I don’t know whether I’m the hero or the victim of this tale.
But either way, shouldn’t I dominate it? I’m the one really telling it, after all.
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk
Latest topics



by Daniel Molloy
2018-11-11, 19:13



Hónap posztolói
Jean Ulliel
 
Lestat de Lioncourt
 
Louis de Pointe du Lac
 
Faye Bruke
 
James Harms
 
Daniel Molloy
 
Arion
 
Minho Kirena
 
Shannon Lightwood
 
Milo Morris
 

Share | 
 

 Darien Cane

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Darien Cane


avatar


Hozzászólások száma :
56

TémanyitásTárgy: Darien Cane   2017-08-19, 12:10

Darien

veritas nunquam perit

Álnév: A Darien Cane is álnév. Ebben az évtizedben így hívnak. Eredetileg nem volt vezetéknevem.
Kor: 2000 körül
Látszólagos kor: 30
Teremtő: Én Aida-ként ismertem meg.
Csoport: Vámpír
Foglalkozás: Magánnyomozó
Play by: Tom Hardy

Kinézet
175 centimmel valaha óriásnak számítottam, s sokaknak már attól is meállt a szíve, amikor izmos termetemmel fölé magasodtam gladius-al a kezemben.
Ma napság átlagosnak mondható a kinézetem, és ez nagyrészt szándékos.
Nem viselek divatjamúlt ruhákat...vagy legalábbis olyat nem, ami az előző generációban volt csak divat. Igyekszem mindig kényelmes, nem feltűnést keltő színeket viselni, hogy ha valaki rám néz, ne az legyen az első gondolata, hogy ez egy vámpír, a második pedig, hogy magánhekus.


Személyiség
Nem vagyok jó ember, talán sosem voltam az. Azonban gonosznak sem tartom magam, csupán az értékrendem tér el, mert rám más szabályok vonatkoznak. Ha egy halandó mondaná ezt, joggal gyanakodhatnánk borderline szindrómára, én viszont aligha vagyok hétköznapi homo sapiens, sem biológiában, sem életvitelben. A halál számomra mindennapos, és szürke. Az értelmetlen halál, és a kegyetlenség viszont olyasmi, amit nem tudok megbocsájtani, és nem is szoktam.

Azok számára, akik éhesen találkoznak velem egy viszonylag korrekt,
egyenes ember látszatát keltem, aki szeret ugyan elviccelni szinte mindent, de azért a komoly témákhoz is hozzá tud szólni többé kevésbé.
Nem vagyok tudós, távolról sem, de olvasni azért szoktam. Sokat is.

Kényszeresen próbálok lépést tartani a modern technológiával és kultúrával, hogy ezzel is jobban be tudjak illeszkedni. Szerencsére kíváncsi jellem vagyok, és sok a szabadidőm, így ez nem jelent problémát, bár néha szomorúan tapasztalom, hogy még ezzel együtt sem tudok lépést tartani a tudománnyal többé.
De azért  még nem adom fel. izárt, hogy egy okostelefon fog térdre kényszeríteni végül.  

Történet
A kikötő partján egy öreg rozsdás furgon parkol le. A férfi aki kiszáll belőle gyanakodva néz körbe a kihalt utcákon, annak ellenére, hogy már három kört tett meg. Izgalomtól remegő testrészekkel közeledik a telefonfülke felé, melynek ablakain már nem lehet belátni a sűrű kosztól.

PBZack: Hogy telik a napod?
Annabelle: unalmasan. Ha ez így megy tovább, kiugrom az ablakon! legalább jut majd be egy kis levegő!
PBZack: Azt inkább ne! Kár lenne érted!
Annabelle: olyan cuki vagy :*
PBZack: az te vagy Wink
Annabelle:  Embarassed
PBZack: ti figyelj, mi lenne, ha végre találkoznánk személyesen is?
Annabelle: hát....nem tudom ... a szüleim biztos nem engednék. Viszont...ma délután későn érnek haza. Suli után öszefuthatnánk.
PBZack: kitűnő. Küld el a címet sms-ben kérlek.


Szinte feltépi a fülke ajtaját izgalmában. Odabent azonban a 11 éves lány helyett csupán még több koszt, és szemetet talál. Csalódottan indul vissza a kocsijához, és közben másik keze már a telefonján matat. Azt gépeli, "hol vagy már?" arra azonban nem számít, hogy az üzenetjelző hang az autója csomagteréből fog visszhangzani. Kissé bátortalanul lép az ajtóhoz, és nyitja fel azt. A telefon zseblámpájával bevilágítva néz körül a ládák közt, de elsőre csak pókhálót, köteleket, és koszos ásókat talál.
-Annabelle?
Kérdi, és hallom, hogy a szíve szabálytalanul ver, de közel sem annyira, amikor végre átpásztázza a teljes rakteret, és találkozik a tekintetünk.
-Mondjuk.
Megragadom a csuklóját, és úgy rántom be magam mellé, mintha papírból lenne, aztán acélos markaim a padlóhoz szorítják. A mobiltelefonja szétesik amikor földet ér, a lámpa fénye kihuny, de még a sötétben is látom a félelmet a szemében.
-A rendőrségtől jött? - hebegi szinte reménykedve, hogy mindössze börtönbe kerül, de gyorsan kiábrándítom, halálsikolya pedig a torkán ragad.
Mikor élettelen teste teljesen elernyed, felállok mellőle, és az egyik csákányát mélyen a homlokába vágom, aztán pedig csak ott hagyom. Nem érdekel, ha megtalálják. Több tucat ember akarná a halálát jogosan, ha tudnák mit tett. Egy ismeretlen vámpírra senki sem fog gondolni a rendőrségnél, az őrültség lenne...



Szokás szerint kerülőúton megyek haza, busszal. Bizonyos értelemben nem fényűző az biztos, ám, ha szó szerint vesszük, a mocskos és büdös buszok, melyek közül az utolsó épp a házamtól nem messze lévő felüljáró alatt áll meg olyan, mintha pont nekem tervezték volna. Mielőtt azonban belépnék az ajtón, megtorpanok. A hajszál még mindig ott van a résben, én azonban kihúzom borzasztó éles késem és óvatosan nyitom ki ajtót, majd a folyosóról szólok be, szinte motyogva. A támadóm így is hallani fog.
-Gyere elő. Nem figyelmeztetlek többet.
-Honnan a fenéből tudtad??? - kérdi egy csalódott hang a szekrényemből, miközben kimászik onnan.
-Mozgásérzékelők. Fél órája jelzett a rendszer. - beszéd közben közé, és az íróasztal közé állok, eltakarva az ott hagyott dossziékat. Egy fehér inget viselő, kedves arcú nő képe díszíti a kupac tetejét, alatta pedig egy folyamatban lévő betöréses rablás aktái...pontosabban, a saját jegyzeteim az üggyel kapcsolatban. -Mit akarsz itt?
-Aida visszajött.
-Az nem lehet. Már megöltem....kétszer is...
Természetesen nekem kell sok, hogy lássam a problémát ebben az érvelésben. Mindig is szívós nőszemély volt, ki túlélte rengeteg ellenségét, többek közt nekem köszönhetően, és ezek szerint már a halált is sikerült kijátszania másodszorra, igaz ezért aligha lehet hálás nekem.
Két évezrede annak, hogy megakadt rajtam a szeme, és egy nagyobb vagyonért megvásárolt, miután az arénában elfogytak az ellenségeim. Magához vett, a palotájában éltem, és az volt a dolgom, hogy védelmezzem őt, és... Sokáig nagyon szerettem őt. Igaz, hogy őt szolgáltam, de mégis felszabadított. Mielőtt vele találkoztam az egész világom a ketrecemből, és az aréna homokjából állt, miután pedig magához vett, borzasztóan kitágult számomra az univerzum, már az előtt is, hogy megkaptam sötét ajándékát, és a vérével itatott, hogy még jobban tudjam őt szolgálni. Igen, továbbra is szolga voltam, de mellette ezt nem bántam.
Sajnos, mint kiderült eléggé paranoiás természet. Hiába szolgáltam 100 éven át, végül rám is gyanakodni kezdett. Tudtam jól, hogy nem én voltam az első testőre, aki ellen fordult, de én voltam az első, aki sikerrel ellenállt.
Először csak csatlósokat küldött rám, nekik azonban semmi esélyük sem volt, a csata után pedig elmenekültem. Nem akartam ártani neki. Ő azonban elhatározta, hogy a föld alól is előkerít, hogy aztán visszatemessen oda, és végül elkerülhetetlen lett az összecsapás. Kétszer csaltam csapdába, és ezek szerint mindkétszer megmenekült valahogy. Harmadszorra nem engedhetem. Nem szabad feladnom, amíg nem tartom a kezemben levágott fejét. Mindössze egy erős szövetségesre van szükségem hozzá, hogy ezt véghezvigyem.
-Köszönöm, hogy figyelmeztettél. Most jobb ha mész.
Bezárom a dokumentumokat az íróasztal fiókjába. Ha eddig nem látta, ez után sem fogja.
-És te? Gyere velem. Ha itt talál, véged van.
-Még dolgom van itt. Amint végeztem jelentkezem.
Távozása után újra előveszem az aktámat. Ezek szerint fel kell gyorsítanom az eseményeket. Nem lesz könnyű, most, hogy felfüggesztették, de mindig is szerettem a kihívásokat...



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lestat de Lioncourt


avatar


Hozzászólások száma :
133
Age :
259

TémanyitásTárgy: Re: Darien Cane   2017-08-19, 21:41


Elfogadva!

Kedves Darien!

Végre hazakerültem és elolvastam az előtörténetedet, ami megvallom kellemesen meglepett, mind hosszban, mint tartalomban. Nem fukarkodtál a szavakkal, és a történet részt is szépen színesen oldottad meg. Tom Hardy nem rossz választás egy közel kétezer éves matuzsálemnek, mert megannyi arca van és azok mind használhatod majd. Magánnyomozó vámpírt még nem láttam, megmondom őszintén, és nem vagyok benne biztos hogy nem nehezíti a munkádat, hogy csak éjjel mozoghatsz és dolgozhatsz, bár ilyen korban... azt hiszem nem is akkora nehézség.

Izgalmas történetrészt olvashattam, és már majdnem sajnáltam Anabellet-t, szóval majd meséld el miért is nem kell őt igazán szánni. Teljesen rendben találtam, olvasmányos volt, lekötötte a figyelmem, és könnyen csúszott még egy hosszabb nap után is.

A korodat javítsd majd kérlek profilban mert ott még 800 körül vagy, valamit esetleg feltüntetheted hogy melyik városban tartózkodsz Smile

Azután csak avi foglalás van és már mehetsz is Miriamot boldogítani Smile


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Darien Cane

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Karakteralkotás :: Elkészült karakterek :: Vámpírok-