyt, leugrom a háztetőről, és utána indulok én is. Nem hallom miről beszélhetnek, ennyire az én fülem sem jó, de amikor a lakásba érek, mexikói patthelyzetben találom őket. Egyenlőre a háttérben maradok, és figyelem mi lesz ebből.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: A betörő, a nyomozó és a Vámpír   

Vissza az elejére Go down
 

A betörő, a nyomozó és a Vámpír

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

 Similar topics

-
» »Reszkessetek betörők!«
» [Küldetés] Sword Arti Nyomozók

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: A nagyvilágban-