I don’t know whether I’m the hero or the victim of this tale.
But either way, shouldn’t I dominate it? I’m the one really telling it, after all.
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk
Latest topics
by Heaven Bells
Yesterday at 20:47




by René Ulliel
2018-07-20, 15:04

by Vendég
2018-07-09, 09:34

Hónap posztolói
Milo Morris
 
Louis de Pointe du Lac
 
Heaven Bells
 
Minho Kirena
 
James Harms
 
Faye Bruke
 
Arion
 
Ian Cage
 

Share | 
 

 Marceline Legrande

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Marceline Legrande


avatar


Hozzászólások száma :
23
Age :
24
Tartózkodási hely :
New Orleans

TémanyitásTárgy: Marceline Legrande   2017-08-10, 02:26


Marceline Legrande

Lehet kicsit szarkaztikus vagyok. Mások szerint "feleslegesen agresszív", "antiszociális" és "a leghétköznapibb beszélgetésre is alkalmatlan".

Kor: 23
Csoport: Boszorkány
Foglalkozás: Barista
Play by: Katherine Waterston

Kinézet
Tudod vannak azok a mérgeskígyók, amik fura/riasztó külsővel jelzik, hogy ha összeakadsz velük akkor neked fog jobban fájni. Na valahogy fodrászom is így jellemezne engem. Azért megtartom, mert egész New Orleans-ban ő az egyetlen,aki képes a nélkül levágni barna fürtjeim, hogy megkopaszodnék vagy épp othon "utómunkálatokra" szorulnék.
Magas, leginkább egy hullafehér piszkavasra emlékeztető alakommal nem hibáztatok senkit, ha nem szívesen közelít meg. Talán sápadt arcom és még a középiskola óta szemem alá kövesedett karikák sem segítenek abban, hogy az emberek szívesen nyissanak felém. Ezt nem szoktam bemutatkozáskor közölni, de ha sántítani látsz, ne ijedj meg, csak a jobb térdem alatt csini műlábat hordok. Izé... erről ennyit, asszem.
Ruhatáram a gondosan kiválogatott divatdarabok és a férfi rokonoktól örökölt kötött/kapucnis pulóverek színes katyvaszából áll. A pulóverek leginkább a hétfő reggeli kávézóműszakoknak szólnak, ahhol kb. annyira érdekel, hogy tetszem-e a vevőknek, mint különböző diétáik részletei. Na de ha épp nem látja senki, akkor azért bűnözöm kicsit és elverek egy havi lakbért ruhára. Az ilyen darabokat persze megtartom különleges napjaimra, amikor is elviszem magamat moziba. Ha pedig ne adja az ég szociális eseményre kell menni, akkor legjobb védekezés a támadás alapon öltözöm ki.

Jellem
Huh, és most jön a foghúzás része a dolognak. Imádom... Na mindegy, csapjunk a lecsóba. Legújabb terapeutám szerint jót tesz nekem, ha emberekkel veszem körbe magamat, és meglátom én, hogy jót tesz majd az emberutálatomnak ez a kávézói állás. (Miért érzem azt, hogy ez az ember egy arachnofóbiást pókfészekbe, tériszonyost hídra küldene kezelés gyanánt?) Na mindegy, megint kerülgetem a forró kását. Az igazság az, hogy félek az emberektől. Vagyis inkább az emberi kapcsolatoktól. Inkább csak fotózni szeretem őket, a képeket pedig kis, történetekkelteli naplómba ragasztom. Mindig az arcolról próbálom kitatálni, hogy milyen életet élhetnek. De ennél jobban képtelen vagyok nyitni feléjük... Szóval előre, utólag és közben is bocsánat a szarkazmus miatt, ösztönös védekezés. Szüleim lépten-nyomon sápitoznak, hogy jaj kiskoromban milyen vidám kislány voltam, imádtam a tengert és állandóan leálltam beszélgetni a vízparton ácsorgókkal. Hát az régen volt, ok csalódással ez előtt.
Na most hogy túlestünk a drámai "jégfalakkal veszem körül magam" részen (brühühü), akkor még annyit, hogy titokban imádom a csillagászatot! Inkább rá se kérdezz, ha nincs egy szabad órád, már ha hajlandó vagyok veled szóba állni... Izé, mármint jaj nagyon lelkesedem a bojgók, meg csillagok, meg ürlények iránt és sok sci-fit olvasok, meg innen van a becenevem: Mars szóval... Ugye ennyi elég már? Abbahagyhatom a magamról dumálást? Csodás.

Történet
Fiatal egyedül(féllábon)álló, nőként nehéz volt megtelepednem New Orleans-ban. Bár mindig is ez volt az álmom... és miután egy autóbalesetben nem csak jobb lábbszáram, de majdnem a fogam is otthagytam, úgy döntöttem nekem már nincs mitől félnem.
Persze szüleim, akik anno 2 éve még abban a hitben éltek, hogy pici, fura lányuk már csak természeténél fogva sem fog kiköltözni, húzták szájukat. Mivel viszont már nagykorú voltam saját keresettel, a biztosításomból származó pénzzel (már ami megmaradt a rehabilitációs kezelések után) és a New Orleans-ban élő nagyim segítségével még ők is be kellett lássák: Nagyon nincs beleszólásuk a dologba.
Julia mamáról annyit, hogy mindig is… érdekes egyéniség volt. Így útólag mindent értek, de megismerkedésünk kevésbé indult zökkenőmentesen. Julia-ról előszőr akkor hallottam, mikor Apa a korházi ágyam mellett ülve számolt be néhai édesanyjáról. Mert ,mint kiderült, Julia pontban akkor kapott agyvérzést, mikor én biciklimmel kisodródtam a… szóval ja, akkor. A mai napig kiráz ettől a hideg.
A gyors “hello-viszlát” után az is kiderült, hogy aprócsa lakását egyetlen unokájára, rám hagyta.
Miután felépülésem alatt hajszál híján úsztam meg a gyógyszerek mellékhatásaként fellépő depressziót, az akkori pszihiáterem erősen javasolta az ismerős, szülői környezetből való kiszakadást. Én boldogan mentem, elvégre New Orleans, saját lakás és végre olyan helyre kerültem, ahhol nem ismert senki.
Ez úgy jött nekem, mint trágyahordónak a kaukázusi friss levegő.
Ami ez után történt, arra álmomban sem számítottam (kattints a folytatásért, hehe. Csak szivatlak, szóval)…
Na szóval minden megváltozott amikor:
A) Kiderült, hogy nem fogok egyedül élni (vagyis élni egyedül fogok, csak a lakásban nem leszek egyedül), ugyanis nagymamám makacs természetéből adódóan visszatért, hogy a siron túlról süsse meg nekem díjnyertes barackospitéjét. Na meg persze bevezessen családjának titkaiba.
B) Mint boszorkány. Ha az echtoplazmás pite nem is, de nagyanyám monológja természetfeletti képességeimről már kihúzta alólam a talajt annyira, hogy egy pár napig csak sokkosan, pitét zabálva ültem a TV előtt.
C) Ez csak mellékes, de feljegyzem magamnak, hogy a fürdőszobába új csapok kellenek. Erősebbek. Ez sokkom után történt, amikor is “Casper, a barátságos nagymama” azt tanácsolta, vegyek egy forró fürdőt és csak lazítsak, figyeljek a megérzéseimre.. Hát izé, csak röviden: Gyerekek, ha a megérzésetek azt súgja, hogy az akaratotokkal tudjátok fodrozni a vizet és kis koncentrációval még rá is vesztek pár pici folyadékoszlopocskát, hogy kiemelkedjen a vízből, akkor ne menjetek tovább. Tudom, tudom, számíthattam volna arra, hogy újdonsült képességem könnyen elszabadul heves érzelmeim hatására, de hát mit mondhatnék? Eddig azt sem tudtam, hogy vannak heves érzelmeim. Az már, hogy a szoba összes csöve hirtelen nekem akart esni, már tényleg nem az én hibám.
Származásom kellemesebb mellékhatása volt, hogy kedvenc poláris molekulámra nem csak fizikailag tudtam hatni. Nagyi elégedetten tapsikolt metafizikailag is ráncos kezecskéivel, mikor felfedeztem igazi tehetségem:
Mennyei kávét tudtam főzni.
Nem, te ezt nem érted! Itt nem csak a zamatról van szó. Az elején egyszerűen csak mindegy miben főztem, igazi, jó testesre sikeredett. Ám ahogy nagyim beszámolt saját tehetségeiről, felfedeztem, hogy olyan tulajdonságokkal tudtam megáldani forróvizes alkotásaim, amik egy lovagregény alkimistáját is elismerésre bírták volna. Szó szerint.
Kedvenc felfedezésem az volt, mikor a főbérlő jött megnézni, hogy mégis mi a jó büdös francot műveltem a csövekkel. Azzal a céllal csináltam neki kávét, hogy talán meglágyítom a szívét egy erős feketével. A vége az lett, hogy a morcos bácsika még aznap ingyen és bérmentve kihívta hozzám a szerelőket valamint elnézte nekem az első havi lakbért, mondva, hogy tudja milyen nehéz fiatalon új városba költözni. Ez után kezdtem el célzottan furfangos kávékat készíteni. Azóta a szomszédoktól átcsábult egy hintaágy, egy könyvesszekrény, három porcelántál, két turmixgép és egy díjnyertes steak recepje arra az esetre ha meggondolnám magam és már nem akarnék vegetáriánus lenni. Hát igen, kicsivel több hatalom és képes lennék bankot rabolni. Egy percig sem állítottam, hogy lennének elveim.
Hogy azóta mi van? Csöndesen álldogálok egy kis kávézó pultja mögött, arra várva hogy valaki rendeljen. Attól függően pedig, hogy mennyire szimpatikusak, hasznos, vagy épp rendkívül kellemetlen forrázatot készítek nekik. Ha mást nem is, ilyen kapcsolódást még ki tudok alakítani embertársaimmal.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Louis de Pointe du Lac


avatar


Hozzászólások száma :
99
Age :
251
Tartózkodási hely :
New Orleans

TémanyitásTárgy: Re: Marceline Legrande   2017-08-11, 00:02


Kedves Marceline!

El kell ismernem, egy gyönyörűen rétegelt, igazi, három dimenziós, jól összerakott karaktert prezentáltál nekünk! Ritkán olvasok ilyen jó et-t, de te most igazán megérdemled a dicséretet. Imádtam, ahogyan esendő, de mégis erős, megtalálta a maga útját és a saját múltját is. Ahogy pedig a nagymamádat leírtad, az egyszerűen fergeteges! Ízekre imádtam,
szóval tűnés játszani, aztán lássalak ám egy játékra! Wink


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
 

Marceline Legrande

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Karakteralkotás :: Elkészült karakterek :: Boszorkányok-