I don’t know whether I’m the hero or the victim of this tale.
But either way, shouldn’t I dominate it? I’m the one really telling it, after all.
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk
Latest topics
by Heaven Bells
Yesterday at 20:47




by René Ulliel
2018-07-20, 15:04

by Vendég
2018-07-09, 09:34

Hónap posztolói
Milo Morris
 
Louis de Pointe du Lac
 
Heaven Bells
 
Minho Kirena
 
James Harms
 
Faye Bruke
 
Arion
 
Ian Cage
 

Share | 
 

 Violet Moon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Violet Moon


avatar


Hozzászólások száma :
2
Age :
24
Tartózkodási hely :
Amszterdam

TémanyitásTárgy: Violet Moon   2017-10-30, 17:21

Violet Moon

Az ember megőrülne, ha a Bibliát tényleg komolyan venné; de ahhoz, hogy valaki komolyan vegye, már eleve őrültnek kell lennie.

Álnév:
Kor: 23
Látszólagos kor: -
Teremtő: -
Csoport: boszorkány
Foglalkozás: alternatív fodrász
Play by: Darya Goncharova

Kinézet
Igyekszem minél extrémebb lenni, először csak azért próbálkoztam a goth stílussal, hogy minél távolabb kerüljek a régi önmagamtól, de aztán megtetszett, így maradt. Alig vagyok 154 centi, így bátran hordok 20 centi magas cipőket is, elvégre a stílusomhoz tökéletesen illik. Szinte mindig fekete ruhákat hordok, néha vegyül bele egy kis vörös, vagy sötétlila is. Hajamat mostanában lilára és feketére festem, de a lila olyan sötét, hogy első ránézésre az egész hajzuhatag hollófeketének tűnik. Nagyon erősen sminkelek, de nem torzítom el vele vonásaimat, ha lemosom, akkor is ugyan így nézek ki. Alsó ajkamba ne olyan régen lövettem két piercinget, vámpír-imádatom jelképeként. Nem akarok az lenni, de szeretem ezt a két testékszert, amik agyarokra hasonlítanak.
Összességében azt tudom mondani, hogy a gyerekek megijednek tőlem az utcán, a felnőttek pedig megbotránkoznak, én pedig hihetetlenül élvezem ezt. Szeretek feltűnő lenni, és úgy öltözködni, mintha minden nap Halloween lenne.

Személyiség
Kemény vagyok, legalább is nagyon próbálkozom, hogy annak tűnjek. Mindenki felé olyan maró gúnnyal, és szarkazmussal fordulok, hogy csak nagyon kevesen tudnak hosszú távon elviselni. Ezzel a kemény burokkal próbálok mindenkit távol tartani magamtól, védve szívemet egy újabb árulástól. Nehezen barátkozom, bízom, és nyílok meg mások előtt, és mindig elő adom, hogy mennyire nem szeretem az embereket. Ez részben igaz is, sosem voltam egy nagy társasági ember, sokkal inkább a csendes alak a sarokban, aki szeret a háttérben megbújva figyelni, és úgy irányítani a történéseket, ahogyan az neki tetszik. Legbelül azonban nagyon is törékeny vagyok, és nagyon vágyom arra, hogy valaki szeressen, elfogadjon, olyannak amilyen vagyok, vigyázzon rám. Senkire sem bízom rá a titkaimat egy jó ideje, tüskékkel védem szívemet és lelkemet, a külvilágnak mást mutatva, mint amilyen vagyok. Kívülről egy erős, önálló nőt látnak, aki senkit sem enged közel magához, nem tud szeretni és bízni. Sokaknak nem tetszik ez az attitűd, sokszor megkaptam már, hogy egyedül fogok maradni, és senki sem fog elviselni, nem lesznek barátaim és soha senki nem fog szeretni. Annyit hallottam ezt, hogy már én magam is elhittem, és ennek szellemében kezdtem el élni az életemet. Pedig nagyon is vágyom a gyengédségre, szeretetre és megértésre, most, hogy egyedül állok a világban sokkal jobban, is mint eddig bármikor.

Történet
Boldog és nyugodt gyerekkort tudhatok magam mögött. Akkor még nem tudtam, hogy mennyire elcseszett is az a közösség, amiben éltem. Persze ezt gyermekkoromban nem értem fel ésszel. Igyekeztem rendesen viselkedni, hogy a szüleim büszkék legyenek rám, és főleg, hogy Isten, akivel riogattak rendesnek találjon, és ne jussak a Pokolba. Azt hiszem, ez a gyermekbántalmazás egyik formája, pokollal és ördögökkel riogatni a kicsiket.
A Massachusats állam beli Salemben születtem, abban, ami a boszorkányperekről híres. Van ott egy kicsi, de nagyon összetartó közösség, akik a puritán hagyományokat követték. Úgy tudnám megfogalmazni a lényegét, hogy amishok, akik patologikusan rettegnek a boszorkányoktól. Na ebbe a közegbe születtem én, az egyik elöljáró lányaként, és nem is volt semmi baj nagyon sokáig. A közösség tagjai csak egymással érintkeztek, így gyorsan nagyon szoros barátságot alakítottam ki a szomszéd kislánnyal, a tiszteletes lányával. Nyugodtan, és békésen éltünk.
A problémák 14 éves korom körül kezdődtek. Furcsa dolgokra lettem figyelmes magam körül, majd rá jöttem, hogy ezeket a dolgokat én okozom. Először éjszakákat imádkoztam át, hátha „Isten” megszabadít, de nem történt semmi. Így elkezdtem kutakodni. Végig vezettem a családfámat, és egy halotti anyakönyvre bukkantam, 1692-ből. Egy bizonyos Sarah Osborne neve állt rajta, akit az Akasztófadombon végeztek ki boszorkányság vádjával, majd a temetőben helyeztek örök nyugalomra egy jelöletlen sírban. Ott a könyvtárban hasított belém a felismerés: boszorkány vagyok. Nem tudtam mit tegyek. Hosszú hetekig magamban tartottam, próbálgattam az erőmet kevés sikerrel, de ez a titok olyan rémesen nyomta a vállamat, hogy már nem bírtam tovább. Így úgy döntöttem, rá bízom leghűségesebb bizalmasomra, Katherine-re a tiszteletes lányára, ő pedig készségesen megígérte, hogy soha senkinek nem mondja el. De elárult.
Egy novemberi éjszakán férfiak rontottak be a szobámba ordibálva, élükön apámmal és a kedves szomszéddal a tiszteletessel. Kirángattak az ágyamból, és követelték, valljam meg bűneimet. Olyasmiket mondogattak, hogy a Sátánnal paráználkodom, és hogy örök kárhozatra leszek ítélve, hacsak nem vallom be minden bűnömet. Zokogva könyörögtem apámnak, ne tegye ezt, de mintha meg se hallott volna. Kirángattak a házból, és a folyóhoz vittek. Egy ott alá vetettek a legbarbárabb kínvallatásnak, amit csak el tudok képzelni, és mikor már nem volt fizikai erőm tiltakozni a vádak ellen, megragadtak, hogy tovább hurcoljanak. Felvittek az Akasztófadomra, oda, ahol az elődömet is meggyilkolták, ahol már állt a máglya. Elborzadva néztem végig a tömegen, ismerős arcokon, akikről azt hittem a barátaim. Úgy gyűlt bennem a düh mintha csak vulkán lenne, és kitörni készült.
Mikor a lángok már a lábamat mardosták, akkor tört ki belőlem a földön túli erő, és csapott le az össze verődött közösségre. A lángnyelvek életre keltek, körbe ölelték a dombot és minden jelen lévőt. Hamarosan felhangzottak az első sikolyok, ahogy a tűz elérte az embereket, én pedig magamon kívül álltam a felfordulás kellős közepén. Még egyszer utoljára szembe néztem az áruló baráttal, majd hozzá lépve körmeimet a mellkasába vájva kitéptem dobogó szívét, ujjaim között össze morzsoltam, és figyeltem, ahogy holtan rogy össze.
Mire a rendőrök kiértek én már hetedhét határon túl jártam. Soha senki nem tudta meg, hogy mi történt, tömeges öngyilkosságnak könyvelték el a dolgot, amit egy bolond szekta követett el, így senkinek eszébe sem jutott keresni engem. Sokáig tartott, míg fel tudtam dolgozni a történteket, és mindezzel egyedül kellett megbirkóznom. De ahogy átléptem Salem határát, megtagadtam az istent is, amiben addig hittem, hátat fordítottam régi önmagamnak és a vallásnak, mert már tudtam, hogy én nem istentől való vagyok. A lehető legmesszebbre szöktem onnan, így jutottam el végül Amszertdamba, ahol majdnem 10 évet éltem csendesen, messzire kerülve a varázslatot, mígnem a Talamasca felfigyelt rám. Most általuk igyekszem megtudni mi is vagyok pontosan, és mi a szerepem a világ alakulásában. Úgy érzem végre helyet találtam a világban, és lassan valamiféle értelmet is bele tudok szuszakolni létezésembe, nem csak élek majd bele a világba cél, és önismeret nélkül.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lestat de Lioncourt


avatar


Hozzászólások száma :
125
Age :
258

TémanyitásTárgy: Re: Violet Moon   2017-11-07, 20:25


Elfogadva!

Kedves Violet!

Örülök hogy újabb boszorkányt köszönthetek szerény személyedben, mert tudom hogy az vagy, még ha nem is ezt mutatod a külvilág felé. Megfogó jellem vagy, olyan aki nem az, aminek látszik és mindenki tudhatja már hogy én ezeket mennyire szeretem. Amikor van benne izgalom és kihívás, márpedig Violet eddig pont ilyennek tűnik, és remélem jön majd valaki, aki meg fogja lágyítani azt a kőnek látszó szíved és megbízol benne.
Szomorú sors jutott neked és meg kell mondjam, ki nem állhatom az ilyen elvakult embereket, akiknek a tulajdon családjuk nem szent, és képesek egy esztelen idea miatt eldobni maguktól. Nem is nevezném embernek ezeket, és kicsit sem sajnálom amit velük tettél. Megérdemelték hogy mind odavesszenek.

Mindazonáltal, tényleg remélem hogy nem maradsz örökre egyedül, de ezt majd az idő és a játéktér megmondja. Smile
Foglald le szépséges goth arcodat és már mehetsz is behálózni valakit Very Happy


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Violet Moon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Karakteralkotás :: Elkészült karakterek :: Boszorkányok-