I don’t know whether I’m the hero or the victim of this tale.
But either way, shouldn’t I dominate it? I’m the one really telling it, after all.
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk
Latest topics
by Vendég
2018-09-11, 14:26





by René Ulliel
2018-07-20, 15:04

Hónap posztolói
Juliana Lilith White
 
Lestat de Lioncourt
 
Louis de Pointe du Lac
 
Faye Bruke
 
Miguel Enrique Fierro
 

Share | 
 

 Augustus Gavius Arion

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Arion


avatar


Hozzászólások száma :
5
Tartózkodási hely :
New Orleans

TémanyitásTárgy: Augustus Gavius Arion   2018-02-15, 20:04

Arion

Idézet

Álnév: Aaron Aguiar
Kor: 2378
Látszólagos kor: 32
Teremtő: Junia
Csoport: Vámpír
Foglalkozás: Restaurátor
Play by: Luke Pasqualino

Kinézet
Nos, hol is kezdjem... Nem rívok ki annyira a tömegből, sem az öltözködésemmel, sem a kinézetemmel. Talán a hangom az egyetlen, amivel fel szoktam tűnni, hiszen mélyen zengő és rezes, amire mindenki fel szokott figyelni. Nem túl sokszor beszélek, de akkor figyelnek a szavaimra.
Általában élőnyben részesítem az elegáns ruhákat, keverve egy kis lazasággal és modern divattal, de azért megtartottam valamicskét a korok ruházkodásából is, de leginkább csak a stílusérzéket. Nem hordok már tógákat, a mostani ruhák már sokkal jobbak és több is van belőlük. Nehéz ám, amikor van olyan három tógád egész életedre, ha nem vagy túl gazdag.
A hajam kicsit hosszabra van hagyva, mert akkoriban, amikor átváltoztattak, éppen így nézett ki mindenki. Van egy kis borostám, de azt meg szoktam hagyni, szeretem úgy, csak néha szabadulok meg tőle, ha különleges alkalom van.
A szemem meleg és kifejező barna, ahogyan mások leírták és azt biztosan tudom róla, hogy sok, hosszú szempilla keretezi, amit sok nő irigyelt tőlem az idők folyamán. Szeretettel nézek a világra és meg is szokott látszani rajtam,
azt mondják, ábrándos a pillantásom.

Személyiség
A hűségem és a becsületem a helyén van, azokat a történelem folyamán sokra becsülték és csak úgy rajtam ragadt. Nem szoktam adni sokak véleményére, de azon kevés emberek véleményére nagyon is, akik számítanak nekem.
Végtelenül kedves, illedelmes és figyelmes vagyok, ha valaki idegesít, vagy provokál, egyszerűen figyelmen kívül hagyom, egészen addig, amíg nem bántja a szeretteimet, mert akkor az történik, amit korábban is említettem.
Általában nem vagyok ennyire a tettek embere, de van, aki képes belőlem kihozni.
Azt gondolnád, hogy ez így egy elég unalmas élet, de én tökéletesen elégedett vagyok vele. Ezen kívül gondoskodó vagyok, mindig figyelek a környezetemben élőkre, hogy senki se érezze rosszul magát, ne legyen sértődött és minden rendben legyen. Nem jönnek sokan hozzám tanácsért, de ha mégis, mindig végighallgatom őket és igyekszem a legjobb tudásom szerint segíteni.

Történet
Oh, hát, ha ezzel kell folytatnom... Nos, rendben, legyen, foglalj helyet kedvesem, kicsit hosszú lesz ez a mese. Kényelembe helyezted magad? Remek, akkor kezdjük.
Valahol Krisztus előtt 360-ban születtem, ezt is csak azért tudom, mert volt bőven időm utána nézni, miután átváltoztattak és már tudtam, hol és mit kell keresnem az feljegyzésekben. Most már esélytelen lenne megtalálnom ugyanazokat a forrásokat, de nem is fog elveszni a tudás, amíg én élek.
Egyszerű földművesek gyermeke voltam, csak azt tudtam, hogyan kell állatokról gondoskodni és a növényeket termeszteni, de én mindig is többet akartam tudni ennél, nem voltam elégedett az életemmel. Valahogy vonzottak az ékszerek, az épületek mikéntje, hogyan lehetne még nagyobb,
még szebb és jobb, a számok misztikuma, a szavak és csillagok játéka,
tulajdonképpen minden, amit csak el tudsz képzelni. Egy helyi írástudó tanítóhoz jártam szabadidőmben, akitől mindenfélét megtanultam, de így sem volt számomra elég. Tulajdonképpeni köszönés vagy figyelmeztetés nélkül jöttem el otthonról, abban a tudatban, hogy van elég testvérem,
hogy a szüleinkről gondoskodjanak, nem kellek én oda. Utólag egy kicsit megbántam, hiszen ők mindig jót akartak, de én mégis otthagytam őket.
De most már mindegy, haladjunk.
Szépen lassan, évek leforgása alatt jutottam el Rómába, néhol megállva egy kis időre, mert megtetszett valami és többet akartam tudni róla, de végül csak odakeveredtem, ahol minden megváltozottt. Igen, itt ragadott el az éjszaka, milyen irónikus.
A nőt Juniának hívták és az egyik legszeszélyesebb nő volt, akivel addig találkoztam. Egyik pillanatban az egyik szavamon nevetett, másikkal pedig már a szobából viharzott ki sértettségében, de mindig visszajött és mindig ugyanolyan szenvedélyesen szeretett. Tulajdonképpen egy szajha volt, de amolyan önérzetes fajta, aki nem engedte magát mindenkinek és én ki akartam próbálni ezt is. Ő volt az első és egyetlen, akit ilyen módon kipróbáltam, mert utána már csak hozzá jártam és senki máshoz. Szerettem őt és azt hiszem, ő is szeretett engem, mert egyik alkalommal átváltoztatott.
Abban biztos vagyok, hogy mindig mindent okkal csinált, még ha nem is mindig tudta a pillanat hevében az okot, így nem küldött el magától vagy pusztított el, hanem megtanított arra, amit tudnom kellett és még sokkal több mindenre. Amikor a házába fogadott friss fiókaként, mutatta meg az akkoriban hatalmasnak számító könyvtárát, amibe engedett belépni. Ki sem lehetett robbantani onnan legalább egy évig, csakis akkor voltam hajlandó fölállni onnan, ha ő kérlelt engem. Élveztük egymás társaságát, de kezdett elege lenni Rómából, én viszont maradni akartam, annyi tanulni való volt még. Talán megsértődhetett rám, hogy nem akartam vele menni, mert egyik éjszaka már arra ébredtem, hogy nincs ott és a holmija nagy része is eltűnt,
de ott hagyta nekem a kedvenc kámeáját. Feltételeztem, ez a lehetőségem,
hogy ha valaha akarok ismér vele lenni, ezzel megpróbálhatom, de most hagyjam magára. Én pedig folytattam a világ megismerését és persze eljártam szórakozni, hogy onnan szerezzem be az élelmemet.
Pár évszázad eltelt, amikor elkezdtem magányos lenni és ugyanazon időben pletykáltak egy torzszülött gladiátorról. Elmentem megnézni és még a szavam is elakadt attól, amit láttam. Gyönyörű volt, a legszebb nő, akit valaha láttam, de mégis olyan erő sugárzott belőle, hogy azt még a ülés sorok között is megéreztem. El kellett mennem meglátogat személyesen,
nem tudtam megállni. És utána... Utána őt akartam. Pontosabban azt akartam, hogy szabad lehessen, mert boldognak akartam látni. Ilyen szentimentális vagyok, hogy szerintem akkor legszebb valami, ha szabad,
ezért megadtam Petroniának a teljes szabadságot, megvettem és felszabadítottam. Elintézettnek gondoltam a dolgot, de ő könyörgött, hogy vigyem magammal. El akartam hagyni Rómát, mert kezdett túl sűrűn lakott lenni és már sok halandó halt meg különböző fertőzésekben körülöttem,
ami nem tetszett, így vittem magammal az én Petroniámat is.
Őt is megtanítottam arra, amire kíváncsi volt és meséltem az életemről,
mielőtt észbe kaphattam volna, már annyira az életem része volt, hogy nem tudtam volna elengedni. A Vezúv kitörése nekem nem okozott különösebb törést, annyi kámeát tudtam volna még csinálni amennyit akartam, de Petronia reakciója megerősített benne, hogy mindennél jobban szeretem őt. Annyira, hogy átváltoztattam olyanná, mint én is vagyok és akkor is hűséges maradtam hozzá, amikor külön jártuk utunkat. Amikor menekültünk a vulkáni hamu elől, a házban marad Junia kámeája is, ezt jelnek vettem, hogy többé nem kell rá gondolnom, hanem a jelennel kell foglalkoznom Petroniával az oldalamon.
Még a hirtelen beharapott fiókáját is neveltem helyette, amikor beállított hozzám az ifjú Blackwoodal. Nem maradhatott mester nélkül, így elvállaltam, most igyekszem a kettejük közötti feszültséget elsimítani.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lestat de Lioncourt


avatar


Hozzászólások száma :
126
Age :
258

TémanyitásTárgy: Re: Augustus Gavius Arion   2018-03-16, 22:28


Elfogadva!

Kedves Arion!

Nem tagadom én is nagyon vártalak már, hiszen az egyik legerősebb öreg vagy és biztos vagyok benne hogy a szép Petronia is is tűkön ülve vár már, hogy a karjaidba omolhasson ha senki nem látja, hiszen a büszkesége... hát tudjuk.

Igazán olvastam volna még kalandos életről, de megelégszek ennyivel, amíg te nem leszel a következő, aki kiadja a könyvét Wink


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Augustus Gavius Arion

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Karakteralkotás :: Elkészült karakterek :: Vámpírok-