I don’t know whether I’m the hero or the victim of this tale.
But either way, shouldn’t I dominate it? I’m the one really telling it, after all.
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk
Latest topics



by Daniel Molloy
2018-11-11, 19:13



Hónap posztolói
Jean Ulliel
 
Lestat de Lioncourt
 
Louis de Pointe du Lac
 
Faye Bruke
 
James Harms
 
Daniel Molloy
 
Arion
 
Minho Kirena
 
Shannon Lightwood
 
Milo Morris
 

Share | 
 

 Petronia

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Petronia


avatar


Hozzászólások száma :
9

TémanyitásTárgy: Petronia   2017-08-10, 14:54

A karakter neve

Lassan ismerni meg a gonoszt, vagy egyetlen ugrással a karjai közé vetni magunkat... végül is egyre megy.

Álnév: Francis/Francois Le Beau
Kor: 1938
Látszólagos kor:25
Teremtő: Arion
Csoport: Vámpír
Foglalkozás: Műkincskereskedő, tőzsdecápa
Play by: Alexis Marcelo

Kinézet
Hogyan is nézek ki? Ahogy akarok. Igen sajátos jellemzőm, hogy mindkét nem jellegzetességeivel bírok, így könnyen lehetek nő is, és férfi is, mikor mihez van kedvem. Mindkét esetben az eleganciát helyezem előtérbe, nem érdekel ha valami öt dollár, vagy 50 dollár, csak nézzek ki jól, és szeressem viselni. Elmondhatatlanul sok ruhám van, hiszen mindkét énemnek vásárolok, és szinte sosem tudom eldönteni mit vegyek fel. Nehéz az alakomra előre szabott ruhát találni, ugyanis nem vagyok egy konfekció méret. Régen harcos voltam, a római birodalomban küzdöttem, minden viadalon és versenyen. A legjobb voltam, és mellette az akkori kor eszményével élve, torzszülött is. Akkoriban inkább férfinek tartottak és tartottam magam én is. Felsőtestem kidolgozott, de nem aránytalan, csípőm keskeny, lábaim hosszúk és inasak. Én az életemért küzdöttem nap mint nap. Mégis azt mondanám magamról hogy arányos vagyok, mint egy táncos, és könnyűléptű, hiszen nekem kellett mindig a gyorsabbnak lennem, ha élni akartam. Hosszú hajam barna, és hullámos, mikor hogyan viselem. Általában szabadon hagyom. Szeretem a hajam, ahogy fakó kék szemeim is, amik még fényesebbek lettek a halálom után. Metszően és arrogánsan tudok nézni, és nagyjából vissza is tükrözi az érzéseimet. A megjelenésem általában úgy tudnám összefoglalni, hogy feltűnő ha valahol megjelenek, de ugyanakkor kissé rideg is.

Személyiség
A személyiségem megint egy más kérdés, de cseppet sem egyszerűbb. Akárkit kérdeznének meg rólam, mind másképp felelne. Már csak azért sem egyszerű, mert viselkedhetek alapvetően kétféle módon, de megválogatom alaposan, ki melyik arcomat látja tőlem. Arion úgy ismert meg mint más soha. Gladiátorként vásárolt meg, de végül ő szelídítette meg a lelkem, és mellette nőként élhettem, és csodálatos kámeákat készítettem, ahogyan tanította nekem. Érző é érzékeny voltam, emberként is. Megmutatta nekem azt a szeretetet és gyengédséget amit sosem kaptam meg, se a szüleimtől, se a kósza partnereimtől, senkitől. Mellette rájöttem hogy nem vagyok egy kiégett, üres héj, hanem vannak vágyaim, és akarom hogy valaki akarjon engem is. Olyannak, amilyen vagyok. Persze, nem tett jót hogy életem első húsz évében körülbelül egy cirkuszi mutatvány voltam, sok mindent kellett megtanulnom az emberi kapcsolatokról, de Arion türelmes tanítómester volt, és mindig csüngtem a szavain, ha tanított, ha mesélt, vagy ha csak megdorgált valamiért. Testem, lelkem és szívem mindenem neki adtam, és amikor elmenekültünk Pompejből, olyanná tett mint ő maga.
A Sötét Ajándok hatására felerősödtek az érzékeim, és mikor nem vele voltam, külön utakon jártunk, akkor férfiként éltem. Úgy öltöztem és viselkedtem, kissé arrogánsan talán, távolság tartóan és ridegen. Ilyennek ismertem meg Quinnt is, bár akkoriban már szeszélyesen váltogattam hogy melyik éjjel miként indulok vadászatra. Türelmetlenné váltam kissé, és az egyetlen boldogságom az öröklétben Arion.  

Történet
A történetem, fogalmam sincs igazából hogy hol kezdődik el. Már egészen kicsiként elkezdődött, amikor megszülettem, mert akkoriban afféle torzszülöttnek számítottam, és két éves koromig nem is volt nevem, mert nem hitték hogy életben maradok addig, tehát felesleges lett volna elnevezni. Legalábbis ők így gondolták, én meg úgy hogy a fenéket, és életben maradtam, de minek.. Utólag sokkal okosabb az ember,  vámpír meg aztán még inkább, és ha tudom mivé leszek, biztosan nem küzdöttem volna annyit az életemért.
Az egész gyerekkorom egy cirkusz volt, mert mutogattak bárkinek, aki hajlandó volt fizetni egy kicsit, hogy valami érdekeset lásson, és akkor odavittek hozzá és megmutatták micsoda torzulásom van, és persze olyankor mélyen hallgatnom kellett, különben elvertek. Csenevész gyerek voltam, és nem szerettem az ütéseket de megtanultam elviselni őket zokszó nélkül, és jámboran tűrtem is egy ideig. Nem tudom mi volt az az esemény ami kiváltott belőlem valamiféle haragot, vagy dühöt, de tizenévesen egyszer csak kihúztam magam és az engem fogdosó férfi arcába vágtam ököllel. Ma azt mondanák rá hogy tízpontos judó ütés volt, mert minden indulatot belevittem, és egyetlen ponttá vált számomra és ütöttem. Keményen, gyorsan és erősen. Nem kellett volna megtennem, de nem bírtam uralkodni magamon, így hát megtörtént. Természetesen iszonyú felfordulás lett belőle, és másnap elvittek a galdiátorokhoz, hogy beajánljanak közéjük, mint ígéretes harcost. Gyűlöltem őket, és a szüleimet is hogy ezt tették, a harcosokat akik gúnyolódtak rajtam, és a kétneműségemen, hiszen látták. Akkoriban nem voltak elszeparált mosakodó helységek és a férfiak nem voltak egymás előtt szégyenlősek, vagy gátlásosak. Tudták hogy  másiknak is ugyanolyanja van nekik, így hát nem volt érdekes a téma.
Gyűlöltem, hogy ott is kiközösítenek, és a gyakorlások alkalmával mindig elvertek, hiszen én újonc voltam, nem közéjük való. Én sem éreztem hogy ott lenne a helyem, de minden indulatot, ami bennem nőtt és forrt, akárcsak egy hatalmas katlannyi láva, visszaforgattam az edzésekbe, és egyre jobb lettem. A karjaim és lábaim megizmosodtak, és már nem zavart ha fájó végtagokkal fekszem le, és sajgó testtel kelek fel. A kiképzés monotonitása valahol még jól is esett, és egyre inkább látszott, hogy  nyeszlett alakom, megformálódik, izmosodik és alakul. Végül elértem ezt a formát, amit ma is viselek. Magas lettem, izmos és szikár, és ádáz harcos. A homokon nem számított semmi, csak az hogy ki az erősebb és jobb harcos, nem volt fontos senkinek a neme, vagy kora. A korai, győzelmeim után kezdtek máshogy nézni rám. Mintha elismertek volna, de engem nem érdekelt. Nem kellett nekem az elismerésük, és nem kellett nekem semmi tőlük. A Közönség volt az én szeretőm, a közönségem imádott, és dagadó kebellel sütkéreztem a győzelmeimet követő ovációban. Azután magányosan tértem nyugovóra a gladiátorok szállás, szerény ágyamon hideg kőfalak között, bokámon lánccal. Nem volt semmim, és nem voltam senki, csak egy szép, értékes harcos, aki megküzdött mindennel amit elé küldtek. Harcoltam más harcosokkal, amazonokkal, hegyi oroszlánnal és medvével is, és túléltem, mindent túléltem.  Nem volt más választásom, ez jelentette az életet, de hamar kiégtem. A tömeg ujjongott, és az ovációban éreztem egyfajta örömet, de ez hamar tovaszállt, és éjjelre megint egyedül maradtam, a hideg kőfalakkal és a láncokkal. Gyűlöltem őket, mert azt jelentették, hogy csak egy tulajdontárgy vagyok, és nem akartam az lenni. Valaki akartam lenni, akit szeretnek, és aki szerethet valakit. Azt hiszem ekkor sétált be az életembe Arion. Ő is látni akart, és fizetett értem, mint mások. Mégis, a szemeiben ülő nyugalom, és bölcsesség érdekelni kezdett, és hagytam hogy megérintsen, finoman, óvatosan mintha csak egy nőt érintene, és hirtelen rádöbbentett arra, hogy nő is vagyok valahol mélyen. Megkedveltem Ariont és örültem a látogatásainak, áhitattal csüngtem a szavain. Végül aztán megvásárolt, de nem tudtam mit kezdeni a szabadságommal. Hová mehettem volna? Mit csinálhattam volna? Lehettem volna szajha, vagy kerítő, vagy gladiátor, és egyik sem akartam lenni. Én csak élni akartam, és követtem Ariont, nem hagytam magára, míg végül engedett és magával vitt. Pompejbe költöztünk, ahol egy kis kámea készítő műhelye volt. Megmutatta nekem a műveket, és hogy hogyan készülnek. Megkérdezte, megtanulnám-e a kedvéért. Érte bármit megtettem volna, nem haboztam hát igent mondani, és megtanultam hogyan kell kiválasztani az alapanyagot, hogyan kell kezelni a picike vésőt és fúrót, hogyan kell lecsiszolni, és tökéletesíteni. Két év múlva kifaragtam életem első kagylóhéját, egy istenábrázolással. Tetszett neki. Mellette nem csak ezt tanultam meg, hanem olvasni és írni is megtanított, és mesélt helyekről ahol járt, emberekről kiket ismert és gyakorlatilag nekem adta a világát. Nekem ő lett minden, és mellette... lehettem az a nő, aki sosem voltam. Megtanított szeretni, és élvezni testi örömöket is, és nem akartam semmit jobban, mint őt boldoggá tenni.
A vulkán azonban nem akarta ezt, és amikor kitört el kellett hagynunk a várost és nem tudtam megmenteni csak alig egy maréknyi kámeát. Zokogtam Arionnak hogy elveszett minden, de ő csak nevetett, hogy a legfontosabbja megmaradt, én. Később olyanná tett, amilyen ő is volt. Vérvadásszá, és onnantól kezdve együtt jártunk az éjszakában, és megtanított minden fortélyra. Új életet adott, és az évek folyamán hol együtt utaztuk, hol külön utakon, de sosem szűntem meg szeretni őt, és sosem akartam végleg elszakadni tőle.
Akkor sem, amikor az Ördögszigetre mentem sok sok évszázadnyi csavargás, és szórakozás után. Voltam minden, ami lehettem. Nemesúr, kereskedő, rabló, bankár... megannyi életet leéltem, és tartalmasnak nevezhetem. Nem teremtettem menet közben szinte senkit, mert boldog voltam Arion mellett.
Közel húsz évvel ezelőtt borult fel az életem, amikor felfedeztem a Blackwood birtokot, és a mocsárban épülő építményt. Manfred Blackwood lepaktált az ördöggel, jelen esetben velem, és ennek később sokad leszármazottja Quinn itta meg a levét. Oh, a drága naiv gyönyör Tarquin. Amikor szinte az enyém volt a mocsárban épült ház, betolakodott és mindenáron ki akart űzni onnan, amit nem hagyhattam. Éjjelente meglátogattam olykor, és végül... végül elragadtam magammal és a szigettől messzire vittem, Arionhoz. Vámpírrá változtattam puszta szeszélyből, mert megtehettem, és onnantól kezdve hagytam, hadd tanítsa meg Arion a dolgokra. Hisz oly hevesen gyűlölt engem, és talán a mai napig is gyűlöl, pedig... én nem akarom. Tény, hogy hirtelen indulatból tettem meg amit tettem, de azt hiszem ennyire még sosem kívántam meg senkit, mint őt, és remélem egyszer kiheveri az irántam érzett mély érzéseit, és képes lesz az oldalamon járni az éjszakát, de ehhez még sok idő kell...  


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Louis de Pointe du Lac


avatar


Hozzászólások száma :
105
Age :
252
Tartózkodási hely :
New Orleans

TémanyitásTárgy: Re: Petronia   2017-08-30, 12:32


Kedves Petronia!

Drága Pet, végre hozzád is eljutottam Very Happy Mint mindig most is megleptél, mennyire irodalmian vagy képes írni és milyen sokszínű karakterekkel vagy képes előállni. Egy vámpír, aki egyszerre nő és férfi és mind a kettőt képes hitelesen adni... Lenyűgöző,
meg kell mondjam.
Áttérve a leírásaidra, visszaköszön a szavaidból, hogy milyen nehéz is lehetett ilyen testtel élni abban a korban, ahol nem volt lehetőség elrejteni ezt az emberek elől. Nem csoda hát, hogy végül olyan düh alakult ki benned és azzal kellett együtt élned. Az Arionnal való kapcsolatod pedig megmutatta, hogy nem kell így maradnia, minden megváltozhat a megfelelő társ által.
A play by választásodért pedig egyenesen odáig vagyok, nem mindenhol találni olyan pb-t, ami tényleg illik egy ilyen különleges fizikai adottságokal megáldott karakterhez.
Összességében mindent rendben találtam, foglalózz, töltsd ki a profilod és mehetsz is játszani.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Petronia

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Karakteralkotás :: Elkészült karakterek :: Vámpírok-