I don’t know whether I’m the hero or the victim of this tale.
But either way, shouldn’t I dominate it? I’m the one really telling it, after all.
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk
Latest topics



by Daniel Molloy
2018-11-11, 19:13



Hónap posztolói
Jean Ulliel
 
Lestat de Lioncourt
 
Louis de Pointe du Lac
 
Faye Bruke
 
James Harms
 
Daniel Molloy
 
Arion
 
Minho Kirena
 
Shannon Lightwood
 
Milo Morris
 

Share | 
 

 Kurosawa Ayame

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Kurosawa Ayame


avatar


Hozzászólások száma :
2
Age :
358
Tartózkodási hely :
Jelenleg New Orleans

TémanyitásTárgy: Kurosawa Ayame   2017-08-15, 00:32

Kurosawa Ayame

Don`t just escape from something; escape to something.

Álnév: Jelenleg Aoi néven dolgozik
Kor: 357
Látszólagos kor: 20
Teremtő: Nagao Hiroshi
Csoport: Vámpír
Foglalkozás: Festő
Play by: Hirai Momo

Kinézet
Első ránézésre nem tűnik többnek, mint egy átlagos japán nő. És hogy ez mit is jelent? Magassága elég csekély, épp hogy eléri a 155 centit. Ehhez pedig egy elég vékony testalkat társul, viszont meg ne kérdezd, hány kiló, úgyse fog válaszolni. Meg amúgy is, egy hölgytől ilyet nem szabad kérdezni. Egész lénye megkapó, ami talán a vámpír létének köszönhető, igaz, még emberként is sokan csodájára jártak szépségének, és megnyerő stílusának. Bőre hófehér, mintha csak márványból faragták volna, ehhez pedig tökéletesen passzol a nemrégiben szőkére festett hosszú haja, ami kerek arcát keretezi. Szénfekete szemeiben is úgy mosolyognak szinte mindig, mint vékony vörös ajkai, az egész kisugárzásából valami könnyed, vidám elegancia értődik. S ez nem csupán a nesztelen járásából, hanem öltözködéséből is meglátszik. Hisz egykor gésaként megtanulta, hogy minden valamire való nő ad magára, és ezt még a modern kor sem tudta vele elfeledtetni, hisz ruhásszekrénye egy két régi darabon kívül szinte mind a legdivatosabb, a legújabb márkákkal van felcímkézve.

Személyiség
Egykor a leghíresebb gésák egyike volt. S hogy ez pontosan mit is takar? Tudás, báj, elegancia, és a nőiesség minden apró velejárója. Mindez megtalálható Ayame-ban még most is, hisz az elmúlt több mint 300 év sem volt képes arra, hogy elfeledtesse vele ki volt, hova tartozik. Mindig tudja, hogy mikor mit kell mondania, képes úgy válogatni a szavait, hogy akár még a semmiről is olyan történeteket tudjon elmesélni, hogy akik hallgassák, jól szórakozzanak. Tudását nap mint nap csiszolja, szinte mindig naprakész akár a legmodernebb technológiákhoz szükséges tudásból is, egyszerűen nem akad olyan téma, amiről ne tudnál vele elbeszélgetni. Ha kell, képes akár egészen gyermeki és aranyos is lenni, bár általában megmarad a komoly, és felelősségteljes felnőtt szerepében. Néha talán túlságosan is, ami miatt fogadott fia elég gyakran nem szereti. Gondoskódó, és szeretetteljes, ha teheti, segíti a gyengébbeket. Meg hát... Valamilyen szinten ő maga is gyenge. Hisz vámpír létére Hemofóbiával küzd, azaz betegesen viszolyog a vértől. Igaz, ezt az évszázadok alatt valamennyire sikerült leküzdenie, még mindig csak akkor nyúl a vérhez, mikor már nagyon muszáj.

Történet
1679. - Japán, Kyoto
A hangos nevetés messze visszhangzik az amúgy már csendes, kihalt Kyoto-i utcákon; a teaház fából készült falai túl vékonyak, hogy elnyeljék azt a megannyi örömteli nevetést, ami annak a néhány kurtizán nőnek, és partnereiknek elhagyják a száját. És hogy mitől van ilyen jó kedvük? Talán attól a sok szakétól, amit az este folyamán mértéktelenül elfogyasztottak; vagy talán attól a vicces kis történettől, a szegény kislányról, aki egy nyári délután beleesett a sekély medrű folyóba, mikor áthajolt a hídon? Esetleg egy másiktól, az idős és tiszteletreméltó Himura úr és a fiatal prostituált főszereplésével? Talán ez mind közrejátszik a hatalmas jókedv megtartásában. Egy biztos, mindez nem így lenne, ha Kurosawa Ayame nem lenne jelen, hogy vicces történeteivel (melyek mind igazak, némi túlzással) és megnyerő mosolyával nem vonzaná magára a már rég alkoholmámorban úszók figyelmét.
És Kurosawa Ayame élvezi ezt a figyelmet; le sem tagadhatná, hogy szereti, amit csinál, szeret gésa lenni. Szinte napi rendszerességgel hívják meg teaházakba, hogy szórakoztassa a vendégeket a naptára már egy évre előre be van telve. S a vendégeken már most, két óra elteltével látszik, hogy agyukat teljesen elhomályosította az alkoholpárlat, így Aya biztosra venné, bármit is mondana, vagy tenne, az nekik minden bizonnyal tetszene. Kivéve talán egy embert... a lány tekintete minduntalan az asztal másik felén ülőre téved. És hiába próbál nem foglalkozni vele, még akkor is érzi magán a tekintetét, ha épp a mellette ülő úrnak mesél. Egyre sűrűbben tekint a titokzatos férfi irányába, s minduntalan összeakad tekintete a másikéval, ami egyesek számára talán még hízelgő is lenne. De neki? Hiába nem mutatja ki, de frusztrálja...

1680. - Japán, Kyoto
A már jól ismert Kyoto-i utcák már rég kihaltak, Kurosawa Ayame útján csak a Hold sápadt fénye világítja meg. A távolban valahol egy kutya ugat, de hamar el is hallgat, így a csendet csak a nő geta-jának halk kopogása töri meg minden egyes lépésnél. Siet, mert ilyenkor nem szeret a sötét utcákon járni, főleg nem egyedül; hisz, bár tudja hogy ennek az esélye igencsak elhanyagolható, ki tudja milyen veszélyek leselkedhetnek minden sarkon, sötét sikátorban. Na nem mintha nem tudná magát megvédeni, de nem szívesen futna össze semmiféle jött-ment banditával.
És a kutya ismét vonyít egyet, majd elhallgat, de akkor egy másik halk neszre lesz figyelmes, valahonnan az egyik sötét zugból, és Ayame-t kíváncsisága megállásra készteti.
- Van ott valaki? - közelebb is lép, hogy jobban lássa a sötétben megbúvó alakot, ki szintúgy így tesz, mire a lány megtorpan; de még nem is sejti, hogy milyen veszély vár rá.
- Hiroshi-sama? Mit keres maga itt? Talán eltévedt? - buta kérdés, mi elhagyja a száját, és óvatlanul közelebb is lép, hisz Őt ismeri; bár felvetül a kérdés, mennyire is lehet ismerni valakit, akit csak néhányszor, a maihoz hasonló partikon látott, és épp csak néhányszor beszélgettek teljesen ártalmatlan dolgokról (legtöbbször csak Ayame volt, aki szórakoztatta történeteivel)? Ő pedig nem szól semmit, csak megragadja a fiatal nő kimonoját, behúzza magával a sötétbe, s olyan közel hajol hozzá, hogy érzi a leheletét saját bőrén.
- Hiroshi... sama... - már csak elhaló suttogás ez, többet nem is bír mondani, majd megérzi a vér illatát; a saját vérének illatát, s ettől teljesen leblokkol. Próbál szabadulni, mindhiába. S talán a sokktól, vagy ki tudja mitől szép lassan elsötétül körülötte minden. És már nem érez semmit...

1942. Japán, Kyoto, Gion kobu
Kyoto utcái már nem visszhangoznak annyira a hangos nevetéstől, pedig a teaház most is tele, alkoholmámorban úszó férfiakkal, és fiatal gésákkal. És ott van ő is; igaz, most már nem az övé a szórakoztató szerep, csak a teaház úrnőjeként van jelen. És akaratlanul is visszaemlékezik azokra az időkre, mikor még ember volt, mikor a csinos gésa lányok épp csak átvették a szórakoztatás szerepét a férfiaktól. Akkor még álmában se tudta volna elképzelni, hogy látja majd a világot ennyire megváltoztatni. S hiába próbálja a mellette ülő díszvendég szóra bírni, rávenni, hogy meséljen valamit, ő minduntalan visszautasítja. S nem sokkal később már egy tiszteletteljes meghajlás után áll fel, s hagyja el a teaházat, vág bele az éjszakába Kyoto sötét utcáin át.
A háború szele ide még nem ért el; ugyan gyülekeznek a felhők, de a vész még nincs itt. S Ayame mihamarabb el akar innen menekülni, ahogy elmenekült százhetven évvel ezelőtt előle is. Már akkor el akarta hagyni az országot, mégsem ment neki. Ott maradt, és bujkált, ezidáig sikerrel. De ki tudja, meddig marad még így? A világ pedig hatalmas; ha sikerül felszállnia egy hajóra, nagyon kicsi a valószínűsége, hogy Hiroshi rátaláljon. Azt pedig tudja jól, hogy ép ésszel nem élné túl; igaz, Ő volt az, aki az első évtizedekben segített neki, aki mellett megtanulta elviselni a vér látványát, szagát és ízét, mégis úgy érzi, nem tudna mellette élni. Pedig nincs olyan nap, hogy ne gondolna rá; szíve visszahúzza hozzá, de félelme annál sokkal erősebb.
Így mihamarabb el kell tűnnie ebből az országból.

2017. - USA, New Orleans
New Orleans... A hely, ami már nagyon vonzotta őt évek óta. Hát végre megérkezett, teljes titokban, az éjszaka sötétjének védő leple alatt. Jelenlétét csak az a szinte felismerhetetlenségig szétmarcangolt női test jelzi az egyik sikátorban. Hogy felelőtlen volt-e, hogy csak úgy ott hagyta a testet? Talán... De hát ő nem szokott hozzá az ilyen cselekedetekhez, de most az éhsége nagyobb volt, minden félelmét elnyomta a vér visszataszító, de egyben bódító illata. Még mindig összeszűkül a gyomra, ha csak eszébe jut eme cselekedete, s még mindig érzi orrában a vér jellegzetes vas-illatát, amitől már szinte az ájulás határán van. De próbálja ezeket tudatalattijába visszatuszkolni, s csak arra koncentrálni, hogy minél hamarabb eltűnjön innen, hogy valami helyet találjon, ahol az elkövetkezendő napokban meg tudja magát húzni, és csak az új projektjével foglalkozzon, amibe nemrég belekezdett.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lestat de Lioncourt


avatar


Hozzászólások száma :
133
Age :
259

TémanyitásTárgy: Re: Kurosawa Ayame   2017-08-19, 23:09


Elfogadva!

Kedves Ayame!

Érdekes háromszögnek néztek ti elébe, én pedig még kíváncsibb vagyok, hogy mit fogtok ti ebből kihozni. Smile
Kinézetre bevallom nem is nézném ki belőled hogy ilyen öreg vámpír vagy, de hát nyilván nem adunk a látszatra, pláne mi öregebb vámpírok, akik már messziről megérzik egymás jelenlétét, és kósza gondolatait.
Mit nem sodor elém a szél, egy gésa! Nem lehetett könnyű ami azt illeti, de az kifejezetten hasznos tudás, hogy bárkivel el tudsz beszélgetni szinte bármiről. A társaság szíve kisasszonyka vagy, ami dicséretes.

Tetszik hogy ilyen szakaszosan, blokkszerűen írod le a történeted hogy mi történt régen, milyen volt gésának lenni, és miféle élet zajlott a régi teaházakban. Bár láthattam volna! Annyira animeszerűen előttem van a jelenet, ahogy mész hazafelé, és hirtelen a semmiből egy ismerős ismeretlen elkap, és megharap egy kicsit. Ijesztő lehetett. Remélem egyszer még egymásra találtok Hiroshival és nem fogsz menekülni előle, mert az sosem old meg semmit, de már egyikőtök sem gyermek. Nyilván megoldjátok.

New Orleans utcáin azonban ne hagyj ilyen nyomokat magad után, mert én magam eszlek meg. Nem szennyezzük a környezetet Razz

Foglald le a pofidat, és már mehetsz is hogy tárt karokkal várd életed férfijait Smile


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Kurosawa Ayame

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Hikari Ayame
» Hikari Ayame
» Hikari Ayame

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Karakteralkotás :: Elkészült karakterek :: Vámpírok-