I don’t know whether I’m the hero or the victim of this tale.
But either way, shouldn’t I dominate it? I’m the one really telling it, after all.
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk
Latest topics



by Daniel Molloy
2018-11-11, 19:13



Hónap posztolói
Jean Ulliel
 
Lestat de Lioncourt
 
Louis de Pointe du Lac
 
Faye Bruke
 
James Harms
 
Daniel Molloy
 
Arion
 
Minho Kirena
 
Shannon Lightwood
 
Milo Morris
 

Share | 
 

 Emerald Marcello

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Emerald Marcello


avatar


Hozzászólások száma :
14
Age :
26
Tartózkodási hely :
Hmmm... az ágyadat már nézted?

TémanyitásTárgy: Emerald Marcello   2017-11-08, 23:35

Emerald Marcello

Furcsa dolog a bosszú. Még egy apácából is gyilkost csinálhat...

Álnév: Lady Green
Kor: 25
Látszólagos kor: 25
Teremtő: -
Csoport: Emberek
Foglalkozás: Zenei/Pénzügyi menedzser
Play by: Miss Mosh

Kinézet

A legfeltűnőbb részem egyértelműen a hajam, hosszú, nagyon világos szőke, már-már ezüst árnyalata van, melyért képes vagyok szemrebbenés nélkül kisebb vagyont hagyni egy fodrásznál két havonta, hogy ugyanilyennek is maradjon meg. Még az egyetemen, fogadásból csináltattam először ilyet és beleszerettem. Szokatlan árnyalat, éjszaka valósággal egy reklám, de pontosan ezért találnak meg egy zsúfolt koncert teremben is, ami a munkám mellett nagy előny. Nem vagyok túl magas, alkatilag is inkább vékony, minimális domborulatokkal rendelkezem, de ezeket szűk ruhákkal, nyolc centis sarkú cipőben hangsúlyozom ki. Volt időm rájönni, mennyire elbűvöli a férfiakat a kisebb méret is, ha megfelelő magabiztossággal társul, utóbbiban pedig nálam nincs hiány. Imádok sminkelni, manikűröztetni, a ruháim nagyon széles skálán tudnak mozogni az aktuális partnerem kölcsön pólójától a nagyestélyiig és a fűzőkig, a szekrényem tartalma az egyetlen, amihez ragaszkodom. Viszont fogadok, hogy a sokat látott zsaruk is belepirulnának, ha át kellene kutatniuk néhány hátsó sarokban rejtőző dobozomat...
A jelenlegi ízlés szerint szép vonásaim vannak, lágyak, az arcomat gyakran dicsérik is érte. A szemeim ehhez képest jellegtelenek, füst szürkék, amikor épp nem kék kontaktlencsével rombolom őket. A fogsoromért eleget szenvedtem a tinédzser kori fogszabályzással ahhoz, hogy most amikor csak lehet, mosolyogjak. Tiszta szívből, udvariasságból, gúnyosan, lenézően... mindegy, csak csinálom. Ha dolgozom, könnyen felismernek, mert egy nagy méretű női táska lóg a karomon, mobil füles valahol a hajam alatt és sokszor beszélek látszólag a levegőbe. Szeretem a technikát, az újabb és könnyebb laptopokat, tableteket és mobilokat, nem utolsó sorban pedig az ilyesmit most már Lestat adójából íratom le...

Személyiség

Nem vagyok egy könnyű eset, igazi szélsőség királynő tudok lenni. Olasz és svéd felmenőkkel rendelkezem, ennek megfelelően pedig a hangulatom nagyon tud ingadozni a hirtelen dühtől a már-már szobor szerű önuralomig, ha a helyzet úgy kívánja. Munka közben persze nem engedek az ilyesminek, amikor dolgozom, ott a teljesítményemet mérik, és senkit nem érdekel, hogy vagyok, így ennek megfelelően viselkedem. Profin, gyorsan és pontosan végzem a feladataimat, mindig két példányt készítek a szerződésekből, ellenőrzöm az adatokat és egy kávéval a kezem ügyében akár harminchat órán át is tudok pörögni. Az emberi kapcsolatokban ellenben ügyetlen vagyok, soha nem volt legjobb barátnőm, akinek mindent elmondhattam, féltem naplót vezetni és az anyámnak minden fontosabb volt, mint a kis félvér lánya. Magányos gyerek voltam, aki igyekezett az apja szeretetét elnyerni valamilyen módon és ennek megfelelően tanult meg vadászni, sakkozni vagy éppen képzett ki kutyákat. Tini koromra a lányok közé azért nem illettem, mert túl vad és kegyetlen voltam, a fiúk nem fogadtak el, én pedig éveket töltöttem önmagam keresésével, miközben a család segítésére pénzügyi szakot választottam az egyetemen. Mégsem szerettem, így minden elérhető előadásra beültem időnként és a kedvenceimet fel is vettem melléktárgynak. Friss diplomásként vesztem össze életemben először igazán az apámmal, fordítottam hátat neki és a családomnak egy nap alatt, hagytam el az otthonomat és vállaltam el a legszélsőségesebb állást, ami csak az utamba akadt. A sors fintora, hogy szemérmetlenül jól is keresek vele, ráadásul van egy pokoli szexi főnököm...

Történet

Hazugságok. Apró kis füllentések, amelyeket a felnőttek mondanak a gyermekeknek, hogy rávegyék őket valamire, nagyobbak, amelyekkel a fájdalomtól próbálják megkímélni egy szerettüket, sima átverések, eget rengető pénzügyi svindlik. Ezer és egy módja van annak, hogy valamilyen módon megtévesszük a másikat, én pedig egy egész hálót alakítottam ki belőle, amely irányítja az életemet. Öt évesen azt mondtam anyámnak, hogy nem baj, ha hosszabb időre elmegy, amikor rosszul érzi magát. Cserébe néha hetekig nem láttam, egy házvezetőnő segített megtanulni írni, egy inas a francia nyelvvel, a szexuális felvilágosításomat az internetnek köszönhetem. Csoda, hogy nem szedtem össze se nemi bajt, se terhességet kamaszként. Vagy hála a fogszabályzómnak, igazi fiú riasztó volt. A lényeg, hogy a következő években teljesen elszakadtam tőle, minimális rendszerességgel láttam csak, akkor is leginkább másnaposan. Olyankor legalább őszinte volt. Mégis én voltam élete legjobb befektetése. Szemérmetlenül magas összeget kapott apámtól, hogy néha foglalkozzon velem és ne nyilvánosan enyelegjen a szeretőjével. Az utóbbi nem jött be. Kamaszként többször is nyitottam rájuk szex közben. Azóta sem ülök le a házában, csak a szűk, kéztámlás székekre. És a konyhában eszem az ebédlő masszív tölgyfa asztala helyett. Valamint inkább lépcsőzöm a harmadikra is, a liftet kerülve. Edzésnek jó volt, Lestat tőlem orgiát is tarthat, szemrebbenés nélkül tudnék odavinni hozzá egy szerződést és a kezébe nyomni egy tollat, hogy írja alá. Már, ha van szabad keze...
Hét évesen hitettem el nagyapámmal, hogy jobban szeretek családi körben szülinapot ünnepelni, osztálytársak és barátok nélkül. Pedig csak elegem volt a hazugságokból. Hogy a barátaim alig mernek mozdulni, mert mindenhol bús képű, sebhelyes hegyomlások járkálnak és néznek rájuk dühösen. Hogy a hasonló képű gyerekeik csak azért vesznek részt a kis hercegnő partiján, mert valaki ajándékokat ígért nekik cserébe fél napnyi jó viselkedésért és az én kívánságaimnak teljesítéséért. Még csak nem is szerették a kedvenc ananászos-vaníliás tortámat, az összes szeletet kidobálták az ablakon, amit nekik vágtam le...
Tizenöt voltam, amikor hagytam, hogy apám egyik testőrének fia azt feltételezze, már tapasztalt vagyok szexuális téren és egy kis móka kedvéért nem fogok akadékoskodni, ha egy másik lány is lesz az ágyban. Utólag bevallva, tényleg ez nyugtatott meg, az ő kedvessége és helyzet feletti uralma soha nem veszett el. Vele utána többször is együtt voltam, a fiúval nem. Talán az első szerelmem lehetett. Vagy nem. Ha azt mondom, még soha nem voltam szerelmes, szerintem, az elég árulkodó a tapasztalataimról, nem?
Huszonegy évesen mutattam be életem első igazi, saját célú hazugságát. Apám úgy tudta, ösztöndíjat kaptam a pincérnői munkám mellé, azért nincs már szükségem a pénzre, amellyel támogatta az albérletem rezsijét az egyetem alatt. Szerencsére soha nem volt szeme a női designer árukhoz és minőségi szépészeti kezelésekhez. Mert tényleg dolgoztam, de nem egy bárban. Hanem a szomszédos domina stúdióban. Egy pincérnő jobb napján jattal együtt keresett negyven-hatvan dollárt. Nekem nyolcszázat fizettek azért, hogy egy órán át korbáccsal, pálcával vagy más eszközzel verjek valakit. Általában befolyásos, gazdag embert, aki otthon titkolta a hobbiját. És ha elég kegyetlen voltam, különleges ajándékkal várt a következő szeánsz előtt. Mire lediplomáztam, volt egy kisebb alap tőkém és elég magabiztosságom, hogy nemet mondjak apámnak, amikor azt akarta, hogy vegyem át a család pénzügyeit. A stúdióban pedig nem mondtam fel, folytattam a munkát a pénz és a kapcsolatok miatt, amíg nem jött egyenesbe annyira Lestat, hogy ne legyen rá szükségem. Azt meg jobb, ha nem tudja, hány üzleti partnerét láttam már négykézláb a cipőmet nyalogatni. Még mindig nem szokták meg, hogy immáron a tárgyalóteremben kell velem egyezkedniük, ahol nekik is vannak jogaik...
Huszonnégy évesen már a munkám miatt vertem át a jövőbeli főnökömet. Lestat, a szuper szexi és tehetsége zenész, akinek nem kellene úgy méregetnie az ügynökét, mint a húspiaci árut. Vagy tegye, de ne próbálkozzon a csajozós szövegekkel, amikor éppen az első fellépését egyeztetném a klub tulajdonosával, mint a jövőbeli menedzsere. Szinte oda sem figyeltem, amikor megjegyeztem, hogy jobb esélye lenne olyan nőknél próbálkozva, akik tényleg szeretik is a pasikat. Mindenesetre működött. Azóta sok mindenre kérdezett már rá, de távol tartja a kezét és a szavait tőlem. Én pedig nem fáradok közölni vele két statisztika, szerződés és a következő heti beosztás mellett, amelyek alkalmazkodnak a rigolyáihoz, hogy igazából a pasikkal sincs bajom, amíg nem akarnak többet egy esténél. Leszámítva, ha úgy hívják, főnök. Arról szó sem lehet! Tudom, jó kis erkölcsök...


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lestat de Lioncourt


avatar


Hozzászólások száma :
133
Age :
259

TémanyitásTárgy: Re: Emerald Marcello   2017-11-09, 00:58


Elfogadva!

Kedves Emerald!

Bevallom őszintén, sok mindenre számítottam amikor megérkeztél, de erre egyáltalán nem! Na, ne keseredj neki, jó értelemben vetten értem, és nagyon örülök hogy ilyen különleges karaktert hoztál nekem, aki nem csak egy egyszerű aktakukac, hanem mellette egyedülálló és magabiztos nő is. Persze, dominaként mi más is lehetne? Érdekes mellék állás, de kinek mi, én aztán nem mondok semmit, magam sem vagyok éppen egy ma született angyal.

Izgalmasnak találom ezt a vonalat, és be kell vallanom, tényleg nem vagyok éppen közömbös a női szépség iránt, de tiszteletben tartom más döntéseit, és ennek megfelelően nem is moccannék rád, ha csak nem akarod, de ugye bár... mindent a szemnek. Többnyire legalábbis, hm.

Olvasmányos volt, és egyszerűen sodródtam vele, mosolyogva és remekül szórakozva, egyszóval elvarázsolt maga az írási stílus, és ez a kissé arisztokratikus család modell is, hogy nem éppen hétköznapi nő vagy, és máshogy kellett megküzdened a mostani állásodért, nem a semmiből, hanem a mindenből menekültél el. Én aztán csak örülök neki, hiszen így lett egy remek és megbízható ügynököm, és... várhatod a hívást, hamarosan... felkereslek! Wink

Köszönöm szépen az élményt hogy ezt olvashattam, és már mehetsz is avit foglalni.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Emerald Marcello

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Karakteralkotás :: Elkészült karakterek :: Emberek-