I don’t know whether I’m the hero or the victim of this tale.
But either way, shouldn’t I dominate it? I’m the one really telling it, after all.
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Oldalunk
Legutóbbi témák
Andor Lugosi Emptyby Andor Lugosi
2022-09-13, 15:50

Andor Lugosi Emptyby Seth
2022-03-11, 21:25

Andor Lugosi Emptyby Seth
2022-03-06, 19:51

Andor Lugosi Emptyby Wilhelmina Blackburn
2021-12-17, 12:00

Andor Lugosi Emptyby Lestat de Lioncourt
2021-12-12, 17:14

Andor Lugosi Emptyby Lestat de Lioncourt
2021-12-12, 14:14

Hónap posztolói

Megosztás
 

 Andor Lugosi

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Andor Lugosi


Andor Lugosi


Hozzászólások száma :
66
Age :
64

Andor Lugosi Empty
TémanyitásTárgy: Andor Lugosi   Andor Lugosi Empty2017-09-01, 02:24

Andor Lugosi

We drink your blood,
and then we eat your soul'
Nothing's gonna stop us,
let the bad times roll!

Álnév: -
Kor: 57
Látszólagos kor: 26
Teremtő: Carmilla
Csoport: Vámpír
Foglalkozás: Művész
Play by: Hyde

Kinézet
Nem vagyok túl magas, ha az érdekel. Nem szeretem a feltünősködést, bármilyen furcsa is ez egy művésztől, aki jelenleg rocksztárként tengeti napjait. Leginkább az arcomba húzható, sötét és bő csulyákat és hasonlókat preferálom. Így nem kell senkivel jópofizni és kevésbé bámulnak. Pont megfelelő. Szeretem a sötét színeket, de ez nem jelenti azt, hogy csak és kizárólag feketét hordanék. Ha a stílusomat akarnánk belőni, akkor annyit mondanék, hogy laza, kényelmes, valami beburkoló egy leheletnyi darkossággal. A szemeim az átváltozásom óta sárgák, viszont kéken fluoreszkálnak, ami elég bizarr.
Fogalmam sincs miért van ez így, de nem is érdekel. A hajam fekete,
félhosszú. Próbáltam már levágni, de azonnal visszanő...

Személyiség
Jellem...lehet a jellem elveszett és árral sodródó? Olyan, mint egy folyó: nyugodtan hömpölyög a felszínről szemlélve, de a mélyén vihar tombol. Ez vagyok én, egy csendesnek és sztoikusnak látszó pont az időben,
Ami bévül tombol. Marcangol. Téboly-e, teszem fel néha magamnak a kérdést. Ember vagyok és szörnyeteg. Nem vagyok rossz se jó, vagyok aki vagyok. Morcos és zsémbes, de nem biztos, hogy ezt ki is mutatom. Az irigység az, ami mardossa lelkem, feltéve ha van nekem olyan. Művészlélek volnék és a magány aszal. Mire jó az örökké való élet, ha csak a depresszió jut osztályrèszül? De nem erre kàrhoztatott-e minden művész és múzsa?

Történet
Azt hiszem, mindenki ismeri a nagyapámat. Lugosi Bélának hívták és a köztudatba úgy robbant be, mint maga Drakula gróf, a titokzatos vámpír, aki Bram Stoker romantikus regényéből elevenedett meg. Színész volt, magyar származású, így még jobban passzolt a szerephez, hiszen a közhiedelemben a magyarok és a vámpírizmus kéz a kézben halad. De ő persze nem volt igazi vérivó, csupán a szerep kívánta meg, hogy ezt az alakot öltse magára, hogy Drakulaként váljon ikonikussá a filmtörténelemben. Hát nem ironikus? Itt vagyok én, az unokája, csupán pár évtized választ el tőle és én azzá lettem, amit ő csupán eljátszani tudhatott: Vámpír. Az apám, Béla G.Lugosi ügyvéd, Amerikában él, Kaliforniában és jövőre betölti a 80-at. Sehol sem írják, hogy lett volna fia…igyekszik eltüntetni a létezésem nyomait. Az anyám egy gyönyörű ázsiai prostituált volt, bizonyára ezért. Egy kis botlás, ugyebár. De én akkor is úgy döntöttem, hogy viselem a nevét. Az anyám sokat mesélt róla, ismerte a nevét, így nagyapámról is mesélt. Megtanultam hát magyarrá lenni egy amerikai bordélyban a japán anyám mellett. Tudtam, hogy az vagyok és kész. Nem japán, nem amerikai, nem keverék. Én magyarnak születtem. És vámpírrá válásom csak tetézte bennem ezt az érzést: Ez a Sors. Egészen biztosan tudtam. Mikor betöltöttem a 21-et, elhagytam a vörös lámpás negyedet, ahol anyámmal és a többi kéjnővel éltem és Európába mentem. A gyökereimet kutattam, Erdélybe, majd Magyarországra mentem. Felkerestem minden emlékhelyet, táblát, szobrot. Megnéztem minden színi előadást, filmet, amit csak találtam. Így futottam bele egy nyirkos őszi estén a nőbe, aki Carmillának nevezte magát. A neve rögtön szöget ütött a fejembe, hiszen én, aki vámpír-fikció (irodalom, folklór stb) autodidaktának mondhattam magam, jól ismertem ezt a nevet. Bram Stoker előtt volt Joseph Sheridan Le Fanu, aki megelőzte vámpírtörténetével a Mestert, mégpedig Carmillával. Ne is mondjam, hogy ezt az érett nőt gyönyörűbbnél is gyönyörűbbnek láttam. Találkozgattunk, színházba jártunk és meséltem neki a vámpír-obszessziómról. Szeretők lettünk. Csodás idők voltak azok. És akkor egy poros színházi előadás után átharapta a torkomat. Olyan gyorsan, hogy lélegzetet venni se maradt időm. Láttam, ahogy feltépi a csuklóját és a kilövő vért a számba csorgatja. Azt suttogta bocsássak meg és hogy nem tehetett mást. Így kellett lennie, Lugosi vagyok. Sosem láttam többé. Vámpírrá lettem, egy, az Éjszaka Gyermekei közül, akiknek a megszállotja voltam. Nem sokkal átalakulásom után találtam rá egy különös regényfolyamra, a Vámpírkrónikákra, Anne Rice-tól. Teljesen lenyűgözött. Annyira magamra ismertem benne! Mintha én is közéjük tartoznék…és még magyar fordítást is találtam! Elolvastam hát eredeti nyelven és magyarul és közben egyszer sem álltam fel az asztaltól, annyira magával ragadott. Kutatnom kellett! Valóban fikció csupán? És akkor Lestat, maga a nagy Lestat rendezett rock koncertet a Halál Völgyében! Micsoda koncert volt az! Megőrhített! Lestat megszállotjává váltam. De elvesztettem szem elől a koncert után. Viszont vettem a bátorságot és hagyatékát követve én is rocksztárnak álltam és bandámmal vámpírnak adtam ki magam, vagyis fellvállaltam önmagam. Nem vagyok világhírű, de szép számmal akadnak rajongók és koncertek.
Sose gondoltam arra, hogy vámpírt alkotok. De a napokban, Párizs egy mocskos kis utcájában megláttam egy párocskát. Egy fiút és egy lányt. Olyan végtelenül boldognak tűntek, hogy a pillanat hevében nem bírtam magammal, nem bírtam nézni, hogy ők társak és nekem nincs társam és úgy érzem nem is találok sose. Elvettem hát az életüket! De az utolsó percben…megsajnáltam őket és a véremet töltöttem beléjük. Megőrhít a gondolat…nem birtam rájuk nézni. Egyszerre gyűlöltem és szerettem őket. Ez az érzelmi ellentmondás arra késztetett, hogy ott hagyjam őket vérbe fagyva és vissza se nézzek.






A hozzászólást Andor Lugosi összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2017-09-01, 14:43-kor.
Vissza az elejére Go down
Lestat de Lioncourt


Lestat de Lioncourt


Hozzászólások száma :
162
Age :
264
Tartózkodási hely :
New Orleans

Andor Lugosi Empty
TémanyitásTárgy: Re: Andor Lugosi   Andor Lugosi Empty2017-09-01, 13:42


Elfogadva!

Kedves Andor!

Őszinte megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy a neved nem véletlen, és nem elírás, hanem ténylegesen egy Lugosi vagy, méghozzá annak a neves magyar színésznek az unokája, aki az első igazán ikonikus Dracula figurát létrehozta. Magam nem tudok ezen a nyelven, de fordításban láttam a filmet én is, amikor mindent megnéztem ami vámpíros, ma viszont már csak nevetek, mennyire kifordult magából a 'vámpíripar', hiszen nézd csak meg micsoda szenny könyvek születnek. Alkonyat, ugyanmár...

Kalandos életed és útjaid lehettek, Ázsiából Európába, vissza a gyökereidhez, remélem megtaláltál mindent, mit vágytál. Oh igen, Anne Rice remekül elfed mindannyiunkat, nincsen egy Anne Rice, mi mind azok vagyunk, akik megszólaltunk, de ebben nem engem illet a dícséret hiszen Louis és az ifjú Daniel indították el ezt a folyamatot, amit nem tűrhettem hogy nélkülem folytatódjon, hát visszatértem a színre.

Oh, nocsak, egy trónbitorló zenész kolléga, micsoda meglepetés! Nem számítottam rá hogy az örökségem valaki tovább fogja, vinni de nem bánom, és remélem meghívsz a következő koncertedre, a New Orleansi címre várom a borítékot.

A magány barátom, mindannyiunk hozománya a Vérbe, hiszen olyan nehéz társat találni, akik nem szakadnak el tőlünk és megértem elfojtott, majd feltörő indulatodat ahogy megölted őket, de mégis valamiféle lelkiismeretességre vall, hogy végül megmentetted őket, és nem hagytad meghalni az ikreket. Mert ikrek ők, tudod ugye?

Kissé nehezen tolerálom hogy ha egy vámpír elhagyja a fiókáját, hiszen engem is elhagyott a teremtőm, de én nem hagytam el senkit, és szerintem érdemes volna visszamenned. A lányok könnyebb szívűek, rajta keresztül megpuhíthatod akár a fiút is.



Vissza az elejére Go down
 

Andor Lugosi

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» So hear my voice... - Andor & Lestat

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Karakteralkotás :: Elkészült karakterek :: Vámpírok-