I don’t know whether I’m the hero or the victim of this tale.
But either way, shouldn’t I dominate it? I’m the one really telling it, after all.
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk
Latest topics
by Heaven Bells
Yesterday at 20:47




by René Ulliel
2018-07-20, 15:04

by Vendég
2018-07-09, 09:34

Hónap posztolói
Milo Morris
 
Louis de Pointe du Lac
 
Heaven Bells
 
Minho Kirena
 
James Harms
 
Faye Bruke
 
Arion
 
Ian Cage
 

Share | 
 

 Valentine Bruley

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Valentine Bruley


avatar


Hozzászólások száma :
20
Age :
45
Tartózkodási hely :
jelenleg New Orleans

TémanyitásTárgy: Valentine Bruley   2017-11-28, 21:16

Valentine Bruley

A legfehérebb rózsának is fekete az árnyéka.

Álnév: Jacob Anderson és Gabriel Fox
Kor: 44
Látszólagos kor: 24
Teremtő: Vasil Zakharovich
Csoport: Vámpír
Foglalkozás: egyelőre munkanélküli
Play by: Vadim Shatilov

Kinézet
Most mondanám, hogy fordulj felém, nézz rám és mondd el mit látsz. Én tudom, hogyan nézek ki és milyen vagyok. Vajon ugyanazt látnánk? Ne menjünk bele. A hajam és a szemem színe is barna. A sörényem eredetileg a hátam közepéig ér, de néha levágom egészen a vállamig. Az arcom az, ami talán igazán felhívhatja a figyelmet rám. Férfinak születtem, de arcom nőies, így első ránézésre általában mindenki nőnek hisz. A testalkatom átlagos, karcsú. Nincsenek kidolgozott izmaim, szóval aki ezekre vágyik, az ne nálam keresse. Sosem voltam egy sportos alkat, én inkább a könyvek fölött szerettem ülni. Ezek emelgetésétől pedig még senki sem növesztett izmokat, ugyebár. Azonban magas vagyok, pontosan 184 cm. Nem utolsó sorban elégedett vagyok magammal.

Személyiség
Nem mondanám, hogy egy angyali személyiség lennék. Már az egész ott siklik ki, hogyan állok a fájdalomhoz. Már emberként is ilyen voltam. A többség kerüli a fájdalommal járó dolgokat, próbál odafigyelni a testi épségére. Engem sosem zavart ez a fajta „másság”. Élveztem a fájdalmat, nem csak elszenvedni, de okozni is, ha úgy hozta a sors. Így hát legtöbbször ilyen alakokkal kerültem össze. Alapjáraton megvan bennem még pár jó és rossz tulajdonság is, mint mindenki másban. Mondhatni jámbor jellem vagyok, nem igazán szoktam gondot okozni. Mennyire lehet engem ennek ellenére könyörtelennek hívni? Meglehet, hogy egy ember szemében az lennék, ha azt tudná, hogy elveszem valaki életét csak azért, hogy jól lakjak. Ráadásul a mocskot még el is takarítom magam után. Szóval egy szava se lehet senkinek. Az egyik rossz tulajdonságom az, hogy finnyás vagyok. Megválogatom, hogy kibe harapok bele, nem mindegy, hogy milyen ember az, akit közel engedek magamhoz. De ez már csak az én szeszélyem.

Történet
Orosz szülők első és egyetlen gyermekeként születtem. Édesanyám mindig is szerette Skóciát, így miután hozzáment apámhoz Skócia egyik kisvárosába, Melrose-ba költöztek. Ez egy történelmi kisváros a Skót Határvidéken. Körülötte kisebb falvak találhatók, mint például Darnick vagy Gattonside. Melrose-ban főleg a felső középosztály lakott, így hát a házak árai is magasabbak voltak, mint bárhol máshol a határvidéken. Anyámékat viszont ez nem zavarta, megvolt rá a pénzük, hogy új életet kezdhessenek közösen. Édesanyám egy kozmetikai cég várományosa volt, apám pedig ügyvédként dolgozott, így nem volt nehéz az életük. A beköltözés után egy hónappal kapták meg a hírt, hogy anyám velem állapotos. Hozzáfogtak a tervezgetéshez, és ahogy telt-múlt az idő készen álltak a fogadásomra. Végül pedig 1973 februárjában, Valentin napon hozott világra anyám. Nem tudom, hogy már kitervelt volt-e vagy csak rögtönöztek, de a Valentine nevet adták. Engem ez nem is érdekelt, ezért sose kérdeztem. Soha nem gondoltam azt, hogy zavarba ejtő lenne a nevem. Ha a suliban cikiztek is, akkor az inkább a nőies vonásaim miatt volt. Az iskolai évek alatt jöttem rá arra, hogy a fájdalom lehet jó dolog is. Ez akkor derült ki számomra, amikor belekeveredtem egy verekedésbe. Elég erős ütéseket sikerült bekapnom, de az a sajgó érzés csodálatos volt. A gyógyulási időszak is hasonló élményekkel árasztott el.
Az egyetemen jogot kezdtem el tanulni, de az túl száraz volt nekem, így inkább az informatika felé fordultam. Ezekben az években teljesedett ki a fétisem. Anyámék persze semmit sem sejtettek, én meg nem is akartam beavatni őket, hogy egyetlen bájos fiuknak milyen perverz hajlamai vannak. Ez maradt az én drága kis titkom. Négy év alatt végeztem az egyetemen, majd programozói diplomával a kezemben tértem vissza a szülői házba.
Még gyerekkoromban megtanultam lovagolni és a gimis időszakom alatt kaptam is egy gyönyörű kancát, akinek a Rose nevet adtam. A lediplomázásom megünneplésének másnapján rutinszerűen nyergeltem fel, hogy a városhoz közeli erőbe lovagoljak ki vele, ahogy régebben is sokszor tettem. Semmi gond nem volt, egy darabig. A nap már éppen lemenőben volt és visszafelé tartottam vele, amikor megijedhetett valamitől. Nem láttam, hogy mi lehetett, de megbokrosodott tőle, én pedig végül lezuhantam róla. Túlélhettem volna, de szerencsétlenségemre olyan helyre zuhantam, ahol felnyársalt egy kiálló vaskos ág. Vért köptem fel, majd kuncogni kezdtem, ami nem volt túl jó ötlet, bár attól függ honnan nézzük. Közel a halálhoz a gyönyör járt át a fájdalomtól. Ettől nevethetnékem támadt. Lenéztem a gyomromat átszúró faágra. Kizártnak tartottam, hogy arról egyedül lemásszak és túl is éljem. Rose a közelemben maradt, de végre megnyugodott. Ezzel nem voltam előrébb, de nyugtatott a tudat, hogy nem egyedül fogok meghalni. Felköhögtem, majd lehunytam a szemem. Hát tényleg ennyi lenne? Ez volt az első kérdés, ami átfutott az agyamon. Egy hülye fadarab okozza a vesztem. Ennél ostobább halált el sem tudtam volna képzelni magamnak. Túl szép lett volna megöregedni, nem igaz?
Ekkor zajt hallottam a közelemből, és amikor felnéztem egy magas, csuklyás alak hajolt fölém. Az arcát nem láttam, annyira sötét volt már, de hozzám szólt:
– Új létet ajánlok. Túlélheted ezt. Elfogadod? – kérdezte, én pedig egyre homályosabban láttam.
– Igen – suttogtam elhalón, majd felnyögtem, amikor leszedett az ágról. Hamarosan fogak martak a nyakamba, én pedig belé kapaszkodtam, amennyire erőmből még tellett. Pillanatok múlva félig eszméletlenül valami fémes ízű dolgot nyeldekeltem. Vér lehetett. Talán az övé.
Az utolsó kérdés, ami még eszembe jutott az az volt, hogy: Mi jön ezután?
A sötétség pedig végül magába zárt. Amikor magamhoz tértem arra kellett eszmélnem, hogy a világ megváltozott. Legalábbis számomra. Sokkal jobban láttam és a testem is ép volt, mintha az a baleset meg sem történt volna. Az érzékeim felerősödtek, az éhség pedig olyan erővel tört rám, mintha egy hete nem ettem volna semmit. Körbenézve a város határában voltam, mellettem ott legelt Rose és amikor elnéztem a másik irányba, akkor megláttam őt. A várost figyelte.
– Vadászni megyünk – közölte mély hangján, ahogy felém fordult. Jól hangzott, szóval egy rossz szó vagy ellenkezés nélkül követtem. A fogadó melletti kis utcában fogyasztottuk el azt a párt, akik pechükre elsőnek érkeztek oda. Remélhetőleg csodásabb napjuk volt, mint nekem. A szomjúságom viszont csökkent és jobban éreztem magam, amint végeztem.
Ezután elmondott nekem pár fontosabb dolgot arról, hogy mi lettem és mit kell erről tudnom, ahogy azt is elárulta, hogyan hívják. Végül közölte velem, hogy nem maradhatok a szüleimmel. Két választásom volt. Vele maradok vagy egyedül boldogulok tovább. Úgy döntöttem, hogy követem őt, számomra ez volt a leghelyesebb döntés.
A következő tíz évet vele töltöttem és tanultam tőle, miközben bejártuk a világot. Voltunk Párizsban, Írországban, Angliában és még sok más helyen is. Végül szerettem volna egyedül is kipróbálni a vámpír létet és talán letelepedni valahova hosszabb időre. A következő éveket egyedül barangolva töltöttem, végül hosszabb időre Oroszországban álltam meg. De nem ez volt az igazi. Jól éreztem magam, de még sem volt a legjobb. Napokig néztem a térképet és kerestem az emlékeimben. Akkor jutott eszembe New Orleans. Egy hétig tanyáztunk a városban, és igen csak élveztem az éjszakai életét. Így hát, amint megszületett az elhatározás útnak is indultam.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lestat de Lioncourt


avatar


Hozzászólások száma :
125
Age :
258

TémanyitásTárgy: Re: Valentine Bruley   2017-11-29, 16:00


Elfogadva!

Kedves Valentine!

Gyönyörű szép nevet találtál az igen csak különleges pb-dhez és valahogy nagyon összeillőnek érzem a kettőt egymással. A név és kép kapcsolata nem egyszerű, bár sokan nem törődnek ezzel, most itt kicsit mégis azt érzem hogy gondolkoztál azon hogy egy ilyen képhez milyen nevet is illesz. Jól döntöttél.

Való igaz, kissé nőies vonásokkal bírsz, de ha valaki hát én tudom becsülni a férfiszépséget, és egyáltalán semmi bajom nincs ezzel, bár ahogy mondod is a könyv emelgetéstől nem izmosodik az ember. Pedig ha lehetne, már rég magam hagytam volt Schwarzeneggert is.
A jellemed ezzel szemben meglepően nem könnyed, sőt inkább egy kicsit mintha szívtelen lenne, de nem vagyunk egyformák és a fájdalomhoz is máshogy állunk. Az édes kín ellen nincs kifogásom nekem sem, de amit te keresel... Arra nem vágyom. Mégsem neveznélek gonosznak, mert nem vagy az. Vámpír vagy, és mint ilyen életben akarsz maradni, hogy élhess mint mások, játszva hogy ember vagy.

A történeteddel megvettél. Nem mindennapi halálnem, és valahol egészen zavarba ejtő, nem igaz? Milyen elképesztő módokon tud minket utolérni a végzet, és milyen fordulatok következhetnek be, hogy mégsem halunk meg. Érdekes hogy a fájdalom mennyire központi rész az életedben, de kinek mi? Nem fogok emiatt rosszabb szemmel nézni rád, megígérem. Ahh, szerettem a lovakat magam is, amikor még éltem, de már régen nem lovagoltam, és most nosztalgiázni lett kedvem ettől a momentumtól. Remélem még mindig megtalálod a megértést és a társaságot a teremtőd mellett, akkor is ha éppen New Orleansba jössz kirándulni, ahol csak én vagyok és kis családom.
Nos, lépj be szeretett kis városomba és érezd jól magad!

Foglald le a képedet, és már mehetsz is játszani, gondolom partnerekben nem lesz hiány Wink



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Valentine Bruley

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Taima Valentine Vaidya

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Karakteralkotás :: Elkészült karakterek :: Vámpírok-