I don’t know whether I’m the hero or the victim of this tale.
But either way, shouldn’t I dominate it? I’m the one really telling it, after all.
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk
Latest topics
by René Ulliel
Yesterday at 15:04

by Vendég
2018-07-09, 09:34




by Vendég
2018-06-17, 22:58

Hónap posztolói
Jean Ulliel
 
Juliana Lilith White
 
Andor Lugosi
 
Milo Morris
 
James Harms
 
Viktor de Lioncourt
 
Lestat de Lioncourt
 
Minho Kirena
 
Louis de Pointe du Lac
 
Miguel Enrique Fierro
 

Share | 
 

 Dr.Jack Párizs, 1942

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Darien Cane


avatar


Hozzászólások száma :
56

TémanyitásTárgy: Dr.Jack Párizs, 1942   2017-09-18, 17:45

Állítólag, a háború, és a megszállás alatt sokan úgy érzik, az életük egy örök éjszaka, ahol a nap melegének már az emléke is csak gyermeteg fantáziának tűnik, s szinte őrültségnek hangzik, amikor valaki azt bizonygatja, a város felett elnyúló végtelen fekete füstkupola felett azért még kék az ég.
Ami engem illet, továbbra is jól tudom, hogy a gyilkos tűzgolyó minden reggel felbukkan a horizonton, hogy ragyogó tekintetével engem keressen, és még pont láthassa, ahogy szénné égek, és maradványaim elvesznek a többi hamu és mocsok közt. Ami viszont a társadalmat illeti, Meglehetősen sokan csatlakoztak az éjszaka népéhez. Rengetegen vannak, kik nappal a föld alatt alszanak, és éjszaka feketébe bújva embertársaikra vadásznak, akárcsak én, igaz ők más céllal. Ennek ellenére, örömmel fogadnak maguk közé, és segítenek, hogy el tudjak rejtőzni. Senki nem gyanakszik rám egy gondolat erejéig sem, amiért sosem látnak nappal, hogy egyéb dolgokról ne is beszéljünk.

Sokan úgy gondolják, ebben a korban egyel több, vagy kevesebb halott az utcákon csupán csepp a tengerben, ha pedig valaki gonosz emberek nyakába szeretné mélyeszteni a fogait, könnyű dolga van, hisz megtették neki azt a szívességet, hogy mind feltűnő egyenruhát húztak, de az emberek háborúi sosem érdekeltek, és most sem áll szándékom részt venni benne. Nélkülük is van ki után nyomoznom bőven.
Az utóbbi időben a város örömlányai a szokásosnál is gyakrabban járnak pórul. Minden újabb halál csepp a tengerben persze, ám ezúttal egy sorozatgyilkos ügyes kezére gyanakszom, legalább néhány esetben. Láttam már néhány „élveboncolást”, olyat is, ahol számomra egyértelműen profi munkát végeztek. Mikor a velem lévőknek kijelentem, hogy valószínűleg egy orvos műve, részben hitetlenkedés, részben pedig közöny a válasz. „Kit érdekel? Csak egy prosti!”
Nos, engem érdekel. a következő éjjelen őrt állok a vöröslámpás negyed egyik magas épületének tetején, emberi szemek elől rejtve, és fülelek, hátha ezúttal sikerül rajtakapnom a gyilkost.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jean Ulliel


avatar


Hozzászólások száma :
68
Age :
163

TémanyitásTárgy: Re: Dr.Jack Párizs, 1942   2017-09-19, 22:00

*Ma különösen sötét az éjszaka...tökéletes egy kis munkára. Az ég és az utcák egyaránt szurokfeketék. A háború rányomta lángoló billogát mindenre. De ez enem pont nem érdekel. Más feladatom van. Így hát tekintet nélkül a körülményekre indulok meg a rozzant macskaköveken. Fekete kalapot viselek és hosszú fekete szövetkabátot az adott kor stíluának megfelelően. Olyan vagyok, mint bármelyik '40-es évekbeli férfi. Tökéletes az álca és az elvegyülés, ahogy mindig. Megállok az egyik sarkon, pászztázom az utcát: ekkor látom meg őt. Gyönyörű...persze csak kívülről. Már figyelem egy ideje. Tökéletes pofi, vörös ajkak és igéző tekintet. De  bévül már rég szétrodhadt. Megindulok felé, nem is kell hozzá szólnom. Rögtön elmosolyodik és virgoncan belém karol. Vezetni kezdem az utcán, míg ő csacsog, mintha ezer éve ismernénk egymást. Pár perc séta után megállok és az egyik mellékutca falának gyűröm a nőt. Miért is ijedne meg ennyitől? Nem teszi. A nyakába hajolok, ő csak szuszog s kacéran nyög, míg én kéjesen meresztem húsába a szemfogaimat. Élvezi. Még. De valami nincs rendben, nem igaz? Azok a fránya ösztönök...a lány összevonja szemöldökét és rájön, hogy talán még sem olyan jó buli ez. És tulajdonképpen mit is csinálok én vele? Mikor ez a felismerés belé hasít, akkor mélyesztem fogaimat durvábban a nyakába, kíméletlenül. Immáron minden érzékiség szertefoszlott. A prostituált szemeiből nagy cseppekben buggyan a könny, sikítani akar. De én befogom a száját balommal, jobbommal pedig...oda se kell néznem, pengém olyan természetesen és automatikusan szalad a gyomrába, hogy az már szinte nekem fáj. Sebészi pontossággal metélem a drágát. Vergődik, ficánkolni kezd. Meglátott valakit! Kabátom gallérja felett abba az irányba sandítok, ahová a szajha néz kérlelő tekintettel, hogy megmentsék. Egy férfi sziluettjét látom. Ez baj! Hirtelen kapom vissza a fejem és az emberi szemnek alig észlelhető gyorsasággal metszem  el a ribi torkát. Nem beszélhet, hiszen látta az arcom. Esetlenül próbálja a nyakára szorítani a kezét, de ekkor már alig van benne vér. Én pedig, menekülőre fogom.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darien Cane


avatar


Hozzászólások száma :
56

TémanyitásTárgy: Re: Dr.Jack Párizs, 1942   2017-09-20, 17:11

A város csendes...vagy legalábbis nem tartogat már meglepetéseket. A sötétben szétnézve most is arra a következtetésre jutok, mint mindig: azt leszámítva, amikor az életedre törnek, a háború túlnyomó részt inkább unalmas, mint bármi más. Persze lehet csak az én szemszögemből az. Valaha abban a birodalomban éltem, melynek jelképeit kisajátította ez az új, de már abból is csak romok maradtak.
Minden vendéget alaposan megnézek magamnak, aki nem visel egyenruhát. Kétlem, hogy a gyanúsítottam egy karszalagos lenne. Hogy miért? Nos, leginkább mert nekik semmi okok nem lenne titkolni a dolgot. Ezzel egyébként kizárom a kuncsaftok túlnyomó többségét. Bár jó helyet választottam, mégsem tudok mindenkit szemmel tartani, így történhet meg, hogy nem látok, vagy hallok semmi gyanúsat, mégis a vér túlságosan ismerős aromája jut el az orromba. Jobb híján ezt a nyomot kezdem követni.
Csupán az éjszakai pillangó fájdalomtól eltorzult arcból látom, hogy ami történik nem az, aminek látszik, és ezt is alig. Bárki is a tettes, kétségkívül jól álcázza a tettét, bárki más tovább ment volna mit sem sejtve. A nőn ez nem segít. Egyik pillanatról a másikra véget ér a színjáték, ő pedig holtan rogy a földre. Fejem oldalra döntve nézek a gyilkosa után.
-Hehh...
Követem a tekintetemmel egy ideig, aztán minden átmenet nélkül előre iramodok, és hangtalanul suhanok felé a háztetőkön. Repülve viszonylag hamar beérem, igaz be kell vetnem mindent, hogy követni tudjam a zsúfolt, kanyargó városban. Állítólag ebben a városban elveszni a legjobb élmény. Csak elindulni, eltévedni, és ámulni. Hát lehetőség van ezekben a szűk, minden logikát mellőző sikátorokban az tuti. Mikor nagyjából egy vonalban vagyunk hirtelen koncentrálok, és segítségül hívom a tűz ajándékát, mire egy vastag, fényes lángcsóva csapódik a macskakövekbe úgy 5 méterrel a férfi előtt. Ez után ugrok csak le a tetőről, és indulok meg felé, szép lassan. A kihalt utcában visszhangzik minden szavam.
-Azért vágod fel őket, hogy ne legyen feltűnő mennyi vért vesztettek halál előtt? - Kérdem, könnyedén, és tovább haladok felé a fénybe, hogy láthassa a vonásaim. Csodálkozva nézek rá.
-Miért szaladtál el?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jean Ulliel


avatar


Hozzászólások száma :
68
Age :
163

TémanyitásTárgy: Re: Dr.Jack Párizs, 1942   2017-09-20, 19:12

*Megzavarnak. Kevés dolgot rühellek ennél jobban. Szerencsére ritkán esik meg, de akkor eléggé feldühít. Túl intim ez a pillanat ahhoz, hogy mással is megosszam. A munkámat ráadásul tovább kell vinnem, lesz ami lesz. Így hát gyorsan cselekszem. Elmetszem a kéjnő torkát, hiszen látta az arcomat. A  "kedves" harmadik fél még nem, ezért iramodom el. Megboldogult anyám szülőhazája ez, labirintus a város, ahogy egy asszony lelke. Csak úgy suhanok, mint az árny, halandónak esélye sem lenne ellenem. Már életemben sem volt, ezért sem kaptak el soha. De most nem egy emberrel van dolgom, jól tudom. Nem tart soká, mire eltorlaszolja utamat a Tűz Ajándokkal. Nem fordulok meg rögtön, a tüzet nézem és hallgatom amit mond. Latolgatom, válaszoljak-e neki*
- Nem.
*felelem végül, némi szünet után. Sztoikus nyugalmam ugyanis visszatérni látszik. Ismét csak a vállam felett pillantok rá, fekete íriszem szinte lyukat hasít a férfi arcába*
- Nem szeretem ha néznek munka közben.
*de nem csak ezért. Valahogy diszkomfort érzésem van ettől a fickótól*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darien Cane


avatar


Hozzászólások száma :
56

TémanyitásTárgy: Re: Dr.Jack Párizs, 1942   2017-09-22, 17:34

-Pedig okos ötletnek tűnt, de ha nem ezért, akkor miért?
Állom a tekintetét. Sőt, ami azt illeti, arcvonásaim olyan nyugalomról árulkodnak, mintha teljesen természetes lenne ez a kis találkozó. Igaz, számomra az is. A teremtőm rég elporladt, a többiektől pedig nincs okom tartani.
-Munka...? - Kérdem, kicsit értetlenül. Evett, rendben van. De mi ez a duma a munkával? Lehet a fiataloknál ez lenne rá az új szleng? Lehet ő is túl sok rádiót hallgat. Viszont, van egy megérzésem vele kapcsolatban, és hirtelen átváltok franciáról angolra.
-Te sem innen származol igaz? Vagy legalábbis nem mostanában.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jean Ulliel


avatar


Hozzászólások száma :
68
Age :
163

TémanyitásTárgy: Re: Dr.Jack Párizs, 1942   2017-09-23, 11:17

*Csupán állok, mereven, vállam fölött meredve az Idegenre. Csak a fekete szemeim látszódnak az éjszakában. A gallérom az orromat is takarja, a kalap a homlokomba húzva. Csendélet. Mi tévő legyek ezen a ponton? Még soha, senki sem jutott eddig. Az első gondolatom, hogy tűzoszlopot emelek kettőnk közé, mely takarja arcom, úgy talán folytathatnánk ezt a beszélgetést. De mi végre akarok beszélni ezzel a gyanús, szemmel láthatóan túl jól képességekre szert tevő férfival? Mérlegelek. Erősen belém ivódott, hogy senki sem láthatja Hasfelmetsző Jack, első sorozatgyilkosként számon tartott egyén-nem gazfickó!-arcát, aki történetesen én vagyok. De az már régen volt, nagyon régen. Több mint száz éve...a Hasfelmetszőnek már rég halottnak kell lennie, így gondolja a világ és senki sem győzheti meg a jónépet,hiszen a racionalitás nem veszhet el. Bár még mindig rá vannak izgulva a storyra: könyvek, filmek, sorozatok, dokumentumfilmek, még múzeum is...de ez nem változtat azon, hogy a szemükben Jack halott, még ha a szelleme annál élénkebben él is a köztudatban. Tehát...nincs okom többé, hogy elfedjem az arcom. Ezzel a tudattal fordulok lassan fajtársam felé. Amit mond, az tényleg logikus lenne, csakhogy én még nem voltam vámpír, mikor Hasfelmetsző néven ismert meg London. Egyetlen mondat hagyja el a számat, a legkifejezőbb*
- Mert pikkelek a k*rvákra.
*Így fogalmaztam az Központi Hírügynökségnek postázott levelemben is. Mert egyszerűen így éreztem akkor és most is*
- ...és nem fogom abbahagyni a vagdalásukat, hacsak el nem kapnak.
*folytatom a kérdésére ugyan azokkal a szavakkal, amelyeket már korábban papírra vetettem a kedves felügyelőknek. Mikor a másik vált, a folyékony, anyanyelvi franciáról a szintén hibátlan brit angollal folytatom*
- Nézőpont kérdése. De nem ebben a században születtem, ha ez érdekel.
*meglepő őszinteséggel válaszolok az ismeretlen vámpírnak, akivel szemben érzem a fenyegetést, még is, valahogy izgalmas beszélgetni vele...pont mint levelekkel bombázni a Hírügynökséget és a Scottland Yard-ot*
- És vajon miért követtél, zavartál meg? Ki vagy s mit akarsz tőlem?
*szegezem neki a kérdést, cseppet sem agresszívan, inkább egy gyermek kíváncsiságával*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darien Cane


avatar


Hozzászólások száma :
56

TémanyitásTárgy: Re: Dr.Jack Párizs, 1942   2017-10-03, 09:37

Valami nagyon furcsa ebben a vámpírban. Az, hogy fiatal még nem újság, látom abban, ahogy feszeng, ahogy próbálja fenntartani az éj sötét réme képet felém - mely biztos vagyok benne, hogy a legtöbb halandón működik, belőlem azonban csak csodálkozást vált ki - és a mondandója. Kicsit mintha sarokba szorítottam volna egy vadállatot, vagy egy olyan vámpírt, aki nem tudja, hogy nincs oka félni tőlem.
Aztán, ahogy jobban belegondolok, és elnézem ahogy tovább festi meg előttem vastag fekete ecsettel ezt a sikátori ragadozót, egyre ismerősebbnek tűnik a dolog. Kicsit önmagamra emlékeztet, fiatal koromban, igaz, abban a korban a sorozatgyilkos helyett a fosztogató barbár volt az általános lidércnyomás, ami szerencse, az adottságaim jobban megfelelnek arra a szerepre.
-Nos, valamit mindenkinek ennie kell? - Mondom könnyedén, és még közelebb lépek hozzá, hogy most már tényleg láthasson engem, ahogy a gyér fények táncolnak márványra emlékeztető arcbőrömön, és üvegszerű körmeimen, ahogy a kezem eltávolodik az oldalamon függő kard markolatától.
-Viszont, sokan arra használják a tehetségüket, hogy az ellenállást segítsék, és biztosan tudod, mennyire pikkelnek rá a vének, ha beleavatkozunk az emberek háborúiba.
Furcsamód, magam nem tekintem vénnek. Sosem érdekelt a politika. Amíg békén hagynak, én sem zargatom őket, és egyenlőre ez jól működött. Azt viszont továbbra sem tudom, ő vajon találkozott-e már más vámpírral a teremtőjén kívül. Teszek még néhány lépést, és a kezem nyújtom felé.
-Darien.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jean Ulliel


avatar


Hozzászólások száma :
68
Age :
163

TémanyitásTárgy: Re: Dr.Jack Párizs, 1942   2017-10-09, 21:34

*Immáron szemtől szemben állunk. Körülöttünk tombol a halandók éppen aktuális háborúja s mi csendéletként meredezünk a macskaköveken a fekete ég felé. Hallgatom, amit mond, meredek a vén szempárba. Kilép az utcalámpa beteges fényébe, az szinte vissza verődik a bőréről, a túlságosan csillogó körméről. Én, ezzel szemben fekete masszaként gomolygok a sötétben. Fekete, fekete, fekete. Én és ő, fekete és fehér*
- Igen...és mindenki a sikátorok gazfickóira vadászik, már az idők kezdete óta.
*mondom fel, mint egyfajta mantrát, már-már szenvteleül unottan*
- Minden vérszopó pusztítja az alja népet, de nőhöz alig érnek...
*kezdeném a fejtegetést, mikor politizálni kezd beszélgetőpartnerem. Finoman sóhajtok és megrázom a fejem, egy pillanatra lehunyva szurokfekete szemeimet*
- Engem nem érdekelnek az emberek háborúi. Hogy éppen melyik században hogy s mi módon irtják egymást halomra kicsinyes s nevetséges indokokra hivatkozva. Ami engem érdekel, az a nem hallható sikolyok és szenvedések.
*ismét biccentek, ahogy bemutatkozik, ildomos hát nekem is, nem mintha valódi nevem árulkodó lenne kilétemet illetően*
- Jean.
*ha csak keresztnév, hát legyen-Jack,visszhangzik a fejemben-, így könnyebb. Diszkrétebb*
- Én a láthatatlan mocsokra vadászom, mely beeszi magát szép csendben a téglaházak falai közé. A hálószobákba. Elmékbe. Bévülről rothasztva a társadalmat és a jóérzést. Pusztulást hozva minden nemzetre. Na és te?
*kérdezek végül váratlanul, talán csak egy cseppnyit vádlón, állva a másik pillantását*

Theme:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: Dr.Jack Párizs, 1942   

Vissza az elejére Go down
 

Dr.Jack Párizs, 1942

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Jack Monroe – Nomad /Szabad/
» Képregények
» Jack Osterman
» Jack Walker
» Jack Napier

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: A nagyvilágban :: Párizs-